Meghódítjuk a Remete-barlangot

A Templom-völgy ősszel

Úton a barlanghoz

Nagymarosból kiindulva az egyik legszebb túra a Börzsönyben a Remete-barlanghoz vezet. A Rám-szakadék kiindulópontjaként ismeretes Duna túlpartján fekvő Dömösről szemlélve gyorsan kitűnik a tájból a hegyben tátongó hatalmas lyuk. Bár a képződmény neve egyes számban íródik, a Remete-barlang gyakorlatilag több barlang együttese. A sziklába vájt lyukak részben emberi kéz eredményei, a történelem során többször volt arra példa, hogy szerzetesek és remeték is lakták a különleges helyszínt. A barlangok megközelítése a kék sávon lehetséges. Nagymaros elhagyva fantasztikus erdőségeken át haladunk a Sváb-hegy lábánál a Templom-völgyben. Az őszi árnyalatokban játszó lombkorona és lehullott levelek egészen elképesztő színorgiában részesítenek. Először a barna és sárga dominál, majd a 484 méteren fekvő Szt. Mihány-nyerget elhagyva világoszöldre és narancsra váltanak. A hatalmas fák által beárnyékolt erdő lassan alacsonyabb növényzetű, napfényesebb területre vezet minket. A széles erdei út pedig vékony ösvényre szűkül össze. A séta még mindig felfelé tart, hiszen egy magaslati pontot tűztünk ki úti célunkul. Cserébe viszont a visszafelé út kellemes ereszkedés lesz csupán.     

A Remete-barlangcsoport

A Szent Mihány-nyergen álló táblán tájékoztatást kapunk arról, hogy merre haladnak a kirándulóutak. Innen a sárga háromszöget kövessük a Remete-barlangig. Az út néhány helyen meredek, csúszós. Főleg ilyen őszi melegben, amikor  a nap kiszárítja a talajt, és a por jégpályává változtatja az utat. A kisebb nehézség azonban ne akadályozzon meg abban, hogy részesei legyünk a barlang lenyűgöző panorámájának. A magaslati pontról megcsodálhatjuk Dömöst, és a mélykék Dunát. A szemközti hegységek fantasztikus őszi lombkoronája és a világoskék ég képeslapra illő látvány. 

A lenyűgöző panoráma a Dunára

Útban visszafelé Nagymarosra a Duna-mentén

A gombák jelzik az őszt

Ha már az összes barlangot megvizsgáltuk közelebbről, kigyönyörködtük magunkat a körülöttünk lévő hihetetlen látképben, és az őszi napozás is megvolt, akkor indulhatunk visszafelé Nagymarosra. Az út még egy darabon a Duna mellett visz, így nem kell azonnal elszakadnunk a panorámától, azt még egy kis ideig élvezhetjük a meredélyen haladó vékony kis ösvényről. Azonban a kék sáv helyett immár a sárga barlang jelzésen kell haladnunk. Rétek és dombok mentén lassan újra visszatérünk a színpompás erdőbe. Először napfényes ösvényen haladunk, majd egyre inkább átveszi a zöld levelű fák helyét a Börzsöny vadonja. Utunk végén még figyeljük meg a kirándulóút mentén pompázó őszi gombákat, amelyek legalább olyan változatosak, mint a felejthetetlen séta amelyet épp megtettünk.

Őszi zöldben vezet az út a sárga jelzésen

Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület

200 millió éves lábnyom

A Nógrád megyei Ipolytarnóc Pompei-hez hasonlóan a vulkanikus tevékenység nyomait őrzi. A kiáradt lávának köszönhetően rengeteg ősvilági állatfaj leletei maradtak fenn, úgy mint csontok, fogak és lábnyomok. A területen feltárt maradványok vezetett túra keretében tekinthetőek meg, amelyek a főépületből indulnak. Ennek állomásai a Cápafogas homokkő, Ősállatok lábnyomai, Kövesedett fák, Levéllenyomatok és A vulkáni katasztrófa. A természetvédelmi területre megérkezve egy hatalmas parkoló fogad minket az Ősfenyő nevű, hófehér fogadóépület mellett. Azonban még el sem kell sétálunk a létesítményig, máris megtekinthetjük a kiállítás első darabjait, néhány fatönköt. Négy szénfekete, hatalmas csonk áll impozánsan az utunkban. Ezek a bükkábrányi mocsári fenyők tönkjei, melyek még a Pannon-tenger vizében úszva alkották a partvidék növényzetét. Különlegességüket az adja, hogy a látszattal ellentétben nem is kövesedtek meg, és nem is szenesedtek el, hanem szerves anyagként maradtak fönn. A fogadóépületben vásárolhatunk belépőt a parkba, illetve az itt található 4D moziba, amely visszarepít minket az őslények világába. A film mindössze tíz perces, de nagyszerűen ráhangol az előttünk álló túra látnivalóira.

A folyópart menti lábnyomok maradványai

Az épületből kilépve megkezdhetjük a kirándulást a geológiai tanséta kezdőpontjához. A kerten átvágva szabadon sétáló gólyával és cicákkal találkozhatunk, majd egy fahídon áthaladva megpillantjuk a Borókás árok felirattal díszített kaput. Vezetőnk meg is érkezik a megbeszélt időpontra, és a kirándulás most már tényleg kezdetét veszi. Először a volt miocén erdő területére hatolunk be. Az erdő fái árnyékolta völgyben haladunk az első látnivalóig, amelyet fedett teremben tekinthetünk meg. Ez egy volt folyóvölgy, ahova az őskori állatok inni jártak, és így rengeteg lábnyomuk keletezett a folyóparti iszapban. A vulkán lávája ezeket a lábnyomokat konzerválta. A feltárt terület fölé tetőt építettek, így lett belőle bemutatóterem. Belül pallókon és lépcsőkön járhatjuk körbe a feltárt régiót.

A túra során még egy ilyen lábnyomokat tartalmazó homokkődarabot csodálhatunk meg, melyet megintcsak fapallókon közelíthetünk meg egy fedett helyiségben. A második lelet sokkal részletesebb és látványosabb. A terem fényviszonyai is jobban kiemelik a látható mélyedéseket, a falakon látható állatok illusztrációi pedig még jobban megkönnyítik, hogy elképzeljük az élőlények folyóparti portyázását. A leletben közel 3000 lábnyomot azonosítottak eddig, amelyek 11 gerinces állatfajtól származnak.

A legnagyobb területű lábnyomlelet

A park további felbecsülhetetlen értékű leletei a világ legnagyobb megkövesedett fenyőfájából fennmaradt részek. Az eredetileg 100 méter magas és 8 méter kerületű fának már csak apró darabjai tekinthetőek meg. Ezekből az egyik átlátszó védőbúra alatt van elhelyezve, ami lehetővé teszi, hogy teljesen körbejárjuk a leletet, és minden apró részét megcsodáljuk.

Megkövesedett fatörzs

Növényi maradványok út közben

A park két szenzációján kívül rengeteg apróbb lelet is fennmaradt. A völgyben sétálgatva több helyen láthatunk megkövesedett fatörzseket, levéllenyomatokat, homokkőbe ragadt cápafogat. A legtöbb lelet azonban egy harmadik épületben kapott helyet, amelyben egy 3D-s filmet is megtekinthetünk. A hatalmas csarnokban lábnyomokat, levéllenyomatokat, cápa fogakat és állkapcsot, megkövesedett fatörzsdarabokat és az őslényekről készült képeket tekinthetünk meg.  

Göd-Verőce-Göd biciklitúra a Váci ártéri tanösvénnyel

A kerékpárút Gödnél

A Dunakanyar bal oldala Dunakeszitől egészen Szobig vezet. Azért érdemes az ide szervezett kerékpártúrára Dunakeszi helyett Gödről indulni, mert így kihagyhatjuk a Dunakeszin áthaladó házak között vezető kevésbé izgalmas kerékpárútszakaszt. Göd és Verőce között változatos tájat figyelhetünk meg, és oda-vissza együtt sem megerőltető a távolság. A Váci liget, ahol a Váci ártéri tanösvény található, ráadásul körülbelül az út felénél helyezkedik el, így ideális pont a pihenésre. A különleges tanösvény megépítése a Göncöl alapítvány munkájának köszönhető, akik 1994-ben építették meg az ártéri erdőbe vezető fapallókat. Az erdő bemutatásra került része a Gombás-patak torkolatánál található, a Váci ligetben. A vizes terület nem a Dunának, hanem a Gombás-pataknak köszönhetően alakult ki, a Duna csak árvíz esetén tör be ide. 

Az idillikus őszi ligeterdő

Ösvény vezet a vízhez

A Duna által alakított tavacskák

Az árterek élővilágának felfedése a sűrűn és kiszámíthatatlanul ingadozó vízszintnek köszönhetően igen nehéz feladat. A tanösvény alatt egyszer teljesen elfogy a víz, máskor pedig olyan magas a vízszint, hogy egyes részei nem is járhatóak. Az ilyen vízingadozások következtében sok a megmozgatott hordalék és a kidőlt fa, ezek gyakran változtatják a tájképet. 2002-ben az árvíz teljesen tönkretette a pallókat, így a tanösvény járhatatlanná vált. Azonban a Göncöl Alapítvány kitartó munkájának köszönhetően egy év múlva újra felépült. Ma egy 510 méteres szakaszon nyerhetünk betekintést ebbe a különleges világba. A pallók mentén információs táblákon tájékozódhatunk az élővilágról. A tanösvény Vác déli részén, a ligetből közvetlenül a kerékpárútról közelíthető meg. Bejáratát egy fából készített kapu jelzi, amelyen az Ártéri Tanösvény feliratot láthatjuk. 

Itt forduljunk balra a tanösvényhez

A Gombás-patak

A tanösvény bejárata

A kemény burkolatú kerékpárutat elhagyva néhány lépést az anyaföldön kell megtennünk amíg a fapallókra nem érünk. A fakapu alatt áthaladva az ártéri ligeterdőbe csöppenünk. Először egy kis patak fölött sétálunk át egy fahídon, de már itt megszólalnak az első vízben tanyázó békák. A buja zöld növényzetben gyalogolunk tovább, jobbról fakorlát is segíti a haladást. Többen biciklivel is végigmentek a pallókon, de mivel az út nem annyira széles és visszafelé is ugyanezen az útvonalon kell haladnunk, ezért ez nem ajánlatos. A pallók annyira beleolvadnak a környezetbe, hogy igazán bennfentesnek érezhetjük magunkat, amikor sétálgatunk rajtuk. Egy-két fatörzs igen közel hajol el a fejünk fölött, amelyeken taplógombákat figyelhetünk meg, több helyen pedig moha jelent meg a pallókat tartó cölöpökön. Ez a rész ekkor teljesen száraz volt, még a víz legkisebb jelét sem láttuk sehol. Helyét buja aljnövényzet vette át, a sok zöld lágyszárú növény között több helyen fehér virágok virítottak. Lassan megváltozik a növényzet, ahogy a ligeterdőből a nádasba jutunk. Hamar megérkeztünk az első madármegfigyelő stéghez. Itt hihetetlenül hangos békakuruttyolás fogadott minket. Ha csendben és mozdulatlanul várakozunk, olyan ritka fajokat is megpillanthatunk, mint a jégmadár. Nem ritkák a gémek, kócsagok, a tőkés réce és a fakúsz. Rengeteg a szitakötőfaj és még siklók is élnek a területen. 

Kilátás az első megfigyelőpontról

Az első madárvártától sűrű nádasban juthatunk el a második megfigyelőpontig. Itt már vízben álltak a cölöpök alattunk. Ez a hely talán ideálisabb az élőlények megfigyelésére, mivel jóval nagyobb területet tudunk áttekinteni, és mivel az ösvény legvégén van, talán a tömegek is jobban elkerülik. Nagyobb vízfelület veszi körbe a stéget, és akármerre nézünk érdekes kidőlt fákból álló formációkat láthatunk. Ez a gyönyörű környezetet látva nem meglepő, hogy évi 50 ezer látogató keresi fel az ingyenesen látogatható tanösvényt, amely egyedülálló az egész országban.

A második madárvárta

Kányavári-sziget: Búbosvöcsök tanösvény

A Kányavári-sziget a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, fokozottan védett terület. A rendkívül gazdag madárvilágáról ismert Kis-Balatonban helyezkedik el. A szigeten kialakított tanösvény a párzási időszakban bóbitájáról és vörösesbarna tollgallérjáról könnyen felismerhető búbos vöcsökről kapta a nevét. A körtúra a Kis-Balaton gazdag madárvilágát mutatja be információs táblák és madárvárták segítségével. A sziget Balatonmagyaród közelében található, a Sármellék irányába vezető útról kell lekanyarodni. Itt a látogatók rendelkezésére fizetős parkoló áll. A tanösvény izgalmas állomásainak köszönhetően igazi családi kirándulóhely, természeti szépségei miatt pedig minden korosztálynak ajánlható.

A szigetre vezető fahíd

A parkolóból egy gyönyörű, különleges kialakítású fahídon kelhetünk át a szigetre, és kezdhetjük meg a közel 2 km-es tanösvény bejárását. A fahídról fantasztikus a kilátás a növényzettel gazdagon benőtt vízfelületre. Sok madárfajt is megfigyelhetünk a magaslati pontról. Itt él többek között a kis és nagy kócsag, a cankó, a rétihéja, a nagy lilik, a bölömbika, a batla, a kékbegy, a kakukk, a nádi rigó, a gulipán, a fekete gólya, a nádiposzáta, a nádi sármány, a cigányréce, a haris, a szárcsa,  több gém faj, lúd faj, fecskefaj, cinegefaj, stb.

A szigeten jobbra indulva vízparti növényekkel benőtt öblök mellett haladunk el, amelyekből újra megcsodálható a fahíd és a nádas élővilága. Utunkon több madárvártából is megfigyelhetjük a fent már említett állatfajokat. Ha csöndben maradunk és türelmesen várunk, a táblán jelzett madarak akár mindegyikét is megleshetjük a kis lyukakon keresztül. A fák árnyékából kiérve a sziget végben egy nádassal benőtt területre érünk, ahol a vízi növények között átvágva egy másik megfigyelőponthoz jutunk. A tökéletesen elrejtett, fából épült lesből nagy eséllyel lehetünk szemtanúi néhány érdekes momentumnak az állatok mindennapjaiból. Visszatérve a nádasból a sziget ellentétes oldalán a nyílt vízpartra jutunk, ahonnan a víztükörre rálátva a nyílt vízi madárfajokat figyelhetjük meg természetes élőhelyükön. Az itteni öblöket is elhagyva egy tágas rétre érkezünk, ahol egy fából épült kilátótoronyba felmászva láthatunk jobban rá a vízre és a szigetre. Ez sajnos nem elég magas ahhoz, hogy túl sok újdonságot nyújtson, mert a fák sok helyen eltakarják a kilátást. A tisztáson piknikezésre, pihenésre és napozásra is lehetőség van, fa asztalokat és padokat is találunk itt.

A kilátó a tisztáson

Előttünk a nyílt víz

Csónakázás a Tapolcai-tavasbarlangban

A Lóczy-terem

A Tapolcai-tavasbarlang Tapolca szívében fekszik, így a bejáratánál fizetős parkolóhelyeket találunk. A barlangba egy lépcsősoron kell leereszkedni a télen-nyáron állandóan 20 C fokos termekbe. A barlangot a mélyről feltörő meleg víz alakította ki. 1903-ban kútásás közben fedezték fel, amikor a kútfenék beomlott. Járatai jóval kiterjedtebbek, mint a 250 méter hosszú turisták által is bejárható szakasz. Ebből 70 méter száraz, 180 méter pedig víz alatt áll. A víz mélysége 70-120 cm, hőmérséklete pedig 18-20 fokos. A barlang vizei közvetlen összeköttetésben állnak a tapolcai Malom-tóval. 

Zöldesen csillog a kristálytiszta víz

Miután leértünk a lépcsőkőn, kezdetben száraz területen sétálunk. Itt szoba nagyságú termek hálózatába ütközünk. Ezek közül a legnagyobb a Lóczy-terem, amely 20 méter hosszú és 6-8 méter magas. A termeken áthaladva érkezünk meg a csónakokhoz, amelyekkel egyénileg vehetünk részt a körülbelül húsz perces hajótúrán. A csónakázás során nekünk kell eveznünk, de mivel a vízzel teli járatok magassága elég alacsony és szélessége is nagyrészt kicsi, kezünkkel is segíthetjük a haladást. Tehát azoknak sem kell megijedniük, akik eddig még soha nem eveztek. A plafon több helyen annyira alacsony, hogy a magasabbaknak be kell húzniuk a nyakukat. A járat többször kiszélesedik, ezeken a helyeken megállhatunk nézelődni. A víz teljesen átlátszó, a kivilágított barlang fényeiben kristálytisztán csillog. Nem utolsó sorban ebben az egészen különleges élményben hazánkban csak itt lehet részünk.

A vízzel telt járatok

Téltemető kirándulás Törökmező mellett

Törökmező barátságos emuja

A Börzsöny felfedezéséhez tökéletes kiindulópont Törökmező fennsíkja. Az itt található turistaház mellett ingyenes parkoló várja a kirándulókat. Az épületben szállás és étterem, a kertben pedig hangulatos terasz, játszótér és állatpark áll a látogatók rendelkezésére. A farmon mindig más állatot lehet látni, jelen esetben a kerítésen bekukkantva egy hatalmas emut pillantottunk meg, amint kíváncsian közeledik felénk. Azonban a kifutójában található Harap-lak feliratú házikó arra enged következtetni, hogy a farmnak más lakói is lehetnek. Míg reggelinket fogyasztottuk a turistaház melletti fából készült kerti bútorokon sütkérezve, egyszer csak egy hatalmas libacsapat jelent meg mellettünk, és hangos gágzással felhívva magukra a figyelmet továbbvonultak az állatpark irányba. A terasz mellett már néhány hóvirág is kidugta a fejét, bár a növény még csak bimbózott, nem nyílt ki. A reggeli befejeztével ideje volt nekikezdeni a kellemes sétának, amit a közelben terveztünk megtenni.

A törökmezői turistaház kellemes terasza

A befagyott Halastó

A turistaház és az állatpark között elhaladva hatalmas rétre értünk, itt kezdtük meg a sétánkat lefelé a zöld sáv jelzésen. A hatalmas fák közé érve azonnal érzékelhetjük, hogy mennyivel másabb a Börzsöny a megszokott Pilis erdeinél. A jól karbantartott, még őszi levelekkel fedett kirándulóút egy halastóhoz vezet minket. Ezt befagyva találtuk, mivel még bőven tél volt. A vizet fedő jégben leveleket, ágakat és kavicsokat figyelhettünk meg. Sétánkat a zöld sáv jelzésről a kék sávra rátérve, a Békás-rét irányba folytattuk. Az újabb erdős szakaszon kisebb kaptatót kell leküzdenünk, mire elérjük a hatalmas rétet. Bár a tél végén minden szürkén és barnán aludt még, a réten megcsodálhattuk a tavaly nyárról maradt száraz növények pompáját. Az ég csodás kékje és a száraz kórókon lengedező hófehér 'virágok' nagyszerűen mutattak a téli világban.

A Békás-rét

A még bimbós hóvirágok

Egy hosszabb szakaszon haladtunk a kék sáv mentén a Börzsöny ősvadonjával kontrasztban álló hatalmas, kietlen területen. Utunkat addig folytattuk, amíg meg nem szemlélhettük a Magas-Börzsönyre néző csodás panorámát. Ezt a rét végéből tehetjük meg. Innen visszafordulás helyett inkább átvágtunk a réten nyugati irányba. A sétát egészen a Szilfa-forrásból eredő patakmederig folytattuk, ahol újra bevettük magunkat a végtelen rengetegbe. A patakmeder mentén haladva, többször át is kellett kelnünk a jéghideg vízen. Szerencsére sok szikla és patakra rádőlt fatörzs is segített ebben. A patakmeder gyakorlatilag visszavezet a kék és zöld jelzések metszőpontjába, ahonnan már bármelyiken haladva könnyű szerrel visszajuthatunk a turistaházhoz. Utunk során még több bimbós hóvirágot csodálhattunk meg, a csodás februári napfényben ezért méltán mondhatjuk, hogy a telet már eltemettük, jöhet végre a tavasz!  

A vadregényes patakvölgy

Átkelhetünk a köveken

Séta a Háziréti horgásztó körül

Megközelítés:

A horgásztavat gépkocsival a 10-es úton lehet megközelíteni. Budapest irányából érkezve a  Solymári leágazás után kell lefordulni jobbra, és egy elég rossz minőségű földúton haladni a tó ingyenes parkolójáig. A leágazást tábla is jelzi.

A Háziréti horgásztó tulajdonképpen egy völgyzárógátas víztározó. A vízfelület nagysága körülbelül 26 hektár, a víz átlagmélysége pedig 2,5 – 3,2 méter. A tó alakja egy nadrághoz hasonlítható, amelynek két szára egy-egy patakba torkollik: bal oldalon a Háziréti-patak, jobb oldalon pedig a Határ-réti-patak folyik. A tó 1984-ben keletkezett a patakok felduzzasztásával. Ekkor több fa is a víz alá került, ezek csonkjai még ma is láthatók a tó egyes részein. Ez a Gyilkos-tóhoz hasonló látkép jelenti a tó különlegességét.

A horgászok számára kis állások és stégek vannak kialakítva a tó körül. A halakat folyamatosan telepítik a vízbe, hogy fenntartsák az állományt. A horgászható halak az alábbiak: ponty, amur, sügér, süllő, csuka, harcsa, dévér keszeg, ezüst kárász, busa, naphal, afrikai harcsa, balin. Csónakot helyben lehet bérelni, illetve csónakjárat közlekedik a halőrház és a tó átellenes oldala között. A messzebbi oldalról egy piros gömböt kell felhúznunk egy póznára, ha azt szeretnénk hogy értünk jöjjön a motorcsónak. Büfét pedig a halőrház mellett találunk.

A tó körül jelzett turistaút nem található, így sétánkat a gáton kezdtük meg. Télen a lékhorgászat nem engedélyezett, ezért mivel a tó be volt fagyva, a környéke igen kihalt volt. A gáton haladva balra egyből egy stéget találtunk, a csónakok egy része a vízbe fagyva hevert, másik része pedig ki volt húzva a tó partjára. Nem sokkal messzebb az átfolyóhoz érünk, ahonnan már csak egy patak halad tovább. Ezen a részen lehetett a legszebb képeket készíteni a befagyott tóról, és a gyönyörű jégalakzatokról.

A töltést elhagyva letértünk a döngölt útról, és megkezdtük sétánkat a nadrág jobb oldali szárán. Itt a tónak természetes partja van, sok kis öböllel és stéggel. A parton végig kihelyezett szemetesek vannak, a környezet tiszta és rendezett, többek között ezért is igen kedvelt a tó a horgászok körében.

A tó közepe táján figyelhetjük meg a legtöbb facsonkot, amelyek a terület elárasztása után megmaradtak. Jóval több fatönk található azonban még a víz alatt, nem kis aggodalmat okozva a horgászoknak a sekély vízben való csónakázáskor. 

A partot elhagyva honvédségi területre érünk, itt jeepek által szétszabdalt földúton sétálunk tovább, amíg el nem érjük a patakpartot. Itt egy vasrácson kelhetünk át a Határ-réti-patakon. Ezen az oldalon már szántóföldek határolják a tópartot. A nadrág két szárának találkozásához érve pedig láthatjuk a hajóállmást jelző piros gömböt. Ezen a ponton már félúton járunk, bár a kitérők miatt a távolságok csalókák. Ha még mindig nem fáradtunk el és nem hajókázunk vissza a halőrházhoz, akkor egy nádassal sűrűn benőtt területen folytatjuk tovább a kirándulást. Először egy vízparti ösvényen, majd a nádasban haladunk, amíg el nem érjük a másik patakon átvezető természet adta hidakat, azaz a ledőlt fatörzseket. A túlpartra átkelve kivergődünk a sűrű aljnövényzetből, és egy szépen karbantartott útra jutunk, ami visszavezet az öblökkel szabdalt tópartra. Innen a másik irányból is megcsodálhatjuk a letört fatönkök uralta látképet, és vethetünk egy pillantást a háttérben található hegyvonulatokra is. 

Innen a tópart egyenes, lapos útján már kellemes sétával juthatunk vissza az öblök mellett a halőrházhoz. Végezetül kedvcsinálóként néhány kép a fantasztikusan szép, jégbe fagyott tóról, ami kirándulásunkat igazán felejthetetlenné tette: