Zebegényből a Julianus-kilátóhoz

A Szikla-szentély

A Duna mentén épült Zebegényt több látnivalója miatt is érdemes felkeresni. A Börzsönyi túrákhoz nagyszerű kiindulópontként szolgál, ám egy rövid séta a településen is kellemes időtöltést jelent. A 12-es országúton Zebegényre érkezve a jobb kéz felől található völgyhíd alatt bekanyarodva érkezünk meg a település központjába. Itt áll a hófehér Havas Boldogasszony római katolikus templom. Az egy tornyos épülettel szemben karácsony alkalmából piros díszekkel kidekorált fenyőfát állítottak. Az egy tornyos, különleges formavilágú templomot szintén sötétzöld fenyők veszik körbe. Környékén több emlékmű és szobor tekinthető meg. A templom jobb oldalán továbbsétálva kis híd vezet át a házak között kacskaringózó patakvölgy fölött. Előttünk feltűnik a Kálvária-dombra vezető lépcsősor. Az emelkedő nagy kanyarokkal halad felfelé, pár lépés után elérjük a hegyoldalba ékelődő Szikla-szentélyt. Az üreg rácsokkal védett nyílásán betekintve a szintén karácsonykor megtekinthető betlehem tárul elénk. A falon olvasható információs tábláról megtudhatjuk, hogy ezen a helyen állt a falu első temploma. Ha jól megnézzük a bejárat környékén a sziklát, könnyen kivehető az egykori épület vonala és az egykor a tetején álló kereszt is. 

Zebegény temploma

Az országzászló és a kilátó

A Kálvária-kápolna

Lassan a bájos falusi házak tetőszintjét is elhagyva kiépített pihenőhöz érkezünk, ahonnan letekinthetünk Zebegény központjára. Innen még egy újabb kanyart kell leküzdenünk, hogy felérjünk a Kálvária-dombra. A magaslaton elénk tárul az 1930-as években épült hősi emlékműegyüttes. Balra masszív alapzaton áll a vaslépcsőn megmászható kilátótorony, mely a szívében lobogó országzászlót fogja közre. A körbesétálható emelvényről nagyszerű kilátást élvezhetünk Zebegényre és a Duna kisebb szakaszára is. A kilátó mellett két négyszög alakú szimbolikus sírkert helyezkedik el, amelyeket kőoszlopok és öntöttvas kerítéselemek szegélyeznek. A két udvar között egy bronzból készült Krisztus fej áll egy kőoszlop tetején. Az emlékmű másik végében találjuk a Kálvária-kápolnát. A szintén fehér épülethez hozzá illő stációk csatlakoznak a temető irányába haladva. A templom mellett kereszteket és további emlékműveket találunk. 

Az emlékműegyüttes

Kilátás Zebegényre

A Kálvária-dombról a kék kereszt jelzés vezet minket be az erdőbe. A döngölt földút mentén fából ácsolt feszülettel találkozunk. A Csizmadia-völgy peremén haladunk tovább lankásan fölfelé. A csodás bükkerdőben sétálva élvezhetjük a ritkás aljnövényzetnek köszönhetően levegős, átlátható teret. Az ösvény áthalad a Szeder-völgyön, amelyet hatalmas fatörzsek torlaszolnak el. Innen kisebb kaptató következik, majd nemsokára megérkezünk a Köves-mezőre. Itt újabb kereszt fogad minket, ezúttal kőből. A tágas rét végében hatalmas aszfaltozott parkoló áll, mellette piknikező asztallal. Aligha lehet pihenőnek ennél szebb kilátása, az asztalnál ülve ugyanis a Visegrádi-vár látképe néz vissza ránk a távolból. Sajnos a környéken a kelleténél több hulladék gyűlt össze, de a kilátás így is feledhetetlen. 

A Szeder-völgy

A Julianus barát torony

A mezőről a kék sáv jelzésen továbbsétálva folytatjuk a kirándulást. A turistaút egy rövid szakaszon a Törökmezői tanösvényen halad, amely ezen állomásán a fekete fenyveseket ismerteti meg a természetjárókkal. A kezdetben lassan emelkedő hegyoldal a fenyőerdőből kiérve a Világos-térre ér. Innen azonban már egy minden lépéssel egyre meredekebbé váló, hosszú kaptató vezet fel a Hegyes-tetőre. Amennyiben könnyíteni szeretnénk a túrát, választhatjuk a magaslatra lankásabban felvezető széles földutat is, amely többször keresztezi az előbb említett meredek ösvényt. A 482 méteres hegycsúcshoz közeledve ősöreg bükkfák mosolyognak ránk a kaptatón felfelé. Szerteágazó, göcsörtös gyökereik átszövik a talajt, világos törzsüket zöldre festik a zuzmók. A Hegyes-tetőn a kőből épült Julianus barát torony vár ránk. Az 1939-ben állított kilátó tetejéről zavartalan körpanorámát élvezhetünk a Dunakanyarra. A torony lábánál asztalok és padok várnak ránk. Innen már csak lefelé kell sétálnunk. Először a hegyre vezető kaptatón ereszkedünk vissza a Világos-tér tisztásra, majd a sárga sávon sétálunk a zebegényi Kálvária-dombig. Innen a Kálvária stációit megtekintve először a temetőhöz, majd a település központjába jutunk.

Körtúra Zebegényből Törökmezőre

Séta az őszi levelek között a Malom-völgyben

Átkelés a patakon

A tél közeledtével az erdő színes lombkoronája lassan átváltozik üresen álló faágak dzsungelévé, amelyek lábánál vastag levélszőnyeg borítja az utat. A tél előtt érdemes még az utolsó kellemesen napos hétvégéket kirándulással tölteni. Egy ilyen napon választottuk a Zebegényből induló sétát úti célunknak. A tündéri kis faluban több helyen leparkolhatunk, és reggelizhetünk a frissen készült réteseket kínáló cukrászdában, ami pont útba esik. Az aszfaltúton kezdünk észak felé sétálni a házak között, amely rávezet minket a zöld sáv jelzésre. Már a falun belül jól láthatóan fel vannak festve a turistautakat jelző ábrák, így biztosan nem tévedünk el. Az aszfaltút lassan bevezet minket az erdőbe a Malomvölgyi-patak mentén. Először csak a házak lesznek egyre ritkásabbak, majd teljesen elhagyjuk a civilizációt. 

A napsütötte vizenyős rét látképe

Jobbra hatalmas fákkal borított domboldal, balra pedig kiszáradt növényekkel fedett vizenyős rét szegélyezi utunkat. Néhányszor közel haladunk a patak vizéhez, máskor pedig csak a hatalmas rétet látjuk. A patak azonban valahogy mindig visszatér, és vigyázza utunkat. A séta körülbelül negyedénél át is kell vágnunk rajta, és a másik parton folytatni a kirándulást. A kirándulóút a vízben is ki van építve. Minden nehézség nélkül, fából összehordott szinte hídszerű építményen kelünk át a túlpartra. Itt messzebb kerülünk a víztől, és közelebb a vizenyős rét sűrű növényzetéhez. Jobbról és balról is ez a végtelen barna növény vesz körbe minket. Az őszi napfényben sütkérezve sétálunk a mezőn, egészen a Hangyás-árokig. Itt hirtelen ötlettől vezérelve jelzetlen úton átvágtunk a kék sávhoz, a Törökmezői tanösvényre. Ebből azonban sajnos csak egyetlen állomást találtunk meg, amely a Dél-Börzsöny erdeit ismertette. Innen megtudhattuk, hogy a Börzsönyben a bükkösök és tölgyesek egymást váltó kolóniái között sétálunk, és hogy tavasszal is érdemes visszatérnünk, mert ekkor csodálhatjuk meg a különlegesen szép Pirosló hunyort, amely az egész Börzsönyben csak ezen a környéken fordul elő. A tanösvény visszavezet minket a kék sávon, majd a Vizes-árokba érve a zöld kereszten Zebegénybe.        

Visszafelé a tanösvényen

Kerékpártúra a Dunakanyarban

A kerékpártúra útvonala: Dunakeszi-Göd-Václiget-Vác-Verőce-Kismaros-Nagymaros-Zebegény-Szob. Ez egy kellemes, fél napos kerekezés.

A Dunakanyar több szempontból is nagyszerű helyszín a kerékpártúrákhoz. A Duna mentén minimális a szintkülönbség, és a panoráma mindig csodaszép a szomszéd partra. A túrát Dunakeszi Duna-parti sétányának déli oldaláról, az ingyenes parkolóból kezdtük. Először a fák árnyékában haladunk a sétálók tömegében. Jobbra családi házakat, balra pedig a Duna-partot láthatjuk. Ez itt a Dunakeszi promenád, mivel alacsonyabb vízszint esetén a lassan mélyülő vízből előtűnik a széles, hosszú kavicsos vízpart. Itt nagyszerű sétákat tehetünk még télen is. A kemény burkolatú sétány nagyszerűen mutató, kimosott gyökerű ártéri fákkal szegélyezett part melled halad, a kavicsok között pedig rengeteg folyami kagylóhéjat is találunk a gyerekek örömére.

Sok helyen virágzott az akác

Dunakeszit elhagyva Göd felé indulunk. Itt a bicikliút nagyrészt a házak között halad, ezért ez a szakasz nem túl izgalmas. Egy kisebb erdőbe beérve egy nagy bukkanón haladunk át. Itt érdemes megtekinteni a bukkanó aljában bal oldalon található, nehezen észrevehető vadregényes horgásztavakat. A Szakáts-kerti  tavak sűrűn körbe vannak nőve vízi növényekkel, a fák árnyékában földutakon és kis hidakon sétálgathatunk közöttük. Közben élvezhetjük a békakuruttyolást és a madárcsicsergést, igazi kis oázis. A tavat elhagyva kiérünk a fák közül, és egy hosszabb szakaszon vezet tovább az út megint a házak között. Néhány ponton megközelítjük a Duna-partot, amihez az azt eltakaró fák között átvágva több kijárt ösvényen le is sétálhatunk. Ezek után felérünk egy gátra, amelyet jobbról egy nagyobb nyílt területen szegélyez. Itt végre megcsodálhatjuk a vízpartot is a bal oldalunkon, és rövid ideig élvezhetjük a nagyszerű kilátást. Nem sokkal később megérkezünk Gödre, annak is a közvetlenül a Duna-parton fekvő gátjához. Itt akár le is sétálhatunk a hosszan elterülő kavicsos partra, ahogy sokan meg is teszik. Szintén sokan veszik igénybe a gát másik oldalán lévő büfé szolgáltatásait. Sajnos ez csak egy rövidke szakasz, és leérve a gátról megint eltávolodunk a Dunától és visszatérünk a házak közé.

Újabb kevésbé érdekes szakasz következik a családi házak ölelésében. Innen kiérve bal oldalon újra ártéri erdő kíséri utunkat. Kicsivel később be is visz az út az erdőbe, így a fák árnyékában tekerünk egészen Sződliget határáig. Itt hirtelen kiérünk az erdőből egy patakpartra, majd a felette átívelő hídon áttekerve a Sződligeti kikötőhöz jutunk. Bal kéz felől két kis öblöt csodálhatunk meg tele csónakokkal és hajókkal. A kikötő után egy hosszabb Duna-parti szakasz következik, ahol a fák ugyan eltakarják a vizet, de itt is sok kis ösvény vezet le a partra. Az utat itt csak balról szegélyezik a fák, jobbról egy nyílt rétet láthatunk fasorral.

Az ártér Kismaros után

A rétet elhagyva beérünk az erdőbe, ekkor már mindkét oldalunkon és a fejünk fölött is fák és azok lombkoronája kísér. Balra megfigyelhetjük a Duna több kis öblét, amelyek a vízállástól függően öblök vagy éppen tavak. Az erdős szakasz nagyon szép, csöndes és kellemes. A fák közül kiérve pedig nagyszerű látványban lesz részünk, ugyanis máris megérkezünk Vácra. Jobbról az utat a városi park határolja, amelynek gyönyörű gesztenyefái egy kis tavat is rejtenek. A park közepe táján bal kéz felől találjuk a Váci tanösvény bejáratát, amely pallókra épült a víz fölé. A parkot egy hídon áthaladva hagyjuk el, és megpillantjuk Vác történelmi belvárosát. Jobbra először a Jeszenszky-villát, majd a Várat és a Ferences templomot láthatjuk. A kompkikötőhöz érve egy fagyizó-cukrászda csábít egy kis bűnözésre. A mellette található macskaköves utcán felsétálva megközelíthetjük a Március 15. teret, amely Vác főtere, a legtöbb látnivalót itt találjuk. A parkosított téren áll többek között a Fehérek temploma, a Városháza, több szökőkút és étterem is. A kompkikötőből a Dunát átszelve a Szentendrei-szigetre juthatunk.

Rackanyáj

A kikötőt elhagyva egy gyönyörű fasor alatt vezet tovább az út. Jobb kéz felől láthatjuk nem sokára a Váci fegyház és börtön impozáns épületét, és szögesdróttal megtámogatott falait. Ez után egy hosszabb szakaszon a Duna-parton tekerünk tovább. Jobbról családi házak szegélyezik az utat, balról pedig a nagyszerű kilátás a vízre. Amikor újra felkanyarodik az út a parttól a házak közé, akkor fel kell küzdenünk magunkat egy emelkedőn. De ne aggódjunk, az egész túra alatt ez az egyetlen, ráadásul nem is tart sokáig. Néhány kanyar után kiérünk egy aszfaltútra a teherautó pihenő mellett. Ez az út átvisz a 12-es út alatt egy alagúton. Innen élvezhetjük az emelkedőn való felkapaszkodásért cserébe a lejtőn száguldást egészen addig, amíg ki nem érünk a főút mellé. Innen egészen Verőcéig tart a zajos autóút melletti eseménytelen biciklizés. További kellemetlenség, hogy amint beérünk a faluba, rá kell térnünk az autóútra. Ez egészen addig tart, amíg el nem hagyjuk a települést, innen újra kiépített kerékpárúton folytathatjuk a túrát. Megint az autóút mentén tekerünk Kismarosig, ahol végre letérünk az ártérre. Az ártéri erdő melletti szántóföldek között haladunk tovább, gyümölcsfákkal körülvett hétvégi házak és elhagyatott, füves-vadvirágos telkek között. Sok helyen állatokat tartanak, így például még lovakkal és rackanyájjal is találkozhatunk. Ez egy nyugodt, kellemes szakasz, gyönyörű a táj, egészen idillikus. Egyedül az esetleges szembeszél lehet az ellenségünk.

Kilátás a Visegrádi várra Nagymarosból

A kerékpárút Nagymarosra érve

Nagymaros határáig élvezhetjük a szép környezetet. Ahogy elérjük a település szélét, máris nagyszerű a panoráma a szemközti Visegrádi várra, amit innentől kezdve balra nézve folyamatosan megcsodálhatunk. Az út közvetlenül a Duna-parti mólók mellett halad a kompkikötőig.A komppal áthajózhatunk a túlparton található Visegrádba. A kompkikötő közelében éttermeket és büféket is találunk, ahol megpihenhetünk. A kikötőt elhagyva jobbról egy park szegélyezi utunkat, balra pedig még mindig a magaslaton trónoló Visegrádi vár uralja a tájat. Nagymarost elhagyva egy hatalmas tisztáson vágunk át és megint kiérünk a főút mellé. Ez egy újabb eseménytelen, zajos szakasz, ráadásul nem ritka, hogy a szél is nehezíti az utunkat. Jobbra a kellemetlen közelségben elhaladó autókat és a vasúti síneket láthatjuk, balra pedig a Visegrádi Wellness Hotel épülete és  Dömös tűnik föl. Ez a hosszú, kíméletlen szakasz egészen Zebegényig tart. A szenvedés azonban megéri, mivel Zebegény egy tündéri kis település, a Kálváriahegyre épített kilátójából pedig nagyszerű a panoráma a Dunára. A biciklis út a településen az autók mellett halad, majd Zebegény határát elhagyva még vezet egy szakaszon, végül pedig se szó-se beszéd egyszerűen elfogy. Az utolsó kilométereket Szobig ezért az autóúton kell megtennünk, ami nagyon kellemetlen. Szobról érdemes tudni, hogy határváros, és innen származik a Szobi szörp. Itt érdemes megnéznünk a vonatmenetrendet ha esetleg elfáradtunk, és nem érzünk magunkban erőt a visszaútra. Ha csak pihennénk, akkor pedig menjünk le a Duna-partra feltöltődni.