Barangolás Tokaj belvárosában

Bacchus és a Rákóczi pince

A Jézus Szíve templom

Tokajt és az ott készített mézédes borokat nem kell senkinek sem bemutatni, legalábbis ezt hittük mi. Ehhez képest Tokaj több szempontból is meglepetést okozott számunkra. Képzeletünkben egy nyüzsgő, nyitott borospincékkel teli, szőlővel befuttatott lugasoktól hemzsegő település képe élt. Ehhez képest este, amikor megérkeztünk a városba, csönd és nyugalom fogadott. Talán egy kicsit már túl sok csönd és túl sok nyugalom. A kellemes idő esti sétára és szabadtéri borkóstolóra csábított, azonban kiderült, hogy csupán szállásunk étterme tart még nyitva a belvárosban. Bár a kiszolgálás nagyon kedves, a vacsora és a hozzá felszolgált bor pedig remek volt, mégis furcsának találtuk a hétvégi este kihaltságát. Ezek után kiderült, hogy a szomszédos pincészetek bár nagyobb számban mint az egyetlen étterem, de mégis alig néhányan vannak nyitva. Így annak, aki annak reményében indul Tokajra, hogy egy kellemes borozgatós estét töltsön itt el, ajánlatos minél előbb megérkeznie és még délután elkezdenie az estét, különben zárt ajtókat fog találni. Tokajra ugyanis nem a nagy manufaktúrák, hanem a családias pincészetek a jellemzőek.

A Zsinagóga

Másnap reggel vidáman indultunk a belváros felfedezésére abban a hitben, hogy ami előző nap zárva volt, azt már nyitva találjuk. Hát nem így lett, mivel többek között a 11 órakor nyitó híres Rákóczi pincét a korai időpontban sajnos nem tudtuk meglátogatni. Városnéző sétánkat a fő utcán kezdtük, ahol azonnal szembe tűnt a Hegyalja Galéria, melynek tetőpárkánya telis-tele van a legkülönbözőbb macskás szobrokkal. Továbbsétálva megpillantjuk Rákóczi Ferenc virágágyásokkal körülvett lovasszobrát, majd a Városházát. A házak fölé magasodó templomtornyok mutatnak irányt, amelyek közül a legközelebbi a fő térre vezet. Tokaj látnivalói ezen tér körül csoportosulnak. A legimpozánsabb a Rákóczi pince mellett álló Jézus Szíve római katolikus templom, amely magas talapzatán trónolva fölénk tornyosul. Sajnos a templom is zárva tartott, így csak az üveges kapukon keresztül tudtunk bekukucskálni a sötétbe, ahol a csodás oltár lapul. A Rákóczi pince másik oldalán találjuk a Gyógyszertár épületét, amely arról híres, hogy falai között próbáltak borból aranyat készíteni. Bár megmosolyogtató ez a tüneményes ötlet, a csodás borokat ismerve nem nehéz átérezni, hogy miért hittek a nedű aranyhoz való kötődésében. A tér szemközti oldalán áll egy magas, fehér oszlop tetején Szent István király szobra. A teret szegélyező hordókba ültetett virágok nagyon ötletesek, a kis csobogó fölött trónoló bormámoros Bacchus pedig nagyszerűen illik a város hangulatához. A fő tértől kicsit távolabb találjuk a Tokaji Múzeumot, ahol 600 Ft-os belépő ellenében egyháztörténeti és néprajzi kiállítást tekinthetünk meg a közel 3000 példányt számláló könyvgyűjtemény mellett.

A Bodrogzug a Tisza-hídról

A Bodrog irányába indulva jutunk el a Zsinagóga impozáns épületéhez, melynek szomszédságában találjuk a modern Tokaji Színházat. A rendezvények lebonyolítására is alkalmas komplexumban változatos előadásokkal várják a kulturális programok iránt érdeklődőket. A Bodrog partján jellegzetes fából ácsolt, hosszúkás csónakokat csodálhatunk meg, amelyeket a helyiek aktívan használnak is. Idillikus látványt nyújtanak a vízbe lógó, lombos faágak és a lustán haladó vízfolyás. A gáton végighaladva sétálhatunk el a Tisza-hídhoz, amelyen nagyszerűen megfigyelhető ahogy a barnás Bodrog és a kékes Tisza egy folyóvá olvadnak össze. A két vízfolyás által körülhatárolt Bodrogzug érintetlen vadon látszatát keltve trónol a víztükrön. A híd másik oldalán tapasztalhatjuk meg, hogy milyen is a mai, nyüzsgő, élettel teli Tokaj. Mintha az időben utaznánk, egy másik világ tárul a szemünk elé. Az éhes turisták a vízparti büfékben lakmároznak vagy a parti sétányon andalognak. A Yacht Klub kikötője a tradicionális csónakok kontrasztjaként fehér, rideg vasból készült hajókkal van tele. Nyoma sincs a patinás épületeknek és a belváros nyugalmának.

Vízparti idill

Csónakok sorakoznak a Bodrog partján