Ártéri tanösvény a rácalmási Nagy-szigeten

Dunaújváros közelében, az ország szívében fekszik a gyönyörű természeti környezettel büszkélkedő Rácalmás. Közvetlenül a Duna-parti település mellett található a Rácalmási-szigetek Természetvédelmi Terület. A szigetcsoport tagjai közül a legnagyobb a Nagy-sziget nevet kapta, ezen a 380 hektáron elnyúló földterületen alakították ki a rácalmási ártéri tanösvényt. Rácalmás büszkesége a barokk Jankovich-kúria, amely a Nagy-sziget északi oldalán lévő híd közelében fekszik. Ez az átkelő vezet át a Rácalmási-Dunán az egész évben szabadon látogatható, információs táblákkal és bemutatóhelyekkel gazdagított ártéri tanösvényhez. A kellemes séta kijelölt úton vezet és kalauzol el az ártéri növények, a hozzájuk kapcsolódó mesterségek és az itt élő állatok világába.

Kényelmes esőbeálló és pihenő

Fapallók és a mocsárvilág

A Nagy-sziget betonhídjához érkezve parkoló áll rendelkezésünkre, a szigetre behajtani tilos. A tanösvény 17 állomáson keresztül kalauzol végig minket, a séta során nádkunyhóval, fűzkunyhóval, több madármegfigyelő toronnyal és a vízen átvezető pallósorral is találkozunk. A táblák bemutatják az ártéri gyümölcstermesztést, az erdőt, a nádast, a mocsárvilágot és még a sziget kialakulását is. A széles, lapos földutakon könnyű közlekedni, így bárkinek ajánlható az útvonal. Bár talán nem a szürke tél a legjobb időszak a sziget meglátogatására, az élmény így is garantált a sok érdekességnek és a változatos tanösvénynek köszönhetően. 

Téli idill, kilátás a vízre

Ősz a Margitszigeten

A Margitsziget Budapest egyik népszerű városrésze, a természetbe vágyó fővárosi lakosok és az ide utazó turisták egyik kedvenc helye. A gyalogosan könnyen megközelíthető, autóforgalomtól mentes terület a sportolók és a szabadba vágyók mekkája. Parkosított területei, állatkertje, szobrai, műemlék épületei és programjai minden évszakban változatossá teszik az itt töltött időt. Nyaranta néha úgy érezhetjük, hogy kis híján elsüllyed a sziget a rajta megforduló tömeg súlya alatt, ám ősszel jelentősen megcsappan a látogatók száma, így ekkor nyugalomban élvezhetjük a sziget szépségeit.   

A sziget partja és Buda hegyei a Margit-hídról

A Centenáriumi emlékmű

A Margit-híd felől közelítve a magasból végigpillanthatunk a 2800 méter hosszú, Duna által körbeölelt földterületen. A szigetre vezető úton először a 10 méter magasra nyúló Centenáriumi emlékmű úszik a látómezőnkbe. A mindig színes virágágyásokkal körülvett, hegyesen az égbe meredő szobrot ősszel lila, fehér és narancssárga árvácskák díszítik. Közvetlenül mellette áll a barna, sárga és helyenként még zöld színben játszó platánfák árnyékában meghúzódó, nemrég felújított Margitszigeti szökőkút. Országunk legnagyobb, vízsugarait akár 25 méteres magasságba is fellövellő, zenélő szökőkútja novemberben már lefóliázva alussza téli álmát. Innen továbbsétálva újabb, ezúttal díszkáposztákkal teleültetett virágágyások között sétálva érjük el az egykori Casino épületét. A pompáját sajnos ma már nyomokban sem őrző létesítmény a Margitsziget nyaranta életre kelő éjszakai életének egyik gyújtópontja. Választhatunk, hogy a burkolt utakat használó bringóhintózók vagy a partvonalat benépesítő futók között lavírozva megyünk tovább a sziget belseje felé. Hatalmas famatuzsálemek kísérnek a séta alatt, jobb kéz felől pedig a sziget megerősített oldalfalára kitérve megpillanthatjuk a Duna túlpartján fekvő Pest szimbolikus házait. 

A selyemtyúkok és a gólyák a Margitszigeti Kisállatkertben

A vízimadarak tóval díszített kifutója

Lassan elérkezünk a Fővárosi Állat- és Növénykert gondozásában lévő Margitszigeti Kisállatkerthez. A vadaspark jellegű létesítményben először a dámszarvasok nyugodtan sétálgató példányait pillantjuk meg. Sokszor etetik a rács mögött lakó állatokat, így egészen közelről figyelhetjük meg a jellegzetes fehér pöttyökkel tarkított, barna bundájukat. Továbbhaladva a vadmadarak ketreceihez érünk. Bár első pillantásra kegyetlennek tűnhet, hogy a nagy méretű szárnyasokat ilyen kis helyen szállásolták el, szinte kizárólag a természetben megsérült, segítségre szoruló példányokat ápolják itt. Mellettük tágas kifutón kaptak helyet a gólyák, különleges tyúkfajok és pávák. Rendkívül aranyosak a Kelet-Ázsiai selyemtyúkok, amelyek tollas lábukkal úgy néznek ki, mintha mamuszt hordanának. A szomszédos területen hangulatos tavacska és madárház került kialakításra a vízimadarak számára, amelyek vígan lubickolnak télen is a jeges vízben. A kifutó felett kifeszített madárhálóra hulló őszi levelek ilyenkor különleges hangulatot adnak az állatkertnek. A park területén kialakított belső sétányon is érdemes egy kört tenni, belül póniistálló és büfé is vár ránk.

A rózsakert hangulatos sétányai

Őszi virágpompa

A Domonkos kolostor romjai

A kisállatkert mellett találjuk a sziget közepén elhelyezkedő díszparkot, amely különösen nyáron szép, amikor a rengeteg összeültetett egynyári növénynek köszönhetően igazi virágoskert hangulatát kelti. Ősszel a zöld pázsiton keresztülfutó sétányokat itt is árvácskák díszítik. A park mentén számos padon pihenhetünk meg. A díszpark szomszédságában került kialakításra a rózsakert. Bár ezek is nyáron a legszebbek, egyes fajok még ősz végén is csodás virágpompába borulva dacolnak az egyre hűvösebb időjárással. A virágágyások körül pergolákkal övezett padokat találunk, amelyekre futórózsa fajokat igyekeznek telepíteni. Továbbhaladva a Művészligetben találjuk magunkat, amely egy hazai írókat, költőket, zeneszerzőket és további hírességeket megörökítő szoborpark. Itt fekszenek az egykori Domonkos kolostor romjai is. Az épület maradványait több emelvényre felmászva is megcsodálhatjuk. A romok között találjuk Árpád-házi Szent Margit sírját, akiről a sziget a nevét kapta.

A Margitsziget óriás platánja

A Premontrei Szent Mihály-kápolna

A Margitszigeti Víztorony a Nagyrét felől

Kicsit távolabb áll a Margitsziget egyik jelképének számító óriás platánfa, amelynek lelógó ágain generációk játszottak és játszanak ma is. Tekintélyes méreteivel egy egész tisztást foglal el, törzsének körmérete meghaladja a 6 métert, ágai pedig 40 méteres magasságba nyúlnak fel. A fa nem csak hazánkban, hanem Európában is kiemelkedik méreteivel. Továbbsétálva már látható a Margitszigeti Víztorony teteje, ám érdemes még egy kicsit egyenesen továbbhaladni, mielőtt azt közelebbről megszemlélnénk. A sziget vége felé közeledve elénk tornyosul a Premontrei Szent-Mihály-kápolna. A felújított épület a Margitsziget legrégebbi temploma. Innen néhány lépésre fekszik a sétaút mentén a Margitszigeti Nagyszálló patinás épülete, és az előtte elterülő méretes terasz. Az 1873-ban készült építményt a szomszédos, 1979-ben felhúzott Termál Hotel egészíti ki, amely a területen talált termálvíz felhasználásával gyógyfürdőt üzemeltet. Az épületek mellett található a Nagyrét. A hatalmas, nyílt füves terület alkalmas sportolásra, piknikezésre és napozásra is. 

A Japánkert egyik tava a jellegzetes sziklán ülő nőalakkal

A Vízesés előtti tó a Japánkert másik oldalán

A sziget északi, Árpád-hídhoz közeli csúcsánál helyezkedik el a Japánkert, amely talán a földnyelv legszebb szeglete. A tórendszert, vízesést és hidakat ötvöző terület keleti növényekkel van beültetve. Szobrokkal díszített tavait a nyaranta dúsan virágzó tündérrózsák, színpompás díszpontyok és a napon ősszel is sütkérező teknősök népesítik be. A sziklakerttel kiegészített díszkert végében találjuk a jelenleg felújítás alatt álló Zenélő Kutat. A szigetcsúcsból visszafelé indulva hatalmas platánok és gesztenyefák övezte sétány vezet minket a Nagyrét mentén. Újból előttünk magasodik a Margitszigeti Víztorony, amelynek panorámás tetejébe nyaranta fel is mászhatunk. Aljában üzemel a Margitszigeti Szabadtéri Színpad. Jobb kéz felől érdemes még megtekinteni a kis sétával elérhető Ferences kolostor romjait, amelynek többek között fennmaradt egy nagyjából ép oldalfala is. Továbbhaladva érjük el a Palatinus Strandfürdőt, majd a Hajós Alfréd uszodát. A Duna partjára kisétálva pedig gyönyörködhetünk Buda látképében.

Séta az ajkai Városligeti-tó körül

Ajkán áthaladva lehetetlen nem észrevenni a Fő út mellett elnyújtózó Városligetet, és a közepén fekvő kis tavat. A Csónakázó- vagy Városligeti-tóként emlegetett állóvíz mesterségesen lett létrehozva a parkosított terület közepén. A park igazi komplex élményt nyújt az év 365 napjának bármelyikére. Nyáron gyönyörködhetünk a dús vízparti növényzetben, csónakázhatunk, vagy pancsolhatunk a szomszédos Kristályfürdőnek nevezett élményfürdőben. Télen pedig kiváló jégpályaként funkcionál a tó befagyott, megtisztított felülete. 

A lila nádas és a sziget

Kacsák a vízparton

A Csónakázó-tó mellett méretes parkolót találunk, innen pár lépéssel megközelíthető a vízpart. Legelőször a hatalmas, dús koronájukat lógató fűzfák tűnnek föl. A lomb alatt sétálgatva egyre több kacsát láthatunk. Néhányan etetik is őket, a szelíd állatok pedig buzgón kapkodnak a finom falatokért. Érdekes módon miután már nem kapnak enni, továbbra is a vízparton pihennek közvetlenül a sétálók közelében. Persze azért a fél szemükkel mindig felénk sandítanak, de ez akkor is szokatlan közelség a fővárosi kacsák magatartásához képest. Továbbsétálva padokat találunk a murvás út mentén. A tó víztükre felé pillantva végig szemünk előtt úszik a séta végén ránk váró kis sziget. A kezdetben alacsony vízparti növényzetet színpompás, lilás színű nádas váltja fel. A park ezen részén található egy játszótér, illetve egy kőből készült szoborcsoport is. Ez utóbbi a Jubileumi emlékmű, amely Ajka várossá avatásának 50. évfordulójára készült. A kőalakzatok egymás mellett, körívet alkotva állnak, és ha valaki esetleg nem találná ki, a kistérség nyolc települését szimbolizálják. 

Sárgállik a Kanadai aranyvessző

Kele a szigeten

Továbbhaladva a nádas helyén hirtelen csodás citromsárga egyveleg jelenik meg. Ez a gyomnövény a Kanadai aranyvessző, amely nyár végén bontja apró virágait. Néhány helyen megnyílik az út mellett a növényzet, így vethetünk egy pillantást a vízpartról a nyílt víztükörre, és a szemben fekvő szigetre. Már nem kell sokat sétálnunk, hogy megérkezzünk az ide vezető, hosszú fahídhoz. A léceken lépdelve lepillanthatunk a vízre és megfigyelhetjük az itt élő halak mozgására utaló jeleket, a felszínre úszó buborékokat és a kis hullámokat. A szigeten igazi mesebeli élmény vár ránk. A kis földdarabot ugyanis Fekete István állathőseinek szobrai népesítik be. Megtekinthetjük többek között Bogáncs, Lutra és Kele kőbe öntött másait. Az író több, mint tíz éven keresztül élt Ajkán, ennek köszönhető a neki állított emlékhely.

Kerékpárral Kisorosziba Szentendrén át

Az Omszki-tó partja

Kisoroszi Budapestről tökéletes célpont egy kellemes kerékpártúrához. A festői kis falu a Szentendrei-sziget északi részén helyezkedik el, így Szentendre és Tahitótfalu érintésével könnyen megközelíthetjük biciklivel. A kerekezést Budapestről kiérve a gyorsabb haladás érdekében a 11-es út mentén fekvő kerékpárúton kezdtük meg, és nem a szokásos ártéri utat választottuk. Az Omszki-tó mellett elhaladva napozó, pihenő embereket és rengeteg színes vadvirágot láttunk. A tiszta időben csodásan mutatott a háttérben Budakalász.

Útban az Omszki-tó és Szentendre között

Az épülő mobilgát Szentendrén

A kerékpárút innen egy általában kényelmesen széles, aszfaltozott sétányon vezet tovább, ám most helyenként annyira benőtte a növényzet, hogy gyakorlatilag a felére szűkült. A burjánzó gazok között rengetek vöröslő pipacs és csodás kék, sárga, lila és fehér színben pompázó vadvirág díszítette az út szélét, amely üdítő  látványt nyújtott az amúgy unalmas szakaszon. Szemügyre vehettük a sík szántóföldek fölött elnyújtózó Pilis kizöldült vonulatait is. Szentendréig gyorsan haladtunk, a városba érve azonban hatalmas tömeggel találkoztunk. A szél is ellenünk dolgozott, amikor Szentendre határában a kerékpárút melletti szennyvíztisztító illatait felénk sodorta. Azonban a tömeg nem tartott sokáig, csupán a belváros előtt és után egy-egy kisebb szakaszon. A művészek városban a Duna-parti sétányt vettük először szemügyre, amely jelenleg átépítés alatt áll a készülő mobilgát miatt. A sétány egy része érintetlen maradt, azonban a nagy részét elbontották, és beton alapzatot építettek a helyén álló homokpad szélére. Jó hír azonban, hogy amikor elkészül nem csak fent, hanem lent is sétálhatunk majd rajta egészen közel a Dunához, ugyanis két párhuzamos szintet alakítanak ki. Az építési terület jelenleg kordonokkal van elzárva, de a lenti sétányt néhányan már használatba is vették. 

A Szerb ortodox temető

Macskaköves utca Szentendrén

Szentendre háztetői

Az eddig mindig zsúfolt Duna-parti sétány központi helyét úgy látszik, hogy az eggyel beljebb fekvő sétálóutca vette át. Itt az összes étterem és cukrászda kitelepült teraszokkal várta a látogatókat, az utcát asztalok és székek, illetve különböző termékeket árusító standok lepték el. A Fő téren lélegzethez jutottunk a zsúfolt utca után, majd innen könnyedén feljutottunk egy szűk sikátoron át a város tetején trónoló Keresztelő Szent János Plébániatemplomhoz. A város legrégebbi temploma egy hatalmas panorámaterasz közepén áll, innen beláthatjuk Szentendre belvárosát és még a Dunára is lepillanthatunk a háztetők között. A templom az egyike az utolsó helyeknek a városban, ahova még ingyenes a belépés. Innen néhány perc sétára találjuk a Szerb ortodox temetőt, ahol több száz éves síremlékeket csodálhatunk meg. Visszatérve a belvárosba a Duna-parton folytattuk tovább a tekerést, ahol újabb dugóba botlottunk, ugyanis az út a munkálatok miatt csak egy vékony sávban volt járható. A kisebb nehézséget leküzdve azonban megnyílt előttünk az aszfalt, és vígan suhantunk egészen Tahitótfaluig. Ez a szakasz részben a Duna-parton, részben az autóút mellett halad változatos terepviszonyokon. Az autóútra kiérve sok eperárussal találkoztunk, a Leányfalusi strandon pedig telt ház volt, mintha csak nyár lenne. A Szentendrei-szigetre Tahitótfaluból egy széles hídon kelhetünk át, amelyről megcsodálható a Duna keskeny ága is.

Árvalányhajmező a Szentendrei-szigeten

Ártér a szigetcsúcsnál

A Szentendrei-sziget 31 km hosszan nyúlik el a Dunában. A legészakibb csúcsában található Kisoroszi, amely a Tahi hídtól még 11 km-re fekszik. Az út idáig sima aszfalton vezet eperföldek és árvalányhajjal fedett vadvirágos rétek között. Néhol szabadon tartott lovak és tehenek, illetve magányos tanyák tűnnek fel, igazán idillikus. Kisorosziba érve egy csodás településre csöppentünk. Az út mentén hosszúkás parasztházak állnak, a faluközpontban pedig modern alkotásokkal tűzdelt teret találunk. A főtér közelében több étterem is található. A szigetcsúcs felé haladva jobb oldalt egy lépcsősor vezet fel a nemrégiben felújított Kálvária dombra. Itt megcsodálható a falu bájos kis kápolnája egy sövénnyel körülvett kicsiny réten. Innen az aszfaltút átvált döngölt földúttá. Először balra, majd jobbra kanyarodva kell követnünk az utat, hogy először a kempingbe, majd a szigetcsúcshoz érjünk. A part kavicsos öbleit piknikezők lepték el, a Visegrádra néző várva várt kilátás azonban a magas vízszint miatt sajnos elmaradt. Az árteret olyan magasan lepte el a Duna, hogy nem tudunk kisétálni a fák közül, azonban a lomb között így is feltűnt a messzeségben az apró vár. Visszafelé a csodálatos színű Cseres-tó felé tettünk egy gyors kitérőt, amely a falu szélén található. A bányató kékje fantasztikusan mutatott a pipacsos mezők közepén. Innen visszatértünk az aszfaltútra, és leküzdöttük a távot még egyszer visszafelé.

A Cseres-tó Kisoroszi mellett

A Hajógyári-sziget ártéri világa

A Duna főága a kagylós parttal

A főváros III. kerületéhez tartozó Óbudai-szigetet gyakran nevezik Hajógyári-szigetnek is, mivel déli részén kapott helyet korábban -a ma már nem működő- Óbudai Hajógyár. A sziget főként a területén tartott rendezvényekről híres, úgy mint a Sziget Fesztiválról és a Gyerek Szigetről. Sokan keresik még fel a rajta kialakított csúszdapark miatt is. Azonban kevesebben tudják, hogy a Duna hordalékából alakult ki, és mint ilyen, folyamatosan ki van téve a Duna vízszintingadozási szeszélyének. Északi részén kavicspadot találunk, amely alacsony vízálláskor egész messzire benyúlik a Dunába. Ezen a területen rengeteg hordalék kerül a partra, így a táj képe is folyamatosan változik. Nyugati oldalát pedig őshonos ártéri erdő borítja. 

Kilátás a Duna-ágra a K-hídról

A K-híd 'k' betűi

A hatalmas fák félelmetes gyökerei

Nagyszerű a kilátás a Duna mellékágára a K-hídról, ezen keresztül jutunk be a szigetre. Ez a pirinyó híd vezet el a parkolóba. Innen tovább nem is mehetünk gépjárművel, mert a szigetet kiemelten védett területnek nyilvánították. Nem teljesen világos ugyan, hogy hogyan is egyeztethető ez össze azzal, hogy a Sziget Fesztivált továbbra is a területén fogják megrendezni.. A rendezvény ugyanis évről-évre hatalmas károkat okoz a természetben. A parkolóból balra indulva egy burkolt út vezet el a sziget északi részébe, a fent említett kavicspadhoz. Balra ártéri fákat, jobbra pedig egy hatalmas rétet láthatunk. Ezen a téren kap helyet minden évben a Sziget nagyszínpada. A tömeg kijárja a füvet, sokszor az esőzések miatt sártenger is kialakul, és amikor az egy hét elteltével elvonulnak, akkor a kietlen, szemetes tájat hagyják maguk után. A rétet minden évben megpróbálják helyrehozni, ami tavaszra nagyrészt össze is szedi magát, de aztán kezdődik az egész folyamat újra. A sziget a kutyások kedvelt helye, sokszor látni itt csoportba összeverődött társaságokat, akik kutyaiskolába jöttek, vagy csak csapatosan beszélgetnek.

Kidőlt egy óriás

A hordalék alkotta, folyton változó élőkép

Séta a ligeterdőben

A tájban elszórtan tűnnek fel a legkülönbözőbb fafajok kis csoportjai, amíg el nem érjük az ártéri erdőt. Itt élő és holt fák, kavics- és homokpadok, illetve ágak, kövek és egyéb hordalék színezi a tájat. Nyáron sokan keresik fel ezt a rövid partot grillezni vagy horgászni. A szigetcsúcsról láthatjuk a túlparton álló víztornyot és az Északi Vasúti Összekötő hidat. A kavicspadon elsétálhatunk a sziget nyugati felére, ahol hatalmas ártéri ligeterdő fogad. A másfél km hosszú szakaszon ősöreg fák sorakoznak, egyesek inkább csak dülöngélnek. A vízhez érve megfigyelhetjük, hogy a Duna itt mennyire áttetsző. Rengeteg apró kagylót sodornak partra a hullámok, amelyek a színes kavicsokon fekszenek. Az erdőt fűzfák, nyárfák és szilfák alkotják, amelyek a madarak kedvelt fészkelőhelyei. Nyáron olyan ritka fajokkal találkozhatunk itt, mint a jégmadár. Mi most ugyan még egy kósza vadkacsát sem láttunk. A partról visszatérve burkolt sétányon juthatunk vissza a kiindulási pontra, miután átvágtunk a nagyréten, vagy a mellette lévő utcán. Ez a rövid kirándulás nagyszerű alternatíva, ha olyan az időjárás, ami nem teszi lehetővé az erdő látogatását, például, hogy mindenhol térdig ér a sár. 

A Római-partról a Népszigetre

A Népsziget egy kevésbé ismert zöld terület Budapesten. A Dunába két km hosszan benyúló földnyelv felett halad el az Újpesti avagy Északi összekötő vasúti híd. Ennek köszönhetően a félsziget a Duna mindkét oldaláról megközelíthető a híd segítségével. Eredetileg rendes sziget volt, de az 1830-as években egy töltéssel az északi oldalát Újpesthez kötötték. A sziget déli csücskét gyalogos híd köti össze a XIII. kerületi Meder utcával. A vasúti hidat 2008 és 2009 között felújították. Ennek során az első ütemben megerősítették a pilléreket és kicserélték az acélszerkezetet a Duna főága fölött. Az átépítés következtében a vonatok megengedett sebessége a hídon 30 km/h-ról 80 km/h-ra nőtt. A második ütemben pedig a gyalogosjárdát és a kerékpárutat adták át.

Kirándulásunkat az Északi összekötő híd budai oldaláról kezdtük. Itt lehetőség van gépjárművel a híd alatt leparkolni, tömegközlekedéssel pedig a 106-os busz segítségével közelíthető meg a legjobban a hídfő. A híd északi oldala a kerékpárosoknak, a déli oldala pedig a gyalogosoknak van fenntartva. A híd lábától egy lépcsőn jutunk föl a déli oldalra, ahonnan nagyszerű a kilátás a Hajógyári-szigetre és a Dunára. A híd vasszerkezete a felújítás óta sötétzöld színben pompázik.

A Népszigetre érve először a kecskefarmhoz indultunk. A hídon egy lépcsőt találunk ami közvetlenül oda vezet. A farm tulajdonosa eredetileg azért kezdett kecskéket vásárolni, mert a parlagfű nagyon elszaporodott, és nem tudta kiirtani. A kecskék viszont mindent megettek a területen, beleértve a gyomokat is. Így jelenleg már kecsketenyésztéssel és kecsketej árusítással is foglalkozik. A kecsketej nagyon egészséges, magas a kálcium –és vastartalma. Főként csontritkulás, rák és tehéntej-allergia esetén alkalmazzák, de jótékony lehet asztma, migrén és stressz esetén is, csak hogy néhány alternatívát említsünk. A farm megkerülhető, a kerítésen pedig mindenhol belátni, így megtekinthetők az aranyos kecskegidák és a kecskenyáj többi tagja is, akárhol is pihenjenek vagy legeljenek. A területen egy kis tó is kialakításra került számukra.

A Népsziget nagyrészt területrendezésre szorulna, sok az elhagyatott vagy romos épület és a szemét, törmelék. Főleg elhagyatott ipari épületekbe, romos volt pártüdülőkbe és ma is használt sporttelepekbe ütközhetünk sétánk során. A kecskefarm mellett elhaladva déli irányba folytattuk tovább a sétát. Balra egy elhagyatott gyárépület árválkodik, de valószínűleg van gazdája, mivel őrzik. Ahogy ezt elhagyjuk, az üdülőövezeti részre érünk, itt találjuk a sporttelepeket és egy működő éttermet is. Átvágva a fás területen a Duna partján kialakított sétányon mentünk vissza a híd lábához. A sétányról több helyen le lehet menni a vízhez és a stégekhez.

Visszaérve a híd lábához lemehetünk a homokos partra, és megcsodálhatjuk a két félsziget által határolt apró öblöt. A víz itt sok fa és egyéb hordalékot sodor a partra. Sétánkat a kis öböl jobb oldalán folytattuk tovább. Itt több tűzrakóhelyet találtunk, a környékükön pedig sok-sok otthagyott szemetet. Ez a rész nagyon gazos és rendezetlen. Az öböl végébe érve felkapaszkodunk a földútra, innen ráláthatunk az Újpesti Szennyvíztisztító telep medencéire. Az öblöt megkerülve újra le kell ereszkednünk a magaslatról, hogy a Palotai-szigetre érjünk.

Ez szintén egy félsziget, bár méretét és jellegét tekintve teljesen különbözik a Népszigettől. A kis földnyelv alacsony vízszint feletti magassága miatt sokszor víz alá kerül, így az egészet burjánzó ártéri erdő borítja. Ez a helyzet javult az északi összekötő híd felújításakor végrehajtott öbölkotrás következtében. A Duna menti partszakasz homokos, nyaranta sokan strandolnak, napoznak vagy grilleznek itt. A szemetet láthatóan szintén sokan hagyják hátra maguk után.  A víz a Duna mentén lassan mélyül, beljebb iszapos. A félsziget csücskéhez elsétálva megszemlélhetjük a hidat és a szemközti oldalt, amely csak egy nagyobb kőhajításnyira fekszik. A fűz -és nyárfák alkotta ligeterdőben sok kis ösvény hálózza be a félszigetet. Ezek egyikén sétáltunk vissza a töltésig. Az öböl szemközti oldalán pedig a vízpart helyett a gáton jutottunk vissza a hídig. Ennek bal oldalán egy kutyaiskolát találunk. Végül az Északi összekötő hídon keresztülhaladva értük el a kiindulási pontunkat.

Kányavári-sziget: Búbosvöcsök tanösvény

A Kányavári-sziget a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, fokozottan védett terület. A rendkívül gazdag madárvilágáról ismert Kis-Balatonban helyezkedik el. A szigeten kialakított tanösvény a párzási időszakban bóbitájáról és vörösesbarna tollgallérjáról könnyen felismerhető búbos vöcsökről kapta a nevét. A körtúra a Kis-Balaton gazdag madárvilágát mutatja be információs táblák és madárvárták segítségével. A sziget Balatonmagyaród közelében található, a Sármellék irányába vezető útról kell lekanyarodni. Itt a látogatók rendelkezésére fizetős parkoló áll. A tanösvény izgalmas állomásainak köszönhetően igazi családi kirándulóhely, természeti szépségei miatt pedig minden korosztálynak ajánlható.

A szigetre vezető fahíd

A parkolóból egy gyönyörű, különleges kialakítású fahídon kelhetünk át a szigetre, és kezdhetjük meg a közel 2 km-es tanösvény bejárását. A fahídról fantasztikus a kilátás a növényzettel gazdagon benőtt vízfelületre. Sok madárfajt is megfigyelhetünk a magaslati pontról. Itt él többek között a kis és nagy kócsag, a cankó, a rétihéja, a nagy lilik, a bölömbika, a batla, a kékbegy, a kakukk, a nádi rigó, a gulipán, a fekete gólya, a nádiposzáta, a nádi sármány, a cigányréce, a haris, a szárcsa,  több gém faj, lúd faj, fecskefaj, cinegefaj, stb.

A szigeten jobbra indulva vízparti növényekkel benőtt öblök mellett haladunk el, amelyekből újra megcsodálható a fahíd és a nádas élővilága. Utunkon több madárvártából is megfigyelhetjük a fent már említett állatfajokat. Ha csöndben maradunk és türelmesen várunk, a táblán jelzett madarak akár mindegyikét is megleshetjük a kis lyukakon keresztül. A fák árnyékából kiérve a sziget végben egy nádassal benőtt területre érünk, ahol a vízi növények között átvágva egy másik megfigyelőponthoz jutunk. A tökéletesen elrejtett, fából épült lesből nagy eséllyel lehetünk szemtanúi néhány érdekes momentumnak az állatok mindennapjaiból. Visszatérve a nádasból a sziget ellentétes oldalán a nyílt vízpartra jutunk, ahonnan a víztükörre rálátva a nyílt vízi madárfajokat figyelhetjük meg természetes élőhelyükön. Az itteni öblöket is elhagyva egy tágas rétre érkezünk, ahol egy fából épült kilátótoronyba felmászva láthatunk jobban rá a vízre és a szigetre. Ez sajnos nem elég magas ahhoz, hogy túl sok újdonságot nyújtson, mert a fák sok helyen eltakarják a kilátást. A tisztáson piknikezésre, pihenésre és napozásra is lehetőség van, fa asztalokat és padokat is találunk itt.

A kilátó a tisztáson

Előttünk a nyílt víz