Könnyed séta Pilisszentlászlóból Szentendrére a Pap-réten át

Ez a könnyed, szinte csak lejtőn és aszfaltozott utakon haladó kirándulás a Pilisszentlászló melletti erdei parkolóból indul, és Szentendre Szarvashegy nevű városrészébe érkezik. A két végpont között menetrendszerinti autóbuszjárat közlekedik. A Pilisi kerékpárutak részét képező, végig az erdőben haladó útvonal ideális esős, saras, latyakos időben is. A kirándulás egy kis szakaszon összefonódik az Országos Kéktúrával is, amelytől a Pap-rétnél veszünk búcsút. Az ősöreg tölgyfákkal tűzdelt tisztáson kiépített pihenőhelyet és a pecsételőhelyként is funkcionáló Pap-réti erdészházat találjuk. A különböző fafajokat felvonultató kerttel körülvett épület mellett szinte mindig legelésznek lovak és pónik is.  

A Pap-réti erdészház bejárata

Erdei tó a Pap-rét mellett

A séta során több kis méretű tóval is találkozunk, amelyek egy része természetes, a többit viszont az egykor itt folyó állattartás miatt alakították ki a szorgos emberi kezek. A tavak egyik szép példája szintén a Pap-rétnél található, közvetlenül az aszfaltút mellett. Gazdag élőviláguk miatt a Pilisi tavak védettséget élveznek, és kotrásokkal igyekeznek megakadályozni az eliszaposodásukat. A főként békafélék lakta állóvizeket ősszel rengeteg békalencse borítja. A Pap-réti kereszteződénél a tó irányába fordulva, egy patakvölgy mentén vezet az út Szentendréig. A kezdetben mellettünk csordogáló víz egyre mélyebbre ereszkedik, majd lassan egy meredek falú szakadék aljára ér. A völgy peremén a dús erdő lombkoronája mellett haladunk el, a patak szinte már elveszik a mélyben. Az aszfaltút lassan a Horthy kunyhóhoz érkezik, amely egy kicsit megviselt, fából készült esőbeálló. Innen már nem kell sokat sétálnunk, hogy felcsendüljön az első kutyaugatás, majd megpillantsuk a Szentendrét jelző első házakat is.  

A Szentendrei Skanzen

Hazánk legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeuma 1974-ben nyitotta meg kapuit a Felső-Tisza vidék jellegzetes épületeinek bemutatásával. Ma már nyolc különböző tájegység tekinthető meg a természetvédelem alatt álló területen. Legutóbb 2010-ben az Észak-Magyarországi falu készült el, amely többek között jellegzetes pinceházakkal örvendeztette meg a látogatókat. A park legújabb része a most is építés alatt álló Alföldi mezőváros lesz. Külön élmény a Skanzen Vonat, amely fél óra alatt bejárja az egész területet.    

Magyarország tradicionális épületeit egy helyen bebarangolva nem csak a jellegzetes portákat és kerteket, hanem a vidéki mesterségeket is megismerhetjük. Kékfestő-, tímár- és kovácsműhely, méhkasok, szövőszék és több malom is vár ránk. Ezek mellett az állattartás rejtelmeibe is betekinthetünk a Nagykunsági tanyán, ahol őshonos állatok várnak ránk. A parkban több templom és harangláb is található, melyek közül kiemelkedik a mándoki görög katolikus fatemplom, és a benne látható lenyűgöző ikonosztáz. A kutak, szekerek és pajták mellett az épületek belsejében a hétköznapi használati tárgyak ezreivel találkozhatunk. Gyönyörű bútorok és szövetek, vitrinekben kiállított kerámiák, kemencék, étkészletek és még sorolhatnánk. 

A Szentendrei Skanzen rendszeresen szervez rendezvényeket is, amelyeken a népi hagyományok felelevenítése mellett tradicionális ételekkel és vásárral is készülnek. Ilyenkor lehetőségünk van kipróbálni az olyan ősi technikákat, mint a befőzés, sajtkészítés, és gyógynövényhasználat. Akit még jobban érdekel a téma, az Örökségi Műhely egész napos programjai során is elsajátíthatnak egyes tevékenységeket. 

Kerékpárral Kisorosziba Szentendrén át

Az Omszki-tó partja

Kisoroszi Budapestről tökéletes célpont egy kellemes kerékpártúrához. A festői kis falu a Szentendrei-sziget északi részén helyezkedik el, így Szentendre és Tahitótfalu érintésével könnyen megközelíthetjük biciklivel. A kerekezést Budapestről kiérve a gyorsabb haladás érdekében a 11-es út mentén fekvő kerékpárúton kezdtük meg, és nem a szokásos ártéri utat választottuk. Az Omszki-tó mellett elhaladva napozó, pihenő embereket és rengeteg színes vadvirágot láttunk. A tiszta időben csodásan mutatott a háttérben Budakalász.

Útban az Omszki-tó és Szentendre között

Az épülő mobilgát Szentendrén

A kerékpárút innen egy általában kényelmesen széles, aszfaltozott sétányon vezet tovább, ám most helyenként annyira benőtte a növényzet, hogy gyakorlatilag a felére szűkült. A burjánzó gazok között rengetek vöröslő pipacs és csodás kék, sárga, lila és fehér színben pompázó vadvirág díszítette az út szélét, amely üdítő  látványt nyújtott az amúgy unalmas szakaszon. Szemügyre vehettük a sík szántóföldek fölött elnyújtózó Pilis kizöldült vonulatait is. Szentendréig gyorsan haladtunk, a városba érve azonban hatalmas tömeggel találkoztunk. A szél is ellenünk dolgozott, amikor Szentendre határában a kerékpárút melletti szennyvíztisztító illatait felénk sodorta. Azonban a tömeg nem tartott sokáig, csupán a belváros előtt és után egy-egy kisebb szakaszon. A művészek városban a Duna-parti sétányt vettük először szemügyre, amely jelenleg átépítés alatt áll a készülő mobilgát miatt. A sétány egy része érintetlen maradt, azonban a nagy részét elbontották, és beton alapzatot építettek a helyén álló homokpad szélére. Jó hír azonban, hogy amikor elkészül nem csak fent, hanem lent is sétálhatunk majd rajta egészen közel a Dunához, ugyanis két párhuzamos szintet alakítanak ki. Az építési terület jelenleg kordonokkal van elzárva, de a lenti sétányt néhányan már használatba is vették. 

A Szerb ortodox temető

Macskaköves utca Szentendrén

Szentendre háztetői

Az eddig mindig zsúfolt Duna-parti sétány központi helyét úgy látszik, hogy az eggyel beljebb fekvő sétálóutca vette át. Itt az összes étterem és cukrászda kitelepült teraszokkal várta a látogatókat, az utcát asztalok és székek, illetve különböző termékeket árusító standok lepték el. A Fő téren lélegzethez jutottunk a zsúfolt utca után, majd innen könnyedén feljutottunk egy szűk sikátoron át a város tetején trónoló Keresztelő Szent János Plébániatemplomhoz. A város legrégebbi temploma egy hatalmas panorámaterasz közepén áll, innen beláthatjuk Szentendre belvárosát és még a Dunára is lepillanthatunk a háztetők között. A templom az egyike az utolsó helyeknek a városban, ahova még ingyenes a belépés. Innen néhány perc sétára találjuk a Szerb ortodox temetőt, ahol több száz éves síremlékeket csodálhatunk meg. Visszatérve a belvárosba a Duna-parton folytattuk tovább a tekerést, ahol újabb dugóba botlottunk, ugyanis az út a munkálatok miatt csak egy vékony sávban volt járható. A kisebb nehézséget leküzdve azonban megnyílt előttünk az aszfalt, és vígan suhantunk egészen Tahitótfaluig. Ez a szakasz részben a Duna-parton, részben az autóút mellett halad változatos terepviszonyokon. Az autóútra kiérve sok eperárussal találkoztunk, a Leányfalusi strandon pedig telt ház volt, mintha csak nyár lenne. A Szentendrei-szigetre Tahitótfaluból egy széles hídon kelhetünk át, amelyről megcsodálható a Duna keskeny ága is.

Árvalányhajmező a Szentendrei-szigeten

Ártér a szigetcsúcsnál

A Szentendrei-sziget 31 km hosszan nyúlik el a Dunában. A legészakibb csúcsában található Kisoroszi, amely a Tahi hídtól még 11 km-re fekszik. Az út idáig sima aszfalton vezet eperföldek és árvalányhajjal fedett vadvirágos rétek között. Néhol szabadon tartott lovak és tehenek, illetve magányos tanyák tűnnek fel, igazán idillikus. Kisorosziba érve egy csodás településre csöppentünk. Az út mentén hosszúkás parasztházak állnak, a faluközpontban pedig modern alkotásokkal tűzdelt teret találunk. A főtér közelében több étterem is található. A szigetcsúcs felé haladva jobb oldalt egy lépcsősor vezet fel a nemrégiben felújított Kálvária dombra. Itt megcsodálható a falu bájos kis kápolnája egy sövénnyel körülvett kicsiny réten. Innen az aszfaltút átvált döngölt földúttá. Először balra, majd jobbra kanyarodva kell követnünk az utat, hogy először a kempingbe, majd a szigetcsúcshoz érjünk. A part kavicsos öbleit piknikezők lepték el, a Visegrádra néző várva várt kilátás azonban a magas vízszint miatt sajnos elmaradt. Az árteret olyan magasan lepte el a Duna, hogy nem tudunk kisétálni a fák közül, azonban a lomb között így is feltűnt a messzeségben az apró vár. Visszafelé a csodálatos színű Cseres-tó felé tettünk egy gyors kitérőt, amely a falu szélén található. A bányató kékje fantasztikusan mutatott a pipacsos mezők közepén. Innen visszatértünk az aszfaltútra, és leküzdöttük a távot még egyszer visszafelé.

A Cseres-tó Kisoroszi mellett

Kirándulás Pismányból a Vörös-kőre

A farkas kutyatej és a kilátás

Tavaszi színpompa

Kirándulásunkat Szentendre "hegyvidéki" területéről, a Pismánynak nevezett városrészből kezdtük. Erre a 873-as Volánbusz járat közlekedik, de mivel nem visz fel teljesen a hegytetőre érdemesebb gépkocsival érkezni, mivel a HÉV-től felsétálni a Pismány-hegyre egy külön túra. A Cseresznyés úton kell végighaladnunk amíg el nem fogy az aszfaltút. Itt megpillantjuk a jobb oldalon az erdőt és a fákra festett sárga sáv jelzést is. Balra végig szép panorámában gyönyörködhetünk a családi házak kertjén áttekintve amíg felérünk a hegytetőre. Megkezdjük a sétát a fák között. Először hétvégi házak mellett haladunk felfelé, majd a házak egyre elhagyatottabbak lesznek, míg végül teljesen elfogynak. Nemsokára egy sorompó és egy tábla jelzi, hogy megérkeztünk a természetbe. Az emelkedő a földúton tovább folytatódik. Tanúi lehetünk a fakitermelés eredményezte napfényes, ritka erdőnek. Rövid sétával egy tisztáshoz érünk, ahol az éppen virágzó sárga színű farkas kutyatej bokros szigetei tarkítják a fátlan területet. Innen fantasztikus panoráma tárul elénk Szentendrére, a Dunára és a szikrázó bányatavakra. A messzeségben feltűnik a Megyeri híd két jellegzetes tornya is. 

Panoráma a Pilisre

Továbbsétálva kivágott farakások mellett haladunk el, míg a ritkás erdőt egy árnyékosabb terület váltja fel. Innen már csak egy rövid kaptatót kell leküzdenünk ahhoz, hogy meghódítsuk a Nyerges-hegy 558 méteres csúcsát. A hegytetőt magassági jelzőpont mutatja. A gerincen vékony ösvény vezet mindkét irányba. Visszatekinthetünk a lankás területre ahonnan érkeztünk, és az előttünk álló szakadékra is. Mivel a fák még épphogy csak éledeztek, az ágak között megpillanthattuk a Vörös-kő magaslatát is. Elindultunk tovább a sárga sávon a hegyről levezető ösvényre. Itt újabb vadvirágokat csodálhattunk meg, úgy mint a sárga kankalin, a még mindig virágzó odvas keltikék és a lila ibolyák.

Leveleit bontó bükkfa

A sárga kankalin

A meredek, sziklás kaptatón látszott, hogy nemrég még sártenger borította, ennek megfelelően most csúszós, porrá száradt föld nehezítette az utat. Út közben megfigyelhettük a rügyekből már leveleket bontó bükkfák friss zöldjét. Az ösvény az Álló-réti útelágazáshoz vezet minket, amelyet újabb sárga vadvirágok borítottak. A réten egy emléktábla is elhelyezésre került. A sárga sávon továbbhaladva először kellemesen majd kevésbé kellemesen emelkedik tovább az út. Az erdő végül megint lankába vált át, és már meg is érkezünk a Vörös-kő tetején álló tűzrakóhelyhez. Ez most foglalt volt, a sülő kolbász illatát már a hegy lábánál is lehetett érezni. Tovább sétálva megpillantjuk az esőbeállót, ahonnan elnézhetünk Tahitótfalu irányába. A versekkel díszített fatörzsek között jutunk ki a tisztáson álló obeliszkhez, amelynek talapzatára felmászva a jól megérdemelt panoráma tárul elénk. Legjobban Leányfalu és a Szentendrei-sziget vehető ki a Duna mellékágával, de a háttérben még a Naszály is látszik. Az 521 méter magas csúcs Leányfaluból is könnyen megközelíthető. Ottjártunkkor alig voltak kirándulók, így nyugalomban élvezhettük a madárcsicsergést és a szikrázó napsütést. 

Kilátás Vörös-kőről a Dunára, a Szentendrei-szigetre, Tahitótfalura és a Naszályra 

Kilátás Vörös-kőről Leányfalura, Surányra és Gödre

A Vörös-kői esőbeálló

Sétánkat a sárga sávon folytattuk tovább, amíg újabb erdőirtáshoz nem érkeztünk. A hatalmas farakásokat elhagyva a zöld sávon ereszkedtünk vissza az Álló-rétre. Ez először egy saras-füves réten vezet, majd csordogáló patakokat érintve becsatlakozik be a sárga sáv mellé. Az Álló-rétről a Nyerges-hegy oldalában sétáltunk tovább a sárga kereszt jelzést követve. A hegyre visszatekintve megfigyelhetjük a szembetűnő különbséget a másik oldalhoz képest. Itt még minden barna, mintha  a természet nem tért volna magához. A visszamaradt avarban csak a bársonyos tüdőfű pinkkel kevert lila virágai tűntek elő. Az erdei ösvényről egy jelzetlen útra kell letérnünk, ez vezet vissza a kiindulási ponthoz. A nyaralók mellett sétálva újból megcsodálhatjuk a Szentendrére néző panorámát.  

Virágzó nárciszok az egyik elhagyatott nyaraló kertjében

Tavaszköszöntő túra Pomázról Szentendrére a Kő-hegyen át

Útvonal: Pomáz - Petőfi pihenő - Kő-hegy - Kis Kő-hegy - Szentendre

A Római katolikus templom

A tavasz immáron megérkezett, és a 16 fokos hőség kirándulásra csábított minket. Bár az időjárás inkább felhős volt,  néha azért a nap is kisütött és jól megizzasztott. Sétánkat Pomázról kezdtük, amely a Szentendrei HÉV-el közelíthető meg a legkönnyebben. A vasútállomástól a városon keresztül jutunk az erdőbe, így út közben lehetőségünk van annak nevezetességeit is megcsodálni. Először a Szerb templomhoz érünk. A fehér épületet fal veszi körül, amin sajnos nem sikerült átjutnunk, így nem tudtuk megcsodálni a díszes ikonosztázát. Pomáz szerb település, a szerbek nevéhez fűződik a templom török hódoltsági lerombolása utáni helyreállítása is. A török uralom alatt a város lakossága erősen megfogyatkozott, majd a XVII. század végén kezdtek betelepülni a szerbek, akik újra felvirágoztatták. A következő állomás a Római katolikus templom. Ez a szerb templommal ellentétben egy kis szabadon bejárható kertben helyezkedik el, és világossárga színű. A templomkertben apró szentélyt, és a bejárattal szemben egy díszes keresztet is találunk. A város harmadik nevezetessége a Teleki kastély. A jelenleg már nem látogatható épületet szépen karbantartott kastélypark veszi körbe, ahol játszótér és pihenők lettek kialakítva. A kastély eredetileg a Wattay család tulajdonában állt, akik a város birtokosai voltak. Később tőlük vásárolta meg a Teleki család a birtokot, ezért az épület neve néhol Teleki-Wattay kastélyként van feltüntetve. Innen a temető irányába sétáltunk tovább, út közben több díszes székelykaput is megcsodáltunk. Ha megszomjaznánk az út mentén számos kisboltot is találunk. 

A Teleki-Wattay kastély épülete

A temetővel szemközti réten először a Honfoglalási emlékművet pillantjuk meg. Ez a modern stílusú építmény  a hősi halottaknak állít emléket. Innen már csak pár lépés a Luppa-mauzóleum. Az épületet a Luppa család állíttatta, akik az egyik leggazdagabb pomázi szerb család hírében álltak. Többen között nekik köszönhetően lett beültetve a Luppa-sziget. A bizánci stílusú építmény igen rossz állapotban van, falai szégyen szemre össze vannak firkálva, a tetőszerkezete pedig helyenként lyukas. Az épületet lezáró vaskapuk alól kikandikál a szemét. Nagyon ráférne már egy felújítás. Innen vissza kell sétálnunk a temető felé, hogy újra rátérjünk a Kő-hegy irányába vezető zöld sáv turistajelzésre. Kellemetlen szakasz következik, a házak között sétálva rengeteg autó elől kell félreállnunk, amíg végül elérjük a vadregényes Zengő-völgyet.

A vadregényes Zengő-völgy

Fa- és kőhordalék a patakvölgyben

Az erdő itt fantasztikusan szép, a kiszáradt patakvölgyben a hó olvadásának nyomai mutatkoztak. A kövekkel telített meder mentén hatalmas, egészséges fák sorakoznak. Az út a völgyben visz egy darabig, majd a rengeteg érdekes alakzatú hordalék megcsodálása után egy kisebb emelkedőn jutunk ki a patakvölgyből. A mélyedésből kiérve sáros autóút mellett vezet az ösvény, egészen a János-forrásig. A forrásból épphogy csordogált a víz, a patakmederben végigtekintve itt is rengeteg fahordalékra lettünk figyelmesek, amelyek azonban a Pilisi Parkerdő Zrt. munkájának köszönhetően már szépen fel voltak darabolva. 

Innen újabb emelkedő következik, amely egészen a Kő-hegyig tart. A fáradalmas hegymászás után azonban elénk tárul Pomáz látképe. Megcsodálhatjuk az utcákat és épületeket, amelyek mentén idáig jutottunk. Tovább sétálva a panorámaúton újabb kilátóponthoz érünk, ahonnan már a Pomáz melletti belvizes síkságot is szemügyre vehetjük, illetve a vulkáni kőzetmeredélyen álló Petőfi kilátót is megpillanthatjuk. A kilátóhoz átsétálva megcsodálhatjuk a Petőfi emlékművet és a fantasztikus panorámát. Tiszta időben innen igen messze elláthatunk, most azonban szürke, felhős időnk volt, így örültünk a környező települések látványának is. Azonban még a legnagyobb ködben is elláthatunk a kilátó vaskorlátjai alatti Gomba-sziklához. Az alakzat neve persze a gombaszerű alakjából ered.  

Az első pillantás Pomázra

Tavaszköszöntő virágok

A következő megállónk a Kő-hegyi menedékház volt. Ahogy kiléptünk az erdőből az épület előtti nagy rét tárult a szemünk elé. A tisztáson sok asztalt és padot találunk, ahol megpihenhetünk, a menedékház pedig finom ételekkel várja az éhes kirándulókat. A rét közepén ideiglenes tavat alakított ki az elolvad hóból és esőből maradt víz, amelyet a tavasz apró, sárga hírnökei vettek körül. Utunk során felfigyeltünk a már rügyező bokrokra és fákra, ám a bimbók még nem bomlottak ki. Ezek a kis sárga virágok igazi színfoltot jelentettek. Kisebb pihenő, és immár Szentendre panorámájának megcsodálása után elkezdtük a leereszkedést. A menedékház melletti állatpark mellett elhaladva egy kis szentélyhez érünk. 

Panoráma a Petőfi-kilátóból

A Gomba-szikla

A Püspökmajor-tanösvény állomása

Innen  a sárga sáv jelzés vezet le minket Szentendrére. Az út az erdőből kiérve ritkán lakott dombokon vezet végig, majd egy vadrózsával dúsan benőtt réten visz át. A részben föld, részben murvával borított széles utakon mér autók is közlekednek. A vadrózsabokrok között Szentendre egyik lakótelepéhez jutunk ki, amely a Püspökmajor-tanösvény része. A főként növényi kuriózumokat bemutató tanösvény 6. állomását érintettük, amely egy keresztet jelöl. Innen már egy újabb unalmas, aszfaltozott szakaszon jutunk el a Szentedrei HÉV végállomásához, ahonnan visszautazhatunk a főváros irányába. A mozgalmas állomáson több üzletet és büfét is találunk, ahol eltölthetjük az időt a szerelvény indulásáig.