Villány: Templom-hegyi Természetvédelmi Terület, Villánykövesd

Borlekvárok

Villány néhány ezer fős kis települése a Villányi-hegység legkeletibb pontján fekszik. Nagy hírnévnek örvend kiemelkedően magas minőségű borainak, és történelmi pincesorának köszönhetően. A település a Villány-Siklósi borvidékhez tartozik. A villányi régióban jellemzően vörös borokat készítenek. A híres villányi pincesor a település főutcájának két oldalán helyezkedik el, de a városban több helyen találunk még elszórtan további pincéket. Egyre jobban elszaporodnak a település két végében a hatalmas, modern pincészetek is. Bórkóstolásra ezekben is van lehetőség, de a leghangulatosabban a főutcában pincéről-pincére járva kóstolhatjuk meg a borokat. Itt találjuk többek között a Vylyan, Bock, Gere, Polgár, Gál, Wunderlich, Tiffán és Blum pincészeteket. További különlegességként megkóstolhatjuk  az innen származó borlekvárt, ami gyümölcs helyett bor felhasználásával készül. Kapható fehér, rosé és vörös változatban is a főutca több pontján. Mi a vörösborosat próbáltuk ki, és hazaérve igencsak megbántuk, hogy nem vettünk belőle többet.

Panoráma Villányra a kilátóból

Érdemes megtekinteni a Villány északi határában található Templom-hegyi Természetvédelmi Területet, aminek egy korábbi kőbánya ad helyet. A hegybe vájt völgynek köszönhetően megfigyelhetőek a különböző földtani korszakokból fennmaradt őslénytani maradványok és kövületeket - az országban egyedülállóak a jura kori  ammonitesz, és a  pliocén-pleisztocén korú gerinces maradványok. Az itt kialakított körülbelül 3 km hosszú Templom-hegyi Ammonitesz tanösvény mutatja be a megtekinthető leleteket információs táblák segítségével. A hegyoldalba vájt hosszúkás völgy végén található fa kilátóból pedig nem csak a bányaterület tekinthető meg a magasból, hanem Villány hangulatos települése is. Sajnos a völgyből nem mászhatunk fel a kilátóhoz, így meg kell kerülnünk az egész hegyoldalt. Ezért talán érdemesebb a pincesortól először a kilátóhoz menni, majd később leereszkedni a völgybe.

Az ammonitesz tanösvény a völgy végéből

A kilátótorony

Kirándulásunkat érdemes kiegészítenünk a tanösvénytől csupán pár perc autózásra található Villánykövesdi Pincesor megtekintésével is, amelynek különlegessége, hogy a pincék három szinten helyezkednek el. A pincesorral szemben található park mellett könnyen leparkolhatunk. Meglepő volt, hogy ottjártunkkor a Villányi pincesorral ellentétben az itteni pincék teljesen zárva voltak. Ettől függetlenül a sokat fotózott impozáns pincesor látványa miatt így is mindenképpen érdemes ellátogatnunk ide.

Villányi-hegység: Szársomlyó

Útvonal: Nagyharsányi szoborpark - Szársomlyó - Nagyharsányi szoborpark

Kilátás a Szársomlyóra a Siklósi várból

A Szársomlyó 442 méteres magasságával a Villányi-hegység legmagasabb pontja. A Villányi-hegység országunk legdélibb hegysége, a Duna-Dráva Nemzeti Park része. Megközelíteni legkönnyebben Villány mellől, a Nagyharsányi szoborpark parkolójából lehet. A magaslatra csak vezetővel lehet felmenni szervezett túra keretében. A szakvezetéses kirándulás hossza 5 km, időtartama 3 óra, és belépődíjat kell érte fizetni, amellyel a szoborpark is ingyenesen megtekinthető. 

A hegy sajátos formájának köszönhetően déli lejtőin különleges mikroklímával rendelkezik. E mediterrán jelleget mutató klíma következtében rengeteg ritka növényfajnak ad otthont, ezekből négy csak itt fordul elő az egész országban. Egyik közülük a magyar kikerics, ami február-március környékén bontja fehér virágait, azonban enyhébb teleken előfordulhat, hogy már december-januárban is megjelennek az első virágok.   

Villány szőlőföldjei

A hegy keleti oldalában egykoron kőfejtő működött, ma ennek a helyén tekinthetjük meg a Nagyharsányi Szoborparkot, ami 1967-ben került kialakításra. A parkban nagyrészt a környék kőzeteiből készült nonfiguratív művek láthatóak. A parkolóból a kőfejtő jobb oldalán található vékony, meredek ösvényen kezdünk felkapaszkodni. A magaslatról megcsodálhatjuk Villányt és a környező szőlőföldeket. 

Innen már egy kellemesebb, kevésbé meredek út visz fel a hegy gerincén a csúcson található tisztásra. Az utat végig szúrós aljnövényzet borítja, így a zoknink és nadrágunk is tele lett apró bogáncsszerű képződményekkel, mire a tanösvény végére értünk. A magaslatról megcsodálhatjuk a környék településeit és a Villányi-hegység vonulatait. Visszafelé ugyanezen az ösvényen ereszkedünk le a kiindulási ponthoz.

Panoráma a Szársomlyóról

Villányi-hegység: A Csodabogyó-tanösvény

Útvonal:  Máriagyűd – Csodabogyó tanösvény – Máriagyűd

A Tenkes-hegy lankái

A Csodabogyó tanösvény a Villányi-hegység nyugati felén található. A hegyvonulat második legmagasabb pontja, a Tenkes-hegy közelében helyezkedik el. A tanösvény bejárata a Máriagyűdi kegytemplomtól közelíthető meg a legkönnyebben, amely mellett parkolót és mellékhelységet is találunk. A barokk stílusú templom 1805-ben lett kegytemplomnak nyilvánítva, 2008-ban megkapta a bazilika címet is. A templom környezete nagyszerűen ki van építve, a közelben találunk szuvenírboltokat és a Kálvária-dombot is. Ez utóbbi különlegessége, hogy a stációkat bemutató domborműveket Zsolnay-kerámiából készítették.

Zzolnay porcelán stáció

A Máriagyűdi kegytemplom külső képe

Kilátás Siklósra a Tenkes-hegy oldalából

A Csodabogyó tanösvény a templom lábától indul, a sárga sávot kell követnünk. A tanösvény az itt megfigyelhető Szúrós csodabogyóról kapta a nevét, amely egy körülbelül fél méter magas, örökzöld növény. Jellegzetesek a nyár végé érő, élénk piros, húsos termései. Először egy szép fasor mellett haladunk el, majd beérünk az erdőbe. Innen 2,5 km-en keresztül 22 tábla segítségével ismerkedhetünk meg a régió élővilágával. A fák között haladva megkezdjük a Tenkes-hegy oldalába való kaptató megmászását. Az itteni sziklaormokról több helyen is megcsodálhatjuk a gyönyörű panorámát Siklósra. A sétát a kék sávig folytatjuk, ahonnan az út a sűrű erdőben, a hegygerincen visz tovább. Ha kisebb kört szeretnénk tenni, akkor a sárga kereszten, ha nagyobbat, akkor a piros sávon ereszkedjünk vissza Máriagyűdre.  Mi ez utóbbinál döntöttünk, így az erdőből kiérve a Villányi-hegység lankáinak szőlőföldjeiben gyönyörködve jutottunk le.

Kilátás a Villányi-hegység szőlőültetvényekkel fedett vonulatára

A Siklósi vár

A Siklósi vár bejárata a barbakánnal

Séta a várfalon

A gyönyörű Villányi-hegység lábainál található Siklós városa, amelyet a Siklósi vár már messziről is jól kivehető épülete koronáz meg. A nagyszerű állapotban lévő épületet először 1294-ben említették írásban. A várnak a történelem során számos tulajdonosa volt, először a Soklyosi-család lakta, majd a Kakas és a Gara családok. A Gara család utód nélkül maradt, így Mátyás király Corvin Jánosnak adta a várat. Azonban ő sem birtokolta sokáig azt, hiszen fia halála után a vár megint utód nélkül maradt, így közel 10 évig kézről kézre járt. Végül a Perényiek kapták meg az épületet, és huzamosabb ideig lakták is, amíg a törökök el nem foglalták. A török uralom után a Batthyány, majd az utolsó tulajdonos Benyovszky család kezére került. A várat először 1956-ban kezdték renoválni, ekkor alakult meg a benne található múzeum, szálloda és étterem is. A rendszerváltás után a szállodát megszüntették, 2010-ben pedig újabb felújítás kezdődött, amelynek köszönhetően a műemlék épület teljesen megújult.

A várárok

Az épület előtt parkolót találunk, ahonnan máris megcsodálhatjuk az impozáns bejáratot. A zenészek és árusok övezte aszfaltúton sétálhatunk el a bal oldalon található látogatóközpontba, itt lehet megvásárolni a belépőket. A bejárathoz hosszú, egyre emelkedő hídon jutunk el. Az első állomás a barbakán, ami a belső várkapu védelmét látta el. A csipkés tetejű, kör alakú építményre lépcsőn mászhatunk fel, majd fent körbesétálhatjuk azt. A fa korlátokon letekintve megszemlélhetjük az udvart díszítő ágyukat. Néhány méterrel tovább haladva, jobb kéz felől találjuk a várfalra vezető lépcsőt. A kőcsipkéken áttekintve Siklós házai tárulnak a szemünk elé, balra pedig a vár meredek fala és a várfal közötti árok. A fal végénél lesétálhatunk az árokba, ahol a kövezett, kivilágított udvaron rózsalugas és padok mellett jutunk vissza a várkapuhoz. 

A vár belső udvara

A belső várkapun belépve elénk tárul az épületek által körbezárt, burkolt várudvar. Innen jobbra, a lépcsőn lefelé indulva tekinthetjük meg a várbörtönt. Megfigyelhetjük a különbséget a nemesek és a jobbágyok rangot tükröző cellái között, míg az első igen puritán a nemesi cellában még kályha is van. A korhű viszonyokat berendezési tárgyak és bábuk is illusztrálják. A börtönnek csupán néhány apró ablaka van, amelyeket hat-hét rétegben zár vasrács. A cellákba fa ajtókon lehet bejutni, amelyek mérete a mai felnőtteknek szinte liliputi. A következő lejáraton a bormúzeumba jutunk. Megtekinthetjük a szőlőművelés és a borászat korabeli eszközeit. A nyáron is kellemesen hűvös pincehelyiségben borkóstolásra és vásárlásra is van lehetőség. 

Lópáncél

Megint az udvarra visszatérve juthatunk be a következő bejáraton a főépületbe, ahol több kiállítást tekinthetünk meg. A földszinten két teremben találjuk a reneszánsz bútorkiállítást, ahol padokat, kárpitozott székeket, faragott asztalokat és festményeket tekinthetünk meg. A lépcsőházban díszes fazekas kerámiák között sétálhatunk fel az első emeletre. Itt középkori fegyver- és hadtörténeti kiállítás fogad minket, ahol korabeli páncélokat, kardokat és sisakokat láthatunk. A második emeleten szemlélhetjük meg a vártörténeti és a katasztrófavédelmi kiállításokat. Az előbbin a várat lakó családokról tudhatunk meg többet, az utóbbin pedig az életmentés fogásainak megismerése mellett felpróbálhatjuk a különböző védőmaszkokat is. 

A várfal háttérben a Szársomlyóval

Az alsó várudvar és a Villányi-hegység

A kiállítóterekből újra kijutunk a vár teraszaira, ahonnan Siklóson kívül megtekinthetjük a Villányi-hegység lankáit is. Jól kivehető a kör alakú ablakréseken keresztül a Szársomlyó jellegzetes, csúcsos alakja. Jobbra találjuk a várkápolnát, amelynek díszes ablakai messziről feltűnnek. A színes ablakokkal kontrasztban áll a kápolna egyszerű belseje, amely fehér falakból és kőoszlopokból áll. Ha kigyönyörködtük magunkat a várterasz panorámájában, akkor visszatérve a kiállítótermekbe továbbhaladhatunk a kávézó felé. A kávézóból nyíló kijáratnál letekinthetünk a külső várudvarra és a külső várfalra. A füves területen több rendezvényt is tartanak, az ott hagyott korabeli játékok is erről tanúskodtak. A várudvart a várból kisétálva, jobbra haladva közelíthetjük meg. Elsétálhatunk a tornyokig és közelről is megszemlélhetjük a kőfalakat. Innen nézve szintén nagyon szép a vár épülete. Ha még van időnk, érdemes megtekinteni a város további látnivalóit is. A várfalat övező fasoron végighaladva jutunk el a városközpontba. Itt találjuk a Makocs bég dzsámit, és a fentről már látott templomokat is. A dzsámi kőalapú épülete magányosan áll egy tágas téren. A szögletes épület belső terét rekonstruálták, jelenleg szőnyegek és egyéb díszes berendezési tárgyak díszítik.