A budapesti római kori emlékek nyomában: az Aquincumi polgárvárosi amfiteátrum és az Északi városfal

Budapest korábban már bemutatott katonai amfiteátruma után, lássuk milyen is volt az egykori település kisebb, polgári megfelelője. Az Aquincumi romterület helyén egykoron volt polgárvárosnak is kijárt a gladiátorjátékok adta szórakozás. És hogy ne kelljen elzarándokolniuk a város másik felébe a katonai laktanyához, építettek nekik egy kisebb amfiteátrumot, ahol megtekinthették a csatákat. Ennek az építménynek a romjait a Szentendrei-út mentén, az Aquincumi HÉV megálló mellett találjuk.

Kilátás a romokra a körülöttük lévő fasoros sétányról

Rálátás a küzdőtérre a földtöltésről

A polgárvárost a 2. század elején erős kőfallal vették körül, amelyet kettős vizesárokkal erősítettek meg. Ennek elkészülte után épült fel a falon kívülre a gladiátorok küzdőtere, amely akár 7000 főt is képes volt befogadni. A kör alaprajzú építményt a játékokon kívül méretéből adódóan egyéb tevékenységekre is használták, úgy mint városi ünnepségek tartására és politikai gyűlésekre. Az arénába két kapun keresztül jutott be a tömeg, majd bent részben fedett lelátókon foglalhattak helyet. A szegényebbeknek csak kőpadok jutottak, a gazdagabbaknak saját lelátóik voltak, amelyekbe állítólag a nevüket is bevésték.

A lépcsős támfalak, háttérben a sétányt szegélyező fasor

Az építmény úgynevezett földamfiteátrum. Ha felsétálunk a romokat körbevevő magaslati sétányra, nagyszerűen kivehető a két kőfal, és a közöttük lévő földdel feltöltött terület. Ide a körépület hátsó részén lévő kőlépcsőkőn sétálhatunk fel, és bekukkanthatunk a magaslatról a füves küzdőtérre. Ugyanitt lesétálva jutunk el a hátsó bejárathoz. A két kőfal közötti kaput vasrácsok védik, ahogy az amfiteátrum többi bejáratát is. Nem tudom, hogy be szokták-e zárni ezeket a kapukat, mindenesetre mi most nyitva találtuk az összeset. A romgálás jelei a romterület több helyén is észrevehetőek. A hátsó feljáró egy része össze van graffitizve, a hely hemzseg a törött üvegszilánkoktól és csikkektől.

A két kőfal közti földet tartó támfalak

A hátsó kapun átlépve az aréna kellős közepén találjuk magunkat. Bal oldalon még viszonylag ép falakat láthatunk kis cellákkal, amelyeket vasrácsok zárnak el. Jobbra pedig kőfalakat és még több vaskaput szemlélhetünk meg. Mivel a lépcsőkön korábban már felsétáltunk a cellák fölötti földterületre, most a jobb oldali rész felé vettük az irányt. Bár külön erre a célra kiépített lépcsőt nem találtunk, könnyedén fel tudtunk mászni a kőfalra, és egészen a másik bejáratig sétáltunk rajta. Kicsit furcsa látvány volt a háttérben hömpölygő autók folyama és az időnként előbukkanó HÉV. A bejárat mellett információs táblát is találunk.

Az amfiteátrum Szentendrei út felőli bejárta

Az amfiteátrum mellett tekinthetjük meg a 160 cm széles városfal maradványait, amelyet belülről őrség védett. A fal keresztezte a mai Szentendrei-utat. A legtöbb lelet a főút mentén, a buszok -106, 34, 134- Aquincum nevű megállója mellett található egy kocsma tövében. A fákkal benőtt terület a talajszint alatt van. Mivel lemászni nem nagyon lehet, felülről szemlélhetjük meg a maradványokat. Még ezen a kis leleten is nagyszerűen látszik a fal pártázata. Nagy kár, hogy az egykori északi kapu tornyaiból semmi sem maradt mára.

Az Aquincumi Múzeum és romterület

Az Aquincumi romkertet a később hozzá épült Aquincumi Múzeum épületével együtt Budapest III. kerületében, könnyen megközelíthető helyszínen, a Szentendrei út mellett találjuk. A múzeum mellett kiépítetlen ingyenes parkoló is van, vonattal érkezve az Aquincum-Felső megállót válasszuk, tömegközlekedéssel pedig eljuthatunk ide a Szentendrei HÉV-el illetve a 106-os, 134-es és 34-es buszokkal.

Jupiter szobra

A házak alapjai a bejárat mellett

A régi múzeum neoklasszicista épülete

Aquincum katonai tábor volt, neve a rómaiak előtt itt élt őslakosoktól ered, és vizet jelent. 89-ben alapították, de fénykorát csak a 2.-3. században élte, amikor 50-60.00 fő lakott itt. Területe jóval nagyobb kiterjedésű volt a ma látható Aquincumi romok néven ismert polgárvárosnál, hozzá tartozott például a Nagyszombat utcai és Szentendrei úti amfiteátrum és a Szentendrei út mentén látható vízvezeték is. Ezek a maradványok ingyenesen látogathatók. A légió is délebbre helyezkedett el a tábor szélére épült, legjobb állapotban fennmaradt polgárvárostól. A mai lezárt romterület a fénykorában 10-12.000 fős lakosságú város körülbelül harmadát mutatja be.

Házak maradványai, háttérben a Kőtár

A Kőtár leletei

A város kővel borított utcáin sétálgatva figyelhetjük meg a fórum és környéke maradványait. Szemet szúr a múzeum régi épülete, amelyet az állandó kiállítás nagyobb helyigénye miatt bezártak. Előtte áll a körülbelül 3 méter magas kezében jogart tartó Jupiter szobor. Megfigyelhetőek a különböző típusú lakóházak, a közfürdő, a szentély, a vízvezeték és a csatornarendszer. A sokat emlegetett padlófűtés maradványai is megtekinthetőek a fürdő mellett, továbbhaladva pedig a vásárcsarnokhoz jutunk. A vizet a mai Római Strandfürdőnél található forrásoktól vezették aquadukt segítségével a városba. A múzeum melletti távcsőbe tekintve megfigyelhetjük, hogy hogy nézett ki a település régen. A Lapidárium gazdag gyűjteményében szarkofágokat, oltárköveket, domborműveket, különböző faragványokat csodálhatunk meg. 

Az állandó kiállítás mozaikpadlója

A sorozatos ásatások alatt rengeteg római kori tárgy került elő, ezek közül is egyedülálló a zenetörténeti gyűjtemény. Ennek része az Aquincumi Múzeumban megtekinthető orgona, amely a 3. századból származik. A múzeum Róma Aquincumban című állandó kiállításán ezen kívül a helytartói palota emlékei mutatja be. Itt különböző használati tárgyakat, mozaikokat, szobrokat és érméket tekinthetünk meg.