Minden bizonnyal az egyik legszebb időszak a növények megcsodálására a késő nyár-kora ősz. Ekkor már hatalmasra nőttek, teljes pompájukban virulnak, roskadoznak a levelektől, virágoktól, és színpompásabbak, mint bármikor. Ősszel a budapesti Füvészkertbe látogatva is csodás élményekben lehet részünk. Kis méretéből adódóan a park egészen családias, szinte olyan, minta csak a hátsó kertbe ugrottunk volna ki egy kis paradicsomért. A főváros közepén ez igazán egyedi élmény.
A botanikus kertbe lépve egyből megpillantjuk az egynyári növények ágyásait. A kis kert közepén békésen csobog egy szökőkút, amelyet cserepekbe és balkonládákba ültetett fajok vesznek körbe. A színek talán itt a legváltozatosabbak, mintha csak egy festőpalettát szemlélnénk. Az udvart körbeölelő, sárga téglás kiszolgálóépületekre felkúszó vöröses-zöldes vadszőlő, és az autentikus, sötétzöldre festett paletták együttese csodás háttért nyújt a tarka növényzuhatag mögött. Innen az út a sziklakertbe vezet, amely pont ugyanúgy néz ki nyár végén is, mintha télen érkeztünk volna. A fekete föld és a szürke sziklák között zöld növények kandikálnak ki, viszont virág ekkor sincs rajtuk. Továbbsétálva a nyitvatermőket bemutató szekcióba érkezünk. A kert ezen részét egy bájos patak hálózza be, amely mentén kis ösvények haladnak. Újabb csobogót találunk, melyből vígan csobog a hűvös víz, majd folytatja útját a lábunk alatt kanyargó, terméskővel kirakott mederben. A fenyves alatt elnyúló kertet kőpadok és hidak is díszítik.
Az út egy újabb kiszolgálóépület felé vezet. A ház előtti pergolákat futónövények fedik el, mellettük pedig hatalmas dézsákban cserjék állnak. A pergola másik oldalán mini bonsai kiállítás tekinthető meg. A kis méretű fákat egy lépcsőzetes emelvényen csodálhatjuk meg egészen közelről. Innen a sűrű, átláthatatlan bambuszligetbe visz a lábunk alatt vasráccsá változó csapás, majd hirtelen a japán stílusú parkrészben lyukadunk ki. Narancssárga koi pontyok úszkálnak a kerti tóban, amelyből nem hiányozhat a hangulatos, sziklákból épített csobogó, és a kalandos, szintén kőből készült, vízen áthaladó ösvény sem. A tóparton fából készült stégen vagy padokon pihenhetünk, és élvezhetjük a megnyugtató látványt. Pár lépés múlva megpillantjuk a méltóságteljes Pálmaházat. Az előtte elnyújtózó tisztás közepén kör alakú medencében pompázik a tündérrózsa. A hatalmas üvegablakok mögött télen-nyáron kellemes meleg, és zöldellő trópusi növények várnak ránk. A nemrégiben felújított épület új pálmafajokkal és mediterrán növényekkel is gazdagodott a korszerűsítés mellett. A ház közelében találjuk a zöldség- és fűszerkertet is. Kicsit furcsán festenek a dúsan termő paprika és paradicsom fajok a hatalmas, klasszicista stílusú Pálmaházzal a háttérben. A fűszernövények fantasztikus illata lengi körbe ezt a kis területet, élmény végigszagolgatni őket.
A Füvészkerten átvezető sétány végében különleges növényfaj él. 1994-ben fedezték fel a világ egyik legöregebb és legritkább fafaját, a Sárkányfenyőt. Az akár 40 méteresre is megnövő fenyőfajból körülbelül 100 példány él vadon, a botanikus kertbe 2006-ban került egy egyed. Az egyenlőre még kis facsemete ráccsal körülvéve tekinthető csak meg. A sétány másik oldalán a vízi növények medencéi várnak ránk. A repülő rovarok imádják a napos területet, és előszeretettel pihennek meg egy-egy levélen. Különösen sok szitakötőt láttunk. A medencék egy fából készült stéget ölelnek körbe, amelyen nyugágyakban élvezhetjük a napsütést, miközben körülzsongnak a rovarok.
Velünk szemben áll a Viktória-ház. A napfényes üvegépület a kellemes nyári időben nyitott ablakokkal és ajtókkal vár, mintha csak továbbra is a szabadban sétálgatnánk. Elsőként a különösen dúsan növekvő broméliákat bemutató épületbe érkezünk. Ezen növények rendkívül sokféle virágot növesztenek, amelyek legalább olyan változatosak, mint a szomszédos terem orchideafajai. A harmadik épületrész a legkülönfélébb kaktuszokat és pozsgásokat mutatja be, az átvezető folyosón pedig szabadon megtapogathatjuk az érdekes felületű leveleket a külön erre a célra kijelölt sarokban. Kihagyhatatlan a házban külön medencét kapó amazonasi tündérrózsa, amelynek sajnos most sem sikerült megpillantanunk a virágait. Helyette azonban vár ránk a gazdag húsevő növény gyűjtemény. A különleges fajok a köralapú üvegházrész minden szegletéről csüngnek lefelé. Legtöbbet a kancsókafélékből találunk, amelyek minden színben és méretben jelen vannak a világoszöldtől a sötétvörösig.
 |
| Egynyári növények a bejáratnál |
 |
| Patak a fenyvesben |
A botanikus kertbe lépve egyből megpillantjuk az egynyári növények ágyásait. A kis kert közepén békésen csobog egy szökőkút, amelyet cserepekbe és balkonládákba ültetett fajok vesznek körbe. A színek talán itt a legváltozatosabbak, mintha csak egy festőpalettát szemlélnénk. Az udvart körbeölelő, sárga téglás kiszolgálóépületekre felkúszó vöröses-zöldes vadszőlő, és az autentikus, sötétzöldre festett paletták együttese csodás háttért nyújt a tarka növényzuhatag mögött. Innen az út a sziklakertbe vezet, amely pont ugyanúgy néz ki nyár végén is, mintha télen érkeztünk volna. A fekete föld és a szürke sziklák között zöld növények kandikálnak ki, viszont virág ekkor sincs rajtuk. Továbbsétálva a nyitvatermőket bemutató szekcióba érkezünk. A kert ezen részét egy bájos patak hálózza be, amely mentén kis ösvények haladnak. Újabb csobogót találunk, melyből vígan csobog a hűvös víz, majd folytatja útját a lábunk alatt kanyargó, terméskővel kirakott mederben. A fenyves alatt elnyúló kertet kőpadok és hidak is díszítik.
 |
| A Pálmaház |
 |
| Érik a paradicsom |
 |
| Virágzó orchideák a Viktória-házban |
 |
| Párzó szitakötők |
 |
| Kancsóka |
 |
| Egy a Füvészkert különleges növényei közül |
