A Visegrádi Fellegvár

Lépcsők vezetnek a kiállításokhoz

A Dunakanyar egyik gyöngyszeme a 333 méter magasan trónoló Visegrádi Fellegvár, amely nem csak kulturális látnivaló, hanem fantasztikus kilátópont és több kirándulás potenciális kiindulópontja is egyben. A mai, még romjaiban is grandiózus épület elődje egy XIII. században felhúzott építmény volt, amelyet IV. Béla építtetett. A vár az évek során Luxemburgi Zsigmondnak és Mátyás királynak köszönhetően folyamatosan bővült és korszerűsödött. Az épület jelentőségét mutatja, hogy többször is itt őrizték a Szent Koronát és a koronaékszereket. A török időkben teljesen lepusztult vár romjainak műemléki helyreállítása 1960-ban kezdődött el, a munkálatok jelenleg is folynak. A felújításoknak köszönhetően stabil falak között élvezhetjük a kiállításokat és a megannyi teraszról megcsodálható fantasztikus panorámát. 

Bejárat a Vártoronyba

Vadászati kiállítás

A Visegrádi Fellegvár mellett szuvenír boltokkal és étteremmel körülvett parkoló áll. Innen egy meredek lépcsősoron felmászva érjük el a látványos külső kaputornyot, majd a kasszát. A méretes falak aljában sétálva lehetőség nyílik az íjászat kipróbálására, sokszor solymász bemutatót és háziállat simogatást is tartanak, sőt még trónra is ülhetünk és kalodába is zárhatjuk magunkat. Az út egyenesen a külső teraszokhoz vezet, ahonnan jól kivehető az egész Dunakanyar, a visegrádi Királyi Palota és a Salamon torony is. A Vártorony irányába falépcsőkön mászunk először egy belső udvarba, innen érhető el a külön jeggyel látogatható Panoptikum bejárata. További néhány kőlépcsőn jutunk el a vár déli végében található teraszokhoz, ahonnan fahídon a külső falak felé indulhatunk, vagy egy újabb falépcsőn a vár belsejében található kiállításokhoz és újabb teraszokhoz. A kis termekben többek között fegyvertörténeti, vártörténeti és vadászati kiállítás tekinthető meg. 

Panoráma a vár déli oldalából

A visegrádi Királyi Palota

Visegrád központjában, a Duna közelében emelkedik a XIII-XIV. századból származó visegrádi Királyi Palota. A török háborúk alatt romossá vált fehér falak a Visegrádi Fellegvár árnyékában bújnak meg. A látványos épület rengeteg látnivalóval várja a látogatókat, megismerhetjük a palota építésének szakaszait, és több kiállításon tekinthetjük meg a feltárt emlékeket is. 

A Palota épülete, a magasban a Fellegvár

A teraszos, pergolás, fallal körülvett kertek

Az egykor fényűző palotát kaputorony és méretes falak vették körbe. A négyszögletes udvarban teraszok, gyömölcsös- és virágoskert és egy ásott kút kapott helyet, továbbá lovagi tornákat is rendeztek itt. Az impozáns, emeletes főépületben alakították ki a Dunai panorámás királyi lakosztály, amelyet a XIV. századra már hideg-meleg vizes fürdőszobával és vízöblítéses latrinával is felszereltek. A hangulatos, belső udvaros palotaépület közepén ma is megtekinthető a látványos, vörös márványból faragott Herkules-kút, amelyet loggia övez. Ezen körbe is sétálhatunk, majd kimehetünk a királyi panorámát nyújtó teraszra. 

A palotaépület belső udvara a Herkules-kúttal

A palota termeiben berendezett kiállításokon korabeli bútorokkal felszerelt hálótermeket, étkezőt, konyhát és hangulatos folyosókat tekinthetünk meg. A múlt megismerését részletes leírások és makettek segítik, a feltárt leleteket pedig megvilágított vitrinek őrzik. A palota aljában faragott kőemlékekből összeállított tárlat tekinthető meg.  

Berendezett életterek

Faragott kő leletek tárlata és Mátyás szobra

Hol fürödjünk a Szentendrei-szigeten?

Kisoroszi, Szigetcsúcs

Kisoroszi hangulatos településén áthaladva murvás úton találjuk magunkat. A kátyúkkal tarkított, gyakran saras útszakasz a Szentendrei-sziget legszebb részére visz el minket. A Camping területére érve a gépkocsikkal le kell parkolni, mert a bejárás csak a bérlők számára engedélyezett. Az ártéri erdő mellett nyíló tágas rét mentén végigsétálva jutunk le a vízpartra. Először egy nyílt homokos terület fogad, amely a szabadstrand egyik legnépszerűbb része. Jobbra és balra sűrű erdőben vezetnek az ösvények a vízpart további részeire. Balra indulva jutunk el a szigetcsúcsra. Megéri a rövid séta, hiszen nemsokára a Visegrádi várral a háttérben fürdőzhetünk. A szigetcsúcs csak alacsony vízállás esetén látogatható, így érdemes utánanézni előre, hogy alkalmas-e a látogatás. A kavicsos zátony partjai lassan mélyülnek, így szinte a Duna ágak közepéig gyalogolhatunk. A táj mesés, a sasfészekként fölénk magasodó Visegrádi várral szemben a Börzsöny magaslatai nyújtóznak. A hűvös vízben megmártózva figyeljünk az áramlatokra és a sodrásra!

Kavicspadok a sziget mellett, háttérben a Börzsöny

Balra látható a Visegrádi vár

Pócsmegyer, Pázsit-tó

A Szentendrei-sziget közepének nyugati oldalán találjuk Pócsmegyert, amely Leányfaluból révvel is megközelíthető. A tó kis méretű, leginkább bányatóhoz hasonlítható. A terület azonban körbekerített és közművesített, és a vízminőséget is rendszeresen ellenőrzik. A gyorsan mélyülő vízhez füvesített partszakasz tartozik, a létesítmény büfével, zuhanyzókkal és mellékhelyiséggel felszerelt. A bejáratnál parkolót is találunk. 

Surány, Duna-part

A Duna hosszan elnyúló, homokos-kavicsos partja vár ránk a Surány mellett húzódó gátszakasz mentén. Parkolni végig ingyenesen lehet, a vízhez pedig kiépített lépcsősorok vezetnek le. Az árnyas ártéri erdő vagy a napos, érintetlen föveny között választhatunk, hogy hova telepszünk le. A túlpart panorámája itt is szép hátteret ad a pihenésnek.    

Zebegényből a Julianus-kilátóhoz

A Szikla-szentély

A Duna mentén épült Zebegényt több látnivalója miatt is érdemes felkeresni. A Börzsönyi túrákhoz nagyszerű kiindulópontként szolgál, ám egy rövid séta a településen is kellemes időtöltést jelent. A 12-es országúton Zebegényre érkezve a jobb kéz felől található völgyhíd alatt bekanyarodva érkezünk meg a település központjába. Itt áll a hófehér Havas Boldogasszony római katolikus templom. Az egy tornyos épülettel szemben karácsony alkalmából piros díszekkel kidekorált fenyőfát állítottak. Az egy tornyos, különleges formavilágú templomot szintén sötétzöld fenyők veszik körbe. Környékén több emlékmű és szobor tekinthető meg. A templom jobb oldalán továbbsétálva kis híd vezet át a házak között kacskaringózó patakvölgy fölött. Előttünk feltűnik a Kálvária-dombra vezető lépcsősor. Az emelkedő nagy kanyarokkal halad felfelé, pár lépés után elérjük a hegyoldalba ékelődő Szikla-szentélyt. Az üreg rácsokkal védett nyílásán betekintve a szintén karácsonykor megtekinthető betlehem tárul elénk. A falon olvasható információs tábláról megtudhatjuk, hogy ezen a helyen állt a falu első temploma. Ha jól megnézzük a bejárat környékén a sziklát, könnyen kivehető az egykori épület vonala és az egykor a tetején álló kereszt is. 

Zebegény temploma

Az országzászló és a kilátó

A Kálvária-kápolna

Lassan a bájos falusi házak tetőszintjét is elhagyva kiépített pihenőhöz érkezünk, ahonnan letekinthetünk Zebegény központjára. Innen még egy újabb kanyart kell leküzdenünk, hogy felérjünk a Kálvária-dombra. A magaslaton elénk tárul az 1930-as években épült hősi emlékműegyüttes. Balra masszív alapzaton áll a vaslépcsőn megmászható kilátótorony, mely a szívében lobogó országzászlót fogja közre. A körbesétálható emelvényről nagyszerű kilátást élvezhetünk Zebegényre és a Duna kisebb szakaszára is. A kilátó mellett két négyszög alakú szimbolikus sírkert helyezkedik el, amelyeket kőoszlopok és öntöttvas kerítéselemek szegélyeznek. A két udvar között egy bronzból készült Krisztus fej áll egy kőoszlop tetején. Az emlékmű másik végében találjuk a Kálvária-kápolnát. A szintén fehér épülethez hozzá illő stációk csatlakoznak a temető irányába haladva. A templom mellett kereszteket és további emlékműveket találunk. 

Az emlékműegyüttes

Kilátás Zebegényre

A Kálvária-dombról a kék kereszt jelzés vezet minket be az erdőbe. A döngölt földút mentén fából ácsolt feszülettel találkozunk. A Csizmadia-völgy peremén haladunk tovább lankásan fölfelé. A csodás bükkerdőben sétálva élvezhetjük a ritkás aljnövényzetnek köszönhetően levegős, átlátható teret. Az ösvény áthalad a Szeder-völgyön, amelyet hatalmas fatörzsek torlaszolnak el. Innen kisebb kaptató következik, majd nemsokára megérkezünk a Köves-mezőre. Itt újabb kereszt fogad minket, ezúttal kőből. A tágas rét végében hatalmas aszfaltozott parkoló áll, mellette piknikező asztallal. Aligha lehet pihenőnek ennél szebb kilátása, az asztalnál ülve ugyanis a Visegrádi-vár látképe néz vissza ránk a távolból. Sajnos a környéken a kelleténél több hulladék gyűlt össze, de a kilátás így is feledhetetlen. 

A Szeder-völgy

A Julianus barát torony

A mezőről a kék sáv jelzésen továbbsétálva folytatjuk a kirándulást. A turistaút egy rövid szakaszon a Törökmezői tanösvényen halad, amely ezen állomásán a fekete fenyveseket ismerteti meg a természetjárókkal. A kezdetben lassan emelkedő hegyoldal a fenyőerdőből kiérve a Világos-térre ér. Innen azonban már egy minden lépéssel egyre meredekebbé váló, hosszú kaptató vezet fel a Hegyes-tetőre. Amennyiben könnyíteni szeretnénk a túrát, választhatjuk a magaslatra lankásabban felvezető széles földutat is, amely többször keresztezi az előbb említett meredek ösvényt. A 482 méteres hegycsúcshoz közeledve ősöreg bükkfák mosolyognak ránk a kaptatón felfelé. Szerteágazó, göcsörtös gyökereik átszövik a talajt, világos törzsüket zöldre festik a zuzmók. A Hegyes-tetőn a kőből épült Julianus barát torony vár ránk. Az 1939-ben állított kilátó tetejéről zavartalan körpanorámát élvezhetünk a Dunakanyarra. A torony lábánál asztalok és padok várnak ránk. Innen már csak lefelé kell sétálnunk. Először a hegyre vezető kaptatón ereszkedünk vissza a Világos-tér tisztásra, majd a sárga sávon sétálunk a zebegényi Kálvária-dombig. Innen a Kálvária stációit megtekintve először a temetőhöz, majd a település központjába jutunk.

Kerékpárral Kisorosziba Szentendrén át

Az Omszki-tó partja

Kisoroszi Budapestről tökéletes célpont egy kellemes kerékpártúrához. A festői kis falu a Szentendrei-sziget északi részén helyezkedik el, így Szentendre és Tahitótfalu érintésével könnyen megközelíthetjük biciklivel. A kerekezést Budapestről kiérve a gyorsabb haladás érdekében a 11-es út mentén fekvő kerékpárúton kezdtük meg, és nem a szokásos ártéri utat választottuk. Az Omszki-tó mellett elhaladva napozó, pihenő embereket és rengeteg színes vadvirágot láttunk. A tiszta időben csodásan mutatott a háttérben Budakalász.

Útban az Omszki-tó és Szentendre között

Az épülő mobilgát Szentendrén

A kerékpárút innen egy általában kényelmesen széles, aszfaltozott sétányon vezet tovább, ám most helyenként annyira benőtte a növényzet, hogy gyakorlatilag a felére szűkült. A burjánzó gazok között rengetek vöröslő pipacs és csodás kék, sárga, lila és fehér színben pompázó vadvirág díszítette az út szélét, amely üdítő  látványt nyújtott az amúgy unalmas szakaszon. Szemügyre vehettük a sík szántóföldek fölött elnyújtózó Pilis kizöldült vonulatait is. Szentendréig gyorsan haladtunk, a városba érve azonban hatalmas tömeggel találkoztunk. A szél is ellenünk dolgozott, amikor Szentendre határában a kerékpárút melletti szennyvíztisztító illatait felénk sodorta. Azonban a tömeg nem tartott sokáig, csupán a belváros előtt és után egy-egy kisebb szakaszon. A művészek városban a Duna-parti sétányt vettük először szemügyre, amely jelenleg átépítés alatt áll a készülő mobilgát miatt. A sétány egy része érintetlen maradt, azonban a nagy részét elbontották, és beton alapzatot építettek a helyén álló homokpad szélére. Jó hír azonban, hogy amikor elkészül nem csak fent, hanem lent is sétálhatunk majd rajta egészen közel a Dunához, ugyanis két párhuzamos szintet alakítanak ki. Az építési terület jelenleg kordonokkal van elzárva, de a lenti sétányt néhányan már használatba is vették. 

A Szerb ortodox temető

Macskaköves utca Szentendrén

Szentendre háztetői

Az eddig mindig zsúfolt Duna-parti sétány központi helyét úgy látszik, hogy az eggyel beljebb fekvő sétálóutca vette át. Itt az összes étterem és cukrászda kitelepült teraszokkal várta a látogatókat, az utcát asztalok és székek, illetve különböző termékeket árusító standok lepték el. A Fő téren lélegzethez jutottunk a zsúfolt utca után, majd innen könnyedén feljutottunk egy szűk sikátoron át a város tetején trónoló Keresztelő Szent János Plébániatemplomhoz. A város legrégebbi temploma egy hatalmas panorámaterasz közepén áll, innen beláthatjuk Szentendre belvárosát és még a Dunára is lepillanthatunk a háztetők között. A templom az egyike az utolsó helyeknek a városban, ahova még ingyenes a belépés. Innen néhány perc sétára találjuk a Szerb ortodox temetőt, ahol több száz éves síremlékeket csodálhatunk meg. Visszatérve a belvárosba a Duna-parton folytattuk tovább a tekerést, ahol újabb dugóba botlottunk, ugyanis az út a munkálatok miatt csak egy vékony sávban volt járható. A kisebb nehézséget leküzdve azonban megnyílt előttünk az aszfalt, és vígan suhantunk egészen Tahitótfaluig. Ez a szakasz részben a Duna-parton, részben az autóút mellett halad változatos terepviszonyokon. Az autóútra kiérve sok eperárussal találkoztunk, a Leányfalusi strandon pedig telt ház volt, mintha csak nyár lenne. A Szentendrei-szigetre Tahitótfaluból egy széles hídon kelhetünk át, amelyről megcsodálható a Duna keskeny ága is.

Árvalányhajmező a Szentendrei-szigeten

Ártér a szigetcsúcsnál

A Szentendrei-sziget 31 km hosszan nyúlik el a Dunában. A legészakibb csúcsában található Kisoroszi, amely a Tahi hídtól még 11 km-re fekszik. Az út idáig sima aszfalton vezet eperföldek és árvalányhajjal fedett vadvirágos rétek között. Néhol szabadon tartott lovak és tehenek, illetve magányos tanyák tűnnek fel, igazán idillikus. Kisorosziba érve egy csodás településre csöppentünk. Az út mentén hosszúkás parasztházak állnak, a faluközpontban pedig modern alkotásokkal tűzdelt teret találunk. A főtér közelében több étterem is található. A szigetcsúcs felé haladva jobb oldalt egy lépcsősor vezet fel a nemrégiben felújított Kálvária dombra. Itt megcsodálható a falu bájos kis kápolnája egy sövénnyel körülvett kicsiny réten. Innen az aszfaltút átvált döngölt földúttá. Először balra, majd jobbra kanyarodva kell követnünk az utat, hogy először a kempingbe, majd a szigetcsúcshoz érjünk. A part kavicsos öbleit piknikezők lepték el, a Visegrádra néző várva várt kilátás azonban a magas vízszint miatt sajnos elmaradt. Az árteret olyan magasan lepte el a Duna, hogy nem tudunk kisétálni a fák közül, azonban a lomb között így is feltűnt a messzeségben az apró vár. Visszafelé a csodálatos színű Cseres-tó felé tettünk egy gyors kitérőt, amely a falu szélén található. A bányató kékje fantasztikusan mutatott a pipacsos mezők közepén. Innen visszatértünk az aszfaltútra, és leküzdöttük a távot még egyszer visszafelé.

A Cseres-tó Kisoroszi mellett

Kirándulás Pismányból a Vörös-kőre

A farkas kutyatej és a kilátás

Tavaszi színpompa

Kirándulásunkat Szentendre "hegyvidéki" területéről, a Pismánynak nevezett városrészből kezdtük. Erre a 873-as Volánbusz járat közlekedik, de mivel nem visz fel teljesen a hegytetőre érdemesebb gépkocsival érkezni, mivel a HÉV-től felsétálni a Pismány-hegyre egy külön túra. A Cseresznyés úton kell végighaladnunk amíg el nem fogy az aszfaltút. Itt megpillantjuk a jobb oldalon az erdőt és a fákra festett sárga sáv jelzést is. Balra végig szép panorámában gyönyörködhetünk a családi házak kertjén áttekintve amíg felérünk a hegytetőre. Megkezdjük a sétát a fák között. Először hétvégi házak mellett haladunk felfelé, majd a házak egyre elhagyatottabbak lesznek, míg végül teljesen elfogynak. Nemsokára egy sorompó és egy tábla jelzi, hogy megérkeztünk a természetbe. Az emelkedő a földúton tovább folytatódik. Tanúi lehetünk a fakitermelés eredményezte napfényes, ritka erdőnek. Rövid sétával egy tisztáshoz érünk, ahol az éppen virágzó sárga színű farkas kutyatej bokros szigetei tarkítják a fátlan területet. Innen fantasztikus panoráma tárul elénk Szentendrére, a Dunára és a szikrázó bányatavakra. A messzeségben feltűnik a Megyeri híd két jellegzetes tornya is. 

Panoráma a Pilisre

Továbbsétálva kivágott farakások mellett haladunk el, míg a ritkás erdőt egy árnyékosabb terület váltja fel. Innen már csak egy rövid kaptatót kell leküzdenünk ahhoz, hogy meghódítsuk a Nyerges-hegy 558 méteres csúcsát. A hegytetőt magassági jelzőpont mutatja. A gerincen vékony ösvény vezet mindkét irányba. Visszatekinthetünk a lankás területre ahonnan érkeztünk, és az előttünk álló szakadékra is. Mivel a fák még épphogy csak éledeztek, az ágak között megpillanthattuk a Vörös-kő magaslatát is. Elindultunk tovább a sárga sávon a hegyről levezető ösvényre. Itt újabb vadvirágokat csodálhattunk meg, úgy mint a sárga kankalin, a még mindig virágzó odvas keltikék és a lila ibolyák.

Leveleit bontó bükkfa

A sárga kankalin

A meredek, sziklás kaptatón látszott, hogy nemrég még sártenger borította, ennek megfelelően most csúszós, porrá száradt föld nehezítette az utat. Út közben megfigyelhettük a rügyekből már leveleket bontó bükkfák friss zöldjét. Az ösvény az Álló-réti útelágazáshoz vezet minket, amelyet újabb sárga vadvirágok borítottak. A réten egy emléktábla is elhelyezésre került. A sárga sávon továbbhaladva először kellemesen majd kevésbé kellemesen emelkedik tovább az út. Az erdő végül megint lankába vált át, és már meg is érkezünk a Vörös-kő tetején álló tűzrakóhelyhez. Ez most foglalt volt, a sülő kolbász illatát már a hegy lábánál is lehetett érezni. Tovább sétálva megpillantjuk az esőbeállót, ahonnan elnézhetünk Tahitótfalu irányába. A versekkel díszített fatörzsek között jutunk ki a tisztáson álló obeliszkhez, amelynek talapzatára felmászva a jól megérdemelt panoráma tárul elénk. Legjobban Leányfalu és a Szentendrei-sziget vehető ki a Duna mellékágával, de a háttérben még a Naszály is látszik. Az 521 méter magas csúcs Leányfaluból is könnyen megközelíthető. Ottjártunkkor alig voltak kirándulók, így nyugalomban élvezhettük a madárcsicsergést és a szikrázó napsütést. 

Kilátás Vörös-kőről a Dunára, a Szentendrei-szigetre, Tahitótfalura és a Naszályra 

Kilátás Vörös-kőről Leányfalura, Surányra és Gödre

A Vörös-kői esőbeálló

Sétánkat a sárga sávon folytattuk tovább, amíg újabb erdőirtáshoz nem érkeztünk. A hatalmas farakásokat elhagyva a zöld sávon ereszkedtünk vissza az Álló-rétre. Ez először egy saras-füves réten vezet, majd csordogáló patakokat érintve becsatlakozik be a sárga sáv mellé. Az Álló-rétről a Nyerges-hegy oldalában sétáltunk tovább a sárga kereszt jelzést követve. A hegyre visszatekintve megfigyelhetjük a szembetűnő különbséget a másik oldalhoz képest. Itt még minden barna, mintha  a természet nem tért volna magához. A visszamaradt avarban csak a bársonyos tüdőfű pinkkel kevert lila virágai tűntek elő. Az erdei ösvényről egy jelzetlen útra kell letérnünk, ez vezet vissza a kiindulási ponthoz. A nyaralók mellett sétálva újból megcsodálhatjuk a Szentendrére néző panorámát.  

Virágzó nárciszok az egyik elhagyatott nyaraló kertjében

Túra a Prédikálószékre tavasszal

Útvonal: Pilisszentlászló - Prédikálószék - Pilisszentlászló

A még alvó erdő

Ha van olyan dolog, amit mindenkinek legalább egyszer életében látnia kell, akkor az a kilátás a Prédikálószékről. Az ország egyik leggyönyörűbb látképe tárul elénk a Visegrádi-hegység egyik legmagasabb, 639 méteres pontjáról. A kilátópont megközelíthető Dömösről, Dobogókőről és Pilisszentlászlóról is. Mi ez utóbbit választottuk. Pilisszentlászló egy alig több, mint ezer fős kis falu. Különlegessége, hogy a Visegrádi-hegység legmagasabban fekvő települése, így nem szükséges túl nagy szintkülönbséget leküzdenünk, ha innen indulunk a Prédikálószékhez. 

Kirándulásunkat a piros kereszten kezdtük, majd amikor az a piros háromszögbe torkollott, azon folytattuk tovább egészen a csúcsig. Az erdei út folyamatosan emelkedik, visszafelé pedig ennek megfelelően lejt. Tavasz lévén a természet épphogy csak éledezett, a tájkép még barnán és szürkén sötétlett. A tavasz hírnökei, a hóvirágok azonban már megjelentek. Különösen sokat láttunk a Prédikálószék előtti földút mellett, ahol az útra ránőtt példányokat kis kövekkel vagy fadarabokkal jelölték meg a lelkiismeretes kirándulók, nehogy valaki eltapossa őket. Míg az út során nem találkoztunk sokakkal, a kilátóponton összecsoportosultak az emberek. Mindenki a Dunakanyarra néző fantasztikus panorámát csodálta, fényképezte. A Duna kanyarulatán kívül láthatjuk a Börzsöny vonulatait, illetve Nagymarost és Visegrádot is. A csúcson az 1998-ban állított Szent-László fakereszt áll. ezen kívül több faasztalt és padot is találunk, ahol megpihenhetünk.

Kilátás a Dunára, Visegrádra és Nagymarosra

Kerékpártúra a Dunakanyarban

A kerékpártúra útvonala: Dunakeszi-Göd-Václiget-Vác-Verőce-Kismaros-Nagymaros-Zebegény-Szob. Ez egy kellemes, fél napos kerekezés.

A Dunakanyar több szempontból is nagyszerű helyszín a kerékpártúrákhoz. A Duna mentén minimális a szintkülönbség, és a panoráma mindig csodaszép a szomszéd partra. A túrát Dunakeszi Duna-parti sétányának déli oldaláról, az ingyenes parkolóból kezdtük. Először a fák árnyékában haladunk a sétálók tömegében. Jobbra családi házakat, balra pedig a Duna-partot láthatjuk. Ez itt a Dunakeszi promenád, mivel alacsonyabb vízszint esetén a lassan mélyülő vízből előtűnik a széles, hosszú kavicsos vízpart. Itt nagyszerű sétákat tehetünk még télen is. A kemény burkolatú sétány nagyszerűen mutató, kimosott gyökerű ártéri fákkal szegélyezett part melled halad, a kavicsok között pedig rengeteg folyami kagylóhéjat is találunk a gyerekek örömére.

Sok helyen virágzott az akác

Dunakeszit elhagyva Göd felé indulunk. Itt a bicikliút nagyrészt a házak között halad, ezért ez a szakasz nem túl izgalmas. Egy kisebb erdőbe beérve egy nagy bukkanón haladunk át. Itt érdemes megtekinteni a bukkanó aljában bal oldalon található, nehezen észrevehető vadregényes horgásztavakat. A Szakáts-kerti  tavak sűrűn körbe vannak nőve vízi növényekkel, a fák árnyékában földutakon és kis hidakon sétálgathatunk közöttük. Közben élvezhetjük a békakuruttyolást és a madárcsicsergést, igazi kis oázis. A tavat elhagyva kiérünk a fák közül, és egy hosszabb szakaszon vezet tovább az út megint a házak között. Néhány ponton megközelítjük a Duna-partot, amihez az azt eltakaró fák között átvágva több kijárt ösvényen le is sétálhatunk. Ezek után felérünk egy gátra, amelyet jobbról egy nagyobb nyílt területen szegélyez. Itt végre megcsodálhatjuk a vízpartot is a bal oldalunkon, és rövid ideig élvezhetjük a nagyszerű kilátást. Nem sokkal később megérkezünk Gödre, annak is a közvetlenül a Duna-parton fekvő gátjához. Itt akár le is sétálhatunk a hosszan elterülő kavicsos partra, ahogy sokan meg is teszik. Szintén sokan veszik igénybe a gát másik oldalán lévő büfé szolgáltatásait. Sajnos ez csak egy rövidke szakasz, és leérve a gátról megint eltávolodunk a Dunától és visszatérünk a házak közé.

Újabb kevésbé érdekes szakasz következik a családi házak ölelésében. Innen kiérve bal oldalon újra ártéri erdő kíséri utunkat. Kicsivel később be is visz az út az erdőbe, így a fák árnyékában tekerünk egészen Sződliget határáig. Itt hirtelen kiérünk az erdőből egy patakpartra, majd a felette átívelő hídon áttekerve a Sződligeti kikötőhöz jutunk. Bal kéz felől két kis öblöt csodálhatunk meg tele csónakokkal és hajókkal. A kikötő után egy hosszabb Duna-parti szakasz következik, ahol a fák ugyan eltakarják a vizet, de itt is sok kis ösvény vezet le a partra. Az utat itt csak balról szegélyezik a fák, jobbról egy nyílt rétet láthatunk fasorral.

Az ártér Kismaros után

A rétet elhagyva beérünk az erdőbe, ekkor már mindkét oldalunkon és a fejünk fölött is fák és azok lombkoronája kísér. Balra megfigyelhetjük a Duna több kis öblét, amelyek a vízállástól függően öblök vagy éppen tavak. Az erdős szakasz nagyon szép, csöndes és kellemes. A fák közül kiérve pedig nagyszerű látványban lesz részünk, ugyanis máris megérkezünk Vácra. Jobbról az utat a városi park határolja, amelynek gyönyörű gesztenyefái egy kis tavat is rejtenek. A park közepe táján bal kéz felől találjuk a Váci tanösvény bejáratát, amely pallókra épült a víz fölé. A parkot egy hídon áthaladva hagyjuk el, és megpillantjuk Vác történelmi belvárosát. Jobbra először a Jeszenszky-villát, majd a Várat és a Ferences templomot láthatjuk. A kompkikötőhöz érve egy fagyizó-cukrászda csábít egy kis bűnözésre. A mellette található macskaköves utcán felsétálva megközelíthetjük a Március 15. teret, amely Vác főtere, a legtöbb látnivalót itt találjuk. A parkosított téren áll többek között a Fehérek temploma, a Városháza, több szökőkút és étterem is. A kompkikötőből a Dunát átszelve a Szentendrei-szigetre juthatunk.

Rackanyáj

A kikötőt elhagyva egy gyönyörű fasor alatt vezet tovább az út. Jobb kéz felől láthatjuk nem sokára a Váci fegyház és börtön impozáns épületét, és szögesdróttal megtámogatott falait. Ez után egy hosszabb szakaszon a Duna-parton tekerünk tovább. Jobbról családi házak szegélyezik az utat, balról pedig a nagyszerű kilátás a vízre. Amikor újra felkanyarodik az út a parttól a házak közé, akkor fel kell küzdenünk magunkat egy emelkedőn. De ne aggódjunk, az egész túra alatt ez az egyetlen, ráadásul nem is tart sokáig. Néhány kanyar után kiérünk egy aszfaltútra a teherautó pihenő mellett. Ez az út átvisz a 12-es út alatt egy alagúton. Innen élvezhetjük az emelkedőn való felkapaszkodásért cserébe a lejtőn száguldást egészen addig, amíg ki nem érünk a főút mellé. Innen egészen Verőcéig tart a zajos autóút melletti eseménytelen biciklizés. További kellemetlenség, hogy amint beérünk a faluba, rá kell térnünk az autóútra. Ez egészen addig tart, amíg el nem hagyjuk a települést, innen újra kiépített kerékpárúton folytathatjuk a túrát. Megint az autóút mentén tekerünk Kismarosig, ahol végre letérünk az ártérre. Az ártéri erdő melletti szántóföldek között haladunk tovább, gyümölcsfákkal körülvett hétvégi házak és elhagyatott, füves-vadvirágos telkek között. Sok helyen állatokat tartanak, így például még lovakkal és rackanyájjal is találkozhatunk. Ez egy nyugodt, kellemes szakasz, gyönyörű a táj, egészen idillikus. Egyedül az esetleges szembeszél lehet az ellenségünk.

Kilátás a Visegrádi várra Nagymarosból

A kerékpárút Nagymarosra érve

Nagymaros határáig élvezhetjük a szép környezetet. Ahogy elérjük a település szélét, máris nagyszerű a panoráma a szemközti Visegrádi várra, amit innentől kezdve balra nézve folyamatosan megcsodálhatunk. Az út közvetlenül a Duna-parti mólók mellett halad a kompkikötőig.A komppal áthajózhatunk a túlparton található Visegrádba. A kompkikötő közelében éttermeket és büféket is találunk, ahol megpihenhetünk. A kikötőt elhagyva jobbról egy park szegélyezi utunkat, balra pedig még mindig a magaslaton trónoló Visegrádi vár uralja a tájat. Nagymarost elhagyva egy hatalmas tisztáson vágunk át és megint kiérünk a főút mellé. Ez egy újabb eseménytelen, zajos szakasz, ráadásul nem ritka, hogy a szél is nehezíti az utunkat. Jobbra a kellemetlen közelségben elhaladó autókat és a vasúti síneket láthatjuk, balra pedig a Visegrádi Wellness Hotel épülete és  Dömös tűnik föl. Ez a hosszú, kíméletlen szakasz egészen Zebegényig tart. A szenvedés azonban megéri, mivel Zebegény egy tündéri kis település, a Kálváriahegyre épített kilátójából pedig nagyszerű a panoráma a Dunára. A biciklis út a településen az autók mellett halad, majd Zebegény határát elhagyva még vezet egy szakaszon, végül pedig se szó-se beszéd egyszerűen elfogy. Az utolsó kilométereket Szobig ezért az autóúton kell megtennünk, ami nagyon kellemetlen. Szobról érdemes tudni, hogy határváros, és innen származik a Szobi szörp. Itt érdemes megnéznünk a vonatmenetrendet ha esetleg elfáradtunk, és nem érzünk magunkban erőt a visszaútra. Ha csak pihennénk, akkor pedig menjünk le a Duna-partra feltöltődni.

Meghódítjuk a Remete-barlangot

A Templom-völgy ősszel

Úton a barlanghoz

Nagymarosból kiindulva az egyik legszebb túra a Börzsönyben a Remete-barlanghoz vezet. A Rám-szakadék kiindulópontjaként ismeretes Duna túlpartján fekvő Dömösről szemlélve gyorsan kitűnik a tájból a hegyben tátongó hatalmas lyuk. Bár a képződmény neve egyes számban íródik, a Remete-barlang gyakorlatilag több barlang együttese. A sziklába vájt lyukak részben emberi kéz eredményei, a történelem során többször volt arra példa, hogy szerzetesek és remeték is lakták a különleges helyszínt. A barlangok megközelítése a kék sávon lehetséges. Nagymaros elhagyva fantasztikus erdőségeken át haladunk a Sváb-hegy lábánál a Templom-völgyben. Az őszi árnyalatokban játszó lombkorona és lehullott levelek egészen elképesztő színorgiában részesítenek. Először a barna és sárga dominál, majd a 484 méteren fekvő Szt. Mihány-nyerget elhagyva világoszöldre és narancsra váltanak. A hatalmas fák által beárnyékolt erdő lassan alacsonyabb növényzetű, napfényesebb területre vezet minket. A széles erdei út pedig vékony ösvényre szűkül össze. A séta még mindig felfelé tart, hiszen egy magaslati pontot tűztünk ki úti célunkul. Cserébe viszont a visszafelé út kellemes ereszkedés lesz csupán.     

A Remete-barlangcsoport

A Szent Mihány-nyergen álló táblán tájékoztatást kapunk arról, hogy merre haladnak a kirándulóutak. Innen a sárga háromszöget kövessük a Remete-barlangig. Az út néhány helyen meredek, csúszós. Főleg ilyen őszi melegben, amikor  a nap kiszárítja a talajt, és a por jégpályává változtatja az utat. A kisebb nehézség azonban ne akadályozzon meg abban, hogy részesei legyünk a barlang lenyűgöző panorámájának. A magaslati pontról megcsodálhatjuk Dömöst, és a mélykék Dunát. A szemközti hegységek fantasztikus őszi lombkoronája és a világoskék ég képeslapra illő látvány. 

A lenyűgöző panoráma a Dunára

Útban visszafelé Nagymarosra a Duna-mentén

A gombák jelzik az őszt

Ha már az összes barlangot megvizsgáltuk közelebbről, kigyönyörködtük magunkat a körülöttünk lévő hihetetlen látképben, és az őszi napozás is megvolt, akkor indulhatunk visszafelé Nagymarosra. Az út még egy darabon a Duna mellett visz, így nem kell azonnal elszakadnunk a panorámától, azt még egy kis ideig élvezhetjük a meredélyen haladó vékony kis ösvényről. Azonban a kék sáv helyett immár a sárga barlang jelzésen kell haladnunk. Rétek és dombok mentén lassan újra visszatérünk a színpompás erdőbe. Először napfényes ösvényen haladunk, majd egyre inkább átveszi a zöld levelű fák helyét a Börzsöny vadonja. Utunk végén még figyeljük meg a kirándulóút mentén pompázó őszi gombákat, amelyek legalább olyan változatosak, mint a felejthetetlen séta amelyet épp megtettünk.

Őszi zöldben vezet az út a sárga jelzésen