A Zirci arborétum

A Zirci arborétum közvetlenül a híres Zirci apátság mellett helyezkedik el. A főként lombhullató fafajok uralta, angolkert stílusú parkot a ciszterciek alapították a XVIII. században. A Bakony természetes fa- és cserjefajait, illetve néhány egzótát és egynyári növényt bemutató kert 400 méteres tengerszint feletti magasságával hazánk legmagasabban elhelyezkedő élőfa gyűjteménye. Mindenképpen tekintsük meg a 18 hektáron elterülő arborétum büszkeségeit: a 400 éves kocsányos tölgyet és a 400 méter hosszú hársfasort, amely virágzáskor fantasztikus illatot áraszt. A fafajok között továbbá több nyár-, juhar- és kőrisfaj is képviselteti magát. A 70 féle örökzöld közül a jegenye- és a vörösfenyő fajok a legszebbek. Különlegesség a gyönyörű virágokat bontó liliomfa, és a gumiszerű kéreggel rendelkező parázsfa. 

Az arborétumba érkezve ez a látvány fogad

A halastó

Színes ágyások

A védettséget élvező arborétumba lépve azonnal a hangulatos halastó partján találjuk magunkat. A nyílt vízfelület zöldesen csillog, rajta a kacsák számára épült úszó házikó himbálózik. A vízparton színes virágok tömkelege uralja a látképet. Hortenziafajok, bazsarózsa, lila és citromsárga írisz színezi a tájat. Az évelők mellett feltűnik a keskeny Cuha-patak, amely átszeli a kertet. A mederben kis vízlépcsőt is kialakítottak, amely alacsony vízállásnál is vígan csobog. A patakot több kőhíd szeli át, ezeken átkelve a fák lombjai között találjuk magunkat. Néhány napos mező bontja csak meg a hatalmas óriások összhangját. Út közben megtekinthetjük a műemlék fa filagóriát és Békefi Remig emlékművét is a kusza ösvények mentén. Több helyen lehetőség van padokon megpihenni, és piknikezni is. A gyerekek számára a halastó kacsáin kívül bizonyára a játszótér, illetve az itt élő énekesmadarakat és odútípusokat bemutató kiállítás lesz a legérdekesebb. Ráadásul ha szerencsénk van, még az arborétumban élő mókusok egyikét is megpillanthatjuk!  

A lombok közé ékelt filagória

Lomhullatók és évelők szépséges összhangja

A Bábolnai arborétum és a Híres Lovak Emlékparkja

Bábolna Győr és Tatabánya között, Komáromtól délre található. A néhány ezer fős település főként méneséről lett híres, amely ma is megtekinthető a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtokon. Az egyedülálló Bábolnai arborétum sokkal több, mint szépen elhelyezett növények gyűjteménye. A város szélén elterülő 20 hektáros park helyet ad a Híres Lovak Emlékparkjának és egy szabadtéri állatkertnek is. 

A Híres Lovak Emlékparkja

A ménesbirtok ismert lovai közül 54-en nyugszanak az arborétumban elhelyezett mesterséges dombok és faragott kopjafák alatt. Az emlékművel és emléktáblákkal díszített Híres Lovak Emlékparkja tulajdonképpen egy díszes lótemető, amely nemében egész Európában egyedülálló. Az állatok sírjai hármas csoportokban helyezkednek el a válogatott örökzöldek és a hatalmas fák lombjai között. A sírköveken olvasható az állatok neve, és hogy pontosan mikor éltek.

Örökzöldek az arborétumban

A kiterjedt Bábolnai arborétumot 1965-ben azzal a céllal hozták létre, hogy a településen legyen egy szépen kialakított zöldterület. Az ösvényekkel behálózott park azonban 1992-ben helyi jelentőségű természetvédelmi területté lett nyilvánítva, ezért már bekerítve várja a látogatókat. Jelenleg több száz cserje- és fafaj található meg a kertben, amelyek között lombhullató és örökzöld példányokat is találunk. Az ösvények mentén fedett pihenőket építettek, ahol nyáron hűsölhetünk, ősszel és tavasszal pedig elbújhatunk a záporok elől. Az arborétum része egy vadregényes tó is, amelyben két sziget is emelkedik. A kisebbik nádassal körülvett földterületen egy hangulatos pihenő áll, ide egy fahídon jutunk át. Az árnyas építményből közelről szemlélhetjük a vízpart mozgalmas életét. 

A park tava

Az arborétum igazi különlegessége a vadasparkszerű nyitott állatkert, amely bár elég kicsi, jelentősen feldobja a park amúgy nyugodt hangulatát. Az állatok között főként hazai őshonos fajtákat találunk, de simogathatunk például alpakát is. A mozgékony vaddisznók és szarvasok, illetve a különböző szárnyasok, juhok és sertések mellett egy szamár és egy kutyus is él itt.   

Juhok az állatkertben

Figyelő vaddisznók

A Pákozd-Sukorói arborétum

A Mészeg-hegyen létrehozott Pákozd-Sukorói arborétum a nevével ellentétben leginkább egy hatalmas szabadidőparkhoz hasonlít, amely tökéletesen megfelel egy egész napos családi kikapcsolódáshoz. A 96 hektáros területre a környék jellemző kőzeteit bemutató sétányon érkezünk. Jobbra máris egy árnyékos pihenőt találunk ivókúttal, innen indul a Katonai Emlékparkig tartó erdei tornapálya is. A kilenc állomásos útvonalon egy kicsit megmozgathatjuk az izmainkat. Balra feltűnik a Tájmúzeum korszerű épülete, ahol az erdei állatokon és növényeken kívül a tó halaival is megismerkedhetünk. A gyerekeket interaktív játszósarok is várja. Az épület tetőtere rejti a halászati kiállítást, amely a nád aratását és feldolgozását is bemutatja, a tevékenységeket fekete-fehér fényképek is illusztrálják. A Tájháztól indul az erdei tanösvény, amely az erdő növényeit, állatait és az erdőgazdálkodást mutatja be. Néhány lépés után máris a kilátótoronyhoz érünk, pár lépcsőfokkal magasabban pedig messzire eltekinthetünk a fák lombja fölött. Elénk tárul a lábunk alatt heverő Velencei-tó és a hátunk mögött húzódó Velencei-hegység is.

A Tájmúzeum bejárata

Kilátás a toronyból

A park további részei a Mészeg-hegy lábánál találhatóak. A Tájháztól jobbra, vagy az erdei tanösvény végétől balra indulva is nagyszerű a kilátás a Velencei-tóra és a túlpartra. A főként fenyő és tölgy keverékéből álló erdőből kiérve hatalmas, virágos mező tárul elénk. A sétát ültetett fa- és cserjefajok teszik érdekesebbé. A hegy legaljába érve találjuk az arborétum tavát, ahonnan pallókon sétálhatunk az Erdei iskola épületéhez. A területen újszerű, tetővel védett asztalok és padok várnak ránk, ahol piknikezni, grillezni lehet. A tűzrakóhely mellett újabb kutat és mellékhelyiséget is találunk. Szintén itt épült föl a park egyik legjobb része, egy hatalmas kalandvár. A fából készült épülethez külön torony és csúszda is tartozik. A kisebbek a szomszédos játszótéren kalandozhatnak. Rengeteg a hely a szabadtéri játékokhoz és a napozáshoz, a tó mellett pedig még egy focipályát is találunk.   

A Kalandvár részlete

Útban a Mészeg-hegy lábához

A Gödöllői arborétum

Egy fenyves és a dús aljnövényzet

A Gödöllői arborétum egészen furcsa hely a klasszikus arborétumokhoz képest. Mivel erdészeti kutatás céljára hozták létre, az egyes növényfajokból nem csak egy-egy példányt, hanem egész erdőket telepítettek be. A telepítések célja a növények honosítása volt. Így gyakorlatilag olyan lett a terület, mint egy "erdőbemutató". A növényfajok nincsenek szigorúan karban tartva, így még inkább megőrizte a terület az erdők természetes hatását a mesterséges telepítés ellenére. A parkban összesen 147 fenyő és nyitvatermő illetve 875 lombos fa és cserje kapott helyet.  

Talajtakaró növényekkel beültetett, zöldellő tisztás az út mentén

A cserjegyűjtemény egyik tagja

Az arborétumot a Gödöllőből Isaszeg felé tartó Isaszegi út bal oldalán találjuk, a Szárítópusztai-víztározót alkotó tavakkal szemben. A parkhoz egy rövid aszfaltút vezet, a bejáratnál pedig ingyenes parkolót is találunk. A bejáratot lezáró sorompón átkelve egy térkép vár minket, amely a területen található fafajokat és az ajánlott útvonalakat ábrázolja. A séta aszfaltúton kezdődik, majd kisebb földutakra ágazik le. Esős időben számítsunk némi sárra is, ha letérünk a fő csapásról. A mindkét oldalon óriástuják övezte kirándulóút először néhány ma is használt erdészeti épület mellett halad el. Jobb kéz felől hatalmas, vörös törzsű fenyőfák nyúlnak diadalmaskodva a többi fafaj fölé. A közelben egy padokkal és asztalokkal felszerelt rét is fekszik, ahol még egy játszótér is helyet kapott. A sportolásra és piknikezésre alkalmas terület a családosok ideális célpontja lehet.  

Sütkérező pillangó az akácos melletti réten

Az arborétum fahídja

Ahogy az épületek lassan elfogynak, az aszfaltos ösvény is erdei csapássá változik át. A növényzet itt már hihetetlenül buja, és mindig különböző fafajok kísérnek minket az úton. A sötét erdei ösvény egy napfényes rétbe torkollik, ahol a nap sugaraiban fürdő pillangók vígan repkednek egyik virágról a másikra. A rétet egyik oldalról fenyves, másik oldalról pedig akácos határolja körbe. Az ösvény innen újra az erdőben vezet tovább tölgyek, ciprusok, fenyők, tuják és cserfák között. Újabb rétre érkezünk, ahol egy kör alakú, méretes esőbeálló is elhelyezésre került. Innen megint erdő következik, ezen keresztül érkezünk az arborétum fahídjához, amely egy szakadékon vezet át. Láthatóan ez a gyerekek kedvenc helye is egyben, akik a híd környéki csapásokon élvezettel rohangálnak. Innen egy újabb tisztásra jutunk, ahol szépen beültetett növénykompozíció található. Innen már csak pár lépés a fent már említett piknikező rét és a bejárathoz vezető aszfaltút.   

A parkosított tisztás

A Vácrátóti arborétum tavaszi virágpompája

Nárcisszal teleültetett ágyás

Nem véletlenül szerepel hazánk legvirágosabb helyei között az egész évben csodaszép Vácrátóti arborétum. Az ország leggazdagabb gyűjteményét máris ellepték a látogatók a tavasz kezdetén. Mikor megérkeztünk a kert előtti ingyenes parkolóhoz, már csak nehezen lehetett helyet találni. Szerencsére azonban a kert nagyságának köszönhetően szinte elvesztek az emberek. A kapunál különböző árusok települtek ki a tulipánokkal teleültetett virágtartók mellé. A kasszával szemben a sárga, fehér és piros tulipánok között épült fel a Berkenyeház épülete, amely a park látogatóközpontja. A benne található kiállítás megismertet az ember és a természet érzékeny kapcsolatával, és a kertben folyó munkafolyamatokkal is. 

A kertet átszelő patak kis zúgója

A Kaktuszház

A kasszánál kapott hónap érdekességeit ismertető füzet alapján a nárciszok felé vettük az irányt. A bejárat melletti tornácos ház előtti ágyás roskadozott a szebbnél-szebb tulipánoktól. A széles út hatalmas nárcisztelepek mellett vezet tovább. Itt több fajtájukkal is megismerkedhetünk közelebbről. Az ágyásokat a fűben virító színes vadvirágok veszik körül. Továbbsétálva a tavaszi metszési munkálatokból összehordott ágkupacok mellett haladtunk el a Kutatóintézetig. Ennek két oldalán újabb tulipánok pompáztak, ám a bal oldali hatalmas ágyás még csak bimbós volt. Innen elsétáltunk a Kerek-szigetre, ahol találtunk egy virágzó orgonát. Ez nagyon érdekes volt, hiszen három hete még havazott, és a kertészek szerint is le van maradva a kert egy héttel. A szigetről rálátni a Nagy-tóra és az Örökzöld-szigetre. A tó vizében megannyi fekete hal úszkált, a partján pedig harsányan kuruttyoltak a békák. Visszamentünk a fahídon a fák közé, ahol a talajt sűrű borostyán és pettyegetett tüdőfű borította. Innen csak pár lépés a másik szigeten található impozáns műrom. Az építmény környékén valamilyen növény már nagyban burjánzott, ám mivel még sem leveleit sem virágait nem bontotta ki, a hosszú egyenes szárból nem lehetett felismerni. A következő híd a Kaktuszház felé vezet, ám előtte megcsodálhatjuk a Mocsári ciprus rengeteg gyökerét és egy hófehér liliomfát is.

Ösvény az üvegházban

Virágpompa a Pálmaházban

A Kaktuszház újdonság volt számunkra. Az épület előtt sziklakerti növényeket telepítettek be az egynyári virágok és a fűszernövények mellé. Bent hőség fogad, ám a látványos összkép és a kaktuszok pompás virágzása mindezt gyorsan feledteti. A sok tüske között haladva nehéz mindent megcsodálni, hiszen annyi növény van ide bezsúfolva. A belső teret a fal mentén járhatjuk körbe, jobbra üvegfal mögött csodálhatjuk meg a kisebb kaktuszokat és pozsgásokat, belül pedig egy hatalmas növényekkel betelepített kaktuszkert lett kiépítve, ahol égig érnek a különböző szúrós növények. A ház mellett újabb épületet találunk, ez a Karbonház. Ebben kapott helyet a 'Túl nagy lábon élünk' című kiállítás és az Orchideaház is. Ez utóbbi sajnos még nem állt nyitva a nagyközönség előtt, mivel még nem fejezték be a növények betelepítését.  

A Pálmaház egyik kisebb üvegháza

Újabb virágcsoda az üvegházból

A Pálmaházba folytattuk tovább utunkat, ahol a hatalmas pálmák megcsodálása után megtekintettük az alacsonyabb üvegházak színpompás növényeit is. Bár most is sok faj virágzott, ősszel színesebb volt ez a terület. Kiérve áthaladtunk az újonnan betelepített növények között, itt kiemelkedtek a védett hunyorfajták. Innen a vízimalomhoz majd a grottához sétáltunk. Az erdőn átvágva újabb nárciszföldek mellett haladtunk el amíg a nagy rét feletti egynyári növényekhez nem értünk. Itt hatalmas táblák vannak dúsan beültetve tulipánokkal, amelyek közül nagy szomorúságunkra csupán néhány bontotta ki a virágát, a többi bimbós volt. Innen ráláthatunk a Nagy-tóra is. Az ágyások mellett a füves részen sáfrányt és törpe tulipánokat telepítettek be, amelyek már vígan virágoztak a méhek és pillangók nagy örömére.  

Virágkompozíció a sáfrányültetvényben

Egy tulipán van talpon a vidéken

Sétánk következő állomása a Sziklakert volt, ahol már éledeztek a sziklakerti növények. Leginkább a Leánykökörcsint lehetett megfigyelni, és a környéken található aranyló cserjéket. Az úton továbbhaladva a konyhakertbe értünk, amely szinte teljesen kihalt volt. Csupán néhány tulipán emlékeztetett a tavaszra. Azért felmásztunk a dombtetőre, és elolvastuk az információs táblát. A Rózsakert irányába sétálva egy kisebb liliomfa és egy újabb pompás nárciszmező mellett haladtunk el. Az utolsó állomás a Rózsakert volt, ahol a növények szintén még csak éledeztek, de tavasszal ettől függetlenül érdemes ide is betérni a hatalmas liliomfa miatt, amelynek hófehér virágai mindent beborítanak.

Hófehér liliomok

Erdőtelki arborétum

A Buttler-kastély az arborétum bejáratánál

Az Erdőtelki arborétum Budapesttől kicsivel több, mint egy órányi autózára található keleti irányban. Az M3-as autópályáról az Erdőtelek-Kál lehajtónál lekanyarodva néhány kilométer kell csak autóznunk, és máris megérkezünk Erdőtelekre. Az arborétumot igen könnyű megtalálni, mivel közvetlenül a Fő út mellé épült. A bejárat mellett lehetőség van ingyenes parkolásra, az arborétumba azonban 600 Ft a belépő. 

A területet kezdetben a Buttler család birtokolta, jelenleg is az ő nevüket őrzi a bejárat mellett található, sajnos igen romos állapotú Buttler-kastély. Az ablakokon bekukucskálva láthatjuk, hogy a kastély teljesen kihasználatlanul, üresen áll. Később dr. Kovács József és fogadott fia kezére került a birtok, ők alakították ki a hatalmas parkot. Az ő munkájuknak köszönhető a mai több, mint 1200 növényfajt bemutató 7 hektáros terület. Az arborétumban az egész országban egyedülálló növényritkaságok találhatóak: itt él hazánk legnagyobb cukorsüvegfenyője, amely ezt a címet 3,5 méteres magasságával érdemelte ki. Ezen kívül itt található az országban a legnagyobb teltvirágú vadgesztenye, nagymagvú tiszafa  és ezüsttörzsű fenyő is. További növényritkaságok a sárgatermésű tiszafa, a téli zöld tölgy, a platánkérgű fenyő, a kanadai homlokfenyő és a szillevelű gumifa.  

Sétány az új kertben

Az arborétum két fő részből áll, a régi és új kertekből, amelyeket téglafal választ el egymástól. A régi kertben találhatóak a legidősebb növények, ezért ez egy sötétebb, sűrűbben benőtt terület. Sétánkat a Buttler-kastélytól kezdtük amely mellett megcsodálhattuk a főúri házak mellől elmaradhatatlan vadgesztenye fákat. Murvás sétány vezet el az épület és a régi kert faritkaságai között. Az árnyékos területen hemzsegtek a nyári hőséget nehezen tűrő rovarok, így gyorsan továbbsétáltunk a napos új kertbe.

A téglafalon áthaladva máris a kontrasztos, angolparkszerűen kialakított új kertben találjuk magunkat, ami sokkal világosabb, köszönhetően a több szabad térnek. A fákkal és cserjékkel beültetett kis tisztások között végighaladva érjük el a látványos kerti tavat. Ebben egy fahidacskán át megközelíthető mesterséges sziget is kialakításra került. A tavat megkerülve jutunk át a szigetre, amely igazi oázis, a csend és a nyugalom megvalósult színhelye egy kivételesen szép környezetben. A vízinövényekkel sűrűn benőtt vízben siklók, békák és halak élnek. Az egész arborétum ennek a három résznek az ötvözeteként igazán változatos, vadregényes. A burjánzó növények sokasága -köztük a hatalmas bükk -és tölgyfák- igazi különlegesség az amúgy kietlen alföldi tájon. A tótól a régi kerten keresztül jutunk vissza a Buttler-kastélyhoz. Út közben több helyen találunk idilli helyeken padokat, amelyeken a táj szépségét csodálva pihenhetünk. 

Kilátás a tóra a fahídról, jobbra a mesterséges sziget partja

Az arborétumot jelenleg a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola kezeli. A teljes védett terület 25,5 hektáros, amit az arborétumon kívül égerláp borít, ez a Bükki Nemzeti Park fennhatósága alá tartozik. Egy 2009-ben elnyert pályázatnak köszönhetően az arborétumban 2012 őszén komplex élőhely-rehabilitáció kezdődött, amelynek elemei a kerti tóban felhalmozódott iszap eltávolítása, az öntözőrendszer bővítése, a kerítés felújítása és a belvízprobléma kezelése. A parkban található növények karbantartására is sor kerül a projekt alatt, eltávolítják a borostyánt és a száraz ágakat, a madárfajok betelepülése érdekében pedig mesterséges odúkat helyeznek ki.

Hóvirág ünnep az Alcsúti arborétumban

Kirándulók a virágok között

Az Alcsúti arborétum egyik különlegessége a legkorábban február végén, de legkésőbb március elején előbújó hóvirágszőnyeg. Az arborétum 40 hektáros területéből minden tavasszal 2,5 hektáron gyönyörködhetünk a hófehér virágokban. A szóban forgó területet a bejárattól balra fordulva az Acsai-víz mentén találjuk.  A kora tavaszi látványosság igazi kuriózum az egész országban. A mediterrán hóvirágtengert hét hóvirágfaj 24 fajtája alkotja. Legtöbbet a hazánkban őshonos Kikeleti hóvirágból láthatunk. A vadon is élő nővény megritkulásának következtében 2005 óta védett Magyarországon, leszedni nem szabad. Mivel eszmei értéke 10.000 Ft, egy szál leszedése is pénzbüntetést von maga után. A hóvirágszőnyeget behálózó útszakasz mentén sűrűn álló felügyelők ellenőrzik a tömegesen érkező, izgatott látogatók viselkedését, és terelik vissza a parkba ingyen belógni próbálókat. 

A jeges tó

A kastély maradványai

Ha már az arborétumban járunk, vétek lenne kihagyni a többi látnivalót. Érdemes tennünk egy sétát a hóvirágmezőn áthaladva a klasszicista kastély romjai felé, ugyanis a megmaradt homlokzat előtti hatalmas réten a tavasz más korai hírnökeivel is találkozhatunk. Ilyenek például az ekkor még ugyan bimbós lila és citromsárga krókuszok. Hasonlóan a hóvirágokhoz, ezek is előkandikálnak a fű közül ameddig csak a szem ellát. Ha átsétálunk a rét másik oldalára, nagyszerű szögből tekinthetjük meg a napfényben fürdőző, fehéres-sárgás színű romokat. Innen visszafelé sétálva érdemes bekukkantanunk a tó vidékére is, amelynek fagyos felszíne már olvadozik. A jeget helyenként már csillogó víz váltja fel. Bár a fák még barnán és kopaszon hajolnak a tó fölé, a tavaly elhullajtott leveleik a jégpáncélból kiszabadulva előtűnnek, és barnán festik meg az ég kékjét visszatükröző vízfelszínt.

Krókuszmező

Az Alcsúti arborétum

A kastély homlokzata

Az Alcsúti-arborétum Budapest közelében, a festői Váli-völgyben fekszik. Budapestről gépkocsival az M1-es autópályáról Bicske után letérve közelíthetjük meg. Gyalogosan pedig Bicskéig vonattal, majd onnan busszal kell utaznunk.

A park létrehozása Habsburg József nádor nevéhez fűződik, aki az 1820-as években kezdett ide növényeket telepíteni. Célja egy családi birtok létrehozása volt, ezért a park egyes részei családtagjai nevét viselik, mint például a Hermina-sziget. A 40 hektáros területen csaknem kizárólag mesterségesen telepített növényeket találunk, amelyek angolparkot formáznak. József nádor idején került elültetésre az első 300 növényfaj, amelyek száma mára már 540-re nőtt. A park központjában a Pollack Mihály tervei alapján épített klasszicista kastély áll, amelyből már csak a homlokzata maradt meg. A kastélyhoz készített épületekből sok ma már szintén romosan áll, de a Babaház, a Gloriette és Medveház még mindig megcsodálható. A Habsburgok 1944-ben voltak kénytelenek elhagyni a birtokot, ami az oroszok kezére került. Az épületeket felégették, a megmaradt köveket pedig a környéken élők elhordták.

A mocsári ciprus gyökerei

A grotta a befagyott tóban

Az óriástuja törzsei

Az arborétum egész évben nyitva tart, és mindig tartogat valami szezonális szépséget a látogatók számára. Ilyen például a február-márciusban megtekinthető hóvirágmező, vagy a júniusban megfigyelhető Szentjánosbogártánc. Tavasszal színes virágorgiában lehet részünk, nyáron pedig a békáktól hangos tóban a tavirózsák virágai között úszkáló hattyú- és vadkacsafiókákat figyelhetjük meg.

A medveház

A még télen is látványos növényzet

Sétánkat a bejárattól kezdve egy erdős területen kezdtük. Innen továbbhaladva az elágazásnál jobbra indultunk. Gyorsan elértük a tavon található nyolcas alakú Klotild-szigetre vezető ösvényt. A félszigeten  megfigyelhetjük a lombhullató mocsári ciprus jellegzetes légző gyökereit, és egy fahídon jutunk át egy különálló kis szigetre, amin a grottát találjuk. Visszatérve a sétányra, a tavat a Váli-vízzel összekötő patakon átívelő hídon haladtunk tovább. Ez után bal oldalt találjuk a egyedülálló, 24 törzset nevelő óriástuját. A fák közül kiérve, balra tekintve messziről megcsodálhatjuk a kastély magányosan álló romjait. Kicsit távolabb, jobb kéz felől találjuk a következő látnivalót, a Babaházat. Ez eredetileg játszóháznak épült de ma már kiállítás látható benne. Ha itt jobbra fordulunk az ösvényen, akkor a szomszédos lovarda mellett sétálva jutunk el a korabeli állatkerthez. Ez nem sokban hasonlított a ma ismert állatkertekhez. Legfőbb látványosságai a vasrácsok közé zárt medvék voltak.  Visszatérve a medveketrectől bal kéz felől láthatjuk a neogótikus kápolnát, ami az istálló helyére épült fel. A kápolna mellett található a kastély maradványa, amelytől ráláthatunk a nagy rétre és az alatta fekvő tóra. A kastély másik oldalán találjuk a pálmaház romjait. Ne felejtsük el megtekinteni a visszafelé vezető úton az arborétumon kívül álló 170 éves Libanoni cédrust. 

A Vácrátóti arborétum őszi színekben

Ösvény a mesterséges barlang mellett

A Vácrátóti arborétum 29 hektáros nagyságával hazánk egyik legnagyobbja. Már ebből is látszik, hogy a botanikus kert felfedezésére semmiképp sem elég egy alkalom. Arról nem is beszélve, hogy minden évszakban fantasztikus látványt nyújt a romantikus tájképi kert. A változatos terepviszonyokat tavak, folyók, szigetek és dombok alkotják. A parkban több épület, barlang, műromok, vízimalom és különféle szobrok is találhatóak a közel 13 ezer növényfaj mellett. Ezzel a kert Magyarország leggazdagabb gyűjteményét tudhatja magáénak.  Az arborétum különlegességei az üvegházak és a hatalmas kiterjedésű sziklakert, ahol közel 500 növényfaj kapott helyet.

A folyók vadregényes vidéke

Mi ősszel tévedtünk be az arborétumba, és nem is tudtuk, hogy milyen fantasztikus élményről maradtunk le eddig. A park előtt ingyenes parkoló található. Belépve rögtön egy begóniákkal és muskátlikkal teleültetett tornácos parasztház fogad minket, ahol máris nem győztem fényképezni. A rózsaszín, fehér és piros színek az amúgy is tarka őszi tájban nagyszerűen mutatnak. A házzal szemben találjuk a rózsakertet, amelyben a virágok nagy része már elkezdett barnulni, hullani, de még így is jól mutatott a sokféle rózsafaj egy helyen. Mielőtt belevetjük magunkat a kert messzebbi részeibe, egy térkép állja utunkat és tájékoztat a legfontosabb látnivalókról. A színes avarral borított, széles aszfaltúton rövid sétával jutunk el a Kutatóintézetig, ahova nem lehet belépni. Ennek az épületnek a hatalmas terasza tele van virágoktól roskadozó egynyári növényekkel. Néhány akkorára nőtt, hogy az én kis otthoni példányaim elbújhatnának mellettük.

Őszi színekben pompázik az erdő

Burjánzó növények a pálmaházban

Továbbsétálva balról elhaladunk a tókomplexum egy része mellett, amelyet Iker-tavaknak hívnak. Ha átsétálunk a hídon a tóban álló kis szigetre, azon élethű műromokat találunk. Visszatérve az útra, újra az avar őszi színeiben gyönyörködve jutunk el egy újabb hídon keresztül a nádtetejű vízimalomhoz. A fából épült kis házikó, és a működő malomkerék nagyon idillikus, ahogy a lustán folyó patak és a vízen úszkáló levelek körbeveszik. Innen már nincs messze a patak másik oldalán álló barlang, amely igazából egy sziklákból épített alagút, és a Sziklás-tó partjára vezet. A tó vize kevésbé tiszta és átlátszó, mint az Iker-tavaké. Olyan, mintha itt a víz megrekedt volna egy kicsit.

Továbbhaladva érjük el az üvegházak negyedét. A Trópusi- és pálmaházba belépve az őszi hűvöst egyből felváltja a trópusi párás hőség, az európai növényeket pedig a trópusi fajok. Kakaó- és papajafák, papagájvirág és legyezőbanán ejtenek ámulatba. A sok zöld között természetesen télen-nyáron virágoznak a növények. Emberi fej nagyságú virágfürtöket és égig érő futónövényekkel benőtt oszlopokat is találunk. Csak úgy burjánzik minden. 

A sziklakert

A pálmaházból kiérve továbbhaladunk a Sziklás-tó partján, ami a mesterséges vízesésbe torkollik. Az út a park elhagyatottabb részébe vezet minket, ahol az egynyári növények ágyását találjuk.  Ez most már sajnos üresen állt. A sétány egészen a sziklakertig vezet, amely állítólag tavasszal és nyáron a leglátványosabb. Korlát jelzi, hogy meddig szabad a növényekhez közelíteni. Bár néhány faj még ősszel is virágzik, sajnos az őket elfedő falevelektől nem láttunk belőlük semmit, és az említett korlát miatt sem tudtuk jobban megközelíteni őket.  Egy hidacskán jutunk vissza a folyót keresztezve a park közepén található Iker-tavak másik oldalára, a Nagy-tóhoz, amelyben két szigetet is kialakítottak. Ezek a nagyobb Kerek-sziget, és az egész kicsi Örökzöld-sziget. Innen az ösvény a konyhakertbe vezet. Hatalmas területen tekinthetjük meg a különböző fűszernövényeket, szárított lopótököket és megérett sárga napraforgókat. Innen az út egy hajnalkákkal telefuttatott pergola mellett újra a Kutatóháznál található elágazódáshoz visz, ahonnan már könnyű megtalálni a kijáratot.

Szárított fűszernövények a konyhakertben