Kirándulás a Kő-hegyre a Vasas-szurdok érintésével

A Kő-hegyi tó a szárazon maradt fákkal

Kihasználva a kellemesen meleg és napos időjárást, tavaszköszöntő sétát tettünk a Kő-hegyre. Autóval érkeztünk a Dömörkapui elágazáshoz, ahol több helyen is le lehet parkolni. Itt található az Anna-völgy, ahonnan nekiindulhatunk a hegynek a zöld sáv jelzésen. Először lapos terepen haladunk, balra egy állatokkal teli tanya szegélyezi az utunkat. Nem sokkal később keresztezzük a Bükkös-patakot, ebbe folyik a kicsit messzebb található Sándor-forrás vize is. Továbbhaladva elhagyjuk a néhány környező épületet, és elkezdünk meredeken felkapaszkodni a hegyre a széles turistaúton. A jelzés egy mély szurdokvölgy mellett vezet végig az erdőben, amely telis-tele van méretes kidőlt fákkal. Néhány még erősen kapaszkodik a földbe, és próbálja elkerülni hogy pálcikaként eldőljön, így több helyen is megfigyelhetjük a kiálló gyökerek érdekes kompozícióit.  

A csacsi a Kő-hegyi tanyán

Mire felérünk a hegy tetejére, a szurdokvölgy is elfogy, és kis mélyedéssé szelídül. Itt már át tudunk vágni rajta, és a másik oldalon folytatjuk tovább a már kevésbé emelkedő úton való gyaloglást. Először a Kő-hegyi tóba ütközünk, aminek ez alkalommal csak egy egész kis része állt víz alatt. A partját a télből még fel nem ébredt sárgásbarna, kiszáradt vízparti növények és szabadon álló gyökerű fák szegélyezték. A tó melletti fák között kis tanya épült, ahol a kirándulók boldogan etették a kerítés másik oldalán lévő szelíd kecskéket és az egy szem csacsit. Innen már csak pár lépés a Kő-hegyi menedékház épülete, amely 1933 óta áll ezen a tisztáson. Az épületet tűzrakó helyek, padok és asztalok veszik körbe. Ezen a gyönyörű napon persze sehol sem volt hely, a vidám, természetbe kiszabadult kirándulók még a földet is ellepve piknikeztek mindenhol. Sokan csodálták meg a 366 méteres hegytetőről a Szentendrére néző nagyszerű panorámát is. Itt mi is elidőztünk egy kicsit a napsütésben sütkérezve, majd elindultunk a Kő-hegyi tanösvény útvonalán a Vasas-szakadék irányába. 

Panoráma Szentendrére

A Vasas-szurdok bejárata

A vékonyka ösvényen haladva egy információs tábla tájékoztat a Kis-Kő-hegy növényvilágáról. Erről megtudhatjuk, hogy milyen ritka fajokkal találkozhatunk az eleinte cserjékkel majd tölgyerdővel fedett hegyoldalon. Arra az érdekességre is fény derül, hogy régen a rómaiak fügefákat honosítottak meg a lankákon, majd ezek átadták a helyüket a szőlőültetvényeknek. Minden területet szőlőföldek fedtek, amelyek terméséből különleges eljárással készült vörösbort készítettek. Ez egészen a filoxéra járvány megjelenéséig tartott, amikor a tönkrement szőlő helyét átvették a gyümölcsösök. Ma már csak az érintetlen természetet láthatjuk, amelyben helyenként előbukkannak a régmúltra emlékeztető kősáncok és teraszok, az egyszer volt szőlőültetvények maradványai. 

Indul az út visszafelé

A sárga sáv jelzésű tanösvényt elhagyva a zöld barlang jelzésre kell rátérnünk, ez vezet el a különleges Vasas-szakadékhoz. A természeti képződmény egy törés a vulkanikus eredetű Visegrádi-hegységben, amely a földkéreg mozgásának köszönhetően alakult ki. A Cseresznye-hegyet megkerülve jutunk el a szakadék egyetlen bejáratához. Itt a még őszről maradt falevelek között kezdtünk sétálni az eleinte széles, zöld mohákkal és türkizes színű zuzmókkal fedett sziklák közé. A 250 méter hosszú szakadék úgy néz ki, mintha a hegy kettényílt volna. Beljebb haladva fokozatosak szűkül, majd egy barlangba torkollik. A sziklafalakon megfigyelhetjük a vörösesbarna elszíneződéseket is, amiről a szakadék a nevét kapta. Innen már csak lefelé kell sétálnunk a már ismert zöld sáv jelzésen, hogy visszajussunk a kiindulási pontra.