Tavaszköszöntő túra Pomázról Szentendrére a Kő-hegyen át

Útvonal: Pomáz - Petőfi pihenő - Kő-hegy - Kis Kő-hegy - Szentendre

A Római katolikus templom

A tavasz immáron megérkezett, és a 16 fokos hőség kirándulásra csábított minket. Bár az időjárás inkább felhős volt,  néha azért a nap is kisütött és jól megizzasztott. Sétánkat Pomázról kezdtük, amely a Szentendrei HÉV-el közelíthető meg a legkönnyebben. A vasútállomástól a városon keresztül jutunk az erdőbe, így út közben lehetőségünk van annak nevezetességeit is megcsodálni. Először a Szerb templomhoz érünk. A fehér épületet fal veszi körül, amin sajnos nem sikerült átjutnunk, így nem tudtuk megcsodálni a díszes ikonosztázát. Pomáz szerb település, a szerbek nevéhez fűződik a templom török hódoltsági lerombolása utáni helyreállítása is. A török uralom alatt a város lakossága erősen megfogyatkozott, majd a XVII. század végén kezdtek betelepülni a szerbek, akik újra felvirágoztatták. A következő állomás a Római katolikus templom. Ez a szerb templommal ellentétben egy kis szabadon bejárható kertben helyezkedik el, és világossárga színű. A templomkertben apró szentélyt, és a bejárattal szemben egy díszes keresztet is találunk. A város harmadik nevezetessége a Teleki kastély. A jelenleg már nem látogatható épületet szépen karbantartott kastélypark veszi körbe, ahol játszótér és pihenők lettek kialakítva. A kastély eredetileg a Wattay család tulajdonában állt, akik a város birtokosai voltak. Később tőlük vásárolta meg a Teleki család a birtokot, ezért az épület neve néhol Teleki-Wattay kastélyként van feltüntetve. Innen a temető irányába sétáltunk tovább, út közben több díszes székelykaput is megcsodáltunk. Ha megszomjaznánk az út mentén számos kisboltot is találunk. 

A Teleki-Wattay kastély épülete

A temetővel szemközti réten először a Honfoglalási emlékművet pillantjuk meg. Ez a modern stílusú építmény  a hősi halottaknak állít emléket. Innen már csak pár lépés a Luppa-mauzóleum. Az épületet a Luppa család állíttatta, akik az egyik leggazdagabb pomázi szerb család hírében álltak. Többen között nekik köszönhetően lett beültetve a Luppa-sziget. A bizánci stílusú építmény igen rossz állapotban van, falai szégyen szemre össze vannak firkálva, a tetőszerkezete pedig helyenként lyukas. Az épületet lezáró vaskapuk alól kikandikál a szemét. Nagyon ráférne már egy felújítás. Innen vissza kell sétálnunk a temető felé, hogy újra rátérjünk a Kő-hegy irányába vezető zöld sáv turistajelzésre. Kellemetlen szakasz következik, a házak között sétálva rengeteg autó elől kell félreállnunk, amíg végül elérjük a vadregényes Zengő-völgyet.

A vadregényes Zengő-völgy

Fa- és kőhordalék a patakvölgyben

Az erdő itt fantasztikusan szép, a kiszáradt patakvölgyben a hó olvadásának nyomai mutatkoztak. A kövekkel telített meder mentén hatalmas, egészséges fák sorakoznak. Az út a völgyben visz egy darabig, majd a rengeteg érdekes alakzatú hordalék megcsodálása után egy kisebb emelkedőn jutunk ki a patakvölgyből. A mélyedésből kiérve sáros autóút mellett vezet az ösvény, egészen a János-forrásig. A forrásból épphogy csordogált a víz, a patakmederben végigtekintve itt is rengeteg fahordalékra lettünk figyelmesek, amelyek azonban a Pilisi Parkerdő Zrt. munkájának köszönhetően már szépen fel voltak darabolva. 

Innen újabb emelkedő következik, amely egészen a Kő-hegyig tart. A fáradalmas hegymászás után azonban elénk tárul Pomáz látképe. Megcsodálhatjuk az utcákat és épületeket, amelyek mentén idáig jutottunk. Tovább sétálva a panorámaúton újabb kilátóponthoz érünk, ahonnan már a Pomáz melletti belvizes síkságot is szemügyre vehetjük, illetve a vulkáni kőzetmeredélyen álló Petőfi kilátót is megpillanthatjuk. A kilátóhoz átsétálva megcsodálhatjuk a Petőfi emlékművet és a fantasztikus panorámát. Tiszta időben innen igen messze elláthatunk, most azonban szürke, felhős időnk volt, így örültünk a környező települések látványának is. Azonban még a legnagyobb ködben is elláthatunk a kilátó vaskorlátjai alatti Gomba-sziklához. Az alakzat neve persze a gombaszerű alakjából ered.  

Az első pillantás Pomázra

Tavaszköszöntő virágok

A következő megállónk a Kő-hegyi menedékház volt. Ahogy kiléptünk az erdőből az épület előtti nagy rét tárult a szemünk elé. A tisztáson sok asztalt és padot találunk, ahol megpihenhetünk, a menedékház pedig finom ételekkel várja az éhes kirándulókat. A rét közepén ideiglenes tavat alakított ki az elolvad hóból és esőből maradt víz, amelyet a tavasz apró, sárga hírnökei vettek körül. Utunk során felfigyeltünk a már rügyező bokrokra és fákra, ám a bimbók még nem bomlottak ki. Ezek a kis sárga virágok igazi színfoltot jelentettek. Kisebb pihenő, és immár Szentendre panorámájának megcsodálása után elkezdtük a leereszkedést. A menedékház melletti állatpark mellett elhaladva egy kis szentélyhez érünk. 

Panoráma a Petőfi-kilátóból

A Gomba-szikla

A Püspökmajor-tanösvény állomása

Innen  a sárga sáv jelzés vezet le minket Szentendrére. Az út az erdőből kiérve ritkán lakott dombokon vezet végig, majd egy vadrózsával dúsan benőtt réten visz át. A részben föld, részben murvával borított széles utakon mér autók is közlekednek. A vadrózsabokrok között Szentendre egyik lakótelepéhez jutunk ki, amely a Püspökmajor-tanösvény része. A főként növényi kuriózumokat bemutató tanösvény 6. állomását érintettük, amely egy keresztet jelöl. Innen már egy újabb unalmas, aszfaltozott szakaszon jutunk el a Szentedrei HÉV végállomásához, ahonnan visszautazhatunk a főváros irányába. A mozgalmas állomáson több üzletet és büfét is találunk, ahol eltölthetjük az időt a szerelvény indulásáig.