A Veresegyházi Medveotthon

Gödörben szundikáló maci

A Budapest központjától csupán 31 km-re fekvő Veresegyházi Medveotthon igazi különlegesség. Közép-Európa egyedüli medvemenhelyeként kizárólag itt figyelhetjük meg a természetes életkörülmények között élő állatokat. Az 1998-ban alapított park összterülete 5,5 hektár, amelyből 3,5 hektáron játszadozhatnak a medvék, a többi területet a farkasok foglalják el. A park az év minden napján nyitva tart, tavasztól őszig pedig kisvonat is közlekedik a területén. Érkezéskor parkolhatunk a hatalmas parkolóban, ha pedig megéhezünk a medvepark területén található Fatálas étterem fogási közül válogathatunk.

Maci ül a fűben

A kifutó változatos terepviszonyai

A parkolóból kisebb sétával érhetjük el a medvék hatalmas kifutóját szegélyező kerítést. A dimbes-dombos területen néhol már teljesen kikopott a fű, a medvék pedig hatalmas lyukakat ásnak a földbe, amelyekbe előszeretettel lustálkodnak. A kifutón fenyves, két hatalmas mesterséges tó és barlangok is szolgálják az állatok kényelmét. A tavakba kárászokat telepítettek a medvék szórakoztatására, nyári napokon sokszor látni ahogy a halakat elkapni igyekezve lubickolnak a vízben. Jelenleg 39 különböző méretű és korú barnamedve él a területen. Egyesek kisebbek, mások pedig elérik a 600 kg-ot is. Elsőre elég meghökkentő látvány amikor egy ekkora állat karnyújtásnyira tőlünk sétálgat. A kerítés mentén kijárt ösvény vezet körbe a kifutó körül a farkasokig. Itt rengetegen etetik az állatokat mézbe mártott fakanállal, amit a mackók készségesen el is fogadnak. A fenyvesnél megfigyelhetjük a fatörzseken díszelgő óriási karomnyomokat.

Egy érdeklődő farkas

A medvék területe mögött találjuk a farkasok kifutóját. A 2000-ben létesített területen 19 európai szürkefarkas él, kiegészítve egy különleges fehérfarkassal. Az állatok a cammogó medvékhez képest igen aktívak, csapatokba verődve rohangálnak jobbra-balra. Területük sokkal erdősebb, bár ők is kaptak egy mesterséges tavat. A szükefarkasok Magyarországon az első világháború után pusztultak, ki néha átkóborolnak a határon Romániából, Szlovákiából és Szerbiából. Ezek a példányok hazánkban védettséget élveznek.  

A lillafüredi Hámori-tó

A Bükk egyik gyöngyszeme Lillafüred, amely igazi romantikus üdülő- és kirándulóhely. A Miskolc részeként számon tartott településrész gyönyörű erdők közé ékelődik, és rengeteg látnivalót kínál. Az egyik ezek közül a mesterségesen létrehozott Hámori-tó. A hosszúkás állóvízen csónakázhatunk, vagy a nyugati partján akár végig is sétálhatjuk a kijelölt kirándulóúton. A tó a Garadna-völgyben csordogáló Garadna-patak és a Szinva-patak összefolyásánál található, azonban mai méretét csak az 1813-as duzzasztással nyerte el. 

A Hámori-tó a Palotaszálló aljából

A vízparton áll a híres Palotaszálló, amely egy függőkerttel díszített magaslatra épült. Szintén a gyönyörű épület megalkotásakor alakították ki hazánk legnagyobb esésű vízesését, amely a szálló mellett helyezkedik el. Nyáron a víz húsz méterről zúdul le hangosan csobogva, télen pedig jéggé dermedve nyújt szépséges látványt. A XX. század elején épült kastélyszálló aljából indul a Lillafüredi tanösvény, amely többek között a környék másik nevezetességét, az Anna-barlangot is érinti.

A muzeális újmassai Fazola-őskohó és a Massa Múzeum

A Bükk szépséges erdeiben találjuk Magyarország egyik legfontosabb ipari műemlékét, amely még Európában is igazi ritkaságnak számít. Ez az 1813-ban épített Újmassai őskohó avagy a Fazola-kohó. A masszív épület Lillafüred és Ómassa között áll, közvetlenül a Lillafüredi kisvasút vonalán. A vonat hegyoldalakban és szurdokokban haladó sínpálya különösen izgalmas élményt nyújt, ráadásul az utazás így rendkívül kényelmes. A kisvonat mentén könnyen elérhető az egyedülálló Újmassai őskohón kívül a Lillafüredi Hámori-tó, a pisztrángtelep és a híres Lillafüredi-vízesés is. 

Az impozáns Újmassai őskohó

A Műszaki Skanzen

A Garadna-völgyben emelkedő Fazola-őskohó a vaskohászat egyik legfőbb emléke, ugyanis közel 55 éven keresztül állítottak itt elő vasat. Az épület nevét építtetőjéről, Fazola Frigyesről kapta. Az 1867-es leállás után a vastermelés a Disógyőr és Miskolc között található Vasgyárba helyeződött át. Az épület előtt szikrázik az ezüst színű Csehszlovák-magyar vaskohászati emlékmű, amely acélból készült. A másik oldalon három vastermékből készített mű ékeskedik. Az út túloldalán érdemes megtekinteni a szabadtéri Műszaki Skanzent, ahol a vaskohászatban használatos gépeket tekinthetünk meg. A kiállított tárgyak között a Lyukóbányai üzemben használt mozdony és csille is van. Szintén az őskohóhoz közel kapott helyet a Massa Múzeum, amely a Diósgyőr-hámori Vasmű történetét mutatja be az érdeklődőknek. 

A méltóságteljes Diósgyőri vár

Diósgyőr történelmi település, amely kezdetben önálló községként működött. A város 1945-ben azonban hivatalosan is Nagy-Miskolc része lett, így ma már Miskolc településrészeként tartják számon. Az egykori település a Bükk lábánál, Lillafüred szomszédságában terül el, legfőbb ékessége a méltán híres Diógyőri vár. 

A vár látképe a bejárattól

Díszes cserépkályha

A XIII. századi épület alaprajzát négy hatalmas torony uralja, amelyeket magas várfalak kötnek össze. A vár fénykorát I. Lajos uralkodása alatt élte, ma azonban már igen romos állapotban van. Az épület renoválása megtörtént, így a négy torony közül hármat teljesen felújítottak. Ezek közül azonban csak kettő látogatható. A termekben kiállítás várja a turistákat, sőt, az egyik magaslat tetejére fel is mászhatunk. A torony tetejéről csodás látkép tárul elénk a várra és a környékre, így mindenképpen érdemes leküzdeni a lépcsőfokokat. Az egyik torony aljában pénzverde működik, ahol egy jól irányzott mozdulattal néhány másodperc alatt még a saját érménket is elkészíthetjük. A pénzverde része továbbá az egész falat plafonig beborító csontkiállítás is, amelyet az itt feltárt leletekből állítottak össze. A vár területén szintén helyet kapott egy középkort bemutató panoptikum, amely a történelem jobb megismerését szolgálja. A tornyokat és folyosókat felfedezve több renovált kutat és ágyút is megtekinthetünk. A beltéri kiállításokon korabeli cserépkályha, fegyverek és a vár történetével kapcsolatos relikviák, képek várnak ránk. A méretes Diósgyőri várban minden évben megrendezik a Diósgyőri Várfesztivált is, erre is érdemes ellátogatni.

Kilátás a toronyból

A Diósgyőri várat 2012-2014 között teljesen felújították. Az épület megújult, egyes részeit - amelyek már teljesen megsemmisültek - újra felépítették. A várat augusztus 30-án ünnepélyes keretek között adták át. 

Nagy-Kopasz túra Telkiből

Visszapillantás Telkire

Az Anna-vadászház

A Nagy-Kopasz-hegy Telki felől a zöld sáv jelzésen elindulva közelíthető meg. A jelzés a falu házai közül indul, pontosan a már szinte összenőtt Telkit és Budajenőt elválasztó útról. Először egy szántőföld mellett sétálunk végig, majd meglátjuk a természetvédelmi terület határát jelző táblát. Innen már az erdőben vezet tovább az út, egyre meredekebb kaptatón haladunk felfelé, a kirándulóút is egyre mélyebben szeli a hegy oldalát. Végül egy tisztásra érünk, ahonnan visszapillanthatunk a falu házaira. A mezőt elhagyva újra erdős terület következik. Néhány vadvédő kapun áthaladva jutunk el az Anna-vadászházhoz. A kapuk között a földön egy mozgó vashengerekkel borított árok akadályozza a patások bekerített területről való kijutását. A hangulatos Anna-vadászlak épülete egy tisztás közepén, hatalmas fenyőfák gyűrűjében helyezkedik el. A fakerítéssel körülvett házikó mellett padok és asztalok is helyet kaptak a nagyszerű illatú farakások között. 

Kaptató a hegyre az Anna-vadászlaktól

A Csergezán-kilátó

Tavaszi színfolt, a védett illatos hunyor 

Ettől az idillikus pihenőtől a zöld sávról letérve, jelzetlen ösvényen folytatjuk tovább az utat. Az asztaloktól a Nagy-Kopasz felé tekintve láthatjuk, hogy mi is vár ránk. Egy meredek kaptató vezet fel a csúcsra. Sűrű szuszogással és többszöri pihenővel jutunk fel a következő vadkerítésig, amin ez úttal falétra vezet át minket. A kaptatót leküzdve tavaszi virágok közé érkezünk, és közelről megfigyelhetjük a fák árnyékában megbújó, még bimbós növényeket. Innen már nincs sok hátra a Nagy-Kopasz 559 méteres magasságában álló Csergezán-kilátóig, azonban az út továbbra is felfelé vezet. A 2005-ben épített kő alapú, felül pedig vörösfenyőből készült kilátó 23 és fél méter magas. A deszkás szerkezete véd a szél és a hideg ellen, belül több pihenőt érintve érünk fel a tetőre. Itt a körpanorámát élvezve kis irányjelző táblákon olvashatjuk, hogy mely települések találhatóak arra, amerre éppen nézünk. A panoráma megcsodálása után élvezettel sétálhatunk vissza Telkibe, mivel már csak lefelé kell mennünk.

Panoráma a kilátóból

Mert a budapesti Füvészkertbe télen is érdemes ellátogatni

A Füvészkertbe nem csak télen, hanem valóban minden évszakban érdemes ellátogatni. Már csak azért is megéri legalább egyszer eljönni ide, mert ez Magyarország legelső botanikus kertje, így nemében egyedülálló. A ma látható gyűjtemény elődjét 1771-ben kezdte összerendezni az alapító Winterl József, akinek munkáját tanítványa, Kitaibel Pál folytatta. A gyűjtemény Nagyszombatról került Budapestre, majd többszöri áthelyezés után 1849-ben ért útja végére, a jelenlegi Füvészkert területére. 

Ott úszkál a kagylótutaj és a vízijácint

A botanikus kertbe ágyazott, emlékművekkel tarkított parkban több épületet is találunk. Míg télen a szabadtéri növényzet nem a legteljesebb pompáját mutatja, addig a Pálmaház és a Viktória-ház trópusi melegében szinte nyaralhatunk. A kertbe érkezve balra a nyáron színpompás egynyári dísznövényeket találjuk, amelyek helyén télen hatalmas földkupac pompázik. Jobbra fordulva azonban máris megérkezünk a ligeterdő ölelésében fekvő Viktória-házba, ahol megtekinthetjük a gyönyörű amazonaszi tündérrózsát. A nevét magáról Viktória királynőről kapó növény hatalmas levelei elbírnak egy gyereket. Eredeti környezetében a levelei 2-3 méteresre is megnőnek. A különleges növényfaj a trópusi kagylótutajjal és a vaskosszárú vízijácinttal osztja meg a medencéjét. A Viktória-ház a kert legérdekesebb és legsokoldalúbb épülete.  

Kaktuszföldön

Az emlegetett tüskék

Itt kaptak helyet a különféle rovarevő növények is, amelyek mindegyike más módszerrel gyilkol. A harmatfűfélék levelein mirigyszőrök termelik a csalogató szagú, ragadós váladékot, ahonnan nincs menekvés a rovarok számára. A hízókafélék teljes levélfelülete ragad. A rence fajok vízben élnek, és a leveleikből kialakult zsákszerű képződménnyel szippantják be a vízi állatokat. Megtekinthetjük a híres Vénusz légycsapóját is, amelynek összehajtható levelei azonnal összecsukódnak, amint egy rovar megérinti a végükön található érzékeny szőröket. A kürtvirág fajok öblös leveleibe becsúszott állatok a lefelé irányuló szőrök miatt nem juthatnak ki a halálos csapdából. Végül a kancsókafélék igazi kancsókkal fogják az ebédet, amelynek bezáruló teteje ejti foglyul az áldozatokat.

Orchideavirágzás

A házban megcsodálhatóak még a bromélia- és begóniafélék. A begónia az egyik kedvenc egynyári növényem, amelyet előszeretettel ültetek balkonládákba. Az a tapasztalatom, hogy teljességgel kiirthatatlan, és gyönyörű virágesővel hálálja meg a locsolást és napsütést. Azonban meglepett, hogy az általam ismert fajokon kívül hány gyönyörű változata létezik még. A begóniafélék a trópusi esőerdőkben az árnyéktűrő aljnövényzet szerepét töltik be. Nem csak virágai lehetnek különböző színűek, hanem levelei is, amelyek akár lilán is pompázhatnak. Megtekinthetők még itt a kontyvirágfélék, amelyeknek legismertebb képviselői a kála és a flamingóvirág. Továbbá rengeteg trópusi páfrányfaj, amelyek között könnyen felismerhető a jellegzetes levelű vénuszfodorka és a valóban agancshoz hasonlító szarvasagancspáfrány. 

Kirándulás a rengetegben

A Pálmaház égbetörő fái

Külön szárnyban foglalnak helyet a pozsgások és a kaktuszfélék. Mindenhol tüskék meredeznek felénk, néhány kedvesen szinte hajszerű köntösbe van bújva, de attól még szúr. Gigászi labda alakú sünkaktuszt, Észak-Afrikában gyakori fügekaktuszt, és a pálmaház üvegtetejéig futó kaktuszfajt is megcsodálhatunk utunk során. A pozsgások közül érdekes a kavicsvirág, amely elsőre tényleg abszolút kavicsszerű és a Horvátország tengerpartjait is borító agave. 

A sziklakertek

Mindezen szépségek után is van még látnivaló, hiszen most következik a túra fénypontja, a februárban virágzó orchideák gyűjteménye. Ugye, hogy érdemes ide télen is ellátogatni.  Szebbnél-szebb különleges orchideafajokat csodálhatunk meg a cikk-cakkos szélűtől, az egészen mini virágúig. Ha kigyönyörködtük magunkat, sétáljunk át a Pálmaházba. Ahogy neve is mondja itt a pálmafajokat tekinthetjük meg, amelyeknek hatalmas levelei és égbenyúló törzsei ejtenek ámulatba. A fák különleges gyökerei, és a rájuk felfutó kúszónövények egészen különlegesek. Itt hiányoltam a kevés információt, mert a bent telelő helyes macskák között mászkálva folyamatosan kérdések ötlöttek fel bennem a növényfajokra vonatkozóan. Kifelé menet még megtekintettük a télen is látványos sziklakerteket. Itt az alpesi fajokon kívül a Kárpátok élővilágával és a Ázsiai magashegységek növényeivel is ismerkedhetünk.