A budapesti római kori emlékek nyomában: A légiótábor fürdője

Faragott kő a Flórián téri aluljáróból

A budapesti római kori maradványok talán legkevésbé látogatott és egyben legkülönlegesebb együttese a Flórián térnél található egykori legionárius fürdő. A leletek különlegessége abban áll, hogy egészen eldugott helyen tekinthetőek meg. Legalábbis én például sokáig nem tudtam, hogy egyáltalán be lehet valahogy jutni erre a lezárt területre. A romok bejáratát a Flórián téri aluljáróból érhetjük el. Ezek azok a leletek, amelyeket az aluljárón átsétálva egy plexi fal véd a sétálóktól. A Flórián tértől indulva az aluljáróban jobbra kell fordulnunk az első lehetőségnél, és itt találjuk a romterület bejáratát. Már itt végighaladva is sok díszes követ tekinthetünk meg az aluljáró falain. 

Eredeti padló a medence mellől

A padlófűtés szerkezete alul

Bár a Fürdőmúzeumban van portaszolgálat, a terület megtekintése teljesen ingyenes. Az eredeti fürdőépület a 2. században épült. A 120 X 140 méteres létesítménybe a Vízvezetéken keresztül érkezett a termálvíz, de ettől függetlenül több különböző hőmérsékletű medencével is rendelkezett. A medencék között padlófűtéssel ellátott csarnokok voltak, ennek maradványai maradtak talán fenn a legjobb állapotban. Az épületben tornaterem, öltözők és illemhely is volt.

A fürdő romjai a felüljárók alatt

A padlófűtés felülről

A területen nem csak a leleteket, hanem rengeteg illusztrációt is megtekinthetünk arról, hogy hogyan is néztek ki a rómaiak épületei kívülről és belülről. A kapun belépve elénk tárul a sok kőzet és a felettük átívelő két felüljáró. Ez így elsőre elég furcsa látvány, de ha beljebb megyünk, rengeteg érdekességet találunk. Bal oldalon sétálva először a padlófűtés maradványait tekinthetjük meg, majd besétálhatunk a plexifal másik oldalán fekvő romok közé. Itt egy szakaszon egészen alacsony a plafon, így görnyedve osonhatunk végig  attól tartva, hogy a fejünkre pottyan egy patkány vagy galamb az üreges plafonból.

A romok bejáratának szemközti oldalára érve újabb padlófűtés maradványokat csodálhatunk meg. Innen átsétálva a jobb oldalra egy medence maradványaiban gyönyörködhetünk. Az üreg mind a négy oldalán láthatóak még a vízbe vezető lépcsők, egy részen pedig az eredeti padló is megtalálható. Ezen az oldalon tovább lépkedve egy díszkút maradványaiba ütközünk, amely mögött hatalmas felirat hirdeti a fürdő latin nevét: Thermae Maiores. Innen lesétálhatunk a padlófűtés szintjére, és a mélyedések között átvezető boltívek alatt át is bújhatunk. Az egyik sarokban megtekinthető egy eredeti oszlop is, amely a padlót tartott a a vízzel telt medence fölött. A romok oldalában több lezárt termet is találunk, ahol még nagyobb területen tekinthető meg az eredeti padló. Talán egyszer felújításra kerül az egész terület, és egy lezárt múzeumban fogunk majd a leletek között sétálgatni, és azokat teljes pompájukban megcsodálni.

A budapesti római kori emlékek nyomában: A Déli táborkapu és a centúrió háza

A Déli táborkapu és a centúrió ház romjai

A budapesti római kori emlékek újabb csoportja csodálható meg a Flórián tér környékén. Míg a polgárvárost bekerítő városfal Északi kapujából csak egy apró darab maradt fenn, a katonai tábort őrző Déli kapu teljes talapzatát megtekinthetjük a Flórián téri aluljáró kijáratánál található füves területen. Ez volt az egyik bejárata az Aquincum közel 6000 fős helyőrségét elszállásoló légiótábornak. A Porta principalis dextra-nak nevezett építmény eredeti pompájában négy emelet magasan tornyosult a tábor bejáratánál található házak között. A két négyszögletes kaputorony ma is jól megfigyelhető, a közöttük lévő 3 és fél méteres kapuval együtt. A tábort fallal, kapukkal és tornyokkal védték. A falakon belül földsáncot, kívül pedig vizesárkot építettek. 

Bekukkantás a kapu két tornya között

A fehér oszlopsorok a kapu mellett

Ha átsétálunk a Déli kapun, ezen a képzeletbeli bejáraton, a táboron áthaladó egyik főút vonalára jutunk. A via principalis a tábor két főútjának kereszteződéséhez vezet, ahol a  principia, azaz a díszes parancsnoksági épület állt. Az utak két oldalát oszlopokkal díszített boltsor övezte. A principia több rendezvények adott helyet, többek között a közösségi eseményeknek és az ítélethirdetéseknek. A légiótáborban gazdasági épületek, lakóházak, fürdő és kórház is épült. A légói hadereje 10 kisebb egységre oszlott, amelyek egyenként 6 még kisebb egységből álltak. A katonák és azok parancsnokai rangjuknak megfelelően voltak elszállásolva a házakban. A kisebb egységek parancsnokait centúrióknak nevezték, nekik például padlófűtéssel ellátott, összkomfortos otthon járt. Az egyik ilyen centúrió lakóház romjait tekinthetjük meg a Flórián téren a Déli kapu mellett. Az épület helyét a még álló fehér oszlopok jelölik. A katonaság elit egységének szintén kiemelt lakóhely dukált. 

A budapesti római kori emlékek nyomában: A Vízvezeték

Az Aquincumi romterület a régi bejárat oldaláról

Tovább folytattuk a budapesti római kori emlékeinek felfedezését. Az Aquincumi romterület és múzeumok, illetve immár a Polgárvárosi amfiteátrum és Északi városfal után a Vízvezetéket csodáltuk meg. Ennek darabjai kicsit kényelmetlen helyen, a Szentendrei út forgalmas útjának kellős közepén vannak. A füvesített terület két végén találunk említésre méltó állapotban fennmaradt illetve helyreállított emlékeket, a kettő között azonban csak jórészt nagyobb kődarabok láthatóak. Ezért talán érdemesebb ezt a két területet megcsodálni, és a kettő közötti életveszélyes szakaszon nem végigsétálni a mellettünk elsüvítő autók között.

A polgárváros maradványai, háttérben a régi múzeum épülete és a lapidárium

Az Aquincumi romterület bejáratától indulva azonnal egy gyalogátkelőt találunk, ami direkt azzal a céllal lett kialakítva, hogy a lelkes érdeklődők biztonságosan átjuthassanak a már említette autóutak közti vékony földsávra. Még mielőtt átsétáltunk volna ide, felfigyeltünk arra, hogy a legutóbbi látogatásunk óta a romterület bejáratát áthelyezték az Auchan felőli oldalra, azaz majdnem 400 méterre a régi bejárattól. Így érdemes odafigyelnünk arra, hogy hol szállunk le a tömegközlekedésről, avagy hova parkolunk, mert jó nagy kitérőre lehetünk kényszerítve, ha nem figyelünk eléggé. Az úttesten átkelve a vízvezeték egy szép nagy darabját tekinthetjük meg közelről. 

A Vízvezeték megmaradt darabja, és a szikla amelyről felmászhatunk rá

A Vízvezeték és az új múzeumépület

Visszatérve a szemközti oldali járdára, a romterület mellett sétáltunk végig. Út közben készítettünk néhány fényképet az egykori polgárváros romjairól, és a volt múzeum épületéről. Arra is figyelmesek lettünk, hogy a múzeum egy hatalmas parkolóval, és játszótérrel is bővült, illetve a vonat felőli oldalon tovább haladtak a feltárásokkal is. A következő maradványhoz szintén gyalogátkelőn juthatunk át. Itt olyan alakzatban maradtak fent a kövek a Vízvezeték mellett, hogy arra fel is mászhatunk. Ez azért különösen nagy élmény, mert így a víz számára kialakított árokban állva saját testünkkel érzékelhetjük, hogy mekkora építményről is van szó. A vezeték ugyanis egy felnőtt férfi derekánál is magasabb mederrel rendelkezett. 

A rómaiak a meleg vizet a mai Római Strandfürdő területéről szállították egészen a katonai táborig, az összesen 5 km hosszú vezeték segítségével. Az építmény néhány fokos esésének köszönhetően a víz magától folyt végig a  hosszú szakaszon, ahol út közben kiszolgálta az embereket, továbbá az egyes létesítményeket is. A romokról lemászva alulról megfigyelhetjük a vízvezeték szépen fennmaradt pilléreit is, a két nagyobb vízvezetékdarab közötti területen pedig további pillérmaradványokat. 

A budapesti római kori emlékek nyomában: az Aquincumi polgárvárosi amfiteátrum és az Északi városfal

Budapest korábban már bemutatott katonai amfiteátruma után, lássuk milyen is volt az egykori település kisebb, polgári megfelelője. Az Aquincumi romterület helyén egykoron volt polgárvárosnak is kijárt a gladiátorjátékok adta szórakozás. És hogy ne kelljen elzarándokolniuk a város másik felébe a katonai laktanyához, építettek nekik egy kisebb amfiteátrumot, ahol megtekinthették a csatákat. Ennek az építménynek a romjait a Szentendrei-út mentén, az Aquincumi HÉV megálló mellett találjuk.

Kilátás a romokra a körülöttük lévő fasoros sétányról

Rálátás a küzdőtérre a földtöltésről

A polgárvárost a 2. század elején erős kőfallal vették körül, amelyet kettős vizesárokkal erősítettek meg. Ennek elkészülte után épült fel a falon kívülre a gladiátorok küzdőtere, amely akár 7000 főt is képes volt befogadni. A kör alaprajzú építményt a játékokon kívül méretéből adódóan egyéb tevékenységekre is használták, úgy mint városi ünnepségek tartására és politikai gyűlésekre. Az arénába két kapun keresztül jutott be a tömeg, majd bent részben fedett lelátókon foglalhattak helyet. A szegényebbeknek csak kőpadok jutottak, a gazdagabbaknak saját lelátóik voltak, amelyekbe állítólag a nevüket is bevésték.

A lépcsős támfalak, háttérben a sétányt szegélyező fasor

Az építmény úgynevezett földamfiteátrum. Ha felsétálunk a romokat körbevevő magaslati sétányra, nagyszerűen kivehető a két kőfal, és a közöttük lévő földdel feltöltött terület. Ide a körépület hátsó részén lévő kőlépcsőkőn sétálhatunk fel, és bekukkanthatunk a magaslatról a füves küzdőtérre. Ugyanitt lesétálva jutunk el a hátsó bejárathoz. A két kőfal közötti kaput vasrácsok védik, ahogy az amfiteátrum többi bejáratát is. Nem tudom, hogy be szokták-e zárni ezeket a kapukat, mindenesetre mi most nyitva találtuk az összeset. A romgálás jelei a romterület több helyén is észrevehetőek. A hátsó feljáró egy része össze van graffitizve, a hely hemzseg a törött üvegszilánkoktól és csikkektől.

A két kőfal közti földet tartó támfalak

A hátsó kapun átlépve az aréna kellős közepén találjuk magunkat. Bal oldalon még viszonylag ép falakat láthatunk kis cellákkal, amelyeket vasrácsok zárnak el. Jobbra pedig kőfalakat és még több vaskaput szemlélhetünk meg. Mivel a lépcsőkön korábban már felsétáltunk a cellák fölötti földterületre, most a jobb oldali rész felé vettük az irányt. Bár külön erre a célra kiépített lépcsőt nem találtunk, könnyedén fel tudtunk mászni a kőfalra, és egészen a másik bejáratig sétáltunk rajta. Kicsit furcsa látvány volt a háttérben hömpölygő autók folyama és az időnként előbukkanó HÉV. A bejárat mellett információs táblát is találunk.

Az amfiteátrum Szentendrei út felőli bejárta

Az amfiteátrum mellett tekinthetjük meg a 160 cm széles városfal maradványait, amelyet belülről őrség védett. A fal keresztezte a mai Szentendrei-utat. A legtöbb lelet a főút mentén, a buszok -106, 34, 134- Aquincum nevű megállója mellett található egy kocsma tövében. A fákkal benőtt terület a talajszint alatt van. Mivel lemászni nem nagyon lehet, felülről szemlélhetjük meg a maradványokat. Még ezen a kis leleten is nagyszerűen látszik a fal pártázata. Nagy kár, hogy az egykori északi kapu tornyaiból semmi sem maradt mára.

Az Aquincumi Múzeum és romterület

Az Aquincumi romkertet a később hozzá épült Aquincumi Múzeum épületével együtt Budapest III. kerületében, könnyen megközelíthető helyszínen, a Szentendrei út mellett találjuk. A múzeum mellett kiépítetlen ingyenes parkoló is van, vonattal érkezve az Aquincum-Felső megállót válasszuk, tömegközlekedéssel pedig eljuthatunk ide a Szentendrei HÉV-el illetve a 106-os, 134-es és 34-es buszokkal.

Jupiter szobra

A házak alapjai a bejárat mellett

A régi múzeum neoklasszicista épülete

Aquincum katonai tábor volt, neve a rómaiak előtt itt élt őslakosoktól ered, és vizet jelent. 89-ben alapították, de fénykorát csak a 2.-3. században élte, amikor 50-60.00 fő lakott itt. Területe jóval nagyobb kiterjedésű volt a ma látható Aquincumi romok néven ismert polgárvárosnál, hozzá tartozott például a Nagyszombat utcai és Szentendrei úti amfiteátrum és a Szentendrei út mentén látható vízvezeték is. Ezek a maradványok ingyenesen látogathatók. A légió is délebbre helyezkedett el a tábor szélére épült, legjobb állapotban fennmaradt polgárvárostól. A mai lezárt romterület a fénykorában 10-12.000 fős lakosságú város körülbelül harmadát mutatja be.

Házak maradványai, háttérben a Kőtár

A Kőtár leletei

A város kővel borított utcáin sétálgatva figyelhetjük meg a fórum és környéke maradványait. Szemet szúr a múzeum régi épülete, amelyet az állandó kiállítás nagyobb helyigénye miatt bezártak. Előtte áll a körülbelül 3 méter magas kezében jogart tartó Jupiter szobor. Megfigyelhetőek a különböző típusú lakóházak, a közfürdő, a szentély, a vízvezeték és a csatornarendszer. A sokat emlegetett padlófűtés maradványai is megtekinthetőek a fürdő mellett, továbbhaladva pedig a vásárcsarnokhoz jutunk. A vizet a mai Római Strandfürdőnél található forrásoktól vezették aquadukt segítségével a városba. A múzeum melletti távcsőbe tekintve megfigyelhetjük, hogy hogy nézett ki a település régen. A Lapidárium gazdag gyűjteményében szarkofágokat, oltárköveket, domborműveket, különböző faragványokat csodálhatunk meg. 

Az állandó kiállítás mozaikpadlója

A sorozatos ásatások alatt rengeteg római kori tárgy került elő, ezek közül is egyedülálló a zenetörténeti gyűjtemény. Ennek része az Aquincumi Múzeumban megtekinthető orgona, amely a 3. századból származik. A múzeum Róma Aquincumban című állandó kiállításán ezen kívül a helytartói palota emlékei mutatja be. Itt különböző használati tárgyakat, mozaikokat, szobrokat és érméket tekinthetünk meg.