Kerékpárral Kisorosziba Szentendrén át

Az Omszki-tó partja

Kisoroszi Budapestről tökéletes célpont egy kellemes kerékpártúrához. A festői kis falu a Szentendrei-sziget északi részén helyezkedik el, így Szentendre és Tahitótfalu érintésével könnyen megközelíthetjük biciklivel. A kerekezést Budapestről kiérve a gyorsabb haladás érdekében a 11-es út mentén fekvő kerékpárúton kezdtük meg, és nem a szokásos ártéri utat választottuk. Az Omszki-tó mellett elhaladva napozó, pihenő embereket és rengeteg színes vadvirágot láttunk. A tiszta időben csodásan mutatott a háttérben Budakalász.

Útban az Omszki-tó és Szentendre között

Az épülő mobilgát Szentendrén

A kerékpárút innen egy általában kényelmesen széles, aszfaltozott sétányon vezet tovább, ám most helyenként annyira benőtte a növényzet, hogy gyakorlatilag a felére szűkült. A burjánzó gazok között rengetek vöröslő pipacs és csodás kék, sárga, lila és fehér színben pompázó vadvirág díszítette az út szélét, amely üdítő  látványt nyújtott az amúgy unalmas szakaszon. Szemügyre vehettük a sík szántóföldek fölött elnyújtózó Pilis kizöldült vonulatait is. Szentendréig gyorsan haladtunk, a városba érve azonban hatalmas tömeggel találkoztunk. A szél is ellenünk dolgozott, amikor Szentendre határában a kerékpárút melletti szennyvíztisztító illatait felénk sodorta. Azonban a tömeg nem tartott sokáig, csupán a belváros előtt és után egy-egy kisebb szakaszon. A művészek városban a Duna-parti sétányt vettük először szemügyre, amely jelenleg átépítés alatt áll a készülő mobilgát miatt. A sétány egy része érintetlen maradt, azonban a nagy részét elbontották, és beton alapzatot építettek a helyén álló homokpad szélére. Jó hír azonban, hogy amikor elkészül nem csak fent, hanem lent is sétálhatunk majd rajta egészen közel a Dunához, ugyanis két párhuzamos szintet alakítanak ki. Az építési terület jelenleg kordonokkal van elzárva, de a lenti sétányt néhányan már használatba is vették. 

A Szerb ortodox temető

Macskaköves utca Szentendrén

Szentendre háztetői

Az eddig mindig zsúfolt Duna-parti sétány központi helyét úgy látszik, hogy az eggyel beljebb fekvő sétálóutca vette át. Itt az összes étterem és cukrászda kitelepült teraszokkal várta a látogatókat, az utcát asztalok és székek, illetve különböző termékeket árusító standok lepték el. A Fő téren lélegzethez jutottunk a zsúfolt utca után, majd innen könnyedén feljutottunk egy szűk sikátoron át a város tetején trónoló Keresztelő Szent János Plébániatemplomhoz. A város legrégebbi temploma egy hatalmas panorámaterasz közepén áll, innen beláthatjuk Szentendre belvárosát és még a Dunára is lepillanthatunk a háztetők között. A templom az egyike az utolsó helyeknek a városban, ahova még ingyenes a belépés. Innen néhány perc sétára találjuk a Szerb ortodox temetőt, ahol több száz éves síremlékeket csodálhatunk meg. Visszatérve a belvárosba a Duna-parton folytattuk tovább a tekerést, ahol újabb dugóba botlottunk, ugyanis az út a munkálatok miatt csak egy vékony sávban volt járható. A kisebb nehézséget leküzdve azonban megnyílt előttünk az aszfalt, és vígan suhantunk egészen Tahitótfaluig. Ez a szakasz részben a Duna-parton, részben az autóút mellett halad változatos terepviszonyokon. Az autóútra kiérve sok eperárussal találkoztunk, a Leányfalusi strandon pedig telt ház volt, mintha csak nyár lenne. A Szentendrei-szigetre Tahitótfaluból egy széles hídon kelhetünk át, amelyről megcsodálható a Duna keskeny ága is.

Árvalányhajmező a Szentendrei-szigeten

Ártér a szigetcsúcsnál

A Szentendrei-sziget 31 km hosszan nyúlik el a Dunában. A legészakibb csúcsában található Kisoroszi, amely a Tahi hídtól még 11 km-re fekszik. Az út idáig sima aszfalton vezet eperföldek és árvalányhajjal fedett vadvirágos rétek között. Néhol szabadon tartott lovak és tehenek, illetve magányos tanyák tűnnek fel, igazán idillikus. Kisorosziba érve egy csodás településre csöppentünk. Az út mentén hosszúkás parasztházak állnak, a faluközpontban pedig modern alkotásokkal tűzdelt teret találunk. A főtér közelében több étterem is található. A szigetcsúcs felé haladva jobb oldalt egy lépcsősor vezet fel a nemrégiben felújított Kálvária dombra. Itt megcsodálható a falu bájos kis kápolnája egy sövénnyel körülvett kicsiny réten. Innen az aszfaltút átvált döngölt földúttá. Először balra, majd jobbra kanyarodva kell követnünk az utat, hogy először a kempingbe, majd a szigetcsúcshoz érjünk. A part kavicsos öbleit piknikezők lepték el, a Visegrádra néző várva várt kilátás azonban a magas vízszint miatt sajnos elmaradt. Az árteret olyan magasan lepte el a Duna, hogy nem tudunk kisétálni a fák közül, azonban a lomb között így is feltűnt a messzeségben az apró vár. Visszafelé a csodálatos színű Cseres-tó felé tettünk egy gyors kitérőt, amely a falu szélén található. A bányató kékje fantasztikusan mutatott a pipacsos mezők közepén. Innen visszatértünk az aszfaltútra, és leküzdöttük a távot még egyszer visszafelé.

A Cseres-tó Kisoroszi mellett

Téli séta az Omszki-tó körül

Megközelítés:

A tó autóval megközelíthető a 11-es főútról. Az Auchan felé vezető körforgalomnál a McDonald’s irányába kell lekanyarodni, itt találjuk az Omszki-park ingyenes parkolóját. Tömegközlekedéssel a Szentendrei HÉV Budakalászi megállójától kell pár száz métert gyalog megtennünk. A tó mellett bicikliút is vezet, így Szentendre felé menet megállhatunk egy pihenőre.

Kilátás Budakalászra

Az Omszki-tó közvetlenül Budakalász házai mellett terül el. A tó tulajdonképpen egy talajvízzel megtelt bányagödör, mint a szomszédos Lupa-tó is. Ennek köszönhető, hogy alakja majdnem egy szabályos négyszög. A tó területén kötött wakeboard pálya üzemel, és benne horgászni is lehet. Viszont mivel a wakeboradosok felkavarják a vizet, a horgászok arra panaszkodnak, hogy nincs kapásuk. További problémát jelent, hogy a tóban fürödni, vízibiciklizni és jet-skit használni tilos. Ennek ellenére a meleg nyári napokon sokan mégis ezt teszik,  a főúthoz közeli oldalon pedig kvázi nudistastrand üzemel a tiltások ellenére. Az emberek igen sokrétűen használják ki a vízfelületet: nyáron napoznak, fürdenek és wakeboardoznak; télen korcsolyáznak és hokiznak; tavasszal és ősszel pedig horgásznak és modellhajókat úsztatnak a tavon.

Aszfaltozott sétány a nyugati oldalon

A tavat részben kemény burkolatú sétányon, részben természetes talajon sétálhatjuk körbe. Körutunkat a tó D-Nyi csücskétől a Tanító út-Sport út kereszteződésétől megkezdve az óra járásával megegyező irányban kezdtük meg.  A tó majdnem teljesen be volt fagyva, csak a közepén láttunk egy kisebb vízfelületet. 

Aszfaltozott sétányon haladhatunk egészen az É-Nyi csücsökig, itt padokat és büféket is találunk, de ez utóbbiak zárva voltak. A sétány mellett többször is letérhetünk a vízparton található, nádassal szegélyezett homokos öblökbe.

Az egyik homokos öböl

Az északi oldalon sétálhatunk a tótól messzebbre eső kemény földúton, vagy a hozzá közelebb eső csapáson is. A csapás váltakozva a nádasban és az öblökben vezet. Ez itt a horgászok kedvelt helye. Az ÉK-i csücsökben szoktak letáborozni a nudisták, és ezen az oldalon halad el a Szentendrére vezető bicikliút is.

Csendélet fatörzzsel és  pislákoló napsütéssel

Csapás a nádasban

Itt pár métert még sétálni is lehetett a jégen

A keleti oldalon szintén mehetünk közel a tó vizéhez, vagy a már jóval szélesebb földúton is. Itt a tó  fala kicsit meredekebb, és egy nagyobb füves rész is rendelkezésre áll, amit az emberek nyáron napozásra használnak. Jelenleg szinte teljesen kihalt volt a tó környéke, csak néhány embert láttunk a sétányon andalogni. A D-K-i csücsökben büfé és játszóház található, illetve itt az ingyenes parkoló és a wakeboard központ is. Innen továbbhaladva a déli oldalon megint egy aszfaltozott sétány vezet vissza a kiindulási ponthoz. A tó fala itt a legmeredekebb, találunk több padot is, ahonnan élvezhetjük a kilátás a vízre. A vízparton sok  a fenyőfa, és a burkolt sétányról még a focipályára is bekukkanthatunk. 

A partvonal a bicikliút mellett

Természetes korcsolyapálya: az Omszki-tó jégbe fagyva

Télen az Omszki-tó a szabadidős tevékenységek tárházát nyújtja, amennyiben a jég olyannyira megkeményedik, hogy biztonságosan rá lehet menni. 2012 telén néhány hétig olyan szerencsésen alakult a hőmérséklet, hogy élvezhettük ezt a természet adta korcsolyapályát, a főváros közvetlen közelében. Télen általában a tó inkább elhagyatott, de ekkor a parkolókban csak nehezen lehetett helyet találni, a büfék pedig egész nap nyitva tartottak.

A tó jegére elzarándokoló családok és baráti társaságok hólapátjukkal takarították el a jégről a frissen hullott havat, hogy korcsolyázható felületet kapjanak. Ennek eredményeképpen egy hatalmas, különböző alakzatokból álló labirintus alakult ki a tavon. A legtöbben a tó D-Nyi végében verődtek össze, itt volt a legnagyobb a korcsolyázható felület. Sokan építettek hóembert, vagy várták a korcsolyázókat a parton, napozószékekben ülve. 

Mások a letaposott nádasra ülve vették fel a korcsolyájukat, és már indultak is a jégre. Itt-ott nagyobb, négyzet alakú pályákat készítettek a korcsolyázók, amiket hokipályának használtak, máshol pedig kacskaringós ösvényeket, ahol a kanyarodást gyakorolták a kezdők. Akik egész napra kitelepültek, asztalt és székeket is hoztak magukkal, amiket a jégre állítottak fel.

Egy vékony ösvényen az egész tavat körbe lehetett korcsolyázni, ami a műjégpályák egyhangúságával szemben fantasztikus élményt nyújtott. Az időjárás is kegyeibe fogadt a sportolókat, verőfényes napsütés és kék ég fogadta azokat, akik ez alatt a pár hét alatt kimozdultak a téli hidegbe.