A pilisszántói Csillagösvénytől a pilisszentkereszti Kálvária-hegyre

A Mészégetők kútja, háttérben a mészkőbánya

A néhány ezer fős Pilisszántó folyamatosan igyekszik egy-egy újabb érdekességgel bővíteni a település látnivalóinak tárházát, amely óhatatlanul emeli turisztikai vonzerejét is. Az évek során felépített képzőművészeti és építészeti alkotások mostanra egy érdekességekben bővelkedő területet hoztak létre a Pilis-tető lábánál fekvő mészkőbánya közelében. Ahogy közelítünk Pilisszántó felé, azonnal feltűnik a település mögött magasodó, 756 méteres Pilis-tető. Erdővel borított hegyoldalában pedig igencsak szembetűnő a tájsebként a lombok közé ékelődő egykori mészkőbánya. A környezetéből világos színével kirikító jelenséghez közeledve az út mentén egy parkolót találunk. Innen indul a 2007-ben átadott Csillagösvény, amely a fent említett mészkőbánya közepéig vezet fel minket. A fából faragott szobrokkal szegélyezett, mindössze egy km hosszú gyalogúton felkapaszkodva rengeteg élménnyel gazdagodhatunk.

A Boldogasszony-kápolna hátulról, előttünk fekszik Pilisszántó

A kápolna elölről..

..és belülről

A parkolóból indulva az első útelágazásnál több jelzés és tábla is a tudomásunkra hozza, hogy balra találjuk a Csillagösvényt, eltévedni lehetetlen. Murvás úton kezdjük meg a sétát, a hegyoldalban enyhén emelkedve. Alig néhány lépés után csodás, Pilisszántóra néző kilátás fogad minket. Továbbhaladva jobbra látható a Mészégetők kútja. A fából készült építmény a település mészégetéshez kötődő múltjának állít emléket. Itt jobbra fordulva egy vékony csapás vezet be minket a mészkőbánya legalsó udvarába, ahol közelről is megtekinthetjük a fejünk fölé magasodó, impozáns, fehér kőfalat. Visszatérve a Csillagösvényre, a fenyőfák árnyékában lassan megpillantjuk az első szobrot, amely Nimródot ábrázolja. A vékony, fenyőcsemeték között vezető csapás Attila szobrához vezet tovább minket. Visszafordulva vethetünk egy pillantást a hátunk mögött elterülő Pilisszántóra, és a Pilis vonulataira.

A Pilis kapuja

Ugyanazon domboldal másik alkotása Árpádot formázza meg. Ezek után néhány lépést kell gyalogolnunk, míg elérkezünk következő, talán legérdekesebb műhöz, egy kettős, Szent Istvánt megmintázó szoborhoz. Ezt követi még sorban Szent László, Boldog Özséb és végül Hunyadi Mátyás faszobra. Az út a végéhez érve kettéágazik. Balra zsákutcát, jobbra egy kápolnát találunk, az útkereszteződésben pedig egy kongatható harangot a Pilis keresztjével. Először balra érdemes sétálni, az út erre ugyanis végigvezet minket a mészkőbánya középső szintjén. Innen megcsodálhatjuk a kőzeteket, és letekinthetünk a bánya alsóbb szintjeire is, amelyek egyikén a Szikla Színház került kialakításra. Jól kivehető a színházhoz vezető, fából készített, díszes kapu, és az udvarban kisebb kövekből kialakított kerek útvesztő is. 

Pilisszántó és a Hosszú-hegy a Boldogasszony-kápolnától

Visszatérve az útkereszteződéshez, a másik irányba indulva találjuk a Boldogasszony-kápolnát. Nem az előbbi az egyetlen harang, amelynek hangja kíséri utunkat a Csillagösvényen, ugyanis a kápolnának is van kettő, bár kisebb harangocskája, és ezeket is szabadon kipróbálhatjuk. A Makovecz Imre által épített műremek előtt több padot találunk, ahonnan gyönyörködhetünk a környékben. Innen a fenyvesen átvágva juthatunk vissza a Mészégetők kútjához, ahol a domboldalra egy meredek csapáson felkapaszkodva jutunk el a Pilis kapujához. A faragásokkal és idézetekkel gazdagon díszített, két kisebb és közöttük egy nagyobb kapu együttesét mintázó alkotás csodás keretbe foglalja a bánya előtt elterülő, tágas udvart. Belépve közelebbről is megnézhetjük a már említett, kis kövekből épített labirintust. A kapun visszasétálva bal kéz felől Wass Albert emlékköve tűnik föl, szemben pedig kényelmes padokkal körülvéve a mészégetők emlékműve. Előttünk újból feltűnik a Pilis és Pilisszántó megunhatatlan látképe. 

Árpád szobra a Csillagösvényen

A pilisszentkereszti Kálvária-hegy

Balra indulva kényelmes út vezet vissza a parkoló irányába. A piros sáv jelzést követve juthatunk el Pilisszentkeresztre. Az ösvény először kivezet minket az autóútra, de szerencsére csak egy rövid szakaszon kell ezt igénybe vennünk. Visszatérve az erdőbe egy kaptató vezet fel a Magas-hegy oldalába, majd lefelé az úti célunkhoz, a pilisszentkereszti Kálvária-hegyhez. A hangulatos, fából készült, zöldre és kékre festett családi házak között megbúvó domboldal tetején három kereszt díszeleg. Két oldalt zuzmó és moha lepte, kőbe ágyazott domborművek szegélyezik a hegyet, amelyek a stációkat mutatják be. A dombon lesétálva, balra indulva találjuk a közelben a település temetőjét, ahol néhány régi, német nyeleven feliratozott sírköveket is megtekinthetünk.  

Az ajkai szabadtéri Bányászati Múzeum

Az Ajka Kristályról elhíresült Ajka városa különleges látnivalóval csábít a természetbe. Itt található hazánk első szabadtéri technikatörténeti múzeuma, az ajkai Bányászati Múzeum. A létesítmény a várostól kicsit távolabb, az erdő mentén fekszik. Út közben megfigyelhetjük a még működő magánbányák épületeit. A fák sűrűjéből egy tisztásra lyukadunk ki, ahol egy étteremmel és büfékkel felszerelt méretes parkolót találunk. A tiszta levegőn csodás napfényben sétálgatva tekinthetjük meg a múzeum eredeti épületeit. Közben méhek zümmögnek mellettünk, pillangók szállnak virágról virágra és néha felcsendül egy-egy madár csicsergése is.

Az utolsó csille szén

Pillangó az Ármin-akna mellett

A múzeum udvara

A múzeum területére belépve rengeteg munkagép tárul a szemünk elé. Jobbra vágathajtó és rakodógépeket, középen pedig anyagszállító csilléket tekinthetünk meg. Köztünk van az Ajkai szénbányákból felszínre került utolsó csille szén is. A kiállítás különlegessége a szabadon bejárható 54 méter hosszú táró, amely a bánya egyik járatának részlete. Mielőtt belépünk a sötétbe, a már ismert "Jó szerencsét!" felirat köszönt minket. Egy csille síneinek mentén végigsétálva a bányászok használati eszközeiben gyönyörködhetünk. Az alagút másik végén kiérve egy kiállítóterem vár minket, ahol a bányászok munkaruháit, érdemérmeit, és egyéb történelmi használati tárgyait tekinthetjük meg. A múzeumépület mellett több kisvonat kapott helyet, amelyek a munkásokat voltak hivatottak a föld mélyébe szállítani. Ezekbe beülve meglepetten vettük észre, hogy a két személynek szánt ülések bizony még egy embernek sem kényelmesek.

Vágathajtó gép a múzeum gépparkjában

A múzeum legérdekesebb része az egymás mellett található gép- és aknaház együttese. Az aknaházban találjuk azt az eredeti liftet, amely anno a bányászokat szállította. Az épületben részletesen olvashatunk többek között az itt történt szerencsétlenségről is. A mélyben tűz keletkezett, amelynek következtében 55 bányász vesztette életét, ezzel hazánk második legtöbb életet követelő bányászbaleseteként tartják számon. A balesetről néhány igen véres részlet is megtudható: a liftben felfelé menekülők csákányokkal próbálták megszabadítani a szállítóeszközt a rá csimpaszkodók okozta túlsúlytól. Így azok súlyos sebesülésekkel, vagy végtagjukat vesztve zuhantak vissza az aknába, hogy aztán megfulladjanak a füstben. A többnyire azonosíthatatlan holttesteket és végtag darabokat egyenkoporsókban temették el. Az eset emlékére készült tábla az épület falán tekinthető meg. Ha a múzeumtól az erdő irányába néhány száz métert továbbsétálunk, akkor a baleset helyszínéül szolgáló Ármin-akna nyílásánál emelt emlékművet is megtekinthetjük.

Az aknaház

A táróban

A gépházban igazi csemege vár ránk, itt került bemutatásra az az eredeti gőzgép, amely az aknaházban látható liftet működtette. A gép olyan jó állapotban van, hogy egyes részei ma is mozgathatóak. Érdekes a mellette álló, aknajelzéseket tartalmazó tábla is, amelyen olyan hasznos kifejezések Morze kódját olvashatjuk, mint a "fel!" "személy" "lassan le!" stb. Az udvar bal oldalában további bányagépek várnak ránk, amelyeket az új kiállítóépület övez. Ez utóbbiban kapott helyet az Őslény és Kőzettár. A földtörténeti korszakok szerint csoportosított vitrinekben cápafog, mammut csont és ősteknős koponya is látható a hatalmas ammoniteszek és a gyönyörű ásványok mellett. Továbbá különlegesség gyanánt egy kis méretű arany-és gyémántdarab is megtekinthető.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a múzeum azon munkatársának (középkorú tanár úriember) tárlatvezetését, aki kérés nélkül segítségünkre sietett és élménnyé tette a látogatást azzal, hogy mesélt a szerencsétlenségről, a bemutatott különleges leletekről, megmutatta a kiállított arany- és gyémántdarabot és "működésbe hozta" a gőzgépet! 

A Róka-hegyi kőbánya

Kilátás a bánya pereméről a harmadik szint nagyobb udvarára és a városra

Úton a harmadik szintre

A Róka-hegyi kőbánya Budapest III. kerületében található, közvetlenül Csillaghegy fölött. Könnyen megközelíthető a Csillaghegyi HÉV megállójából vagy gépkocsival. Ha a gyaloglást választjuk a HÉV-től, akkor jókora kaptatóra kell számítanunk, autóval mindez levágható. Azonban ennek ellenére úgy gondolom, hogy érdemes legalább egyszer gyalogosan is bejárni a teljes bányaterületet, mert ha a legfelső udvarhoz érkezünk autóval, akkor kihagyjuk a bánya alsó két udvarát. Az összesen 9 hektáron elterülő természetvédelmi terület három szintből áll. Csillaghegyről indulva először a családi házak között sétálunk aszfaltúton, majd beérünk az erdőbe, ahol a piros háromszöggel jelzett földút vezet fel minket egészen a bányaegyüttes tetejére. Kellemes sétával érjük el az első udvart, itt még alig emelkedik felfelé az út. 

A legfelső udvar, a sziklamászók kedvelt helye

Hamar megpillantjuk a sárgás színben játszó sziklákat, és az előttük elterülő tágas rétet, ahol tűzrakóhelyet és pihenőt is találunk. Tovább haladva egy keskeny ösvény vezet fel minket a második szintre, ahol újabb sziklákkal és egy korláttal ellátott kilátóval találkozhatunk. Innen máris megcsodálhatjuk a Budapestre néző panorámát. A harmadik szintre viszont már lépcsők vezetnek fel minket, hátrapillantva többször megcsodálhatjuk az egyre hatalmasabb látképet a városra és a Megyeri hídra. Végül a sok-sok lépcsőfokot leküzdve felérkezünk a bánya bejáratához, az idáig tartó szakaszt vághatjuk le gépkocsival. 

Balra a sziklamászók udvara, középen a bánya egyik barlangja, jobbra út a meredély peremére

Bepillantás a barlangba

A bánya bejáratát információs tábla jelzi. Innen indulhatunk egyenesen a bánya gyomrába, vagy jobbra felsétálhatunk a bánya oldalába a piros kereszt jelzésen. A piros kereszt egy kilátópontra vezet minket, majd a kisebb udvarba. Balra indulva pedig bejutunk a meredek, fehér falak közé, ahol sokan szoktak a tiltások ellenére sziklát mászni. A Róka-hegy nagyrészt mészkőből áll, ezért a kőzetek sok helyen mállanak, omlanak. Csak néhány helyen elég kemény és biztonságos a fal, hogy sziklamászásra alkalmas legyen. A bánya egykor Budapest legnagyobb mészkőfejtője volt, a nagyobb udvar területén jól megfigyelhető a Dachsteini mészkő fehér kőzete. A hatalmas belső téren tűzrakóhelyek és padok találhatóak. Jobbra pillantva elénk tárul a bányaudvar közepébe betüremkedő sárgás színben játszó üreges szikla, ahova falépcsőkön fel is mászhatunk. A szikla választja el egymástól a nagyobb és a kisebb udvart. A bányaterület barlangjaiban állítólag denevérek is élnek, így ha szerencsénk van, néhányat meg is pillanthatunk. A szikla mellett jobbra egy újabb korláttal védett kisebb udvarba jutunk, ahonnan letekinthetünk a középső szintre. Ha felmászunk az orom melletti lépcsőkön, akkor pedig körbesétálhatjuk az egész bánya láncokkal biztosított peremét. A bánya területe a védetté nyilvánítás ellenére a helyi fiatalok kedvelt helye, ennek köszönhetően sok helyen találunk szemetet.  

Kilátás a bánya tetejéről a felső udvar teraszára

A harmadik szint kisebb udvara

A bányaterület nagyszerű kirándulási alternatíva télen is, mivel a színes sziklák és a panoráma különlegessé teszi a még alvó természetet is. A sziklák néhol még száraz időben is csúsznak, így esős időben nem ajánlatos felmászni a peremre. Természetesen ettől függetlenül csak gyalogosan, a kijelölt utakon járható be a terület. A jelzett utakról az információs táblán tájékozódhatunk.

Túra Csobánkáról Csillaghegyre a Nagy-Kevély érintésével

Útvonal: Csobánka, Margitliget - Oszoly-pihenő - Mackó-barlang - Kis-Kevély - Kevély-nyereg - Nagy-Kevély - Ezüst-hegy - Kő-hegy - Róka-hegy - Csillaghegy

Indulás felfelé a löszmélyúton

Újabb tavaszi túránkat Csobánkáról kezdtük. A település Volán busszal közelíthető meg Budapestről Pomázon át. A csobánkai elágazástól aszfaltúton tudunk besétálni a tanösvény kezdetéig, de ha ezt a szakaszt levágnánk, akkor a busszal tovább is utazhatunk a falu központjába. Mi a sportosság fényében már a kereszteződésnél leszálltunk a buszról. Először a Dera-patak partján fekvő Margitligetnek nevezett területen találjuk magunkat. A régiót az út mellett álló impozáns kastély tulajdonosa nevezte el a feleségéről. A kastélyt elhagyva átkelünk a Dera-patakon. Fatábla jelzi, hogy merre térhetünk rá a piros sáv jelzésre, amely már a tanösvények része. Máris az erdőben kezdünk sétálni, egy vékony csapáson, ahonnan megcsodálhatjuk Csobánka családi házakkal borított lankáit. A Csúcs-hegy lábánál vezet végig az út az ismertető táblák mellett, amelyeken információkat találunk a gyep- cserje- és lombkoronaszint élővilágáról. Az erdőből a falu határában található tisztásra, az úgy nevezett Oszoly-pihenőhöz érünk. Itt autóval parkolhatunk, illetve rendelkezésünkre áll néhány asztal és pad is. A piros sáv innen a Csúcs-hegy szikláinak közvetlen közelében vezet tovább, haladhatunk erdei ösvényen vagy aszfaltúton is, amíg el nem érjük a löszmélyutat. A sziklák melletti út több helyen sajnos szemetes, de mégis érdemes erre jönni, mivel a sziklában érdekes lyukakat figyelhetünk meg. A löszmélyút kaptatójára vezető ösvényen megpillantottunk néhány már virágzó odvas keltikét, úgy látszik a csobánkai rész melegebb a környékhez képest. A kaptatón felfelé sétálva az út falán kapaszkodó hatalmas gyökerekkel találkozhatunk, és további két információs tábla segít nekünk a természet megismerésében. Ezek a Madáritatók és a Bogarak. 

Az őszi falevelek még eltakarják az éledező növényeket

A Mackó-barlang

A túra nehéz része innen kezdődik. A piros, sárga és kék jelzések metszőpontjába érve a sárga sávon sétálunk tovább. Az út meredeken vezet fel a Kis-Kevély oldalában a Mackó-barlanghoz. Mivel tavasz van, utunkat a sáros talaj, és a csúszós gyökerek is nehezítették. Néhány helyen lépcsők segítik a felkapaszkodást. Már fél úton elkezdenek megjelenni a gyönyörű fehér hóvirágok, és számuk egyre csak növekszik a hegy teteje felé haladva. A Mackó-barlanghoz felérve meglepve láttuk, hogy mekkora képződményről is van szó. A hegyben 10 méter széles és 11 méter magas lyuk tátong, amelynek falai vöröses-szürkés színekben játszanak, plafonjáról pedig helyenként csöpög a víz. A barlang az ősember lakhelye volt, ahol az általa elejtett ősállatok csontjait találták meg.

Végtelen hóvirágmező

Pillantás hátrafelé a sziklás úton

Hófehér harangok

Innen már egy kicsit kellemesebb sétával haladunk tovább a hóvirágok tengerében, de még mindig felfelé kaptatva. Nemsokára elérjük a Kis-Kevélyen található rétet, ahol pihenő- és pecsételőhely vár minket. A Kevély-nyergen tovább sétálva a földúton egyre több sziklát találunk. Visszanézve megcsodálhatjuk a Kis-Kevély lankáit. Néhány kanyar és máris megérkezünk az első kilátópontunkhoz, ahonnan ráláthatunk a jellegzetes alakú Kerekes-hegyre, az Egri várra, a Háziréti horgásztóra és a Fehér-hegyre. Még egy kicsit sétálnunk kell azonban a fák között, hogy elérjük a Nagy-Kevély fantasztikus panorámát kínáló kilátópontját. A sziklás oromról nem csak az eddig említett tájat, hanem Pilisborosjenőt, Ürömöt, az Ezüst-Kevélyt és a Kő-hegyet is megcsodálhatjuk. A kilátópont ideális pihenő a sok szikla miatt amikre leülhetünk és persze a szépséges táj miatt is.

Kilátás a Nagy-Kevélyről

Pilisborosjenő és a vöröslő föld

Innen már csak lefelé kell sétálnunk, túl vagyunk a túra nehéz részén.  A piros sávon haladunk továbbra is. Először még mindig a sziklákkal tarkított ösvényen, majd lapos földúton sétálunk. A földút jobb oldalán tájidegen fenyvest figyelhetünk meg, ami betelepítés eredményeként alakult ki. Az Ezüst-hegy csúcsától újabb fantasztikus kilátásban van részünk, innen Pilisborosjenő összes házát és templomát is megfigyelhetjük. A vörös homokkőből álló hegyorom oldalában sétálva további érdekes alakzatokra és sárgás-vöröses kőzetekre lehetünk figyelmesek. Úgy látszik a moha különösen szereti ezt a kőzetet vagy ezt az éghajlatot, mert dúsan tenyészik a környéken, és hatalmas szőnyegeket alkot. A zöld moha és mészkő együttese lenyűgöző látvány.

Vörös homokkő és zöld moha egyvelege

Az út továbbra is lefelé visz minket, amíg el nem érjük az Ezüst-hegyi kőbánya tetejét. A bánya szélére kisétálva beláthatjuk a hegy elhordott részeit, és a sok otthagyott kősziklát. Lesétálva a bánya bejáratához pedig több információs táblát is találunk.

Az Ezüst-hegyi kőbánya

Kellemes sétával jutunk még lejjebb a Kő-hegy lankáin. Bal oldalunkon tanyák sorakoznak, ahol szántóföldek és legelő lovak váltják egymást. Egy aszfaltút keresztezi a turistautat, amelyen átkelve újabb tanyák, lovak és szántóföldek között haladunk tovább. Balra már láthatjuk Békásmegyer jellegzetes tíz emeletes panelépületeit. Az út a rétről egy borkos területre visz, ahol egyre több szemétre lehetünk figyelmesek. Először azt hittük, hogy a szél hordta ide a különböző papír- és nejlondarabokat, de ahogy közelebb értünk láttuk, hogy a növények kellős közepén is tornyosul a szemét, ahova gyakorlatilag lehetetlen beszórni azt. Az úton haladva a szeméthegyek nagyon kellemetlenek, valószínűleg jelenleg is illegális lerakóhelynek használják az emberek. Bal oldalunkon néhány ösvény vezet a hegy pereméhez, ahonnan jobban megcsodálhatjuk Békásmegyert és a Megyeri-hidat, de ha itt lepillantunk, nem csak a szép kilátást, hanem újabb szemétkupacokat is láthatunk. Lassan beérkezünk egy fenyőerdőbe, ám a szemét továbbra is jelen van. Az út az erdei ösvényen halad a Róka-hegyi kőbányáig, ahol elhagyhatjuk az erdőt és aszfaltúton sétálhatunk le a családi házak között a Csillaghegyi HÉV megállóig. Bár a kirándulás fantasztikus helyeken halad végig, a vége mégsem volt túl kellemes, mivel a szemetes erdei szakasz után a csillaghegyi lomtalanítás kellős közelébe csöppentünk, így több, mint elég szemetet láttunk egy időre.

Szeméthegy az út közepén

Panoráma Békásmegyerre és a Megyeri-hídra

Séta az Egri várhoz

Útvonal: Pilisborosjenő – Teve-sziklák – Egri vár – Murvabánya – Pilisborosjenő

Ha kicsit is érdeklődünk a filmek után, érdemes meglátogatnunk a Pilisborosjenő közvetlen közelében található Egri vár mását. Rövid, kellemes túrával egy gyönyörű vidéket járhatunk be, ráadásul jó minőségű földutakon. Út közben sok piknikezésre alkalmas területet találunk, ahonnan a Nagy-Kevélyre vagy a Fehér-hegyre néző panoráma mellett fogyaszthatjuk el a szendvicsünket.

Túránkat Pilisborosjenő határában kezdtük. Itt egy kisebb, kiépítetlen parkoló jelzi a kirándulóút kezdetét. Ez rendszerint zsúfolt szokott lenni, ugyanis az Egri vár környéke nagyszerű adottságainak köszönhetően igen népszerű kirándulóhely. Látszik, hogy már felkészültek a turisták fogadására, mivel a kihelyezett térkép mellett mobil büfé is üzemel.

Teve-szikla

A parkolóból egy széles földúton kezdjük meg a sétát, amit a kék csík is jelez a térképen. Az utat szántóföldek szegélyezik, jobbra a szántóföldek mögött pedig máris megcsodálhatjuk a Nagy-Kevély vonulatát. Rövidesen le kell térnünk a jelzésről egy kevésbé széles földútra, ami egy sziklákkal szabdalt fenyőerdőbe vezet. Itt találjuk a Teve-sziklát, ami arról kapta a nevét, hogy egy bizonyos szögből nézve tevét, pontosabban dromedárt formáz. 

Az alakzatot dolomit alkotja ennek köszönhetően maradt meg, a közelben több hasonló sziklatoronnyal is találkozhatunk, bár ezek nem mutatnak egyértelműen valamilyen konkrét formát. Leereszkedtünk a Teve-sziklákhoz, hogy jobban megfigyelhessük a formációkat, majd a völgyben haladtunk a régi bányafal mellett. Hamar elérkezünk a hegyoldalban vezető csúszós ösvényre, ami visszavitt minket a sziklafal tetejére, és így folytathattuk a kirándulást az eredeti útvonalon. Félúton felfelé, a hegyoldalban kialakult barlangba is bemászhatunk.

Az Egri Vár a virágba borult cserjék ölelésében

Virágzik a védett Fekete kökörcsin

Következő állomásunkhoz megint le kell térnünk a jelzésről, ez az Egri Vár, ami a völgyben fekszik. A vár csupán egy filmforgatásra készült makett. Itt készítették 1968-ban a Gárdonyi Géza azonos című regényéből adaptált Egri csillagok című filmet. A vár alapja kő, de a tetőszerkezete fából készült, ami a jelenetek alatt leégett, így ma csak a megmaradt, elhagyatott romok láthatóak. Várkonyi Zoltán filmrendező a völgyet környező dombokra álmodta meg a várat ostromló csatajeleneteket. Akkoriban a régió mezőgazdasági terület volt, ma azonban a völgyet már tövises cserjék nőtték be az erdősülés első lépéseként. Tavasszal a cserjék virágba borulnak, és utunkat ezek a fehér és rózsaszín színfoltok kísérik. 

A murvabánya

Innen a szemközti Fehér-hegyre indultunk a földúton, ahonnan a kilátás a várra még szebb. A hegy oldalában elhagyatott murvabányát találunk, itt nemrég még aktívan bányásztak. Leereszkedhetünk a bányavölgyébe, és megfigyelhetjük a különböző színben játszó kőzeteket. A bányát árvalányhajmező szegélyezi. A bányától vissza indultunk a Teve-sziklához, a dombok közötti mezőn átvágva. Itt gyönyörű virágokkal találkoztunk, és megszemlélhettük a tevét is. A sziklák mögötti ösvényen másztunk vissza a fenyőerdőbe, és a kék jelzést követve jutottunk vissza a széles földúton a parkolóba. Ebből az irányból nagyszerű látványt nyújt az útról Pilisborosjenő települése.