Megújult a Velencei-tavi kerékpárút

A Velencei-tavat megkerülő 30-35 km-es körtúra végre teljesen megújult. Március 31-én adták át a friss útszakaszokat Dinnyés és Velence között. Az eddig rettentő rossz minőségű, fűvel benőtt és az évek során hullámossá vált út helyét tükörsima, széles kerékpárút vette át. Az út egy szakaszon a Gárdonyi szabadstrandon halad, itt kétséges, hogy a nyári tömegben hogyan fognak a kerékpárosok és a gyalogosok egymás zavarása nélkül közlekedni. Ráadásul a strand Velencéhez közeli oldalán egy szakaszon homokos part került kialakításra, ahol gyakorlatilag nem maradt pihenésre alkalmas füves rész, mert azt elfoglalta a kerékpárút aszfaltja. 

A felújításnak máris van pozitív hatása is - a még nem üzemelő strandi büfék mellett megjelent néhány biciklistákra specializálódott, korszerű stand is. Ráadásul a fejlesztés során kerékpáros pihenőket is kihelyeztek, így lehetőség van kényelmesen pihenni, piknikezni az út során. Több híd is korszerűsödött, ezeket részben fával újították föl, ami kellemes, természetes hatást kelt. A fejlesztés még nem fejeződött be 100%-osan - az aszfalt egy szakaszáról hiányzik a felfestés, és helyenként még a csatornafedeleket sem helyezték el. Továbbá a füvesítés és az esetleges növények ültetése sem történt még meg.

Új útszakasz a vízparton

A nyaralók és a víz között Velencén

Homokos partszakasz a szabadstrandon

Széles, sík aszfalt az egykori egyenetlen burkolat helyén

És ez lett a fűvel benőtt, szinte már eltűnt kerékpárútból

Így festenek a korszerűsödött szakasz területén felújított hidak:

A tó területének másik nagy beruházása, a Velencei-tó kapuja is hamarosan átadásra kerül. A homokossá változtatott strand mellett hatalmas fogadóépületet húztak föl. Azonban problémát jelenthet, hogy az épület mögötti parkoló mérete jelentősen lecsökkent, és most alig néhány autó befogadására alkalmas. Helyette a Velencei vasútállomás mellett alakítottak ki egy burkolt, és egy egyenlőre csak döngölt föld parkolót. Ezek egyenlőre ingyenesen használhatóak. 

A Velencei strand partvonalát kövekből alakították ki. A vizet fa pallókon lehet megközelíteni, amelyek lebegő műanyag szigetekre vezetnek. Egy helyen homokos lejáró is készült, amelyen közvetlenül a vízbe sétálhatunk. A partszakasz jelenleg még el van kerítve, azonban a a tó partján haladó sétány a strand területén is folytatódik, így feltehetően a kerékpárút is erre fog haladni.

A Velencei-tó kapujához vezető sétány - az út innen le van zárva

   

Kerékpárral Kisorosziba Szentendrén át

Az Omszki-tó partja

Kisoroszi Budapestről tökéletes célpont egy kellemes kerékpártúrához. A festői kis falu a Szentendrei-sziget északi részén helyezkedik el, így Szentendre és Tahitótfalu érintésével könnyen megközelíthetjük biciklivel. A kerekezést Budapestről kiérve a gyorsabb haladás érdekében a 11-es út mentén fekvő kerékpárúton kezdtük meg, és nem a szokásos ártéri utat választottuk. Az Omszki-tó mellett elhaladva napozó, pihenő embereket és rengeteg színes vadvirágot láttunk. A tiszta időben csodásan mutatott a háttérben Budakalász.

Útban az Omszki-tó és Szentendre között

Az épülő mobilgát Szentendrén

A kerékpárút innen egy általában kényelmesen széles, aszfaltozott sétányon vezet tovább, ám most helyenként annyira benőtte a növényzet, hogy gyakorlatilag a felére szűkült. A burjánzó gazok között rengetek vöröslő pipacs és csodás kék, sárga, lila és fehér színben pompázó vadvirág díszítette az út szélét, amely üdítő  látványt nyújtott az amúgy unalmas szakaszon. Szemügyre vehettük a sík szántóföldek fölött elnyújtózó Pilis kizöldült vonulatait is. Szentendréig gyorsan haladtunk, a városba érve azonban hatalmas tömeggel találkoztunk. A szél is ellenünk dolgozott, amikor Szentendre határában a kerékpárút melletti szennyvíztisztító illatait felénk sodorta. Azonban a tömeg nem tartott sokáig, csupán a belváros előtt és után egy-egy kisebb szakaszon. A művészek városban a Duna-parti sétányt vettük először szemügyre, amely jelenleg átépítés alatt áll a készülő mobilgát miatt. A sétány egy része érintetlen maradt, azonban a nagy részét elbontották, és beton alapzatot építettek a helyén álló homokpad szélére. Jó hír azonban, hogy amikor elkészül nem csak fent, hanem lent is sétálhatunk majd rajta egészen közel a Dunához, ugyanis két párhuzamos szintet alakítanak ki. Az építési terület jelenleg kordonokkal van elzárva, de a lenti sétányt néhányan már használatba is vették. 

A Szerb ortodox temető

Macskaköves utca Szentendrén

Szentendre háztetői

Az eddig mindig zsúfolt Duna-parti sétány központi helyét úgy látszik, hogy az eggyel beljebb fekvő sétálóutca vette át. Itt az összes étterem és cukrászda kitelepült teraszokkal várta a látogatókat, az utcát asztalok és székek, illetve különböző termékeket árusító standok lepték el. A Fő téren lélegzethez jutottunk a zsúfolt utca után, majd innen könnyedén feljutottunk egy szűk sikátoron át a város tetején trónoló Keresztelő Szent János Plébániatemplomhoz. A város legrégebbi temploma egy hatalmas panorámaterasz közepén áll, innen beláthatjuk Szentendre belvárosát és még a Dunára is lepillanthatunk a háztetők között. A templom az egyike az utolsó helyeknek a városban, ahova még ingyenes a belépés. Innen néhány perc sétára találjuk a Szerb ortodox temetőt, ahol több száz éves síremlékeket csodálhatunk meg. Visszatérve a belvárosba a Duna-parton folytattuk tovább a tekerést, ahol újabb dugóba botlottunk, ugyanis az út a munkálatok miatt csak egy vékony sávban volt járható. A kisebb nehézséget leküzdve azonban megnyílt előttünk az aszfalt, és vígan suhantunk egészen Tahitótfaluig. Ez a szakasz részben a Duna-parton, részben az autóút mellett halad változatos terepviszonyokon. Az autóútra kiérve sok eperárussal találkoztunk, a Leányfalusi strandon pedig telt ház volt, mintha csak nyár lenne. A Szentendrei-szigetre Tahitótfaluból egy széles hídon kelhetünk át, amelyről megcsodálható a Duna keskeny ága is.

Árvalányhajmező a Szentendrei-szigeten

Ártér a szigetcsúcsnál

A Szentendrei-sziget 31 km hosszan nyúlik el a Dunában. A legészakibb csúcsában található Kisoroszi, amely a Tahi hídtól még 11 km-re fekszik. Az út idáig sima aszfalton vezet eperföldek és árvalányhajjal fedett vadvirágos rétek között. Néhol szabadon tartott lovak és tehenek, illetve magányos tanyák tűnnek fel, igazán idillikus. Kisorosziba érve egy csodás településre csöppentünk. Az út mentén hosszúkás parasztházak állnak, a faluközpontban pedig modern alkotásokkal tűzdelt teret találunk. A főtér közelében több étterem is található. A szigetcsúcs felé haladva jobb oldalt egy lépcsősor vezet fel a nemrégiben felújított Kálvária dombra. Itt megcsodálható a falu bájos kis kápolnája egy sövénnyel körülvett kicsiny réten. Innen az aszfaltút átvált döngölt földúttá. Először balra, majd jobbra kanyarodva kell követnünk az utat, hogy először a kempingbe, majd a szigetcsúcshoz érjünk. A part kavicsos öbleit piknikezők lepték el, a Visegrádra néző várva várt kilátás azonban a magas vízszint miatt sajnos elmaradt. Az árteret olyan magasan lepte el a Duna, hogy nem tudunk kisétálni a fák közül, azonban a lomb között így is feltűnt a messzeségben az apró vár. Visszafelé a csodálatos színű Cseres-tó felé tettünk egy gyors kitérőt, amely a falu szélén található. A bányató kékje fantasztikusan mutatott a pipacsos mezők közepén. Innen visszatértünk az aszfaltútra, és leküzdöttük a távot még egyszer visszafelé.

A Cseres-tó Kisoroszi mellett

Kerékpártúra a Dunakanyarban

A kerékpártúra útvonala: Dunakeszi-Göd-Václiget-Vác-Verőce-Kismaros-Nagymaros-Zebegény-Szob. Ez egy kellemes, fél napos kerekezés.

A Dunakanyar több szempontból is nagyszerű helyszín a kerékpártúrákhoz. A Duna mentén minimális a szintkülönbség, és a panoráma mindig csodaszép a szomszéd partra. A túrát Dunakeszi Duna-parti sétányának déli oldaláról, az ingyenes parkolóból kezdtük. Először a fák árnyékában haladunk a sétálók tömegében. Jobbra családi házakat, balra pedig a Duna-partot láthatjuk. Ez itt a Dunakeszi promenád, mivel alacsonyabb vízszint esetén a lassan mélyülő vízből előtűnik a széles, hosszú kavicsos vízpart. Itt nagyszerű sétákat tehetünk még télen is. A kemény burkolatú sétány nagyszerűen mutató, kimosott gyökerű ártéri fákkal szegélyezett part melled halad, a kavicsok között pedig rengeteg folyami kagylóhéjat is találunk a gyerekek örömére.

Sok helyen virágzott az akác

Dunakeszit elhagyva Göd felé indulunk. Itt a bicikliút nagyrészt a házak között halad, ezért ez a szakasz nem túl izgalmas. Egy kisebb erdőbe beérve egy nagy bukkanón haladunk át. Itt érdemes megtekinteni a bukkanó aljában bal oldalon található, nehezen észrevehető vadregényes horgásztavakat. A Szakáts-kerti  tavak sűrűn körbe vannak nőve vízi növényekkel, a fák árnyékában földutakon és kis hidakon sétálgathatunk közöttük. Közben élvezhetjük a békakuruttyolást és a madárcsicsergést, igazi kis oázis. A tavat elhagyva kiérünk a fák közül, és egy hosszabb szakaszon vezet tovább az út megint a házak között. Néhány ponton megközelítjük a Duna-partot, amihez az azt eltakaró fák között átvágva több kijárt ösvényen le is sétálhatunk. Ezek után felérünk egy gátra, amelyet jobbról egy nagyobb nyílt területen szegélyez. Itt végre megcsodálhatjuk a vízpartot is a bal oldalunkon, és rövid ideig élvezhetjük a nagyszerű kilátást. Nem sokkal később megérkezünk Gödre, annak is a közvetlenül a Duna-parton fekvő gátjához. Itt akár le is sétálhatunk a hosszan elterülő kavicsos partra, ahogy sokan meg is teszik. Szintén sokan veszik igénybe a gát másik oldalán lévő büfé szolgáltatásait. Sajnos ez csak egy rövidke szakasz, és leérve a gátról megint eltávolodunk a Dunától és visszatérünk a házak közé.

Újabb kevésbé érdekes szakasz következik a családi házak ölelésében. Innen kiérve bal oldalon újra ártéri erdő kíséri utunkat. Kicsivel később be is visz az út az erdőbe, így a fák árnyékában tekerünk egészen Sződliget határáig. Itt hirtelen kiérünk az erdőből egy patakpartra, majd a felette átívelő hídon áttekerve a Sződligeti kikötőhöz jutunk. Bal kéz felől két kis öblöt csodálhatunk meg tele csónakokkal és hajókkal. A kikötő után egy hosszabb Duna-parti szakasz következik, ahol a fák ugyan eltakarják a vizet, de itt is sok kis ösvény vezet le a partra. Az utat itt csak balról szegélyezik a fák, jobbról egy nyílt rétet láthatunk fasorral.

Az ártér Kismaros után

A rétet elhagyva beérünk az erdőbe, ekkor már mindkét oldalunkon és a fejünk fölött is fák és azok lombkoronája kísér. Balra megfigyelhetjük a Duna több kis öblét, amelyek a vízállástól függően öblök vagy éppen tavak. Az erdős szakasz nagyon szép, csöndes és kellemes. A fák közül kiérve pedig nagyszerű látványban lesz részünk, ugyanis máris megérkezünk Vácra. Jobbról az utat a városi park határolja, amelynek gyönyörű gesztenyefái egy kis tavat is rejtenek. A park közepe táján bal kéz felől találjuk a Váci tanösvény bejáratát, amely pallókra épült a víz fölé. A parkot egy hídon áthaladva hagyjuk el, és megpillantjuk Vác történelmi belvárosát. Jobbra először a Jeszenszky-villát, majd a Várat és a Ferences templomot láthatjuk. A kompkikötőhöz érve egy fagyizó-cukrászda csábít egy kis bűnözésre. A mellette található macskaköves utcán felsétálva megközelíthetjük a Március 15. teret, amely Vác főtere, a legtöbb látnivalót itt találjuk. A parkosított téren áll többek között a Fehérek temploma, a Városháza, több szökőkút és étterem is. A kompkikötőből a Dunát átszelve a Szentendrei-szigetre juthatunk.

Rackanyáj

A kikötőt elhagyva egy gyönyörű fasor alatt vezet tovább az út. Jobb kéz felől láthatjuk nem sokára a Váci fegyház és börtön impozáns épületét, és szögesdróttal megtámogatott falait. Ez után egy hosszabb szakaszon a Duna-parton tekerünk tovább. Jobbról családi házak szegélyezik az utat, balról pedig a nagyszerű kilátás a vízre. Amikor újra felkanyarodik az út a parttól a házak közé, akkor fel kell küzdenünk magunkat egy emelkedőn. De ne aggódjunk, az egész túra alatt ez az egyetlen, ráadásul nem is tart sokáig. Néhány kanyar után kiérünk egy aszfaltútra a teherautó pihenő mellett. Ez az út átvisz a 12-es út alatt egy alagúton. Innen élvezhetjük az emelkedőn való felkapaszkodásért cserébe a lejtőn száguldást egészen addig, amíg ki nem érünk a főút mellé. Innen egészen Verőcéig tart a zajos autóút melletti eseménytelen biciklizés. További kellemetlenség, hogy amint beérünk a faluba, rá kell térnünk az autóútra. Ez egészen addig tart, amíg el nem hagyjuk a települést, innen újra kiépített kerékpárúton folytathatjuk a túrát. Megint az autóút mentén tekerünk Kismarosig, ahol végre letérünk az ártérre. Az ártéri erdő melletti szántóföldek között haladunk tovább, gyümölcsfákkal körülvett hétvégi házak és elhagyatott, füves-vadvirágos telkek között. Sok helyen állatokat tartanak, így például még lovakkal és rackanyájjal is találkozhatunk. Ez egy nyugodt, kellemes szakasz, gyönyörű a táj, egészen idillikus. Egyedül az esetleges szembeszél lehet az ellenségünk.

Kilátás a Visegrádi várra Nagymarosból

A kerékpárút Nagymarosra érve

Nagymaros határáig élvezhetjük a szép környezetet. Ahogy elérjük a település szélét, máris nagyszerű a panoráma a szemközti Visegrádi várra, amit innentől kezdve balra nézve folyamatosan megcsodálhatunk. Az út közvetlenül a Duna-parti mólók mellett halad a kompkikötőig.A komppal áthajózhatunk a túlparton található Visegrádba. A kompkikötő közelében éttermeket és büféket is találunk, ahol megpihenhetünk. A kikötőt elhagyva jobbról egy park szegélyezi utunkat, balra pedig még mindig a magaslaton trónoló Visegrádi vár uralja a tájat. Nagymarost elhagyva egy hatalmas tisztáson vágunk át és megint kiérünk a főút mellé. Ez egy újabb eseménytelen, zajos szakasz, ráadásul nem ritka, hogy a szél is nehezíti az utunkat. Jobbra a kellemetlen közelségben elhaladó autókat és a vasúti síneket láthatjuk, balra pedig a Visegrádi Wellness Hotel épülete és  Dömös tűnik föl. Ez a hosszú, kíméletlen szakasz egészen Zebegényig tart. A szenvedés azonban megéri, mivel Zebegény egy tündéri kis település, a Kálváriahegyre épített kilátójából pedig nagyszerű a panoráma a Dunára. A biciklis út a településen az autók mellett halad, majd Zebegény határát elhagyva még vezet egy szakaszon, végül pedig se szó-se beszéd egyszerűen elfogy. Az utolsó kilométereket Szobig ezért az autóúton kell megtennünk, ami nagyon kellemetlen. Szobról érdemes tudni, hogy határváros, és innen származik a Szobi szörp. Itt érdemes megnéznünk a vonatmenetrendet ha esetleg elfáradtunk, és nem érzünk magunkban erőt a visszaútra. Ha csak pihennénk, akkor pedig menjünk le a Duna-partra feltöltődni.

Göd-Verőce-Göd biciklitúra a Váci ártéri tanösvénnyel

A kerékpárút Gödnél

A Dunakanyar bal oldala Dunakeszitől egészen Szobig vezet. Azért érdemes az ide szervezett kerékpártúrára Dunakeszi helyett Gödről indulni, mert így kihagyhatjuk a Dunakeszin áthaladó házak között vezető kevésbé izgalmas kerékpárútszakaszt. Göd és Verőce között változatos tájat figyelhetünk meg, és oda-vissza együtt sem megerőltető a távolság. A Váci liget, ahol a Váci ártéri tanösvény található, ráadásul körülbelül az út felénél helyezkedik el, így ideális pont a pihenésre. A különleges tanösvény megépítése a Göncöl alapítvány munkájának köszönhető, akik 1994-ben építették meg az ártéri erdőbe vezető fapallókat. Az erdő bemutatásra került része a Gombás-patak torkolatánál található, a Váci ligetben. A vizes terület nem a Dunának, hanem a Gombás-pataknak köszönhetően alakult ki, a Duna csak árvíz esetén tör be ide. 

Az idillikus őszi ligeterdő

Ösvény vezet a vízhez

A Duna által alakított tavacskák

Az árterek élővilágának felfedése a sűrűn és kiszámíthatatlanul ingadozó vízszintnek köszönhetően igen nehéz feladat. A tanösvény alatt egyszer teljesen elfogy a víz, máskor pedig olyan magas a vízszint, hogy egyes részei nem is járhatóak. Az ilyen vízingadozások következtében sok a megmozgatott hordalék és a kidőlt fa, ezek gyakran változtatják a tájképet. 2002-ben az árvíz teljesen tönkretette a pallókat, így a tanösvény járhatatlanná vált. Azonban a Göncöl Alapítvány kitartó munkájának köszönhetően egy év múlva újra felépült. Ma egy 510 méteres szakaszon nyerhetünk betekintést ebbe a különleges világba. A pallók mentén információs táblákon tájékozódhatunk az élővilágról. A tanösvény Vác déli részén, a ligetből közvetlenül a kerékpárútról közelíthető meg. Bejáratát egy fából készített kapu jelzi, amelyen az Ártéri Tanösvény feliratot láthatjuk. 

Itt forduljunk balra a tanösvényhez

A Gombás-patak

A tanösvény bejárata

A kemény burkolatú kerékpárutat elhagyva néhány lépést az anyaföldön kell megtennünk amíg a fapallókra nem érünk. A fakapu alatt áthaladva az ártéri ligeterdőbe csöppenünk. Először egy kis patak fölött sétálunk át egy fahídon, de már itt megszólalnak az első vízben tanyázó békák. A buja zöld növényzetben gyalogolunk tovább, jobbról fakorlát is segíti a haladást. Többen biciklivel is végigmentek a pallókon, de mivel az út nem annyira széles és visszafelé is ugyanezen az útvonalon kell haladnunk, ezért ez nem ajánlatos. A pallók annyira beleolvadnak a környezetbe, hogy igazán bennfentesnek érezhetjük magunkat, amikor sétálgatunk rajtuk. Egy-két fatörzs igen közel hajol el a fejünk fölött, amelyeken taplógombákat figyelhetünk meg, több helyen pedig moha jelent meg a pallókat tartó cölöpökön. Ez a rész ekkor teljesen száraz volt, még a víz legkisebb jelét sem láttuk sehol. Helyét buja aljnövényzet vette át, a sok zöld lágyszárú növény között több helyen fehér virágok virítottak. Lassan megváltozik a növényzet, ahogy a ligeterdőből a nádasba jutunk. Hamar megérkeztünk az első madármegfigyelő stéghez. Itt hihetetlenül hangos békakuruttyolás fogadott minket. Ha csendben és mozdulatlanul várakozunk, olyan ritka fajokat is megpillanthatunk, mint a jégmadár. Nem ritkák a gémek, kócsagok, a tőkés réce és a fakúsz. Rengeteg a szitakötőfaj és még siklók is élnek a területen. 

Kilátás az első megfigyelőpontról

Az első madárvártától sűrű nádasban juthatunk el a második megfigyelőpontig. Itt már vízben álltak a cölöpök alattunk. Ez a hely talán ideálisabb az élőlények megfigyelésére, mivel jóval nagyobb területet tudunk áttekinteni, és mivel az ösvény legvégén van, talán a tömegek is jobban elkerülik. Nagyobb vízfelület veszi körbe a stéget, és akármerre nézünk érdekes kidőlt fákból álló formációkat láthatunk. Ez a gyönyörű környezetet látva nem meglepő, hogy évi 50 ezer látogató keresi fel az ingyenesen látogatható tanösvényt, amely egyedülálló az egész országban.

A második madárvárta