Aszfaltúton a Pilis-tetőre

Útvonal: Két-bükkfa-nyereg parkoló - Pilis-tető

Havas farakások szegélyezik a téli tájat

Magaslatok mellett halad az út

A tavasz még mindig nem akar megérkezni, sőt. Legutóbbi pilisi túránk alkalmával megtapasztaltuk, hogy a tél továbbra is nagyon jól érzi magát nálunk és nem akar távozni. A kirándulás útvonalát abban a hiszemben alakítottuk ki, hogy biztosan minden erdei út saras lesz. Ennek megfelelően egy kizárólag aszfalton megközelíthető célpontot, a Pilis-tetőn fekvő volt légvédelmi bázist vettük célba. Nagy meglepetésünkre már a Két-bükkfa-nyeregnél fekvő parkolóig autózva is egyre több havat láttunk az út menti erdőben, amikor pedig a kiindulóponton parkolni szerettünk volna, szabályos hótorlaszok zárták el a legjobb helyeket. A parkolónál felállított információs tábla környékét egybefüggő hómező borította, mintha még mindig igazi tél lenne. Ha nem tudnám, hogy március vége van, nem is kételkednék.

Barka jelzi a katonai bázis bejáratát

Elindultunk felfelé az aszfalton, amit először csak jég, majd egyre több hó borított. Elképedve bámultuk a havas, téli tájat, amelyben csak ritkán tűnt föl egy-két rügyező cserje.  Jobbra és balra is hatalmas farakások szegélyezték az utat, amelyekből nagyszerű faillat áradt. Először balról a Kis-Szoplák 686 méteres orma, majd jobbról a 710 méteres Nagy-Szoplák szegélyezi az utat. Az utolsó magaslat a már 717 méteres Nagy-Bodzás, amely mellett elhaladunk. Ahogy egyre magasabbra kapaszkodunk, egyre több sziklát tekinthetünk meg a gyönyörű, szürke törzsű bükkfák között. 

Kilátás a második bunkerre az első tetejéről

A katonai bázis bejáratához érve a táj megváltozik. Hirtelen eltűnnek a magas fák, és kietlen, kopár, sziklás vidék kíséri tovább az utat. A hószállingózáshoz itt már csípős szél is társult. A tábor bejáratát jelző kapu maradványainál két tavaszköszöntő, barkáit ontó fácskát pillantottunk meg. A fagyott pocsolyákon átgyalogolva figyeltük a csikorgó hangot adó talajt borító fagyott füveket, amelyek szépen fésülve egy irányba hajoltak a földön. Hatalmas szél lehetett a közelmúltban, mivel a hóban is érdekes szélfútta alakzatok tűntek fel. 

Az egyik bunker belseje

A Webkamera helye

Ahogy sétálunk, egyre több betonépítményt veszünk észre. Először két egymás mellett álló két beállásos betonbunker kerül a szemünk elé, amelyekben egykor rakétaszállító teherautók állomásoztak. Ezek tetejére lépcsőn mászhatunk fel, ahonnan jobban belátni a létesítményeket. Tovább sétálva kifli alakú földtöltések tűnnek fel, amelyek egyértelműen szintén valamilyen katonai objektum védelmét szolgálták. Végül elérünk a 756 méter magas csúcsra, ahol többek között egy hat beállásos betonbunkert és egy kilátótornyot is találunk. Ez utóbbi nem látogatható, azonban tetejére webkamerát telepítettek, amely segítségével otthonról is könnyedén információt kaphatunk az aktuális időjárásról. Megfelelő időjárási viszonyok esetén a nélkül is nagyszerű panoráma tárul a szemünk elé a csúcsról, hogy felmásznánk a toronyba. A körülmények ezen a márciusi téli napos sajnos most nem voltak adottak, így csak a távoli hegyek sziluettjét láttuk a nagy fehérségben. A hat beállásos betonépítmény érdekessége, hogy visszhangzik. A fagyott hó csikorgását olyan hangosan adta vissza, hogy először megijedtem. Később azonban mér egész szórakoztató kipróbálni, bekiabálni a falak közé. Az egyik bunkerből egy felnőtteknek is megfelelő nagyságú betonhengeren is kijuthatunk, kicsit olyan az egész, mint valami kalandpark. A betonépítmények amúgy teljesen elhagyatottak, viszont rengeteg graffiti, szemét és törmelék található a környékükön. Állatokkal érdemes vigyázni a rengeteg üvegcserép miatt. 

Átjárható betonhenger

Lépcső vezet a tetőre

A túra előnye, hogy könnyen teljesíthető, és nem megerőltető. Az aszfaltútnak köszönhetően gyakorlatilag bármilyen időjárási viszonyban járható, és szinte teljesen visszaadja a természetben való túrázás élményét. Amennyiben mégis földúton szeretnénk megmászni a hegyet, ugyanúgy a Pilis-tetőre lyukadunk ki, ha a Két-bükkfa-nyeregtől először a zöld keresztet majd a zöld sávot választjuk. Az aszfaltút továbbá kerékpárral is járható, utunk során kevés gyalogossal, viszont annál több hegyi kerékpárossal találkoztunk, akiknek a csúszós, jeges utak és a csípős hideg sem vette el a kedvét a sportolástól.