Téltemető kirándulás Törökmező mellett

Törökmező barátságos emuja

A Börzsöny felfedezéséhez tökéletes kiindulópont Törökmező fennsíkja. Az itt található turistaház mellett ingyenes parkoló várja a kirándulókat. Az épületben szállás és étterem, a kertben pedig hangulatos terasz, játszótér és állatpark áll a látogatók rendelkezésére. A farmon mindig más állatot lehet látni, jelen esetben a kerítésen bekukkantva egy hatalmas emut pillantottunk meg, amint kíváncsian közeledik felénk. Azonban a kifutójában található Harap-lak feliratú házikó arra enged következtetni, hogy a farmnak más lakói is lehetnek. Míg reggelinket fogyasztottuk a turistaház melletti fából készült kerti bútorokon sütkérezve, egyszer csak egy hatalmas libacsapat jelent meg mellettünk, és hangos gágzással felhívva magukra a figyelmet továbbvonultak az állatpark irányba. A terasz mellett már néhány hóvirág is kidugta a fejét, bár a növény még csak bimbózott, nem nyílt ki. A reggeli befejeztével ideje volt nekikezdeni a kellemes sétának, amit a közelben terveztünk megtenni.

A törökmezői turistaház kellemes terasza

A befagyott Halastó

A turistaház és az állatpark között elhaladva hatalmas rétre értünk, itt kezdtük meg a sétánkat lefelé a zöld sáv jelzésen. A hatalmas fák közé érve azonnal érzékelhetjük, hogy mennyivel másabb a Börzsöny a megszokott Pilis erdeinél. A jól karbantartott, még őszi levelekkel fedett kirándulóút egy halastóhoz vezet minket. Ezt befagyva találtuk, mivel még bőven tél volt. A vizet fedő jégben leveleket, ágakat és kavicsokat figyelhettünk meg. Sétánkat a zöld sáv jelzésről a kék sávra rátérve, a Békás-rét irányba folytattuk. Az újabb erdős szakaszon kisebb kaptatót kell leküzdenünk, mire elérjük a hatalmas rétet. Bár a tél végén minden szürkén és barnán aludt még, a réten megcsodálhattuk a tavaly nyárról maradt száraz növények pompáját. Az ég csodás kékje és a száraz kórókon lengedező hófehér 'virágok' nagyszerűen mutattak a téli világban.

A Békás-rét

A még bimbós hóvirágok

Egy hosszabb szakaszon haladtunk a kék sáv mentén a Börzsöny ősvadonjával kontrasztban álló hatalmas, kietlen területen. Utunkat addig folytattuk, amíg meg nem szemlélhettük a Magas-Börzsönyre néző csodás panorámát. Ezt a rét végéből tehetjük meg. Innen visszafordulás helyett inkább átvágtunk a réten nyugati irányba. A sétát egészen a Szilfa-forrásból eredő patakmederig folytattuk, ahol újra bevettük magunkat a végtelen rengetegbe. A patakmeder mentén haladva, többször át is kellett kelnünk a jéghideg vízen. Szerencsére sok szikla és patakra rádőlt fatörzs is segített ebben. A patakmeder gyakorlatilag visszavezet a kék és zöld jelzések metszőpontjába, ahonnan már bármelyiken haladva könnyű szerrel visszajuthatunk a turistaházhoz. Utunk során még több bimbós hóvirágot csodálhattunk meg, a csodás februári napfényben ezért méltán mondhatjuk, hogy a telet már eltemettük, jöhet végre a tavasz!  

A vadregényes patakvölgy

Átkelhetünk a köveken

Séta a Háziréti horgásztó körül

Megközelítés:

A horgásztavat gépkocsival a 10-es úton lehet megközelíteni. Budapest irányából érkezve a  Solymári leágazás után kell lefordulni jobbra, és egy elég rossz minőségű földúton haladni a tó ingyenes parkolójáig. A leágazást tábla is jelzi.

A Háziréti horgásztó tulajdonképpen egy völgyzárógátas víztározó. A vízfelület nagysága körülbelül 26 hektár, a víz átlagmélysége pedig 2,5 – 3,2 méter. A tó alakja egy nadrághoz hasonlítható, amelynek két szára egy-egy patakba torkollik: bal oldalon a Háziréti-patak, jobb oldalon pedig a Határ-réti-patak folyik. A tó 1984-ben keletkezett a patakok felduzzasztásával. Ekkor több fa is a víz alá került, ezek csonkjai még ma is láthatók a tó egyes részein. Ez a Gyilkos-tóhoz hasonló látkép jelenti a tó különlegességét.

A horgászok számára kis állások és stégek vannak kialakítva a tó körül. A halakat folyamatosan telepítik a vízbe, hogy fenntartsák az állományt. A horgászható halak az alábbiak: ponty, amur, sügér, süllő, csuka, harcsa, dévér keszeg, ezüst kárász, busa, naphal, afrikai harcsa, balin. Csónakot helyben lehet bérelni, illetve csónakjárat közlekedik a halőrház és a tó átellenes oldala között. A messzebbi oldalról egy piros gömböt kell felhúznunk egy póznára, ha azt szeretnénk hogy értünk jöjjön a motorcsónak. Büfét pedig a halőrház mellett találunk.

A tó körül jelzett turistaút nem található, így sétánkat a gáton kezdtük meg. Télen a lékhorgászat nem engedélyezett, ezért mivel a tó be volt fagyva, a környéke igen kihalt volt. A gáton haladva balra egyből egy stéget találtunk, a csónakok egy része a vízbe fagyva hevert, másik része pedig ki volt húzva a tó partjára. Nem sokkal messzebb az átfolyóhoz érünk, ahonnan már csak egy patak halad tovább. Ezen a részen lehetett a legszebb képeket készíteni a befagyott tóról, és a gyönyörű jégalakzatokról.

A töltést elhagyva letértünk a döngölt útról, és megkezdtük sétánkat a nadrág jobb oldali szárán. Itt a tónak természetes partja van, sok kis öböllel és stéggel. A parton végig kihelyezett szemetesek vannak, a környezet tiszta és rendezett, többek között ezért is igen kedvelt a tó a horgászok körében.

A tó közepe táján figyelhetjük meg a legtöbb facsonkot, amelyek a terület elárasztása után megmaradtak. Jóval több fatönk található azonban még a víz alatt, nem kis aggodalmat okozva a horgászoknak a sekély vízben való csónakázáskor. 

A partot elhagyva honvédségi területre érünk, itt jeepek által szétszabdalt földúton sétálunk tovább, amíg el nem érjük a patakpartot. Itt egy vasrácson kelhetünk át a Határ-réti-patakon. Ezen az oldalon már szántóföldek határolják a tópartot. A nadrág két szárának találkozásához érve pedig láthatjuk a hajóállmást jelző piros gömböt. Ezen a ponton már félúton járunk, bár a kitérők miatt a távolságok csalókák. Ha még mindig nem fáradtunk el és nem hajókázunk vissza a halőrházhoz, akkor egy nádassal sűrűn benőtt területen folytatjuk tovább a kirándulást. Először egy vízparti ösvényen, majd a nádasban haladunk, amíg el nem érjük a másik patakon átvezető természet adta hidakat, azaz a ledőlt fatörzseket. A túlpartra átkelve kivergődünk a sűrű aljnövényzetből, és egy szépen karbantartott útra jutunk, ami visszavezet az öblökkel szabdalt tópartra. Innen a másik irányból is megcsodálhatjuk a letört fatönkök uralta látképet, és vethetünk egy pillantást a háttérben található hegyvonulatokra is. 

Innen a tópart egyenes, lapos útján már kellemes sétával juthatunk vissza az öblök mellett a halőrházhoz. Végezetül kedvcsinálóként néhány kép a fantasztikusan szép, jégbe fagyott tóról, ami kirándulásunkat igazán felejthetetlenné tette: