A Vácrátóti arborétum tavaszi virágpompája

Nárcisszal teleültetett ágyás

Nem véletlenül szerepel hazánk legvirágosabb helyei között az egész évben csodaszép Vácrátóti arborétum. Az ország leggazdagabb gyűjteményét máris ellepték a látogatók a tavasz kezdetén. Mikor megérkeztünk a kert előtti ingyenes parkolóhoz, már csak nehezen lehetett helyet találni. Szerencsére azonban a kert nagyságának köszönhetően szinte elvesztek az emberek. A kapunál különböző árusok települtek ki a tulipánokkal teleültetett virágtartók mellé. A kasszával szemben a sárga, fehér és piros tulipánok között épült fel a Berkenyeház épülete, amely a park látogatóközpontja. A benne található kiállítás megismertet az ember és a természet érzékeny kapcsolatával, és a kertben folyó munkafolyamatokkal is. 

A kertet átszelő patak kis zúgója

A Kaktuszház

A kasszánál kapott hónap érdekességeit ismertető füzet alapján a nárciszok felé vettük az irányt. A bejárat melletti tornácos ház előtti ágyás roskadozott a szebbnél-szebb tulipánoktól. A széles út hatalmas nárcisztelepek mellett vezet tovább. Itt több fajtájukkal is megismerkedhetünk közelebbről. Az ágyásokat a fűben virító színes vadvirágok veszik körül. Továbbsétálva a tavaszi metszési munkálatokból összehordott ágkupacok mellett haladtunk el a Kutatóintézetig. Ennek két oldalán újabb tulipánok pompáztak, ám a bal oldali hatalmas ágyás még csak bimbós volt. Innen elsétáltunk a Kerek-szigetre, ahol találtunk egy virágzó orgonát. Ez nagyon érdekes volt, hiszen három hete még havazott, és a kertészek szerint is le van maradva a kert egy héttel. A szigetről rálátni a Nagy-tóra és az Örökzöld-szigetre. A tó vizében megannyi fekete hal úszkált, a partján pedig harsányan kuruttyoltak a békák. Visszamentünk a fahídon a fák közé, ahol a talajt sűrű borostyán és pettyegetett tüdőfű borította. Innen csak pár lépés a másik szigeten található impozáns műrom. Az építmény környékén valamilyen növény már nagyban burjánzott, ám mivel még sem leveleit sem virágait nem bontotta ki, a hosszú egyenes szárból nem lehetett felismerni. A következő híd a Kaktuszház felé vezet, ám előtte megcsodálhatjuk a Mocsári ciprus rengeteg gyökerét és egy hófehér liliomfát is.

Ösvény az üvegházban

Virágpompa a Pálmaházban

A Kaktuszház újdonság volt számunkra. Az épület előtt sziklakerti növényeket telepítettek be az egynyári virágok és a fűszernövények mellé. Bent hőség fogad, ám a látványos összkép és a kaktuszok pompás virágzása mindezt gyorsan feledteti. A sok tüske között haladva nehéz mindent megcsodálni, hiszen annyi növény van ide bezsúfolva. A belső teret a fal mentén járhatjuk körbe, jobbra üvegfal mögött csodálhatjuk meg a kisebb kaktuszokat és pozsgásokat, belül pedig egy hatalmas növényekkel betelepített kaktuszkert lett kiépítve, ahol égig érnek a különböző szúrós növények. A ház mellett újabb épületet találunk, ez a Karbonház. Ebben kapott helyet a 'Túl nagy lábon élünk' című kiállítás és az Orchideaház is. Ez utóbbi sajnos még nem állt nyitva a nagyközönség előtt, mivel még nem fejezték be a növények betelepítését.  

A Pálmaház egyik kisebb üvegháza

Újabb virágcsoda az üvegházból

A Pálmaházba folytattuk tovább utunkat, ahol a hatalmas pálmák megcsodálása után megtekintettük az alacsonyabb üvegházak színpompás növényeit is. Bár most is sok faj virágzott, ősszel színesebb volt ez a terület. Kiérve áthaladtunk az újonnan betelepített növények között, itt kiemelkedtek a védett hunyorfajták. Innen a vízimalomhoz majd a grottához sétáltunk. Az erdőn átvágva újabb nárciszföldek mellett haladtunk el amíg a nagy rét feletti egynyári növényekhez nem értünk. Itt hatalmas táblák vannak dúsan beültetve tulipánokkal, amelyek közül nagy szomorúságunkra csupán néhány bontotta ki a virágát, a többi bimbós volt. Innen ráláthatunk a Nagy-tóra is. Az ágyások mellett a füves részen sáfrányt és törpe tulipánokat telepítettek be, amelyek már vígan virágoztak a méhek és pillangók nagy örömére.  

Virágkompozíció a sáfrányültetvényben

Egy tulipán van talpon a vidéken

Sétánk következő állomása a Sziklakert volt, ahol már éledeztek a sziklakerti növények. Leginkább a Leánykökörcsint lehetett megfigyelni, és a környéken található aranyló cserjéket. Az úton továbbhaladva a konyhakertbe értünk, amely szinte teljesen kihalt volt. Csupán néhány tulipán emlékeztetett a tavaszra. Azért felmásztunk a dombtetőre, és elolvastuk az információs táblát. A Rózsakert irányába sétálva egy kisebb liliomfa és egy újabb pompás nárciszmező mellett haladtunk el. Az utolsó állomás a Rózsakert volt, ahol a növények szintén még csak éledeztek, de tavasszal ettől függetlenül érdemes ide is betérni a hatalmas liliomfa miatt, amelynek hófehér virágai mindent beborítanak.

Hófehér liliomok

A Vácrátóti arborétum őszi színekben

Ösvény a mesterséges barlang mellett

A Vácrátóti arborétum 29 hektáros nagyságával hazánk egyik legnagyobbja. Már ebből is látszik, hogy a botanikus kert felfedezésére semmiképp sem elég egy alkalom. Arról nem is beszélve, hogy minden évszakban fantasztikus látványt nyújt a romantikus tájképi kert. A változatos terepviszonyokat tavak, folyók, szigetek és dombok alkotják. A parkban több épület, barlang, műromok, vízimalom és különféle szobrok is találhatóak a közel 13 ezer növényfaj mellett. Ezzel a kert Magyarország leggazdagabb gyűjteményét tudhatja magáénak.  Az arborétum különlegességei az üvegházak és a hatalmas kiterjedésű sziklakert, ahol közel 500 növényfaj kapott helyet.

A folyók vadregényes vidéke

Mi ősszel tévedtünk be az arborétumba, és nem is tudtuk, hogy milyen fantasztikus élményről maradtunk le eddig. A park előtt ingyenes parkoló található. Belépve rögtön egy begóniákkal és muskátlikkal teleültetett tornácos parasztház fogad minket, ahol máris nem győztem fényképezni. A rózsaszín, fehér és piros színek az amúgy is tarka őszi tájban nagyszerűen mutatnak. A házzal szemben találjuk a rózsakertet, amelyben a virágok nagy része már elkezdett barnulni, hullani, de még így is jól mutatott a sokféle rózsafaj egy helyen. Mielőtt belevetjük magunkat a kert messzebbi részeibe, egy térkép állja utunkat és tájékoztat a legfontosabb látnivalókról. A színes avarral borított, széles aszfaltúton rövid sétával jutunk el a Kutatóintézetig, ahova nem lehet belépni. Ennek az épületnek a hatalmas terasza tele van virágoktól roskadozó egynyári növényekkel. Néhány akkorára nőtt, hogy az én kis otthoni példányaim elbújhatnának mellettük.

Őszi színekben pompázik az erdő

Burjánzó növények a pálmaházban

Továbbsétálva balról elhaladunk a tókomplexum egy része mellett, amelyet Iker-tavaknak hívnak. Ha átsétálunk a hídon a tóban álló kis szigetre, azon élethű műromokat találunk. Visszatérve az útra, újra az avar őszi színeiben gyönyörködve jutunk el egy újabb hídon keresztül a nádtetejű vízimalomhoz. A fából épült kis házikó, és a működő malomkerék nagyon idillikus, ahogy a lustán folyó patak és a vízen úszkáló levelek körbeveszik. Innen már nincs messze a patak másik oldalán álló barlang, amely igazából egy sziklákból épített alagút, és a Sziklás-tó partjára vezet. A tó vize kevésbé tiszta és átlátszó, mint az Iker-tavaké. Olyan, mintha itt a víz megrekedt volna egy kicsit.

Továbbhaladva érjük el az üvegházak negyedét. A Trópusi- és pálmaházba belépve az őszi hűvöst egyből felváltja a trópusi párás hőség, az európai növényeket pedig a trópusi fajok. Kakaó- és papajafák, papagájvirág és legyezőbanán ejtenek ámulatba. A sok zöld között természetesen télen-nyáron virágoznak a növények. Emberi fej nagyságú virágfürtöket és égig érő futónövényekkel benőtt oszlopokat is találunk. Csak úgy burjánzik minden. 

A sziklakert

A pálmaházból kiérve továbbhaladunk a Sziklás-tó partján, ami a mesterséges vízesésbe torkollik. Az út a park elhagyatottabb részébe vezet minket, ahol az egynyári növények ágyását találjuk.  Ez most már sajnos üresen állt. A sétány egészen a sziklakertig vezet, amely állítólag tavasszal és nyáron a leglátványosabb. Korlát jelzi, hogy meddig szabad a növényekhez közelíteni. Bár néhány faj még ősszel is virágzik, sajnos az őket elfedő falevelektől nem láttunk belőlük semmit, és az említett korlát miatt sem tudtuk jobban megközelíteni őket.  Egy hidacskán jutunk vissza a folyót keresztezve a park közepén található Iker-tavak másik oldalára, a Nagy-tóhoz, amelyben két szigetet is kialakítottak. Ezek a nagyobb Kerek-sziget, és az egész kicsi Örökzöld-sziget. Innen az ösvény a konyhakertbe vezet. Hatalmas területen tekinthetjük meg a különböző fűszernövényeket, szárított lopótököket és megérett sárga napraforgókat. Innen az út egy hajnalkákkal telefuttatott pergola mellett újra a Kutatóháznál található elágazódáshoz visz, ahonnan már könnyű megtalálni a kijáratot.

Szárított fűszernövények a konyhakertben