A Visegrádi Fellegvár

Lépcsők vezetnek a kiállításokhoz

A Dunakanyar egyik gyöngyszeme a 333 méter magasan trónoló Visegrádi Fellegvár, amely nem csak kulturális látnivaló, hanem fantasztikus kilátópont és több kirándulás potenciális kiindulópontja is egyben. A mai, még romjaiban is grandiózus épület elődje egy XIII. században felhúzott építmény volt, amelyet IV. Béla építtetett. A vár az évek során Luxemburgi Zsigmondnak és Mátyás királynak köszönhetően folyamatosan bővült és korszerűsödött. Az épület jelentőségét mutatja, hogy többször is itt őrizték a Szent Koronát és a koronaékszereket. A török időkben teljesen lepusztult vár romjainak műemléki helyreállítása 1960-ban kezdődött el, a munkálatok jelenleg is folynak. A felújításoknak köszönhetően stabil falak között élvezhetjük a kiállításokat és a megannyi teraszról megcsodálható fantasztikus panorámát. 

Bejárat a Vártoronyba

Vadászati kiállítás

A Visegrádi Fellegvár mellett szuvenír boltokkal és étteremmel körülvett parkoló áll. Innen egy meredek lépcsősoron felmászva érjük el a látványos külső kaputornyot, majd a kasszát. A méretes falak aljában sétálva lehetőség nyílik az íjászat kipróbálására, sokszor solymász bemutatót és háziállat simogatást is tartanak, sőt még trónra is ülhetünk és kalodába is zárhatjuk magunkat. Az út egyenesen a külső teraszokhoz vezet, ahonnan jól kivehető az egész Dunakanyar, a visegrádi Királyi Palota és a Salamon torony is. A Vártorony irányába falépcsőkön mászunk először egy belső udvarba, innen érhető el a külön jeggyel látogatható Panoptikum bejárata. További néhány kőlépcsőn jutunk el a vár déli végében található teraszokhoz, ahonnan fahídon a külső falak felé indulhatunk, vagy egy újabb falépcsőn a vár belsejében található kiállításokhoz és újabb teraszokhoz. A kis termekben többek között fegyvertörténeti, vártörténeti és vadászati kiállítás tekinthető meg. 

Panoráma a vár déli oldalából

Panorámatúra Perőcsényből a Börzsönybe

A gubacs és a vörös

Perőcsény a Börzsöny ÉNy-i részén, a szlovák határ közelében, Kemence szomszédságában található. A falu főként az erdővel körülvett református templomáról ismert, amely nem a település központjában, hanem egy különálló dombon kapott helyet. A fák lombjai közül alig kandikál ki a templom sárga tornya és szürke teteje. Érdemes még megtekinteni a tradicionálisan berendezett, hangulatos Tájházat is. A településből a piros kereszt, majd a piros háromszög jelzés vezet el a környék egyik népszerű kirándulóhelyére, a Salgóvár romjaihoz. A séta végig emelkedőn halad, majd amikor kifáradva megérkezünk a hegygerincre, repetaként egy még meredekebb kaptatón kell felmásznunk a várhoz. Az erőfeszítésért kárpótol azonban a csodás őszi erdő, amely minden kanyarban valami újat mutat. A levelek a zöld, barna, sárga, narancs és piros színeiben játszanak, rengeteg termés és gomba hever a lábunk alatt, és néhol a lombok közül előtűnik a hegy lábára néző panoráma is. A kirándulóút egy tisztást is érint, ahol még ekkor is nőnek a színes virágok, a citromsárga tátika különösen jól érzi magát.

Félúton felfelé

A makk és a citromsárga

A 715 méter magasra épült Salgóvárból már nem sok látszik napjainkban. Az egykor méretes falakat ellepi a föld, a moha és a levelek. A lerombolt romok melletti sziklaszirtről azonban lenyűgöző a Csóványosra néző kilátás. Elénk tárul a völgyek és hegycsúcsok alkotta hullámzó táj, amely őszi színekben különösen jól mutat. Visszaereszkedve a Vár-bércről választhatjuk a hazautat, vagy tehetünk egy nagyobb kitérőt a Holló-kőnek elkeresztelt kilátópont felé. A piros sávjelzés végigvezet a hegygerincen több kilátópontot és érdekességet érintve. Az erdőből kiérve kopár sziklaszirtekhez érkezünk, amelyek végtelen panorámát kínálnak. Nem sokkal később elérjük a Holló-követ is, ahol szintén letekinthetünk az előttünk elterülő tájra. Továbbsétálva sötét erdőben találjuk magunkat, egyre több lesz a kő, a moha és a páfrány. Lassan megérkezünk a Kőtengerhez, majd a Jancsi-hegyre. Lábunk alatt csúszik a rengeteg egymáson feltorlódott kődarab, födet nem is látni. A sötétségből hirtelen egy tisztásra érkezünk, ahol még utoljára megtekinthetjük a panorámát, mielőtt a jelzés visszavezet Perőcsénybe, innen már csak kényelmesen lefelé kell sétálni, hogy visszaérjünk a faluba.
    

Kilátás a Börzsönyre a Salgóvár mellől

Rövid kirándulás a Hasznosi várromhoz

A Mátra egyik szépséges panorámát kínáló magaslatát, a mindössze 383 méter magas hasznosi Várhegyet megmászni bárkinek igazi gyerekjáték. A kicsiny Hasznos Pásztó mellett található, ám 1984 óta nem önálló település, közigazgatásilag is a városhoz tartozik. Hasznos határában találjuk a zöldellő Várhegyet, amelyhez rövid, ám igen kellemes séta vezet fel. A magaslatra felérve a történelem egy kis darabkáján kívül a nagyszerű kilátást lesz a jutalmunk.  

Panoráma a Hasznosi-víztározóra és a Mátrára

Vöröslő szőlőlevelek

Hasznos családi házai mellől kijárt földút indul a Mátra magaslatai felé a zöld sávjelzés mentén. A kirándulás alatt változatos tájjal és sok-sok növényfajjal találkozunk. Kezdetben szőlőültetvények szomszédságában haladunk, néhol már őszi színekben pompáznak a rovarokkal körülzsongott fürtöket rejtő levelek. Ezeket elhagyva végeláthatatlan virágos mezők tárulnak elénk. Kicsit magasabbra érve ha visszapillantunk magunk mögé, már Pásztó látképe is felsejlik a távolban. Hamarosan dúsabb növényzet mentén vezet tovább az út. Itt cserjék gazdag választéka és rengeteg pirosló csipkebogyó kísér. Nemsokára jobbra kell lefordulni egy kevésbé kijárt, magas fűvel benőtt csapásra, amely hamarosan a várrom falainál lyukad ki. Az erdőből csúszós ösvény vezet ki a Várhegy tetejére.

Virágos rétek mentén vezet az út

A három hektár kiterjedésű Hasznosi Várhegy teljesen feltáratlanul, növényekkel benőve tárul elénk. A török időkben elpusztult falak romosan nyúlnak a magasba, alig néhány helyiség alapja figyelhető meg. A napos domboldal csodás panorámát kínál a Mátra vonulataira. Az erdővel dúsan benőtt hegyek nagyszerű kontrasztban állnak a Várhegy színes növényekkel benőtt kopárságával. A várromon állva lábunk előtt hever Pásztó és a Hasznosi-víztározó is. A Hasznosi várrom nagyszerű kiindulópont hosszabb mátrai túrákhoz, könnyű elérhetőségéből adódóan pedig gyerekekkel is ideális célpont bármely évszakban indulunk útnak.     

180 fokos panoráma a Hasznosi várrommal és a víztározóval

A nagyvázsonyi Kinizsi Vár romjai

A nagyvázsonyi Kinizsi vár nevét leghíresebb lakójáról, Kinizsi Pálról kapta. A XV. századi palota kezdetben csupán lakóépületként funkcionált, de miután Kinizsi kezére került nagy mértékben átalakult. Az építményhez tornyokat és több emeletes, megerősített kaput csatoltak. A falakba ágyúállásokat építettek és lőréseket vágtak. Ma már egy igazi robosztus erődítmény áll előttünk. 

Az Öregtorony és a Barbakán

A Kinizsi vár gyönyörű környezetben, a Balaton-felvidéken fekszik. Az épület csupán 10 km-re található a Balaton partjaitól, így nagyszerű kirándulóhely egy borúsabb napon. A várat meglátva talán az a legfurcsább, hogy legtöbb társával ellentétben nem sziklaoromra vagy dombtetőre, hanem szinte teljesen lapos területre épült. A terület gazdag forrásokban, ezért a vár lakói számára az ivóvíz mindig biztosítva volt. A várfalak között lévő felvonóhíd alatt ma is kis patak csordogál. 

Az emeletes lakótorony

A felvonóhíd és a patak

A ma már romos vár eredeti állapota az épület öregtornyában kialakított termekben tekinthető meg. A több emeletet felölelő állandó kiállításon a nagy méretű vármaketten kívül páncélokat, fegyvereket és viaszfigurákat is megcsodálhatunk. A vártorony tetejére felmászva elénk tárul a környék panorámája. Kis falvak, szántóföldek, és dombok uralják a nyugalmat sugárzó tájat. A magasból jól látszanak a lakótornyot övező magas kőfalak, és a mély várárok is. 

A várfalak

A Kinizsi várban rendszeresen szerveznek programokat is. Ezek közül a leglátogatottabb a Középkori Várjátékok, amelyet nyáron naponta szerveznek. Ritkábban ugyan, de kisebb színdarabok és koncertek is rendszeresen helyet kapnak az épületben. Közvetlenül a vár mellett áll a Néprajzi Múzeum és a Posta Múzeum, ezekbe a várral kombinált belépőket is válthatunk. Szintén a várdombon áll a XVIII. századi Nagyvázsonyi vári templom és a hozzá tartozó fa harangláb. 

Tác: Gorsium Szabadtéri Múzeum - Régészeti Park

Hazánk egyik legjelentősebb római kori emlékét egy 200 hektáros park őrzi. A Tácon található Gorsium Szabadtéri Múzeum egy többször újra- és átépített, több ezer éves település maradványait mutatja be, amely kezdetben katonai táborként működött. A leletek kiterjedése és méretei lenyűgözőek, még egy szinte épen maradt színház is megtekinthető az önmagukban is impozáns palotaromok mellett. Ezen kívül felszínre kerültek középületek, csarnokok, szentélyek, kutak és templomok maradványai is. Az ásatás még közel sem fejeződött be, és a feltárt romok további renoválásra szorulnak. Rengeteg a gaz, a terület elég elhanyagolt állapotban van. A palotában jól megfigyelhetőek a padlófűtés csatornái, és fennmaradt az épületek között haladó oszlopsor is. A kertnek több pillangókkal benépesült levendulaültetvény ad mediterrán hangulatot. A Múzeum mellett a Lapidáriumban is megtekinthetőek a feltárt síremlékek, és egyéb faragott kőleletek.  

A Palota romjai

A kutak és az oszlopsor

Az Alagimajori Templomrom

Dunakeszi külterületén, hársfákkal övezett udvarban található egy kevésbé ismert, több száz éves templomrom. Az Alagimajor nevű településrész ritkán lakott, mezőkkel és termőföldekkel övezett terület, mely nevét az egykori Alag településről kapta. Az eldugott, műemléki védettséget élvező Alagimajori templomot ezért nem is olyan könnyű megtalálni, így lehet, hogy GPS koordinátákra is szükségünk lesz: 47°36'14"N   19°8'57"E. A XIII. századi templom kör alaprajza még ma is könnyedén felismerhető, és a szentélynél a falak egy darabja is áll. A Dunakeszin található bevásárlóközpontoktól egy érdekes, négyzetesre nyírt növényalagút vezet a romokhoz. Érdemes megtekinteni, ha erre járunk! 

Hársfák a romkertben

  

Pilisszentlélekről a Hirsch-oromra

Mohával borított fatörzsek

Pilisszentlélek egy kedves kis falu, amelyet csupán néhány száz fő népesít be. Bár nem önálló település, hanem közigazgatásilag Esztergomhoz tartozik, az idelátogató hajlamos különállóként kezelni, hiszen minden irányból erdő szegélyezi. A fák gyakorlatilag elzárják az összes környező várostól, így Pilisszentlélek nagyszerű kiindulópontja lehet több kirándulásnak is, mivel bármerre indulunk, a természetben találjuk magunkat. 

Azonban a település legfőbb nevezetessége mégis a családi házak fölé emelkedő hegyoldalba épült Pálos kolostor. A völgyben fekvő Pilisszentlélektől majdnem egészen a 414 méteres Hirsch-oromig aszfaltút, majd döngölt földút vezet fel. A településre így akkor is érdemes ellátogatni, ha az erdő saras, latyakos lenne. A kolostor romjaihoz a piros sáv jelzés vagy az aszfaltút vezet el. Az út mentén parkolót és pihenőket is találunk. A séta bár gyakorlatilag végig emelkedő, egyáltalán nem megerőltető. 

A Pálos kolostor romjai az aszfaltútról nézve

Az oltárok és a méretes fakereszt a romok között

A XIII. században épült Pálos kolostornak ma már csak a romjai tekinthetőek meg. Az útról lepillantva elénk tárul az egykori épület alaprajza. Hatalmas fakereszt bontja meg az alacsony kőhalmok összhangját. A kereszt mellett kis falépcsőn ereszkedhetünk le a kolostor belsejébe. Balra különálló épületeket látunk, amelyek a műhelyek helyéül szolgáltak. Ma már csak egy hatalmas fa birtokolja az egykori szobákat. Jobbra először a szentély, a kápolna és az oltárok tárulnak elénk. Majd az épület hosszanti részén végigpillantva az ebédlő és az északi szárny is feltűnnek. A romokon élvezet mászkálni, felfedezni az egykori helyiségeket és elképzelni, hogy milyen is lehetett az épület, amikor még teljes pompájában állt itt. A gondos kezek az oltárokon gyertyákat helyeztek el, az egyik szobában pedig tűzrakó hely létesült a kirándulók számára. A romokat körülvevő füves terület gyönyörű zöld színe különösen látványos egy szürke téli napon.

A Hirsch-emlékmű

Kankalin januárban

Innen  tovább vezet az aszfaltút fölfelé. Magunk előtt balra láthatjuk a 478 méter magas Felső-Ecset-hegy vonulatait. Az elágazásnál balra fordulva letérünk az aszfaltútról, és földúton haladunk tovább. Az erdőben sétálva hatalmas fák és dús aljnövényzet között vezet az ösvény, majd egy tisztásra kiérve csodás panoráma tárul elénk. Az alattunk húzódó völgy és a környező hegyek dimbes-dombos lankái csodásan mutatnak. 

A Hirsch-orom színpompás kőzetei

Továbbsétálva elérjük a döngölt földút végét, pontosabban azt a pontot, ahol a hegyet megkerülve visszafordul az út. Innen leágazva klasszikus erdei csapás vezet fel minket először az Alsó-Ecset-hegy tetejére. A szokatlan téli melegben csak az őszi falevelek és a fantasztikus mohaszőnyeg vesz körül minket. A fákon és köveken megtelepedő zöld növény különlegesen dús látványa lenyűgöző. Innen még egy rövid szakaszon lefelé kell sétálnunk, hogy megérkezzünk a Hirsch-orom kiszögelléséhez. A magaslatot egy padokkal körülvett asztal és egy kőből készült emlékmű jelöli. A már szinte a természetbe beolvadó kőtömbön a "Magyarország ezer éves fennállása alkalmából 1896" felirat olvasható. Az emlékművet 1996-ban Pilisi Parkerdő felújíttatta. A Hirsch-orom egyenetlen kőteraszára kimerészkedve a Duna is feltűnik előttünk a távolban. A fák ágai fölött messzire elpillanthatunk a környező vonulatok felé. Lábunk alá tekintve az alattunk húzódó kisebb szakadékot pillantjuk meg. 

Pillantás Pilisszentlélekre a Felső-Ecset-hegyről

Pilisszentlélek

Visszafelé az elágazásig az először emelkedő, majd lejtő erdei ösvényt követjük, majd a döngölt földút helyett a Felső-Ecset-hegy csúcsa felé indulunk. Az erdei út egy hatalmas tisztás mellett vezet el, ahol meglepetésünkre a januári tavasz hírnőkét pillantottuk meg, egy vígan virágzó Tavaszi kankalint. A tisztáson átvágva újra a fák között találjuk magunkat, majd a hegytetőt elhagyva lefelé ereszkedik a csapás. A hegyoldalban haladó kaptatón lefelé ereszkedve megpillantjuk a völgyben fekvő Pilisszentlélek házait. A bájos település többször is feltűnik előttünk a fák ágai között. A hegyről lesétálva újra becsatlakozunk az aszfaltútba, amely visszavezet minket a kolostorromok mellett Pilisszentlélekre.    

Ősz a Margitszigeten

A Margitsziget Budapest egyik népszerű városrésze, a természetbe vágyó fővárosi lakosok és az ide utazó turisták egyik kedvenc helye. A gyalogosan könnyen megközelíthető, autóforgalomtól mentes terület a sportolók és a szabadba vágyók mekkája. Parkosított területei, állatkertje, szobrai, műemlék épületei és programjai minden évszakban változatossá teszik az itt töltött időt. Nyaranta néha úgy érezhetjük, hogy kis híján elsüllyed a sziget a rajta megforduló tömeg súlya alatt, ám ősszel jelentősen megcsappan a látogatók száma, így ekkor nyugalomban élvezhetjük a sziget szépségeit.   

A sziget partja és Buda hegyei a Margit-hídról

A Centenáriumi emlékmű

A Margit-híd felől közelítve a magasból végigpillanthatunk a 2800 méter hosszú, Duna által körbeölelt földterületen. A szigetre vezető úton először a 10 méter magasra nyúló Centenáriumi emlékmű úszik a látómezőnkbe. A mindig színes virágágyásokkal körülvett, hegyesen az égbe meredő szobrot ősszel lila, fehér és narancssárga árvácskák díszítik. Közvetlenül mellette áll a barna, sárga és helyenként még zöld színben játszó platánfák árnyékában meghúzódó, nemrég felújított Margitszigeti szökőkút. Országunk legnagyobb, vízsugarait akár 25 méteres magasságba is fellövellő, zenélő szökőkútja novemberben már lefóliázva alussza téli álmát. Innen továbbsétálva újabb, ezúttal díszkáposztákkal teleültetett virágágyások között sétálva érjük el az egykori Casino épületét. A pompáját sajnos ma már nyomokban sem őrző létesítmény a Margitsziget nyaranta életre kelő éjszakai életének egyik gyújtópontja. Választhatunk, hogy a burkolt utakat használó bringóhintózók vagy a partvonalat benépesítő futók között lavírozva megyünk tovább a sziget belseje felé. Hatalmas famatuzsálemek kísérnek a séta alatt, jobb kéz felől pedig a sziget megerősített oldalfalára kitérve megpillanthatjuk a Duna túlpartján fekvő Pest szimbolikus házait. 

A selyemtyúkok és a gólyák a Margitszigeti Kisállatkertben

A vízimadarak tóval díszített kifutója

Lassan elérkezünk a Fővárosi Állat- és Növénykert gondozásában lévő Margitszigeti Kisállatkerthez. A vadaspark jellegű létesítményben először a dámszarvasok nyugodtan sétálgató példányait pillantjuk meg. Sokszor etetik a rács mögött lakó állatokat, így egészen közelről figyelhetjük meg a jellegzetes fehér pöttyökkel tarkított, barna bundájukat. Továbbhaladva a vadmadarak ketreceihez érünk. Bár első pillantásra kegyetlennek tűnhet, hogy a nagy méretű szárnyasokat ilyen kis helyen szállásolták el, szinte kizárólag a természetben megsérült, segítségre szoruló példányokat ápolják itt. Mellettük tágas kifutón kaptak helyet a gólyák, különleges tyúkfajok és pávák. Rendkívül aranyosak a Kelet-Ázsiai selyemtyúkok, amelyek tollas lábukkal úgy néznek ki, mintha mamuszt hordanának. A szomszédos területen hangulatos tavacska és madárház került kialakításra a vízimadarak számára, amelyek vígan lubickolnak télen is a jeges vízben. A kifutó felett kifeszített madárhálóra hulló őszi levelek ilyenkor különleges hangulatot adnak az állatkertnek. A park területén kialakított belső sétányon is érdemes egy kört tenni, belül póniistálló és büfé is vár ránk.

A rózsakert hangulatos sétányai

Őszi virágpompa

A Domonkos kolostor romjai

A kisállatkert mellett találjuk a sziget közepén elhelyezkedő díszparkot, amely különösen nyáron szép, amikor a rengeteg összeültetett egynyári növénynek köszönhetően igazi virágoskert hangulatát kelti. Ősszel a zöld pázsiton keresztülfutó sétányokat itt is árvácskák díszítik. A park mentén számos padon pihenhetünk meg. A díszpark szomszédságában került kialakításra a rózsakert. Bár ezek is nyáron a legszebbek, egyes fajok még ősz végén is csodás virágpompába borulva dacolnak az egyre hűvösebb időjárással. A virágágyások körül pergolákkal övezett padokat találunk, amelyekre futórózsa fajokat igyekeznek telepíteni. Továbbhaladva a Művészligetben találjuk magunkat, amely egy hazai írókat, költőket, zeneszerzőket és további hírességeket megörökítő szoborpark. Itt fekszenek az egykori Domonkos kolostor romjai is. Az épület maradványait több emelvényre felmászva is megcsodálhatjuk. A romok között találjuk Árpád-házi Szent Margit sírját, akiről a sziget a nevét kapta.

A Margitsziget óriás platánja

A Premontrei Szent Mihály-kápolna

A Margitszigeti Víztorony a Nagyrét felől

Kicsit távolabb áll a Margitsziget egyik jelképének számító óriás platánfa, amelynek lelógó ágain generációk játszottak és játszanak ma is. Tekintélyes méreteivel egy egész tisztást foglal el, törzsének körmérete meghaladja a 6 métert, ágai pedig 40 méteres magasságba nyúlnak fel. A fa nem csak hazánkban, hanem Európában is kiemelkedik méreteivel. Továbbsétálva már látható a Margitszigeti Víztorony teteje, ám érdemes még egy kicsit egyenesen továbbhaladni, mielőtt azt közelebbről megszemlélnénk. A sziget vége felé közeledve elénk tornyosul a Premontrei Szent-Mihály-kápolna. A felújított épület a Margitsziget legrégebbi temploma. Innen néhány lépésre fekszik a sétaút mentén a Margitszigeti Nagyszálló patinás épülete, és az előtte elterülő méretes terasz. Az 1873-ban készült építményt a szomszédos, 1979-ben felhúzott Termál Hotel egészíti ki, amely a területen talált termálvíz felhasználásával gyógyfürdőt üzemeltet. Az épületek mellett található a Nagyrét. A hatalmas, nyílt füves terület alkalmas sportolásra, piknikezésre és napozásra is. 

A Japánkert egyik tava a jellegzetes sziklán ülő nőalakkal

A Vízesés előtti tó a Japánkert másik oldalán

A sziget északi, Árpád-hídhoz közeli csúcsánál helyezkedik el a Japánkert, amely talán a földnyelv legszebb szeglete. A tórendszert, vízesést és hidakat ötvöző terület keleti növényekkel van beültetve. Szobrokkal díszített tavait a nyaranta dúsan virágzó tündérrózsák, színpompás díszpontyok és a napon ősszel is sütkérező teknősök népesítik be. A sziklakerttel kiegészített díszkert végében találjuk a jelenleg felújítás alatt álló Zenélő Kutat. A szigetcsúcsból visszafelé indulva hatalmas platánok és gesztenyefák övezte sétány vezet minket a Nagyrét mentén. Újból előttünk magasodik a Margitszigeti Víztorony, amelynek panorámás tetejébe nyaranta fel is mászhatunk. Aljában üzemel a Margitszigeti Szabadtéri Színpad. Jobb kéz felől érdemes még megtekinteni a kis sétával elérhető Ferences kolostor romjait, amelynek többek között fennmaradt egy nagyjából ép oldalfala is. Továbbhaladva érjük el a Palatinus Strandfürdőt, majd a Hajós Alfréd uszodát. A Duna partjára kisétálva pedig gyönyörködhetünk Buda látképében.

Kirándulás a klastrompusztai kolostorromoktól a Leány- és Legény-barlanghoz

A Pálos kolostorrom

Klastropmuszta egy Kesztölchöz tartozó településrész, amely a Pilis lábánál fekszik. Elhelyezkedéséből adódóan kiváló kiindulópont a Pilisbe induló túrákhoz. Az egyik klasszikus, kirándulók által kedvelt körút a településhez közeli barlangokat és a Kémény-sziklát érinti. Kesztölcről Klastrompusztára rossz minőségű aszfaltút vezet, így az előbbinél is parkolhatunk, ha nem szeretnénk a kátyúkon átverekedni magunkat. Klastrompuszta központjában szintén több parkoló vár ránk, itt találjuk a túra kiindulópontjaként szolgáló Pálos kolostorromot is. A romok feltárásán és felújításán szorgos kezek dolgoznak, ottjártunkkor is lelkesen folyt a munka a részben már helyreállított területen. A romokat körülvevő kerítésen tábla hirdeti, hogy az itt látható kolostor építtetése Boldog Özsébhez kötődik. Az esztergomi kanonokból remetévé lett szerzetes ezen a szent helyen alapította a Pálos rendet, amely az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. A romok mellett találjuk a Pálosok fáját is.

Nagyon sárga

A Leány-barlang bejárata

A kirándulás a feltárás területe mellől indul, követve a piros négyzet, majd a piros omega jelzést. Egyből a napfényes bükkerdőben találjuk magunkat. A szürke fatörzseken lengedező leveleken ősz elején még a szívmelengető aranysárga az uralkodó szín, amely csak fokozza a betörő napsugarak melegségét. Enyhe emelkedő vezet fel minket a Leány- és Legény-barlang aljánál található kereszteződéshez. Innen egy vékony, nagyon meredek csapást kell követnünk, hogy feljussunk a nagyobb méretű Legény-barlanghoz. Köveken és gyökereken kapaszkodhatunk egyre magasabbra, amíg el nem érjük a barlang széles nyílását. Fentről csodás panoráma tárul elénk Kesztölc és a Strázsa-hegyek irányába.  A 7 méter magas és 4 méter széles üregbe beljebb sétálva egy vaskapuval lezárt járatot fedezhetünk fel, amely a mészkőszikla gyomrában lévő járatokba vezet. Innen rövid sétával mászhatunk át a szomszédos Leány-barlanghoz, amelyet azonos alakja és kialakulása miatt a Legény-barlang testvérbarlangjaként tartanak számon. Mindkettő udvarában régészeti leleteket találtak, az egyikben az újkőkori emberhez köthető cserépmaradványokat, a másikban a római korból származó használati tárgyakat. A Leány-barlangba beljebb lépve látható, hogy egy nyílás alakult ki az oldalában. A sziklára kívülről felmászva a nyílást felülről is megszemlélhetjük. Belül itt is lezárt ajtó jelzi, hogy a barlang a mélyben járatokat rejt.

Panoráma a Legény-barlangból

Kilátás a Kémény-szikláról

A Legény-barlang fala közelről

Visszaereszkedve a csúszós, meredek ösvényen a piros sáv jelzést követve jutunk el a Klastrom-szirtekig. Újabb emelkedőt kell leküzdenünk a széles erdei úton sétálva, hogy a sziklák tetejére érjünk. Közben gyönyörködhetünk a dús, egészséges bükkerdőben, és a csodás őszi színekben. Amint felérünk a magaslatra, az elágazásnál a zöld kereszt jelzésre kell rátérnünk, hogy megtaláljuk a Kémény-sziklát. Ez a fehéren világító sziklaorom már Klastrompusztáról is  jól látható, ahogy kiugrik a fák sűrű lombkoronája közül. A panoráma innen leírhatatlanul szép, lábunk alatt fekszik Klastrompuszta és a végtelen erdő. Innen már kényelmes séta vár csak ránk visszafelé. Először lankásan, majd meredekebben kezd lejteni az kirándulóút. A zöld kereszt jelzés visszavezet minket Klastrompuszta központjába.

Séta Szabolcs honfoglalás kori földvárának maradványain

Szabolcs egy apró település Tokaj közelében. A Tisza partján megbúvó faluba egy igazi különlegesség miatt érdemes elzarándokolni. A település környéken több helyen is feltűnik az utak mentén a földvár jelzésű közlekedési tábla, mi is ennek köszönhetjük, hogy eljutottunk ide. A táblák egyenesen a vár mellett fekvő református templomhoz vezetnek, ahol kényelmesen le is parkolhatunk. A templomot és a mellette fekvő autentikus épületeket alacsony fakerítés veszi körbe. A kis kapun bemerészkedve elénk tárul a templom fehér épülete előtt álló fa harangláb, amely a templom tetejéhez hasonlóan zsindellyel van borítva. A középkori eredetű templomot meglepetésünkre este hét óra körül is tárva-nyitva találtuk. A bejárat mellett Szent László koszorúzott mellszobra üdvözöl. Belépve egyszerű belső tér fogad, fehér falak, fapadok, és néhány a régészeti feltárásból kiállított tárgy is megtekinthető. A vendégkönyvet átlapozva azt is megtudjuk, hogy ma már nem mi vagyunk az első látogatók!

A templom bejárata és Szent László szobra

Az egyszerű templombelső

A templomból kilépve először csak egy hatalmas, gazzal benőtt földhalom tűnik föl a messzeségben. Amíg át nem sétálunk a hosszú réten, megküzdve a lenyírt gaz szúrósra száradt csonkjaival, addig fel sem tűnik, hogy várfalakkal állunk szemben. Jobbra egy szabadtéri színpad tűnik föl a sánc oldalába építve. A nem strandpapucshoz való terepet végül egy üresen álló gödör fölé épült fahíd váltja fel, majd lépcsőkön mászhatjuk meg az erőd 10 méteres falát. Mikor felérünk a sánc tetejére, elénk tárul a több hektárnyi területet körülölelő várfal végtelenje. A monstrumot végigpásztázva már nem is olyan meglepő, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb földvárát láthatjuk. A magasságból elképesztően szép látványt nyújt a lenyugvó nap fényében az alattunk elterülő dimbes-dombos terület.

A várfalakon végighúzódó ösvény

Sírboltok a vár belsejében

Balra indulva vékony ösvény vezet végig a gerincen egy kilátóteraszig, ahonnan lepillanthatunk Szabolcsra és az előbb megtekintett református templomra is. Továbbsétálva pedig leereszkedhetünk a vár belsejébe. A földsáncot négy helyen megbontó, az egykori kapukat jelölő lyukak közül az egyiket itt találjuk. A bejáratot egy kiépített parkoló, és egy bronzból készült, félelmetes ábrázatú hun férfit mintázó szobor jelöli. A várba betörve újra a szúrós fűben lépkedünk, lábunk épségének érdekében ajánlatos valamilyen zárt cipőt felvenni, ha erre is el szeretnénk sétálni. Az ösvény egy magaslathoz vezet, ahol néhány síremléket találunk. A kövekre karcolt dátumok nem igazán vehetőek ki, de még mielőtt a sírok csekély számából azt hihetnénk, hogy a falu lakossága örök életű, egy tábla tudtunkra adja, hogy a vár belsejét csak ideiglenesen használták temetkezésre. Innen visszatérhetünk a templomhoz, vagy meghódíthatjuk a vár sáncainak másik oldalát is a múlt emlékei után kutatva.

A földhalmok a bejárat felől