Ami kimaradt a Veresegyházi-tavakból - séta a Pamut-tónál

Első pillantás a Pamut-tóra

Béka - teljesen beleolvad a környezetébe

Legutóbb, amikor a Budapest közelében fekvő, négy tavat is felölelő Veresegyházi Tavak tanösvényen jártunk, akkor sajnos egy részét nem jártuk be. Most azért tértünk vissza, hogy ezt a hiányosságot pótoljuk. A tavakat a Veresegyházon áthaladó vasútvonal osztja ketté. Ettől északra fekszik három, délre pedig egy tó. Ez utóbbit nem fedeztük még fel, melynek neve Fenyves vagy Pamut-tó. Az Ivács nevezetű vasútállomás mellett lehetőség van parkolásra, innen kezdtük meg a sétát. A Pamut-tó mai képét 1978 és 1979 között alakították ki, amikor az eredetileg vadvíz jellegű tavat az Ivácsi-tóhoz hasonlóan kikotorták és felduzzasztották. Ennek megfelelően az első dolog amit megpillantunk, az az északi felén lévő duzzasztógát. A víz sebesen folyik le a mély nyílásba, amely egy beton teraszról közelről is megfigyelhető. A tónak ezen az oldalán meredek betonfal van, amin több helyen lépcsők vezetnek le a vízhez. 

Látkép a tóparti ösvényről

Ernyős madártej

A gát mentén végighaladva beláthatjuk az egész tavat. Jobbra lapos, füves partot láthatunk tele horgászokkal, balra pedig telepített fenyvest. A fenyvest erdei- és feketefenyő alkotja, hamar rájövünk, hogy miért is kerültek ide. Ahogy továbbsétálunk a tóparttól kicsit eltávolodva, a talaj átvált homokba, mintha csak a tengerparton vagy a Kiskunságban sétálnánk. Ezen homokdombok megfogására szolgál a fenyves. Itt sétálhatunk a fenyőfák között a homokos úton, vagy a vízparti ösvényen is. Mi leereszkedtünk a tópartra, ahol rengeteg színes tavaszi virággal és ugrándozó békával találkoztunk. Sok helyen láttunk elhagyatott stégeket is. Bár ezen az oldalon a táj festőibb, mégis valószínűleg egyszerűbb a horgászat a lankásabb szemközti oldalról. A tóparti növényzet még csak éledezett, ezért jól láthattuk a kék vízfelületet, amelynek nyugalmát néha egy-egy felugró hal zavarta meg. Az ösvény egyre szűkül, végül a tó végi nádas mellett vezet vissza a fenyőerdőbe. 

Út a pihenőparkon át a tóhoz

Innen kicsit továbbsétálva átvághatunk a ligeterdőn, amennyiben nincs elöntve, mint esetünkben. Az ösvény a Pamut-tavat tápláló Sződrákosi-patakon át vezet. Mi azonban most arra kényszerültünk, hogy az egész ligeterdőt megkerüljük. A fenyvesből kiérve egy kőhíd vezet át a patak felett, majd megérkezünk Veresegyház Ivács nevű városrészéhez. A kis területet családi házak és nyaralók borítják, ide vezet át az előbb említett ösvény. Erről az oldalról már meg tudtuk közelíteni a ligeterdőben csordogáló patakot, majd visszatértünk a betonútra. Hamar újra előbukkan a Pamut-tó kékje, és a mellette létesült pihenőpark. A padokkal és asztalokkal felszerelt füves területet a kutyatej sárga, és az ernyős madártej csillag alakú, fehér virágai tarkították. Lesétáltunk a partra, ahol a Malom-tóhoz hasonlóan sűrűn helyezkedtek el az apró stégek. 

Az Ivácsi-tó

Büfé a parton

Mielőtt visszatértünk volna a már meglátogatott három tóhoz, egy kis kitérőt tettünk a Nádasliget Pihenőparkba, amely közvetlenül a vasúti sínek mellé épült. A csendes kis oázis a helyiek összefogásának eredménye. Találunk itt hintát, esőbeállót, információs táblákat, és egy patak parti pihenőt is. Visszasétáltunk a síneken át az Ivácsi-tóhoz. A vízbe nyúló kis félszigeten éppen valamilyen rendezvényt tartottak, így hemzsegtek az emberek. A part képét meghatározták a horgászok, mivel a vízi növények még nem nőttek meg eléggé. A büfé környékén hatalmas élet volt, malacsütés és piknikező társaságok. A Tőzeges-tóhoz érve hangos békakuruttyolás fogadott minket. A kis holtág vize annyira tiszta volt, hogy egészen az aljáig le lehetett látni. Benne töménytelen mennyiségű békapete úszkált. Minden lépésünknél több béka ugrott ijedten a tóba. Besétáltunk a Malom-tó kis félszigetére is, ahol a nádas sűrűjében egy emlékhely tanúskodik a tóból már kihalt növényekről. 

Stég a Malom-tavon

Itt már nem találkoztunk sok horgásszal, nyugalom és békesség honolt mindenhol. A strandhoz vezető hídra érve láthattuk, hogy milyen gyönyörűen tükröződnek a felhők a Malom-tó vizén. Majd balra tekintve néhány strandolót is megpillantottunk. Mivel még nem indult el a strandszezon, a homokos partra ingyenesen lehetett lesétálni. Megragadtuk az alkalmat és felfedeztük a partszakaszt. A zuhanyzókkal felszerelt strand büféi már nyitva voltak, a teraszok pedig tele fürdőruhás emberekkel. Sokan azonban még nem merészkedtek a vízbe. A bejárattal szemben hosszú stégen sétálhatunk be a víz fölé. Visszafelé megcsodáltuk a Tőzeges-tó másik oldalát is, ahol a gyér tavaszi növényzetnek köszönhetően végre megpillanthattuk a két tó közötti zubogó patakot is.