A Vácrátóti arborétum tavaszi virágpompája

Nárcisszal teleültetett ágyás

Nem véletlenül szerepel hazánk legvirágosabb helyei között az egész évben csodaszép Vácrátóti arborétum. Az ország leggazdagabb gyűjteményét máris ellepték a látogatók a tavasz kezdetén. Mikor megérkeztünk a kert előtti ingyenes parkolóhoz, már csak nehezen lehetett helyet találni. Szerencsére azonban a kert nagyságának köszönhetően szinte elvesztek az emberek. A kapunál különböző árusok települtek ki a tulipánokkal teleültetett virágtartók mellé. A kasszával szemben a sárga, fehér és piros tulipánok között épült fel a Berkenyeház épülete, amely a park látogatóközpontja. A benne található kiállítás megismertet az ember és a természet érzékeny kapcsolatával, és a kertben folyó munkafolyamatokkal is. 

A kertet átszelő patak kis zúgója

A Kaktuszház

A kasszánál kapott hónap érdekességeit ismertető füzet alapján a nárciszok felé vettük az irányt. A bejárat melletti tornácos ház előtti ágyás roskadozott a szebbnél-szebb tulipánoktól. A széles út hatalmas nárcisztelepek mellett vezet tovább. Itt több fajtájukkal is megismerkedhetünk közelebbről. Az ágyásokat a fűben virító színes vadvirágok veszik körül. Továbbsétálva a tavaszi metszési munkálatokból összehordott ágkupacok mellett haladtunk el a Kutatóintézetig. Ennek két oldalán újabb tulipánok pompáztak, ám a bal oldali hatalmas ágyás még csak bimbós volt. Innen elsétáltunk a Kerek-szigetre, ahol találtunk egy virágzó orgonát. Ez nagyon érdekes volt, hiszen három hete még havazott, és a kertészek szerint is le van maradva a kert egy héttel. A szigetről rálátni a Nagy-tóra és az Örökzöld-szigetre. A tó vizében megannyi fekete hal úszkált, a partján pedig harsányan kuruttyoltak a békák. Visszamentünk a fahídon a fák közé, ahol a talajt sűrű borostyán és pettyegetett tüdőfű borította. Innen csak pár lépés a másik szigeten található impozáns műrom. Az építmény környékén valamilyen növény már nagyban burjánzott, ám mivel még sem leveleit sem virágait nem bontotta ki, a hosszú egyenes szárból nem lehetett felismerni. A következő híd a Kaktuszház felé vezet, ám előtte megcsodálhatjuk a Mocsári ciprus rengeteg gyökerét és egy hófehér liliomfát is.

Ösvény az üvegházban

Virágpompa a Pálmaházban

A Kaktuszház újdonság volt számunkra. Az épület előtt sziklakerti növényeket telepítettek be az egynyári virágok és a fűszernövények mellé. Bent hőség fogad, ám a látványos összkép és a kaktuszok pompás virágzása mindezt gyorsan feledteti. A sok tüske között haladva nehéz mindent megcsodálni, hiszen annyi növény van ide bezsúfolva. A belső teret a fal mentén járhatjuk körbe, jobbra üvegfal mögött csodálhatjuk meg a kisebb kaktuszokat és pozsgásokat, belül pedig egy hatalmas növényekkel betelepített kaktuszkert lett kiépítve, ahol égig érnek a különböző szúrós növények. A ház mellett újabb épületet találunk, ez a Karbonház. Ebben kapott helyet a 'Túl nagy lábon élünk' című kiállítás és az Orchideaház is. Ez utóbbi sajnos még nem állt nyitva a nagyközönség előtt, mivel még nem fejezték be a növények betelepítését.  

A Pálmaház egyik kisebb üvegháza

Újabb virágcsoda az üvegházból

A Pálmaházba folytattuk tovább utunkat, ahol a hatalmas pálmák megcsodálása után megtekintettük az alacsonyabb üvegházak színpompás növényeit is. Bár most is sok faj virágzott, ősszel színesebb volt ez a terület. Kiérve áthaladtunk az újonnan betelepített növények között, itt kiemelkedtek a védett hunyorfajták. Innen a vízimalomhoz majd a grottához sétáltunk. Az erdőn átvágva újabb nárciszföldek mellett haladtunk el amíg a nagy rét feletti egynyári növényekhez nem értünk. Itt hatalmas táblák vannak dúsan beültetve tulipánokkal, amelyek közül nagy szomorúságunkra csupán néhány bontotta ki a virágát, a többi bimbós volt. Innen ráláthatunk a Nagy-tóra is. Az ágyások mellett a füves részen sáfrányt és törpe tulipánokat telepítettek be, amelyek már vígan virágoztak a méhek és pillangók nagy örömére.  

Virágkompozíció a sáfrányültetvényben

Egy tulipán van talpon a vidéken

Sétánk következő állomása a Sziklakert volt, ahol már éledeztek a sziklakerti növények. Leginkább a Leánykökörcsint lehetett megfigyelni, és a környéken található aranyló cserjéket. Az úton továbbhaladva a konyhakertbe értünk, amely szinte teljesen kihalt volt. Csupán néhány tulipán emlékeztetett a tavaszra. Azért felmásztunk a dombtetőre, és elolvastuk az információs táblát. A Rózsakert irányába sétálva egy kisebb liliomfa és egy újabb pompás nárciszmező mellett haladtunk el. Az utolsó állomás a Rózsakert volt, ahol a növények szintén még csak éledeztek, de tavasszal ettől függetlenül érdemes ide is betérni a hatalmas liliomfa miatt, amelynek hófehér virágai mindent beborítanak.

Hófehér liliomok