Mi történik Katalinpusztán?

A Katalinpusztai Kirándulóközpont folyamatos fejlesztése újabb lépcsőfokhoz érkezett. A három már meglévő tanösvényt - Gyadai-tanösvény, Legyél te is kiserdész óvodás tanösvény, Madárdal tanösvény - létrehozása és a függőhíddal, pihenőkkel való kibővítése után már a Vendégházzal és játszótérrel kiegészített Látogatóközpont is készen áll. A komplexum bejáratánál azonban további munkálatok folynak, így egyre inkább kirajzolódik a nemsokára elkészülő kisvasút képe is. A hatalmas, burkolt parkoló már készen áll, közvetlenül mellette már jól kivehető a mini vasútvonal pályájának és a Csóványosi kilátó másának jövőbeni képe. A kirándulóközpont fejlesztése a „Nyugattól-keletig a nógrádi erdőkben, az Ipoly Erdő Zrt. komplex ökoturisztikai fejlesztése” nevű program keretében valósul meg, amely Katalinpusztán kívül a Csóványosi kilátó és a Somoskői Vadaspark rekonstrukcióját is magában foglalja. A munkálatok mellett a tanösvények és a Látogatóközpont is zavartalanul üzemel. Így néz ki a komplexum most:

Épül a kisvasút és a kilátó

A Látogatóközpont bejárata

Irány az interaktív erdei kiállítás

Részlet az ovis tanösvényből

Az egyik tanösvény névadója a Gyadai-rét

A függőhíd

Kirándulás a híres Római-fürdőhöz

A Bakony egyik legismertebb látnivalója méltán híresült el különleges szépségéről. A Gaja-patak által létrehozott völgy bővelkedik természeti látnivalókban, ám a legérdekesebb ezek közül egyértelműen a Római-fürdő. A környék igazi családi kirándulóhely rengeteg patakparti pihenővel és rövid, de látványos sétautakkal. A Szlovák Paradicsom szurdokaira emlékeztető patakvölgy legkönnyebben Bakonynánáról érhető el. A településen több parkoló áll rendelkezésre, amelyek rendszerint meg is telnek a kirándulók autóival. A vízparton induló sétaút egy fogadót megkerülve kis fahídon kel át a patak túlpartjára, majd hűvös bükkerdőben kezd kanyarogni egyre magasabban. Az ösvény érint egy látványos, összefonódott gyökérzettel rendelkező facsoportot, amely az út oldalába ékelődve azonnal a mellette elhaladók csodálatát vívja ki. Minden kiránduló megáll itt egy fénykép erejéig. Az út ezután szűk csapássá válik, esős időben nagyon saras és csúszós, ilyenkor jól jön egy túrabot a kezünkbe. A Gaja-patak hamarosan nagy kanyart vesz, ezt az idilli helyszínt alakították ki egy jókora tűzrakókkal, esőbeállókkal és szemetesekkel felszerelt pihenőnek. A grillezőt egy nagyobb fahídon átkelve érjük el, az asztaloknál némi információt is olvashatunk a várva várt Római-fürdőről. 

Kirándulók a Római-fürdő szakadékának tetején

Innen már csak a vízpartot kell követnünk, és pár száz méter múlva megérkezünk az addig nyugodt vízfolyás fortyogó katlanához. Eltévedni lehetetlen, csak a kirándulókat kell követni, akik egyszer csak megtorpannak és összesűrűsödnek ahogy az út véget ér. A liánokkal és mohával benőtt árnyas hegyoldalak megemelkednek körülöttünk, jobbra sietve zubog le a mélybe a patak, alattunk pedig jókora szakadék tátong. Ez a természeti szépség maga a Római-fürdő. 

Pillantás a sziklákról a mélybe

A katlanból visszafelé indulva rátérünk a jelzett kirándulóút folytatására, amely a szakadékot és kőfalat megkerülve a már újra nyugodtan csörgedező patakhoz vezet. Itt újabb kiépített pihenő várja a kirándulókat esőbeállóval és tűzrakó hellyel az idilli Vadalma-forrás partján. A tiszta víz a mélyből bugyogva tör elő majd belefolyik a Gaja-patakba. A pihenőtől a felettünk haladó aszfaltútra felmászva hamarosan meglátjuk a Bakonynánára vezető kirándulóutat. 

Ami kimaradt a Veresegyházi-tavakból - séta a Pamut-tónál

Első pillantás a Pamut-tóra

Béka - teljesen beleolvad a környezetébe

Legutóbb, amikor a Budapest közelében fekvő, négy tavat is felölelő Veresegyházi Tavak tanösvényen jártunk, akkor sajnos egy részét nem jártuk be. Most azért tértünk vissza, hogy ezt a hiányosságot pótoljuk. A tavakat a Veresegyházon áthaladó vasútvonal osztja ketté. Ettől északra fekszik három, délre pedig egy tó. Ez utóbbit nem fedeztük még fel, melynek neve Fenyves vagy Pamut-tó. Az Ivács nevezetű vasútállomás mellett lehetőség van parkolásra, innen kezdtük meg a sétát. A Pamut-tó mai képét 1978 és 1979 között alakították ki, amikor az eredetileg vadvíz jellegű tavat az Ivácsi-tóhoz hasonlóan kikotorták és felduzzasztották. Ennek megfelelően az első dolog amit megpillantunk, az az északi felén lévő duzzasztógát. A víz sebesen folyik le a mély nyílásba, amely egy beton teraszról közelről is megfigyelhető. A tónak ezen az oldalán meredek betonfal van, amin több helyen lépcsők vezetnek le a vízhez. 

Látkép a tóparti ösvényről

Ernyős madártej

A gát mentén végighaladva beláthatjuk az egész tavat. Jobbra lapos, füves partot láthatunk tele horgászokkal, balra pedig telepített fenyvest. A fenyvest erdei- és feketefenyő alkotja, hamar rájövünk, hogy miért is kerültek ide. Ahogy továbbsétálunk a tóparttól kicsit eltávolodva, a talaj átvált homokba, mintha csak a tengerparton vagy a Kiskunságban sétálnánk. Ezen homokdombok megfogására szolgál a fenyves. Itt sétálhatunk a fenyőfák között a homokos úton, vagy a vízparti ösvényen is. Mi leereszkedtünk a tópartra, ahol rengeteg színes tavaszi virággal és ugrándozó békával találkoztunk. Sok helyen láttunk elhagyatott stégeket is. Bár ezen az oldalon a táj festőibb, mégis valószínűleg egyszerűbb a horgászat a lankásabb szemközti oldalról. A tóparti növényzet még csak éledezett, ezért jól láthattuk a kék vízfelületet, amelynek nyugalmát néha egy-egy felugró hal zavarta meg. Az ösvény egyre szűkül, végül a tó végi nádas mellett vezet vissza a fenyőerdőbe. 

Út a pihenőparkon át a tóhoz

Innen kicsit továbbsétálva átvághatunk a ligeterdőn, amennyiben nincs elöntve, mint esetünkben. Az ösvény a Pamut-tavat tápláló Sződrákosi-patakon át vezet. Mi azonban most arra kényszerültünk, hogy az egész ligeterdőt megkerüljük. A fenyvesből kiérve egy kőhíd vezet át a patak felett, majd megérkezünk Veresegyház Ivács nevű városrészéhez. A kis területet családi házak és nyaralók borítják, ide vezet át az előbb említett ösvény. Erről az oldalról már meg tudtuk közelíteni a ligeterdőben csordogáló patakot, majd visszatértünk a betonútra. Hamar újra előbukkan a Pamut-tó kékje, és a mellette létesült pihenőpark. A padokkal és asztalokkal felszerelt füves területet a kutyatej sárga, és az ernyős madártej csillag alakú, fehér virágai tarkították. Lesétáltunk a partra, ahol a Malom-tóhoz hasonlóan sűrűn helyezkedtek el az apró stégek. 

Az Ivácsi-tó

Büfé a parton

Mielőtt visszatértünk volna a már meglátogatott három tóhoz, egy kis kitérőt tettünk a Nádasliget Pihenőparkba, amely közvetlenül a vasúti sínek mellé épült. A csendes kis oázis a helyiek összefogásának eredménye. Találunk itt hintát, esőbeállót, információs táblákat, és egy patak parti pihenőt is. Visszasétáltunk a síneken át az Ivácsi-tóhoz. A vízbe nyúló kis félszigeten éppen valamilyen rendezvényt tartottak, így hemzsegtek az emberek. A part képét meghatározták a horgászok, mivel a vízi növények még nem nőttek meg eléggé. A büfé környékén hatalmas élet volt, malacsütés és piknikező társaságok. A Tőzeges-tóhoz érve hangos békakuruttyolás fogadott minket. A kis holtág vize annyira tiszta volt, hogy egészen az aljáig le lehetett látni. Benne töménytelen mennyiségű békapete úszkált. Minden lépésünknél több béka ugrott ijedten a tóba. Besétáltunk a Malom-tó kis félszigetére is, ahol a nádas sűrűjében egy emlékhely tanúskodik a tóból már kihalt növényekről. 

Stég a Malom-tavon

Itt már nem találkoztunk sok horgásszal, nyugalom és békesség honolt mindenhol. A strandhoz vezető hídra érve láthattuk, hogy milyen gyönyörűen tükröződnek a felhők a Malom-tó vizén. Majd balra tekintve néhány strandolót is megpillantottunk. Mivel még nem indult el a strandszezon, a homokos partra ingyenesen lehetett lesétálni. Megragadtuk az alkalmat és felfedeztük a partszakaszt. A zuhanyzókkal felszerelt strand büféi már nyitva voltak, a teraszok pedig tele fürdőruhás emberekkel. Sokan azonban még nem merészkedtek a vízbe. A bejárattal szemben hosszú stégen sétálhatunk be a víz fölé. Visszafelé megcsodáltuk a Tőzeges-tó másik oldalát is, ahol a gyér tavaszi növényzetnek köszönhetően végre megpillanthattuk a két tó közötti zubogó patakot is.

Séta a Paprikás-patak völgyén át a solymári Kálvária-hegyre

Útvonal: Solymár– Alsó-Jegenye-völgy - Kálvária-hegy – Solymár 

Solymár közelében egy kellemes sétát tehetünk a Paprikás-patak völgyében. A séta kedvünk szerint kiegészíthető a szomszédos turistautak beépítésével, és így a táv növelhető. A környék vonzerejét a kirándulás alatt a relatív kis távolságán belül fellelhető sok látnivaló adja: találunk itt vízesést, rétet, dolomitfalat, várromokat, kilátópontot és kálváriát is. Ez a kirándulás a várromok kivételével mindegyik fent említett látnivalót magában foglalja.

A patakvölgy közvetlenül az autóút mellett halad. A turistaút bejáratánál található Shell kút mellett leparkolhatunk. Innen az aszfaltúton található zebrán áthaladva pár perc alatt már a természetben találjuk magunkat. A turistaút jelzése a sárga csík, ezt kövessük. A patakvölgy egyik érdekessége, hogy a víz fölött sok fából készült híd ível át az út során, ezzel is színesítve a kirándulást. A másik érdekesség pedig a dolomitfal, amely az eróziónak köszönhetően látszik egyre nagyobb felületen a patakvölgy két részén. Az első egy nagyobb felületű erózió, ahol a fal szinte teljesen fehér, de néhol szürkés és sárga színekben is játszik. A gyerekek előszeretettel csúszkálnak le a domboldalban, miután felmásztak a fák gyökerei által alkotott természetes lépcsőkön. A második dolomitfal kisebb felületű, erre nem lehet felmászni. Alatta a vízmosásoknak köszönhetően a domboldal leszakadt, így a megmaradt földsáv meg lett erősítve egy korláttal és falécekkel a biztonságos áthaladás biztosítása céljából. Többször találkozhatunk a völgyben a helyiek által ültetett fiatal facsemetékkel. Ezeket az erdősítési helyszíneket táblák jelölik. A patak vize gyönyörű tiszta, egészen lelátni az aljáig. Nagy kár, hogy sok helyen rengeteg a szemét a vízben, ami valószínűleg a közeli civilizáció negatív hatása.

A Paprikás-patak medre

Dolomiftal

A Shell kúti bejárattól indulva a sárga csíkon haladva úgy tíz perc sétával érjük el az első látnivalót, a vízesést. Le kell térnünk az útról balra, ahonnan egy kilátóteraszra jutunk. A vízesés különlegessége azonban az, hogy a kilátóteraszról továbbindulva teljesen körbejárható, így nem csak a vízoszlop szépségét csodálhatjuk meg közelről, hanem a köveken élő növényeket is. Az 5-6 méter magas vízesés kis tóba torkollik, ennek vize szintén teljesen áttetsző. Tovább haladva érjük el először a nagyobb, majd a kisebb dolomitfalat. Az előzőnél találunk egy padot is, amin megpihenhetünk.

A következő látnivaló a Rózsika forrás. Ennek vize nem iható. Téli időszakban figyeljünk oda a közelében előforduló jégre, ami még akkor is jelen lehet, ha sehol máshol az út során nem találkozunk jéggel. A forrás felett kövek közé ágyazva láthatjuk a Rózsikáról készült domborművet, ami azt ábrázolja, ahogy a lány korsójából a vizet önti. A forrás után a következő megálló a patakvölgy menti nagy rét. Itt lehetőség van grillezésre, napozásra és labdajátékokra, kihasználva a tágas tér adta lehetőségetek. A rét közepén választhatunk, hogy vagy a patak mentén indulunk tovább egy jelzetlen ösvényen a solymári Szarkavár romjaihoz, vagy a sárga jelzésen sétálunk a Felső-Patak-hegy irányába.

Rózsika a korsójával

Rózsika-forrás

       

Mi ez utóbbit választottuk. A rétet elhagyva egy erdős részre érünk, ahonnan letérve a jelzésről egy meredek kaptatón kapaszkodhatunk fel a kopasz hegytetőre. Ez kicsit strapás, de a kilátás miatt mindenképpen megéri. A 312 méter magas csúcsról szép időben megcsodálhatjuk a panorámát a Les-hegyre, Solymárra és a budapesti második kerület peremére. Ottjártunkkor épp egy hatalmas hóviharba kerültünk, így sajnos a panoráma helyett inkább egy egybefüggő nagy fehérséget láttunk.

A Golgota-keresztek

Kálvária-hegy

Innen visszatérve az erdőbe egy jelöletlen ösvényen jutunk vissza a sárga jelzésre, ami egyenesen a Kálvária-hegyre vezet minket. Kövessük a sárga háromszöget amíg a domb tetején található három fehér kereszthez nem érünk. Innen szintén megint szép a kilátás a környéke. Habár ezen csúcs magassága 384 méter, a Felső-Patak-hegyről sokkal nagyobb távolságokba láthatunk el a Solymári-medencében. A Kálvária-hegy Golgota-keresztjeihez vezető stációkat követve juthatunk le egy kicsit meredekebb lejtőn a városba. Innen rövid ideig a házak között sétálunk, majd újra a fák közé, a patakvölgyben érünk. Ezt az ösvényt követve juthatunk vissza a Shell kútnál található parkolóhoz. 

Szendehely-Katalinpuszta: A szórakoztató Gyadai tanösvény

Irány a függőhíd

Kis tó a látogatóközpont mellett

Óriások pihenője

A Gyadai tanösvény a Naszály északi lábánál található Gyadai-rétről kapta a nevét. A rét megközelítésére egy 5 km hosszú körtúra került kialakításra, ami változatos terepviszonyok között halad. A tanösvényt bejárva 13 állomáson tudhatunk meg több információt a környékről és annak élővilágáról.  A tanösvény a Szendehely mellett fekvő Katalinpusztáról közelíthető meg. Budapestről kevesebb, mint egy óra alatt juthatunk el ide gépkocsival, de Volán busz is közlekedik a településre. 

A tanösvényt 2005-ben adták át, de azóta is folyamatosan fejlesztik. A kirándulóút leginkább a családosoknak, gyerekeknek szól. Mutatja ezt a sok gyerekbarát létesítmény és a túra könnyű teljesíthetősége is. A kicsiknek külön foglalkoztató füzet is kialakításra került, amelyben az egyes állomásokhoz köthető feladatokat találunk. Az információs táblák már inkább a laikus felnőttekhez szólnak. A tanösvénynek saját parkolója is van, innen indulunk. A parkoló bal oldalán látogatóközpont kerül majd kialakításra, azonban ez most még nem készült el. A tervek szerint múzeum, játszótér, kilátótorony és szabadidő park kerül majd átadásra. Jobb oldalon egy tavat találunk, e mellett kell egy kapun áthaladva rátérni a tanösvény útvonalára.   

Fa pallókon vezet az út a mocsárban

Először a fák közé jutunk, ahol az út felfelé indul, de nem sokáig kell emelkedőn sétálnunk. Erdei ösvényen haladva ismerkedhetünk az erdő életével, például a fakitermelés és a fa korhadásának folyamatával. Az első érdekesség, amit utunk során találunk az egy eróziós árok fölé épített fa függőhíd. Az országban ritkaságnak számító, fapallókból és acélhuzalból épült hidat 2008-ban adták át. Nagyszerű élmény átsétálni rajta. 25 méter hosszan nézelődhetünk körbe a hídról, melynek legmagasabb pontja 6 méteren lóg a levegőben.  

A híd után nem sokkal kiérünk az erdőből a Gyadai-rétre, amely a Lósi-patak mentén található hosszú, vékony, nyílt terület. A rét már az őskortól kezdve lakott volt, de a török korban elnéptelenedett és templomát is elbontották. Ma már csak egy gémeskút jelzi, hogy egykoron használták. A réten keresztülhaladva a következő szórakoztató állomásra érünk, a Lósi-patakon átvezető Órások átjárójához. Itt a patak áradása esetére kiépített facölöpökön tipegve juthatunk el az átbillenő libikókahídig. A túlpartra átérve találjuk az Óriásik pihenőjét, ahol az asztalokon és padokon kívül tűzrakóhely és esőbeálló is kiépítésre került. Visszatérve a patakhoz fapallókon sétálgathatunk a vízzel telített mocsaras ártéren. Innen már egyenes út vezet vissza a parkolóhoz, a jégbe fagyott patakmeder mellett. Ha télen érkezünk, mindenképpen érdemes itt megcsodálnunk a víz alkotta különleges jégképződményeket.

A patakvölgy

Jégcsapok

Téli kalandozás Pilisszentkereszt környékén: a Dera-szurdok és Szentkút

A Dera-szurdok az ország egyik legszebb szurdokvölgye. A Pilisben található, Pilisszentkereszt déli határánál. Pomázról a településre vezető azonos nevű Pomázi-útról kell balra lekanyarodnunk egy erdei útra, ami egy tisztásra visz. Itt lehetőség van gépkocsival parkolni. Gyalogosan viszont a másik végéből tudjuk a legegyszerűbben megközelíteni . Ez esetben Pilisszentkeresztről  a kék sáv jelzést kövessük a völgyig. A szurdokvölgyet a Kovács-patak mélyítette másfél km hosszan a hegybe. Itt mindennek több neve van: a patak többek között Pomázi-patak, Pilisszentkereszti-patak és Dera-patak néven is ismert, a szurdokvölgyet pedig Pilisszentkereszti-szurdoknak is hívják.

A tisztásról indulva a faasztalokkal és padokkal kiépített pihenőhelyen keresztül jutunk el a patakon áthaladó első fahídra. Itt a patak még kedvesen kanyarog, apróbb kövek és ágak láthatóak csak a medrében, és még a szurdokból sem sok látszik. Néhány lépés múlva azonban a hegyoldal melletti ösvényen haladva elérünk egy sziklafalhoz, innen már láthatóvá válik az összesen nyolc híddal tarkított meredek völgy. A völgyben változatos sziklaalakzatokat, kisebb vízeséseket és farönköket figyelhetünk meg. Az út váltakozva halad az ösvényen és a hidakon jobbra-balra, a patakot többször keresztezve. A patakvölgy tanösvénynek lett nyilvánítva Szurdok Tanösvény néven, ennek eredményeként több információs tábla került kihelyezésre, amelyek a völgy kialakulásáról és élővilágáról nyújtanak bővebb információt.

A szentkúti kápolna

A szurdokvölgy felfedezése után a műút másik oldalára átsétálva, kevés gyaloglással érhető el a kék kereszt jelzést követve Szentkút. A két látnivalót egy körúttal egybekötve is megtekinthetjük, ekkor azonban a kirándulás 1/3-a Pilisszentkereszten keresztül vezet. Ha így döntünk, a parkolóból induljunk a Dera-szurdok irányába, a völgy tetején a házak között folytassuk az utunkat, amíg jobbra kanyarodva rá nem térünk a sárga kereszt jelzésre. Ez közvetlenül a Szentkúthoz vezet majd minket. A forrástól a kék kereszt jelzést követve jutunk vissza a műút keresztezésével a parkolóba.

A szentkúti forrás

Szentkúton nem csak egy szépen kiépített forrást, hanem mellette egy hangulatos kápolnát is találunk. A kápolnát azért emelték, mert a helyet csodatévő helynek tartják. A történet szerint egy vak kisfiú itt nyerte vissza a látását, mégpedig úgy, hogy meglátott egy fehér galambot. A kék-fehérre festett kápolnához sok hívő zarándokol el. Az épület körbekerített, padokkal felszerelt kerttel is rendelkezik. A zarándokok zavartalanul imádkozhatnak az erdő nyújtotta csöndben és nyugalomban, a kirándulók pedig a szürke kövekkel kirakott forrás két oldaláról tölthetik fel a kulacsukat.

A muzeális újmassai Fazola-őskohó és a Massa Múzeum

A Bükk szépséges erdeiben találjuk Magyarország egyik legfontosabb ipari műemlékét, amely még Európában is igazi ritkaságnak számít. Ez az 1813-ban épített Újmassai őskohó avagy a Fazola-kohó. A masszív épület Lillafüred és Ómassa között áll, közvetlenül a Lillafüredi kisvasút vonalán. A vonat hegyoldalakban és szurdokokban haladó sínpálya különösen izgalmas élményt nyújt, ráadásul az utazás így rendkívül kényelmes. A kisvonat mentén könnyen elérhető az egyedülálló Újmassai őskohón kívül a Lillafüredi Hámori-tó, a pisztrángtelep és a híres Lillafüredi-vízesés is. 

Az impozáns Újmassai őskohó

A Műszaki Skanzen

A Garadna-völgyben emelkedő Fazola-őskohó a vaskohászat egyik legfőbb emléke, ugyanis közel 55 éven keresztül állítottak itt elő vasat. Az épület nevét építtetőjéről, Fazola Frigyesről kapta. Az 1867-es leállás után a vastermelés a Disógyőr és Miskolc között található Vasgyárba helyeződött át. Az épület előtt szikrázik az ezüst színű Csehszlovák-magyar vaskohászati emlékmű, amely acélból készült. A másik oldalon három vastermékből készített mű ékeskedik. Az út túloldalán érdemes megtekinteni a szabadtéri Műszaki Skanzent, ahol a vaskohászatban használatos gépeket tekinthetünk meg. A kiállított tárgyak között a Lyukóbányai üzemben használt mozdony és csille is van. Szintén az őskohóhoz közel kapott helyet a Massa Múzeum, amely a Diósgyőr-hámori Vasmű történetét mutatja be az érdeklődőknek.