Zebegényből a Julianus-kilátóhoz

A Szikla-szentély

A Duna mentén épült Zebegényt több látnivalója miatt is érdemes felkeresni. A Börzsönyi túrákhoz nagyszerű kiindulópontként szolgál, ám egy rövid séta a településen is kellemes időtöltést jelent. A 12-es országúton Zebegényre érkezve a jobb kéz felől található völgyhíd alatt bekanyarodva érkezünk meg a település központjába. Itt áll a hófehér Havas Boldogasszony római katolikus templom. Az egy tornyos épülettel szemben karácsony alkalmából piros díszekkel kidekorált fenyőfát állítottak. Az egy tornyos, különleges formavilágú templomot szintén sötétzöld fenyők veszik körbe. Környékén több emlékmű és szobor tekinthető meg. A templom jobb oldalán továbbsétálva kis híd vezet át a házak között kacskaringózó patakvölgy fölött. Előttünk feltűnik a Kálvária-dombra vezető lépcsősor. Az emelkedő nagy kanyarokkal halad felfelé, pár lépés után elérjük a hegyoldalba ékelődő Szikla-szentélyt. Az üreg rácsokkal védett nyílásán betekintve a szintén karácsonykor megtekinthető betlehem tárul elénk. A falon olvasható információs tábláról megtudhatjuk, hogy ezen a helyen állt a falu első temploma. Ha jól megnézzük a bejárat környékén a sziklát, könnyen kivehető az egykori épület vonala és az egykor a tetején álló kereszt is. 

Zebegény temploma

Az országzászló és a kilátó

A Kálvária-kápolna

Lassan a bájos falusi házak tetőszintjét is elhagyva kiépített pihenőhöz érkezünk, ahonnan letekinthetünk Zebegény központjára. Innen még egy újabb kanyart kell leküzdenünk, hogy felérjünk a Kálvária-dombra. A magaslaton elénk tárul az 1930-as években épült hősi emlékműegyüttes. Balra masszív alapzaton áll a vaslépcsőn megmászható kilátótorony, mely a szívében lobogó országzászlót fogja közre. A körbesétálható emelvényről nagyszerű kilátást élvezhetünk Zebegényre és a Duna kisebb szakaszára is. A kilátó mellett két négyszög alakú szimbolikus sírkert helyezkedik el, amelyeket kőoszlopok és öntöttvas kerítéselemek szegélyeznek. A két udvar között egy bronzból készült Krisztus fej áll egy kőoszlop tetején. Az emlékmű másik végében találjuk a Kálvária-kápolnát. A szintén fehér épülethez hozzá illő stációk csatlakoznak a temető irányába haladva. A templom mellett kereszteket és további emlékműveket találunk. 

Az emlékműegyüttes

Kilátás Zebegényre

A Kálvária-dombról a kék kereszt jelzés vezet minket be az erdőbe. A döngölt földút mentén fából ácsolt feszülettel találkozunk. A Csizmadia-völgy peremén haladunk tovább lankásan fölfelé. A csodás bükkerdőben sétálva élvezhetjük a ritkás aljnövényzetnek köszönhetően levegős, átlátható teret. Az ösvény áthalad a Szeder-völgyön, amelyet hatalmas fatörzsek torlaszolnak el. Innen kisebb kaptató következik, majd nemsokára megérkezünk a Köves-mezőre. Itt újabb kereszt fogad minket, ezúttal kőből. A tágas rét végében hatalmas aszfaltozott parkoló áll, mellette piknikező asztallal. Aligha lehet pihenőnek ennél szebb kilátása, az asztalnál ülve ugyanis a Visegrádi-vár látképe néz vissza ránk a távolból. Sajnos a környéken a kelleténél több hulladék gyűlt össze, de a kilátás így is feledhetetlen. 

A Szeder-völgy

A Julianus barát torony

A mezőről a kék sáv jelzésen továbbsétálva folytatjuk a kirándulást. A turistaút egy rövid szakaszon a Törökmezői tanösvényen halad, amely ezen állomásán a fekete fenyveseket ismerteti meg a természetjárókkal. A kezdetben lassan emelkedő hegyoldal a fenyőerdőből kiérve a Világos-térre ér. Innen azonban már egy minden lépéssel egyre meredekebbé váló, hosszú kaptató vezet fel a Hegyes-tetőre. Amennyiben könnyíteni szeretnénk a túrát, választhatjuk a magaslatra lankásabban felvezető széles földutat is, amely többször keresztezi az előbb említett meredek ösvényt. A 482 méteres hegycsúcshoz közeledve ősöreg bükkfák mosolyognak ránk a kaptatón felfelé. Szerteágazó, göcsörtös gyökereik átszövik a talajt, világos törzsüket zöldre festik a zuzmók. A Hegyes-tetőn a kőből épült Julianus barát torony vár ránk. Az 1939-ben állított kilátó tetejéről zavartalan körpanorámát élvezhetünk a Dunakanyarra. A torony lábánál asztalok és padok várnak ránk. Innen már csak lefelé kell sétálnunk. Először a hegyre vezető kaptatón ereszkedünk vissza a Világos-tér tisztásra, majd a sárga sávon sétálunk a zebegényi Kálvária-dombig. Innen a Kálvária stációit megtekintve először a temetőhöz, majd a település központjába jutunk.

Körséta a Lajos-forrás és a Dömörkapu érintésével

Az egykori Dreher-villa

A Lajosforrás nevű településrész Szentendréről a Dömörkapui elágazásnál balra fordulva közelíthető meg. Az erdőben kanyarogva egy több helyen rossz minőségű, kátyús erdei aszfaltúton juthatunk el ide. Megérkezve az út egy kocsifordulóba torkollik. Körbepillantva azonnal feltűnik a Lajos-forrás és a mellette álló turistaház. A forrás friss, hideg vize kiépített medencébe folyik. Először egy vékony fémcsövön át egy kisebb üregbe jut, majd az előtte húzódó nagyobb medencében gyűlik össze egy apró tavat alkotva. A víz tisztasága miatt a pihenőnél sokszor többen ácsorognak arra várva, hogy a magukkal hozott tartályokat és vizespalackokat megtöltsék és elszállítsák. A patak melletti fenyőfák lombja közül kikandikál a lajosforrási turistaház teteje. Közelebb sétálva szemügyre vehetjük a ma már nagyrészt lezárt épületet, amely egykor a Dreher család magánbirtokához tartozott. 

Úton lefelé, jobbra terül el Szentendre

A kirándulás a Dreher-villa mellől a zöld háromszög jelzést követve indul. A hegyoldalban lefelé ereszkedünk egy méretes tisztáson átvezető lankás ösvényen. Jobbról megpillanthatjuk Szentendre házait, balról pedig egy gyönyörű bükkfacsoport tekint le ránk a magasból. A csapás két oldalát méretesre nőtt erdei füvek népesítik be. A néhol vállunkig érő növények télre szinte fehérré válnak. Út közben kivágott fatörzseken megtelepedett taplókat és mohafoltokat láthatunk, a faágakon helyenként még dúsan jelen vannak a sötétbarna, kiszáradt falevelek, amelyek őszi hatást keltenek. A panorámás útszakaszon vadászlesek is feltűnnek, előttünk pedig a Cser-hegy magaslata nyújtózik. 

A Kőrösi Csoma Sándor-kilátó

Nemsokára beérünk az erdőbe, ahol egy kiszáradt patakvölgyön át halad tovább az út. A mélyedésben néhol feltorlódott faágak fekszenek a levélszőnyegen, a völgy mentét pedig a mohától zölddé vált sziklák pöttyözik. Innen kisebb kaptató vezet fel a Kőrösi Csoma Sándor-kilátóhoz. A csúcsról letekinthetünk az alattunk húzódó Bükkös-patak völgyére, majd megpihenhetünk a kőből készült emlékmű melletti padokon. A hegy peremén továbbsétálva több helyen lepillanthatunk az alattunk húzódó szakadékba, amely egy régi bánya udvarait rejti. A teraszok szinte már teljesen beleolvadnak a természetbe. A hegyoldalban leereszkedve vékony csapás vezet az alsó bányaudvarba. Sziklatörmelék mellett sétálva jutunk ki egy nagy tisztásra, ahonnan felpillanthatunk a hegyoromra, ahol az imént végigsétáltunk. 

A Bükkős-patak zúgója

A zúgó alatti völgy

Visszatérve a turistaútra tovább ereszkedünk az egyre meredekebb úton, majd nemsokára meg is érkezünk a Dömörkaputól induló lezárt műútra. Az aszfaltúton balra indulva találjuk a Bükkös-patak szépséges zúgóját. A vízhez először lépcsőn majd sziklákon mászva ereszkedhetünk le. A télen is bővizű patak sebesen folyik le a lépcsős kőfalon, majd megszelídülve nyugodtan kanyarog tovább a völgyben. Ha nem akarunk lemászni, a zúgót a fölötte álló hídról is megtekinthetjük. A patak folyását követve a zöld kereszt jelzésen folytatjuk tovább a sétát. Jobbról nemsokára egy kisebb barlang tűnik föl a hely lábánál. Balra a patakvölgyben több kisebb vízesést és a felgyülemlett víz alkotta tavat is láthatunk. Még egy érdekességet találunk itt, a vízparton álló Ikon-követ. A tájba olvadó faragott sziklán egy cirill betűs felirat és egy kereszt látható.  

A vízben visszatükröződő erdő

Az aszfaltútról a kék kereszt jelzésre rátérve térünk le, ezen visszaindulva a Lajos-forrás irányába. Utunkat a Bükkös-patak keresztezi, amelyen köveken ugrálva kényelmesen átkelhetünk. Azt a szintkülönbséget amit eddig lefelé megtettünk, most ideje fölfelé indulva újra leküzdeni. Újabb kiszáradt patakvölgy mellett haladunk a hegyen felfelé egy kövekkel és gyökerekkel benőtt ösvényen. A csapás egy friss erdőirtáson vezet át, majd fiatal cserjék között átvágva érkezünk meg a Kármán-forráshoz. Az út innen visszavezet a hegyoldalban a Lajos-forráshoz a már jól ismert tisztás oldalában.     

Pilisszentlélekről a Hirsch-oromra

Mohával borított fatörzsek

Pilisszentlélek egy kedves kis falu, amelyet csupán néhány száz fő népesít be. Bár nem önálló település, hanem közigazgatásilag Esztergomhoz tartozik, az idelátogató hajlamos különállóként kezelni, hiszen minden irányból erdő szegélyezi. A fák gyakorlatilag elzárják az összes környező várostól, így Pilisszentlélek nagyszerű kiindulópontja lehet több kirándulásnak is, mivel bármerre indulunk, a természetben találjuk magunkat. 

Azonban a település legfőbb nevezetessége mégis a családi házak fölé emelkedő hegyoldalba épült Pálos kolostor. A völgyben fekvő Pilisszentlélektől majdnem egészen a 414 méteres Hirsch-oromig aszfaltút, majd döngölt földút vezet fel. A településre így akkor is érdemes ellátogatni, ha az erdő saras, latyakos lenne. A kolostor romjaihoz a piros sáv jelzés vagy az aszfaltút vezet el. Az út mentén parkolót és pihenőket is találunk. A séta bár gyakorlatilag végig emelkedő, egyáltalán nem megerőltető. 

A Pálos kolostor romjai az aszfaltútról nézve

Az oltárok és a méretes fakereszt a romok között

A XIII. században épült Pálos kolostornak ma már csak a romjai tekinthetőek meg. Az útról lepillantva elénk tárul az egykori épület alaprajza. Hatalmas fakereszt bontja meg az alacsony kőhalmok összhangját. A kereszt mellett kis falépcsőn ereszkedhetünk le a kolostor belsejébe. Balra különálló épületeket látunk, amelyek a műhelyek helyéül szolgáltak. Ma már csak egy hatalmas fa birtokolja az egykori szobákat. Jobbra először a szentély, a kápolna és az oltárok tárulnak elénk. Majd az épület hosszanti részén végigpillantva az ebédlő és az északi szárny is feltűnnek. A romokon élvezet mászkálni, felfedezni az egykori helyiségeket és elképzelni, hogy milyen is lehetett az épület, amikor még teljes pompájában állt itt. A gondos kezek az oltárokon gyertyákat helyeztek el, az egyik szobában pedig tűzrakó hely létesült a kirándulók számára. A romokat körülvevő füves terület gyönyörű zöld színe különösen látványos egy szürke téli napon.

A Hirsch-emlékmű

Kankalin januárban

Innen  tovább vezet az aszfaltút fölfelé. Magunk előtt balra láthatjuk a 478 méter magas Felső-Ecset-hegy vonulatait. Az elágazásnál balra fordulva letérünk az aszfaltútról, és földúton haladunk tovább. Az erdőben sétálva hatalmas fák és dús aljnövényzet között vezet az ösvény, majd egy tisztásra kiérve csodás panoráma tárul elénk. Az alattunk húzódó völgy és a környező hegyek dimbes-dombos lankái csodásan mutatnak. 

A Hirsch-orom színpompás kőzetei

Továbbsétálva elérjük a döngölt földút végét, pontosabban azt a pontot, ahol a hegyet megkerülve visszafordul az út. Innen leágazva klasszikus erdei csapás vezet fel minket először az Alsó-Ecset-hegy tetejére. A szokatlan téli melegben csak az őszi falevelek és a fantasztikus mohaszőnyeg vesz körül minket. A fákon és köveken megtelepedő zöld növény különlegesen dús látványa lenyűgöző. Innen még egy rövid szakaszon lefelé kell sétálnunk, hogy megérkezzünk a Hirsch-orom kiszögelléséhez. A magaslatot egy padokkal körülvett asztal és egy kőből készült emlékmű jelöli. A már szinte a természetbe beolvadó kőtömbön a "Magyarország ezer éves fennállása alkalmából 1896" felirat olvasható. Az emlékművet 1996-ban Pilisi Parkerdő felújíttatta. A Hirsch-orom egyenetlen kőteraszára kimerészkedve a Duna is feltűnik előttünk a távolban. A fák ágai fölött messzire elpillanthatunk a környező vonulatok felé. Lábunk alá tekintve az alattunk húzódó kisebb szakadékot pillantjuk meg. 

Pillantás Pilisszentlélekre a Felső-Ecset-hegyről

Pilisszentlélek

Visszafelé az elágazásig az először emelkedő, majd lejtő erdei ösvényt követjük, majd a döngölt földút helyett a Felső-Ecset-hegy csúcsa felé indulunk. Az erdei út egy hatalmas tisztás mellett vezet el, ahol meglepetésünkre a januári tavasz hírnőkét pillantottuk meg, egy vígan virágzó Tavaszi kankalint. A tisztáson átvágva újra a fák között találjuk magunkat, majd a hegytetőt elhagyva lefelé ereszkedik a csapás. A hegyoldalban haladó kaptatón lefelé ereszkedve megpillantjuk a völgyben fekvő Pilisszentlélek házait. A bájos település többször is feltűnik előttünk a fák ágai között. A hegyről lesétálva újra becsatlakozunk az aszfaltútba, amely visszavezet minket a kolostorromok mellett Pilisszentlélekre.