Biatorbágy természeti szépségei

Virágzik a hunyor

Biatorbágy és Sóskút között több látnivalóban gazdag kirándulást tehetünk. A piros kereszt és sáv a Biatorbágyi viadukttól vezet be az erdőbe több irányban, és egészen Sóskútig behálózza a vidéket. A biatorbágyi völgyhídra újonnan épített lépcsősor vezet fel, a szép kilátás miatt érdemes ide is felkaptatni. A sétautak északi ága az Iharos-völgy tavasszal barkával teli patakpartja mentén egy rövid emelkedővel a Kő-hegy tetejére vezet, ahonnan máris újra letekinthetünk Biatorbágy imént elhagyott házaira. A 301 méteres magaslaton kicsit távolabb érdekes sziklaformátumok, a Hármas- és Négyes-szikla, illetve a kaptárkő láthatóak. A környéken rengeteg a már virágzó növény, főleg a hunyor. A zöld és lila színű virág mindent beterít a kirándulóút szélétől amíg a szem ellát, de láthatunk többek között hóvirágot is. A Kő-hegyről dimbes-dombos út vezet át az Iharoson és Öreg-hegyen keresztül a Madár-szirthez, út közben megtekinthetjük az elhagyatott katonai bázis maradványait is. A látványos Madár-szirt egy meredeken beszakadt sziklaorom, amely hosszan szegélyezi a Biatorbágy melletti mezőt. A sziklaszirtről hosszan nagyszerű panoráma tárul elénk, és jól kivehető a szemközt álló Nyakas-kő is. Ide a kijárt ösvényeken könnyedén átsétálhatunk, vagy leereszkedhetünk a kiépített pihenővel rendelkező rétre is a Százlépcső nevű ösvényen.

A Kő-hegy sziklái

A Nyakas-kő

A Madár-szirt

Túra Csobánkáról Csillaghegyre a Nagy-Kevély érintésével

Útvonal: Csobánka, Margitliget - Oszoly-pihenő - Mackó-barlang - Kis-Kevély - Kevély-nyereg - Nagy-Kevély - Ezüst-hegy - Kő-hegy - Róka-hegy - Csillaghegy

Indulás felfelé a löszmélyúton

Újabb tavaszi túránkat Csobánkáról kezdtük. A település Volán busszal közelíthető meg Budapestről Pomázon át. A csobánkai elágazástól aszfaltúton tudunk besétálni a tanösvény kezdetéig, de ha ezt a szakaszt levágnánk, akkor a busszal tovább is utazhatunk a falu központjába. Mi a sportosság fényében már a kereszteződésnél leszálltunk a buszról. Először a Dera-patak partján fekvő Margitligetnek nevezett területen találjuk magunkat. A régiót az út mellett álló impozáns kastély tulajdonosa nevezte el a feleségéről. A kastélyt elhagyva átkelünk a Dera-patakon. Fatábla jelzi, hogy merre térhetünk rá a piros sáv jelzésre, amely már a tanösvények része. Máris az erdőben kezdünk sétálni, egy vékony csapáson, ahonnan megcsodálhatjuk Csobánka családi házakkal borított lankáit. A Csúcs-hegy lábánál vezet végig az út az ismertető táblák mellett, amelyeken információkat találunk a gyep- cserje- és lombkoronaszint élővilágáról. Az erdőből a falu határában található tisztásra, az úgy nevezett Oszoly-pihenőhöz érünk. Itt autóval parkolhatunk, illetve rendelkezésünkre áll néhány asztal és pad is. A piros sáv innen a Csúcs-hegy szikláinak közvetlen közelében vezet tovább, haladhatunk erdei ösvényen vagy aszfaltúton is, amíg el nem érjük a löszmélyutat. A sziklák melletti út több helyen sajnos szemetes, de mégis érdemes erre jönni, mivel a sziklában érdekes lyukakat figyelhetünk meg. A löszmélyút kaptatójára vezető ösvényen megpillantottunk néhány már virágzó odvas keltikét, úgy látszik a csobánkai rész melegebb a környékhez képest. A kaptatón felfelé sétálva az út falán kapaszkodó hatalmas gyökerekkel találkozhatunk, és további két információs tábla segít nekünk a természet megismerésében. Ezek a Madáritatók és a Bogarak. 

Az őszi falevelek még eltakarják az éledező növényeket

A Mackó-barlang

A túra nehéz része innen kezdődik. A piros, sárga és kék jelzések metszőpontjába érve a sárga sávon sétálunk tovább. Az út meredeken vezet fel a Kis-Kevély oldalában a Mackó-barlanghoz. Mivel tavasz van, utunkat a sáros talaj, és a csúszós gyökerek is nehezítették. Néhány helyen lépcsők segítik a felkapaszkodást. Már fél úton elkezdenek megjelenni a gyönyörű fehér hóvirágok, és számuk egyre csak növekszik a hegy teteje felé haladva. A Mackó-barlanghoz felérve meglepve láttuk, hogy mekkora képződményről is van szó. A hegyben 10 méter széles és 11 méter magas lyuk tátong, amelynek falai vöröses-szürkés színekben játszanak, plafonjáról pedig helyenként csöpög a víz. A barlang az ősember lakhelye volt, ahol az általa elejtett ősállatok csontjait találták meg.

Végtelen hóvirágmező

Pillantás hátrafelé a sziklás úton

Hófehér harangok

Innen már egy kicsit kellemesebb sétával haladunk tovább a hóvirágok tengerében, de még mindig felfelé kaptatva. Nemsokára elérjük a Kis-Kevélyen található rétet, ahol pihenő- és pecsételőhely vár minket. A Kevély-nyergen tovább sétálva a földúton egyre több sziklát találunk. Visszanézve megcsodálhatjuk a Kis-Kevély lankáit. Néhány kanyar és máris megérkezünk az első kilátópontunkhoz, ahonnan ráláthatunk a jellegzetes alakú Kerekes-hegyre, az Egri várra, a Háziréti horgásztóra és a Fehér-hegyre. Még egy kicsit sétálnunk kell azonban a fák között, hogy elérjük a Nagy-Kevély fantasztikus panorámát kínáló kilátópontját. A sziklás oromról nem csak az eddig említett tájat, hanem Pilisborosjenőt, Ürömöt, az Ezüst-Kevélyt és a Kő-hegyet is megcsodálhatjuk. A kilátópont ideális pihenő a sok szikla miatt amikre leülhetünk és persze a szépséges táj miatt is.

Kilátás a Nagy-Kevélyről

Pilisborosjenő és a vöröslő föld

Innen már csak lefelé kell sétálnunk, túl vagyunk a túra nehéz részén.  A piros sávon haladunk továbbra is. Először még mindig a sziklákkal tarkított ösvényen, majd lapos földúton sétálunk. A földút jobb oldalán tájidegen fenyvest figyelhetünk meg, ami betelepítés eredményeként alakult ki. Az Ezüst-hegy csúcsától újabb fantasztikus kilátásban van részünk, innen Pilisborosjenő összes házát és templomát is megfigyelhetjük. A vörös homokkőből álló hegyorom oldalában sétálva további érdekes alakzatokra és sárgás-vöröses kőzetekre lehetünk figyelmesek. Úgy látszik a moha különösen szereti ezt a kőzetet vagy ezt az éghajlatot, mert dúsan tenyészik a környéken, és hatalmas szőnyegeket alkot. A zöld moha és mészkő együttese lenyűgöző látvány.

Vörös homokkő és zöld moha egyvelege

Az út továbbra is lefelé visz minket, amíg el nem érjük az Ezüst-hegyi kőbánya tetejét. A bánya szélére kisétálva beláthatjuk a hegy elhordott részeit, és a sok otthagyott kősziklát. Lesétálva a bánya bejáratához pedig több információs táblát is találunk.

Az Ezüst-hegyi kőbánya

Kellemes sétával jutunk még lejjebb a Kő-hegy lankáin. Bal oldalunkon tanyák sorakoznak, ahol szántóföldek és legelő lovak váltják egymást. Egy aszfaltút keresztezi a turistautat, amelyen átkelve újabb tanyák, lovak és szántóföldek között haladunk tovább. Balra már láthatjuk Békásmegyer jellegzetes tíz emeletes panelépületeit. Az út a rétről egy borkos területre visz, ahol egyre több szemétre lehetünk figyelmesek. Először azt hittük, hogy a szél hordta ide a különböző papír- és nejlondarabokat, de ahogy közelebb értünk láttuk, hogy a növények kellős közepén is tornyosul a szemét, ahova gyakorlatilag lehetetlen beszórni azt. Az úton haladva a szeméthegyek nagyon kellemetlenek, valószínűleg jelenleg is illegális lerakóhelynek használják az emberek. Bal oldalunkon néhány ösvény vezet a hegy pereméhez, ahonnan jobban megcsodálhatjuk Békásmegyert és a Megyeri-hidat, de ha itt lepillantunk, nem csak a szép kilátást, hanem újabb szemétkupacokat is láthatunk. Lassan beérkezünk egy fenyőerdőbe, ám a szemét továbbra is jelen van. Az út az erdei ösvényen halad a Róka-hegyi kőbányáig, ahol elhagyhatjuk az erdőt és aszfaltúton sétálhatunk le a családi házak között a Csillaghegyi HÉV megállóig. Bár a kirándulás fantasztikus helyeken halad végig, a vége mégsem volt túl kellemes, mivel a szemetes erdei szakasz után a csillaghegyi lomtalanítás kellős közelébe csöppentünk, így több, mint elég szemetet láttunk egy időre.

Szeméthegy az út közepén

Panoráma Békásmegyerre és a Megyeri-hídra

Tavaszköszöntő túra Pomázról Szentendrére a Kő-hegyen át

Útvonal: Pomáz - Petőfi pihenő - Kő-hegy - Kis Kő-hegy - Szentendre

A Római katolikus templom

A tavasz immáron megérkezett, és a 16 fokos hőség kirándulásra csábított minket. Bár az időjárás inkább felhős volt,  néha azért a nap is kisütött és jól megizzasztott. Sétánkat Pomázról kezdtük, amely a Szentendrei HÉV-el közelíthető meg a legkönnyebben. A vasútállomástól a városon keresztül jutunk az erdőbe, így út közben lehetőségünk van annak nevezetességeit is megcsodálni. Először a Szerb templomhoz érünk. A fehér épületet fal veszi körül, amin sajnos nem sikerült átjutnunk, így nem tudtuk megcsodálni a díszes ikonosztázát. Pomáz szerb település, a szerbek nevéhez fűződik a templom török hódoltsági lerombolása utáni helyreállítása is. A török uralom alatt a város lakossága erősen megfogyatkozott, majd a XVII. század végén kezdtek betelepülni a szerbek, akik újra felvirágoztatták. A következő állomás a Római katolikus templom. Ez a szerb templommal ellentétben egy kis szabadon bejárható kertben helyezkedik el, és világossárga színű. A templomkertben apró szentélyt, és a bejárattal szemben egy díszes keresztet is találunk. A város harmadik nevezetessége a Teleki kastély. A jelenleg már nem látogatható épületet szépen karbantartott kastélypark veszi körbe, ahol játszótér és pihenők lettek kialakítva. A kastély eredetileg a Wattay család tulajdonában állt, akik a város birtokosai voltak. Később tőlük vásárolta meg a Teleki család a birtokot, ezért az épület neve néhol Teleki-Wattay kastélyként van feltüntetve. Innen a temető irányába sétáltunk tovább, út közben több díszes székelykaput is megcsodáltunk. Ha megszomjaznánk az út mentén számos kisboltot is találunk. 

A Teleki-Wattay kastély épülete

A temetővel szemközti réten először a Honfoglalási emlékművet pillantjuk meg. Ez a modern stílusú építmény  a hősi halottaknak állít emléket. Innen már csak pár lépés a Luppa-mauzóleum. Az épületet a Luppa család állíttatta, akik az egyik leggazdagabb pomázi szerb család hírében álltak. Többen között nekik köszönhetően lett beültetve a Luppa-sziget. A bizánci stílusú építmény igen rossz állapotban van, falai szégyen szemre össze vannak firkálva, a tetőszerkezete pedig helyenként lyukas. Az épületet lezáró vaskapuk alól kikandikál a szemét. Nagyon ráférne már egy felújítás. Innen vissza kell sétálnunk a temető felé, hogy újra rátérjünk a Kő-hegy irányába vezető zöld sáv turistajelzésre. Kellemetlen szakasz következik, a házak között sétálva rengeteg autó elől kell félreállnunk, amíg végül elérjük a vadregényes Zengő-völgyet.

A vadregényes Zengő-völgy

Fa- és kőhordalék a patakvölgyben

Az erdő itt fantasztikusan szép, a kiszáradt patakvölgyben a hó olvadásának nyomai mutatkoztak. A kövekkel telített meder mentén hatalmas, egészséges fák sorakoznak. Az út a völgyben visz egy darabig, majd a rengeteg érdekes alakzatú hordalék megcsodálása után egy kisebb emelkedőn jutunk ki a patakvölgyből. A mélyedésből kiérve sáros autóút mellett vezet az ösvény, egészen a János-forrásig. A forrásból épphogy csordogált a víz, a patakmederben végigtekintve itt is rengeteg fahordalékra lettünk figyelmesek, amelyek azonban a Pilisi Parkerdő Zrt. munkájának köszönhetően már szépen fel voltak darabolva. 

Innen újabb emelkedő következik, amely egészen a Kő-hegyig tart. A fáradalmas hegymászás után azonban elénk tárul Pomáz látképe. Megcsodálhatjuk az utcákat és épületeket, amelyek mentén idáig jutottunk. Tovább sétálva a panorámaúton újabb kilátóponthoz érünk, ahonnan már a Pomáz melletti belvizes síkságot is szemügyre vehetjük, illetve a vulkáni kőzetmeredélyen álló Petőfi kilátót is megpillanthatjuk. A kilátóhoz átsétálva megcsodálhatjuk a Petőfi emlékművet és a fantasztikus panorámát. Tiszta időben innen igen messze elláthatunk, most azonban szürke, felhős időnk volt, így örültünk a környező települések látványának is. Azonban még a legnagyobb ködben is elláthatunk a kilátó vaskorlátjai alatti Gomba-sziklához. Az alakzat neve persze a gombaszerű alakjából ered.  

Az első pillantás Pomázra

Tavaszköszöntő virágok

A következő megállónk a Kő-hegyi menedékház volt. Ahogy kiléptünk az erdőből az épület előtti nagy rét tárult a szemünk elé. A tisztáson sok asztalt és padot találunk, ahol megpihenhetünk, a menedékház pedig finom ételekkel várja az éhes kirándulókat. A rét közepén ideiglenes tavat alakított ki az elolvad hóból és esőből maradt víz, amelyet a tavasz apró, sárga hírnökei vettek körül. Utunk során felfigyeltünk a már rügyező bokrokra és fákra, ám a bimbók még nem bomlottak ki. Ezek a kis sárga virágok igazi színfoltot jelentettek. Kisebb pihenő, és immár Szentendre panorámájának megcsodálása után elkezdtük a leereszkedést. A menedékház melletti állatpark mellett elhaladva egy kis szentélyhez érünk. 

Panoráma a Petőfi-kilátóból

A Gomba-szikla

A Püspökmajor-tanösvény állomása

Innen  a sárga sáv jelzés vezet le minket Szentendrére. Az út az erdőből kiérve ritkán lakott dombokon vezet végig, majd egy vadrózsával dúsan benőtt réten visz át. A részben föld, részben murvával borított széles utakon mér autók is közlekednek. A vadrózsabokrok között Szentendre egyik lakótelepéhez jutunk ki, amely a Püspökmajor-tanösvény része. A főként növényi kuriózumokat bemutató tanösvény 6. állomását érintettük, amely egy keresztet jelöl. Innen már egy újabb unalmas, aszfaltozott szakaszon jutunk el a Szentedrei HÉV végállomásához, ahonnan visszautazhatunk a főváros irányába. A mozgalmas állomáson több üzletet és büfét is találunk, ahol eltölthetjük az időt a szerelvény indulásáig.           

Kirándulás a Kő-hegyre a Vasas-szurdok érintésével

A Kő-hegyi tó a szárazon maradt fákkal

Kihasználva a kellemesen meleg és napos időjárást, tavaszköszöntő sétát tettünk a Kő-hegyre. Autóval érkeztünk a Dömörkapui elágazáshoz, ahol több helyen is le lehet parkolni. Itt található az Anna-völgy, ahonnan nekiindulhatunk a hegynek a zöld sáv jelzésen. Először lapos terepen haladunk, balra egy állatokkal teli tanya szegélyezi az utunkat. Nem sokkal később keresztezzük a Bükkös-patakot, ebbe folyik a kicsit messzebb található Sándor-forrás vize is. Továbbhaladva elhagyjuk a néhány környező épületet, és elkezdünk meredeken felkapaszkodni a hegyre a széles turistaúton. A jelzés egy mély szurdokvölgy mellett vezet végig az erdőben, amely telis-tele van méretes kidőlt fákkal. Néhány még erősen kapaszkodik a földbe, és próbálja elkerülni hogy pálcikaként eldőljön, így több helyen is megfigyelhetjük a kiálló gyökerek érdekes kompozícióit.  

A csacsi a Kő-hegyi tanyán

Mire felérünk a hegy tetejére, a szurdokvölgy is elfogy, és kis mélyedéssé szelídül. Itt már át tudunk vágni rajta, és a másik oldalon folytatjuk tovább a már kevésbé emelkedő úton való gyaloglást. Először a Kő-hegyi tóba ütközünk, aminek ez alkalommal csak egy egész kis része állt víz alatt. A partját a télből még fel nem ébredt sárgásbarna, kiszáradt vízparti növények és szabadon álló gyökerű fák szegélyezték. A tó melletti fák között kis tanya épült, ahol a kirándulók boldogan etették a kerítés másik oldalán lévő szelíd kecskéket és az egy szem csacsit. Innen már csak pár lépés a Kő-hegyi menedékház épülete, amely 1933 óta áll ezen a tisztáson. Az épületet tűzrakó helyek, padok és asztalok veszik körbe. Ezen a gyönyörű napon persze sehol sem volt hely, a vidám, természetbe kiszabadult kirándulók még a földet is ellepve piknikeztek mindenhol. Sokan csodálták meg a 366 méteres hegytetőről a Szentendrére néző nagyszerű panorámát is. Itt mi is elidőztünk egy kicsit a napsütésben sütkérezve, majd elindultunk a Kő-hegyi tanösvény útvonalán a Vasas-szakadék irányába. 

Panoráma Szentendrére

A Vasas-szurdok bejárata

A vékonyka ösvényen haladva egy információs tábla tájékoztat a Kis-Kő-hegy növényvilágáról. Erről megtudhatjuk, hogy milyen ritka fajokkal találkozhatunk az eleinte cserjékkel majd tölgyerdővel fedett hegyoldalon. Arra az érdekességre is fény derül, hogy régen a rómaiak fügefákat honosítottak meg a lankákon, majd ezek átadták a helyüket a szőlőültetvényeknek. Minden területet szőlőföldek fedtek, amelyek terméséből különleges eljárással készült vörösbort készítettek. Ez egészen a filoxéra járvány megjelenéséig tartott, amikor a tönkrement szőlő helyét átvették a gyümölcsösök. Ma már csak az érintetlen természetet láthatjuk, amelyben helyenként előbukkannak a régmúltra emlékeztető kősáncok és teraszok, az egyszer volt szőlőültetvények maradványai. 

Indul az út visszafelé

A sárga sáv jelzésű tanösvényt elhagyva a zöld barlang jelzésre kell rátérnünk, ez vezet el a különleges Vasas-szakadékhoz. A természeti képződmény egy törés a vulkanikus eredetű Visegrádi-hegységben, amely a földkéreg mozgásának köszönhetően alakult ki. A Cseresznye-hegyet megkerülve jutunk el a szakadék egyetlen bejáratához. Itt a még őszről maradt falevelek között kezdtünk sétálni az eleinte széles, zöld mohákkal és türkizes színű zuzmókkal fedett sziklák közé. A 250 méter hosszú szakadék úgy néz ki, mintha a hegy kettényílt volna. Beljebb haladva fokozatosak szűkül, majd egy barlangba torkollik. A sziklafalakon megfigyelhetjük a vörösesbarna elszíneződéseket is, amiről a szakadék a nevét kapta. Innen már csak lefelé kell sétálnunk a már ismert zöld sáv jelzésen, hogy visszajussunk a kiindulási pontra.