Kirándulás a híres Római-fürdőhöz

A Bakony egyik legismertebb látnivalója méltán híresült el különleges szépségéről. A Gaja-patak által létrehozott völgy bővelkedik természeti látnivalókban, ám a legérdekesebb ezek közül egyértelműen a Római-fürdő. A környék igazi családi kirándulóhely rengeteg patakparti pihenővel és rövid, de látványos sétautakkal. A Szlovák Paradicsom szurdokaira emlékeztető patakvölgy legkönnyebben Bakonynánáról érhető el. A településen több parkoló áll rendelkezésre, amelyek rendszerint meg is telnek a kirándulók autóival. A vízparton induló sétaút egy fogadót megkerülve kis fahídon kel át a patak túlpartjára, majd hűvös bükkerdőben kezd kanyarogni egyre magasabban. Az ösvény érint egy látványos, összefonódott gyökérzettel rendelkező facsoportot, amely az út oldalába ékelődve azonnal a mellette elhaladók csodálatát vívja ki. Minden kiránduló megáll itt egy fénykép erejéig. Az út ezután szűk csapássá válik, esős időben nagyon saras és csúszós, ilyenkor jól jön egy túrabot a kezünkbe. A Gaja-patak hamarosan nagy kanyart vesz, ezt az idilli helyszínt alakították ki egy jókora tűzrakókkal, esőbeállókkal és szemetesekkel felszerelt pihenőnek. A grillezőt egy nagyobb fahídon átkelve érjük el, az asztaloknál némi információt is olvashatunk a várva várt Római-fürdőről. 

Kirándulók a Római-fürdő szakadékának tetején

Innen már csak a vízpartot kell követnünk, és pár száz méter múlva megérkezünk az addig nyugodt vízfolyás fortyogó katlanához. Eltévedni lehetetlen, csak a kirándulókat kell követni, akik egyszer csak megtorpannak és összesűrűsödnek ahogy az út véget ér. A liánokkal és mohával benőtt árnyas hegyoldalak megemelkednek körülöttünk, jobbra sietve zubog le a mélybe a patak, alattunk pedig jókora szakadék tátong. Ez a természeti szépség maga a Római-fürdő. 

Pillantás a sziklákról a mélybe

A katlanból visszafelé indulva rátérünk a jelzett kirándulóút folytatására, amely a szakadékot és kőfalat megkerülve a már újra nyugodtan csörgedező patakhoz vezet. Itt újabb kiépített pihenő várja a kirándulókat esőbeállóval és tűzrakó hellyel az idilli Vadalma-forrás partján. A tiszta víz a mélyből bugyogva tör elő majd belefolyik a Gaja-patakba. A pihenőtől a felettünk haladó aszfaltútra felmászva hamarosan meglátjuk a Bakonynánára vezető kirándulóutat. 

A szintezési ősjegytől a Likas-kőn át az Angelika-forráshoz

A Velencei-hegység lankái könnyed sétákat ígérnek érdekes látnivalókhoz. A Velencei-tó északi partjainál húzódó vonulatok keleti részén találjuk a hegység legmagasabb pontját, a Meleg-hegyet. A 352 méteres kilátópont megközelíthető Nadapról a piros sávjelzést követve, vagy Nadapot elhagyva a főút menti földúton végigsétálva. Nadap legérdekesebb látnivalója a szintezési ősjegy, amely a magyarországi magasság mérésének egyik legfőbb viszonyítási pontja. A helyszínt egy gránitszikla árnyékában megbúvó emlékmű és a mellette álló információs tábla jelzi. Érdemes felkapaszkodni a sziklára, mert a csúcsról az érdekes kőzetfelületeken kívül a szépséges nadapi templom látképét is megcsodálhatjuk. Az ősjegy mellett burkolt parkoló és piknikező asztalok is rendelkezésre állnak.

Nadap

Bármelyik úton indulunk a Meleg-hegyre, kezdetben emelkedővel indul a séta. A magaslatra felérve azonban nagyszerűen kivehető teljes hosszában a Velencei-tó nádasfoltokkal tarkított vízfelülete. A látvány több pontról is megcsodálható a Likas-kőhöz vezető út mentén. A Likas-kőhöz a hegytetőn lévő elágazásnál a piros háromszög jelzést kell követni. A kis kitérővel elérhető képződmény teljesen körbesétálható, így jól megfigyelhető a nevének megfelelő jókora lyuk a közepén. A kapuszerű formációt kisebb, egymáson álló sziklatömbök egyvelege alkotja. Az elágazódáshoz visszasétálva a piros sávjelzés vezet tovább az Angelika-forráshoz. Az útvonal jelzett hegyi kerékpárút.

A Likas-kő

A kopár tájon néhol sziklaformációk emelkednek ki a talajból, máshol szeder- és csipkebogyóbokrok csoportja figyelhető meg. Rövidesen újabb nagy elágazáshoz érkezünk, itt a legvékonyabb, erdőbe induló ösvényt válasszuk. A lombok közé belépve azonnal megpillantjuk az Angelika-forrás idilli környezetét. A sziklákkal behálózott forrásvölgyet zöldellő moha és gombákkal benőtt, korhadó farönkök kísérik. A kisvizű patak mellett érdemes végigsétálni, mert az úton csodás látványban lesz részünk. A hegyoldalban változatos sziklaformátumok, megannyi gomba, és a víz által létrehozott kanyarulatok mentén vezet az ösvény a hegy lábáig. A völgy mélyén pihenőt és tűzrakóhelyet találunk. Innen újra fel kell kapaszkodnunk a hegyre, azonban további látványosságok várnak ránk. A piros háromszög jelzés a Polák-hegyen át több kisebb gránitképződmény mentén vezet végig néhol fenyőerdőben, néhol kopárabb tájon sétálunk. Az út végül a zöld sávjelzésbe torkollik, amely északra indulva visszavezet minket a piros sávjelzésű útra, ahonnan érkeztünk.

Apró gombák lakta fatörzs az Angelika-forrás mellett          

Tavaszköszöntő túra Pomázról Szentendrére a Kő-hegyen át

Útvonal: Pomáz - Petőfi pihenő - Kő-hegy - Kis Kő-hegy - Szentendre

A Római katolikus templom

A tavasz immáron megérkezett, és a 16 fokos hőség kirándulásra csábított minket. Bár az időjárás inkább felhős volt,  néha azért a nap is kisütött és jól megizzasztott. Sétánkat Pomázról kezdtük, amely a Szentendrei HÉV-el közelíthető meg a legkönnyebben. A vasútállomástól a városon keresztül jutunk az erdőbe, így út közben lehetőségünk van annak nevezetességeit is megcsodálni. Először a Szerb templomhoz érünk. A fehér épületet fal veszi körül, amin sajnos nem sikerült átjutnunk, így nem tudtuk megcsodálni a díszes ikonosztázát. Pomáz szerb település, a szerbek nevéhez fűződik a templom török hódoltsági lerombolása utáni helyreállítása is. A török uralom alatt a város lakossága erősen megfogyatkozott, majd a XVII. század végén kezdtek betelepülni a szerbek, akik újra felvirágoztatták. A következő állomás a Római katolikus templom. Ez a szerb templommal ellentétben egy kis szabadon bejárható kertben helyezkedik el, és világossárga színű. A templomkertben apró szentélyt, és a bejárattal szemben egy díszes keresztet is találunk. A város harmadik nevezetessége a Teleki kastély. A jelenleg már nem látogatható épületet szépen karbantartott kastélypark veszi körbe, ahol játszótér és pihenők lettek kialakítva. A kastély eredetileg a Wattay család tulajdonában állt, akik a város birtokosai voltak. Később tőlük vásárolta meg a Teleki család a birtokot, ezért az épület neve néhol Teleki-Wattay kastélyként van feltüntetve. Innen a temető irányába sétáltunk tovább, út közben több díszes székelykaput is megcsodáltunk. Ha megszomjaznánk az út mentén számos kisboltot is találunk. 

A Teleki-Wattay kastély épülete

A temetővel szemközti réten először a Honfoglalási emlékművet pillantjuk meg. Ez a modern stílusú építmény  a hősi halottaknak állít emléket. Innen már csak pár lépés a Luppa-mauzóleum. Az épületet a Luppa család állíttatta, akik az egyik leggazdagabb pomázi szerb család hírében álltak. Többen között nekik köszönhetően lett beültetve a Luppa-sziget. A bizánci stílusú építmény igen rossz állapotban van, falai szégyen szemre össze vannak firkálva, a tetőszerkezete pedig helyenként lyukas. Az épületet lezáró vaskapuk alól kikandikál a szemét. Nagyon ráférne már egy felújítás. Innen vissza kell sétálnunk a temető felé, hogy újra rátérjünk a Kő-hegy irányába vezető zöld sáv turistajelzésre. Kellemetlen szakasz következik, a házak között sétálva rengeteg autó elől kell félreállnunk, amíg végül elérjük a vadregényes Zengő-völgyet.

A vadregényes Zengő-völgy

Fa- és kőhordalék a patakvölgyben

Az erdő itt fantasztikusan szép, a kiszáradt patakvölgyben a hó olvadásának nyomai mutatkoztak. A kövekkel telített meder mentén hatalmas, egészséges fák sorakoznak. Az út a völgyben visz egy darabig, majd a rengeteg érdekes alakzatú hordalék megcsodálása után egy kisebb emelkedőn jutunk ki a patakvölgyből. A mélyedésből kiérve sáros autóút mellett vezet az ösvény, egészen a János-forrásig. A forrásból épphogy csordogált a víz, a patakmederben végigtekintve itt is rengeteg fahordalékra lettünk figyelmesek, amelyek azonban a Pilisi Parkerdő Zrt. munkájának köszönhetően már szépen fel voltak darabolva. 

Innen újabb emelkedő következik, amely egészen a Kő-hegyig tart. A fáradalmas hegymászás után azonban elénk tárul Pomáz látképe. Megcsodálhatjuk az utcákat és épületeket, amelyek mentén idáig jutottunk. Tovább sétálva a panorámaúton újabb kilátóponthoz érünk, ahonnan már a Pomáz melletti belvizes síkságot is szemügyre vehetjük, illetve a vulkáni kőzetmeredélyen álló Petőfi kilátót is megpillanthatjuk. A kilátóhoz átsétálva megcsodálhatjuk a Petőfi emlékművet és a fantasztikus panorámát. Tiszta időben innen igen messze elláthatunk, most azonban szürke, felhős időnk volt, így örültünk a környező települések látványának is. Azonban még a legnagyobb ködben is elláthatunk a kilátó vaskorlátjai alatti Gomba-sziklához. Az alakzat neve persze a gombaszerű alakjából ered.  

Az első pillantás Pomázra

Tavaszköszöntő virágok

A következő megállónk a Kő-hegyi menedékház volt. Ahogy kiléptünk az erdőből az épület előtti nagy rét tárult a szemünk elé. A tisztáson sok asztalt és padot találunk, ahol megpihenhetünk, a menedékház pedig finom ételekkel várja az éhes kirándulókat. A rét közepén ideiglenes tavat alakított ki az elolvad hóból és esőből maradt víz, amelyet a tavasz apró, sárga hírnökei vettek körül. Utunk során felfigyeltünk a már rügyező bokrokra és fákra, ám a bimbók még nem bomlottak ki. Ezek a kis sárga virágok igazi színfoltot jelentettek. Kisebb pihenő, és immár Szentendre panorámájának megcsodálása után elkezdtük a leereszkedést. A menedékház melletti állatpark mellett elhaladva egy kis szentélyhez érünk. 

Panoráma a Petőfi-kilátóból

A Gomba-szikla

A Püspökmajor-tanösvény állomása

Innen  a sárga sáv jelzés vezet le minket Szentendrére. Az út az erdőből kiérve ritkán lakott dombokon vezet végig, majd egy vadrózsával dúsan benőtt réten visz át. A részben föld, részben murvával borított széles utakon mér autók is közlekednek. A vadrózsabokrok között Szentendre egyik lakótelepéhez jutunk ki, amely a Püspökmajor-tanösvény része. A főként növényi kuriózumokat bemutató tanösvény 6. állomását érintettük, amely egy keresztet jelöl. Innen már egy újabb unalmas, aszfaltozott szakaszon jutunk el a Szentedrei HÉV végállomásához, ahonnan visszautazhatunk a főváros irányába. A mozgalmas állomáson több üzletet és büfét is találunk, ahol eltölthetjük az időt a szerelvény indulásáig.           

Séta a Paprikás-patak völgyén át a solymári Kálvária-hegyre

Útvonal: Solymár– Alsó-Jegenye-völgy - Kálvária-hegy – Solymár 

Solymár közelében egy kellemes sétát tehetünk a Paprikás-patak völgyében. A séta kedvünk szerint kiegészíthető a szomszédos turistautak beépítésével, és így a táv növelhető. A környék vonzerejét a kirándulás alatt a relatív kis távolságán belül fellelhető sok látnivaló adja: találunk itt vízesést, rétet, dolomitfalat, várromokat, kilátópontot és kálváriát is. Ez a kirándulás a várromok kivételével mindegyik fent említett látnivalót magában foglalja.

A patakvölgy közvetlenül az autóút mellett halad. A turistaút bejáratánál található Shell kút mellett leparkolhatunk. Innen az aszfaltúton található zebrán áthaladva pár perc alatt már a természetben találjuk magunkat. A turistaút jelzése a sárga csík, ezt kövessük. A patakvölgy egyik érdekessége, hogy a víz fölött sok fából készült híd ível át az út során, ezzel is színesítve a kirándulást. A másik érdekesség pedig a dolomitfal, amely az eróziónak köszönhetően látszik egyre nagyobb felületen a patakvölgy két részén. Az első egy nagyobb felületű erózió, ahol a fal szinte teljesen fehér, de néhol szürkés és sárga színekben is játszik. A gyerekek előszeretettel csúszkálnak le a domboldalban, miután felmásztak a fák gyökerei által alkotott természetes lépcsőkön. A második dolomitfal kisebb felületű, erre nem lehet felmászni. Alatta a vízmosásoknak köszönhetően a domboldal leszakadt, így a megmaradt földsáv meg lett erősítve egy korláttal és falécekkel a biztonságos áthaladás biztosítása céljából. Többször találkozhatunk a völgyben a helyiek által ültetett fiatal facsemetékkel. Ezeket az erdősítési helyszíneket táblák jelölik. A patak vize gyönyörű tiszta, egészen lelátni az aljáig. Nagy kár, hogy sok helyen rengeteg a szemét a vízben, ami valószínűleg a közeli civilizáció negatív hatása.

A Paprikás-patak medre

Dolomiftal

A Shell kúti bejárattól indulva a sárga csíkon haladva úgy tíz perc sétával érjük el az első látnivalót, a vízesést. Le kell térnünk az útról balra, ahonnan egy kilátóteraszra jutunk. A vízesés különlegessége azonban az, hogy a kilátóteraszról továbbindulva teljesen körbejárható, így nem csak a vízoszlop szépségét csodálhatjuk meg közelről, hanem a köveken élő növényeket is. Az 5-6 méter magas vízesés kis tóba torkollik, ennek vize szintén teljesen áttetsző. Tovább haladva érjük el először a nagyobb, majd a kisebb dolomitfalat. Az előzőnél találunk egy padot is, amin megpihenhetünk.

A következő látnivaló a Rózsika forrás. Ennek vize nem iható. Téli időszakban figyeljünk oda a közelében előforduló jégre, ami még akkor is jelen lehet, ha sehol máshol az út során nem találkozunk jéggel. A forrás felett kövek közé ágyazva láthatjuk a Rózsikáról készült domborművet, ami azt ábrázolja, ahogy a lány korsójából a vizet önti. A forrás után a következő megálló a patakvölgy menti nagy rét. Itt lehetőség van grillezésre, napozásra és labdajátékokra, kihasználva a tágas tér adta lehetőségetek. A rét közepén választhatunk, hogy vagy a patak mentén indulunk tovább egy jelzetlen ösvényen a solymári Szarkavár romjaihoz, vagy a sárga jelzésen sétálunk a Felső-Patak-hegy irányába.

Rózsika a korsójával

Rózsika-forrás

       

Mi ez utóbbit választottuk. A rétet elhagyva egy erdős részre érünk, ahonnan letérve a jelzésről egy meredek kaptatón kapaszkodhatunk fel a kopasz hegytetőre. Ez kicsit strapás, de a kilátás miatt mindenképpen megéri. A 312 méter magas csúcsról szép időben megcsodálhatjuk a panorámát a Les-hegyre, Solymárra és a budapesti második kerület peremére. Ottjártunkkor épp egy hatalmas hóviharba kerültünk, így sajnos a panoráma helyett inkább egy egybefüggő nagy fehérséget láttunk.

A Golgota-keresztek

Kálvária-hegy

Innen visszatérve az erdőbe egy jelöletlen ösvényen jutunk vissza a sárga jelzésre, ami egyenesen a Kálvária-hegyre vezet minket. Kövessük a sárga háromszöget amíg a domb tetején található három fehér kereszthez nem érünk. Innen szintén megint szép a kilátás a környéke. Habár ezen csúcs magassága 384 méter, a Felső-Patak-hegyről sokkal nagyobb távolságokba láthatunk el a Solymári-medencében. A Kálvária-hegy Golgota-keresztjeihez vezető stációkat követve juthatunk le egy kicsit meredekebb lejtőn a városba. Innen rövid ideig a házak között sétálunk, majd újra a fák közé, a patakvölgyben érünk. Ezt az ösvényt követve juthatunk vissza a Shell kútnál található parkolóhoz. 

Csobánkai tanösvények: A Csobánkai-nyergen Szent-kúthoz

Útvonal: Csobánkai-nyereg – Hosszú-hegy – Szent-kút – Haris – Csobánkai-nyereg

Kilátás Csobánkára, az Oszoly-erdőre, a Csúcs-hegyre és a Kis-kevélyre

Második csobánkai kirándulásunk alkalmával a település másik oldalából induló Szent-kúti tanösvényen sétáltunk. Hasonlóan az előző Oszoly-csúcsi túrához, ez is gyakorlatilag bárki által vállalható kellemes séta. Az ösvény Csobánkai-nyereg nevű állomásánál van lehetőség a döngölt földút mentén leparkolni, miután elhagytuk a település határát. Egyből fantasztikus kilátásban van részünk Csobánkára, és a mögötte található Oszoly-erdőre, Csúcs-hegyre és Kis-Kevélyre. A kilátást az út elején egészen addig élvezhetjük, amíg be nem érünk az erdőbe.

A döngölt föld kirándulóút erdei szakasza

A kék csíkot kövessük az elágazásig. Ha van kedvünk tehetünk egy kisebb kitérőt is a Macska-barlanghoz, ez esetben kövessük a kék barlang jelzést. Az út először földúton visz, balra szántóföldek szegélyezik, jobbra pedig a már említett gyönyörű kilátást csodálhatjuk. Az erdőbe érve ugyanilyen minőségű úton haladunk tovább a fák között, majd az elágazásnál jobbra kell fordulnunk ahol a kék és zöld jelzések már együtt haladnak tovább. Az út először enyhén emelkedik majd enyhén lejt. 

Végül megérkezünk a Szent-kút nevű forráshoz. A kút mellett fa padok és asztalok állnak a túrázók rendelkezésére. A forrást egy kőlépcsőn leereszkedve közelíthetjük meg. Ha nem akarunk lépcsőzni, a fenti kilátóteraszról akkor is megcsodálhatjuk. A kút és az asztalok között helyezkedik el a Szent-kút kápolnája, ami egy kő alapú épület. Ottjártunkkor sajnos zárva találtuk, de az üveg ablakokon be tudtunk kukucskálni.

A kápolna

Szent-kút

Visszafelé Csobánkára, balra a Kovácsi-patak

Továbbhaladva kiérünk az erdőből, és egy tisztásba botlunk, ahol újabb asztalokat és padokat találunk. Itt jobbra tekintve már láthatjuk a fák szegélyezte Kovácsi-patakot, balra tekintve pedig egy nagy tisztás nyílik. A tisztáson találjuk a Haris nevű állomást, ahol az információs tábláról többet megtudhatunk a harisról, ami egy madárfaj. Ez egy körülbelül 30 centis, 1-2 kilogrammot nyomó madárka, amelynek barnás-vöröses tollazata van. Mivel állománya hazánkban folyamatosan csökken, már a fokozottan védett fajok közé tartozik. Az állat kedveli az itt található kaszálóréteket, az ilyen típusú élőhelyeken szívesen fészkel és költ. Innen a zöld csíkot követve jutunk vissza Csobánkára, majd a házak között átvágva érünk a kiindulási pontunkhoz.

Kilátás Csobánkára az erdőből kiérve

Téli kalandozás Pilisszentkereszt környékén: a Dera-szurdok és Szentkút

A Dera-szurdok az ország egyik legszebb szurdokvölgye. A Pilisben található, Pilisszentkereszt déli határánál. Pomázról a településre vezető azonos nevű Pomázi-útról kell balra lekanyarodnunk egy erdei útra, ami egy tisztásra visz. Itt lehetőség van gépkocsival parkolni. Gyalogosan viszont a másik végéből tudjuk a legegyszerűbben megközelíteni . Ez esetben Pilisszentkeresztről  a kék sáv jelzést kövessük a völgyig. A szurdokvölgyet a Kovács-patak mélyítette másfél km hosszan a hegybe. Itt mindennek több neve van: a patak többek között Pomázi-patak, Pilisszentkereszti-patak és Dera-patak néven is ismert, a szurdokvölgyet pedig Pilisszentkereszti-szurdoknak is hívják.

A tisztásról indulva a faasztalokkal és padokkal kiépített pihenőhelyen keresztül jutunk el a patakon áthaladó első fahídra. Itt a patak még kedvesen kanyarog, apróbb kövek és ágak láthatóak csak a medrében, és még a szurdokból sem sok látszik. Néhány lépés múlva azonban a hegyoldal melletti ösvényen haladva elérünk egy sziklafalhoz, innen már láthatóvá válik az összesen nyolc híddal tarkított meredek völgy. A völgyben változatos sziklaalakzatokat, kisebb vízeséseket és farönköket figyelhetünk meg. Az út váltakozva halad az ösvényen és a hidakon jobbra-balra, a patakot többször keresztezve. A patakvölgy tanösvénynek lett nyilvánítva Szurdok Tanösvény néven, ennek eredményeként több információs tábla került kihelyezésre, amelyek a völgy kialakulásáról és élővilágáról nyújtanak bővebb információt.

A szentkúti kápolna

A szurdokvölgy felfedezése után a műút másik oldalára átsétálva, kevés gyaloglással érhető el a kék kereszt jelzést követve Szentkút. A két látnivalót egy körúttal egybekötve is megtekinthetjük, ekkor azonban a kirándulás 1/3-a Pilisszentkereszten keresztül vezet. Ha így döntünk, a parkolóból induljunk a Dera-szurdok irányába, a völgy tetején a házak között folytassuk az utunkat, amíg jobbra kanyarodva rá nem térünk a sárga kereszt jelzésre. Ez közvetlenül a Szentkúthoz vezet majd minket. A forrástól a kék kereszt jelzést követve jutunk vissza a műút keresztezésével a parkolóba.

A szentkúti forrás

Szentkúton nem csak egy szépen kiépített forrást, hanem mellette egy hangulatos kápolnát is találunk. A kápolnát azért emelték, mert a helyet csodatévő helynek tartják. A történet szerint egy vak kisfiú itt nyerte vissza a látását, mégpedig úgy, hogy meglátott egy fehér galambot. A kék-fehérre festett kápolnához sok hívő zarándokol el. Az épület körbekerített, padokkal felszerelt kerttel is rendelkezik. A zarándokok zavartalanul imádkozhatnak az erdő nyújtotta csöndben és nyugalomban, a kirándulók pedig a szürke kövekkel kirakott forrás két oldaláról tölthetik fel a kulacsukat.

Tihanyi-félsziget: Az Óváron át a Barátlakásokhoz

Autentikus tihanyi porta

Véleményem szerint a Tihanyi-félsziget zsebkendőnyi területe hazánk egyik leggyönyörűbb része. Az 5 km hosszú földnyelvet behálózó turistautakat egyszerűen nem lehet megunni. Annyi minden összessége alkotja az ország első tájvédelmi körzetét, hogy minden évszak minden hónapjában érdemes ellátogatni ide. A félszigeten több kilátópont is található, ezek egyike a 214 méter magas Óvár. Ez közvetlenül Tihany óvárosa mellett helyezkedik el, így a túra könnyedén összeköthető a település meglátogatásával is. Kirándulásunkat a Balatonfüredről Tihanyba vezető felső út menti ingyenes parkolóból kezdtük, amely a falu bejáratának bal oldalán, a focipálya mellett helyezkedik el. Innen már csak a tanösvény avagy a zöld sáv jelzést kell követnünk, ugyanis a bejárt útvonal része a félszigetet átszelő Lóczy-tanösvénynek.  Először vékony ösvény vezet fel minket a kilátópont tetejére. Tavasszal színpompás virágokban gyönyörködhetünk, amíg el nem érjük az Óvár tetejét. Az Óvár-hegy vulkáni eredetű, úgynevezett tufa-vulkánból alakult ki. Ez abban különbözik egy igazi, lávát köpő tűzhányótól, hogy már csak kőtörmeléket lövell ki magából, ami azonban szintén megkeményedik. A félsziget legnagyobbik tufa-vulkánja volt régen az Óvár. Jobb oldalon autentikus tihanyi házakat láthatunk borospincével és szőlőfölddel. Bal oldalon azonban elénk tárul a csillogó Belső-tó, a nádassal benőtt Külső-tó, Tihany idillikus kis városa és a Balaton egyedi kékje.

Tihany és a tavak

Kilátás Balatonfüredre az Óvárról

Nem kell sokat sétálnunk a következő gyönyörű látképig, amit a tihanyi Levendulás és a Balatonfüredi öböl ad. A hegyoldalból a messzeségbe tekintve beláthatjuk a Gödrös épületeit, és a környező hegyeket is. Ahogy tovább sétálunk, egyre nagyobb vízfelület tárul elénk, végül megpillantjuk a messzeségben Balatonfüredet is. Az Óvár csúcsát elhagyva az ösvény elkezd ereszkedni, és megkezdjük a panorámaúton való süllyedést. 

A tihanyi levendulás és a Balaton

A Barátlakások belső cellái

A tanösvényen tovább sétálva lassan beérünk a fák közé, egy árnyékos, sötétebb területre. Itt máris feltűnik a következő látnivaló, a Barátlakások állomása. Az Óvár vulkanikus kőzetébe vájt üregek valóban teljesen lakásszerűek. A 20 méter magas bazalttufa-szikla oldalán szobákba vezető ajtók és ablakok sorakoznak. A lakóhelyet I. András idejében készítették, és valóban szerzetesek éltek itt a 11-12. század környékén. A mesterséges cellákból ma már csak hármat lehet megtekinteni, mivel a többit egy hegyomlás betemette. A Barátlakások környékén az egykori vulkáni tevékenység nyomai is jól megfigyelhetőek. Tovább ereszkedve a hegyoldalban a Ciprián-forráshoz érünk. Az aprócska csobogóból jéghideg víz folyik, ám a rengeteg környékén ólálkodó szúnyog miatt nem lehet a hűsítő nedűt kellő ideig élvezni. Pár korty akár több tíz csípésbe is kerülhet. A hegyről tovább süllyedve végül elérjük a Balaton-partot, és megpihenhetünk a hűsítő szellőben. A parton kiépített sétányon folytathatjuk tovább utunkat a kikötőig, ha megéheztünk itt fogyaszthatunk valamit a helyi büfé kínálatából. A hajóállomástól a zöld háromszög jelzésen juthatunk vissza Tihanyba a Visszhang-dombhoz. Sétáljunk tovább a Babamúzeum és a Kálvária-domb mellett, majd forduljunk jobbra. Az aszfaltút elvezet minket a temetőhöz, majd a kiindulási pontunkhoz, a parkolóba.

A Barátlakások hangulatos bejárata