Téli kalandozás Pilisszentkereszt környékén: a Dera-szurdok és Szentkút

A Dera-szurdok az ország egyik legszebb szurdokvölgye. A Pilisben található, Pilisszentkereszt déli határánál. Pomázról a településre vezető azonos nevű Pomázi-útról kell balra lekanyarodnunk egy erdei útra, ami egy tisztásra visz. Itt lehetőség van gépkocsival parkolni. Gyalogosan viszont a másik végéből tudjuk a legegyszerűbben megközelíteni . Ez esetben Pilisszentkeresztről  a kék sáv jelzést kövessük a völgyig. A szurdokvölgyet a Kovács-patak mélyítette másfél km hosszan a hegybe. Itt mindennek több neve van: a patak többek között Pomázi-patak, Pilisszentkereszti-patak és Dera-patak néven is ismert, a szurdokvölgyet pedig Pilisszentkereszti-szurdoknak is hívják.

A tisztásról indulva a faasztalokkal és padokkal kiépített pihenőhelyen keresztül jutunk el a patakon áthaladó első fahídra. Itt a patak még kedvesen kanyarog, apróbb kövek és ágak láthatóak csak a medrében, és még a szurdokból sem sok látszik. Néhány lépés múlva azonban a hegyoldal melletti ösvényen haladva elérünk egy sziklafalhoz, innen már láthatóvá válik az összesen nyolc híddal tarkított meredek völgy. A völgyben változatos sziklaalakzatokat, kisebb vízeséseket és farönköket figyelhetünk meg. Az út váltakozva halad az ösvényen és a hidakon jobbra-balra, a patakot többször keresztezve. A patakvölgy tanösvénynek lett nyilvánítva Szurdok Tanösvény néven, ennek eredményeként több információs tábla került kihelyezésre, amelyek a völgy kialakulásáról és élővilágáról nyújtanak bővebb információt.

A szentkúti kápolna

A szurdokvölgy felfedezése után a műút másik oldalára átsétálva, kevés gyaloglással érhető el a kék kereszt jelzést követve Szentkút. A két látnivalót egy körúttal egybekötve is megtekinthetjük, ekkor azonban a kirándulás 1/3-a Pilisszentkereszten keresztül vezet. Ha így döntünk, a parkolóból induljunk a Dera-szurdok irányába, a völgy tetején a házak között folytassuk az utunkat, amíg jobbra kanyarodva rá nem térünk a sárga kereszt jelzésre. Ez közvetlenül a Szentkúthoz vezet majd minket. A forrástól a kék kereszt jelzést követve jutunk vissza a műút keresztezésével a parkolóba.

A szentkúti forrás

Szentkúton nem csak egy szépen kiépített forrást, hanem mellette egy hangulatos kápolnát is találunk. A kápolnát azért emelték, mert a helyet csodatévő helynek tartják. A történet szerint egy vak kisfiú itt nyerte vissza a látását, mégpedig úgy, hogy meglátott egy fehér galambot. A kék-fehérre festett kápolnához sok hívő zarándokol el. Az épület körbekerített, padokkal felszerelt kerttel is rendelkezik. A zarándokok zavartalanul imádkozhatnak az erdő nyújtotta csöndben és nyugalomban, a kirándulók pedig a szürke kövekkel kirakott forrás két oldaláról tölthetik fel a kulacsukat.

A Gyöngyöspatai Várhegy

Az egyedülálló Jessze-fájáról és etnikai feszültségeiről elhíresült Gyöngyöspata a Mátra lábánál fekszik. A Gyöngyös közeli terület már a honfoglalás idején is lakott volt. Pata várát a 10. században építették a 260 méter magas Várhegyre. A ma már csak a benőtt sáncokból felismerhető egykori palánkvár alapterülete 1,4 hektár volt. Falait fatörzsekből építették, majd azokat sárral betapasztották, és kiégették. Az épületet kőfallal és védőárokkal erősítették meg. A vár az igyekezetek ellenére a XIII. században elpusztult. 

A Danka-patak a várheggyel

A várhegy aljában található pincék

A volt andezitbánya maradványa

Autónkat a település központjában lévő Fő téren, a Patavár Panzió előtti ingyenes parkolóban hagyhatjuk. A téren megcsodálhatjuk a település ágyúját, és a Danka-patakon átívelő XVIII. századi barokk hidat. A három lyukú műemlék hídon Nepomuki szent János szobra áll. Innen már jól kivehető a közelben elhelyezkedő Várhegy is, amelyet a patak jobb partján haladva közelíthetünk meg. Először a hét szintes műemlék pincesorhoz érkezünk, amely már önmagában is lenyűgöző látvány. A családi pincészetek épületein átvágva érjük el a Várhegyre felvezető meredek ösvény alját. Itt láthatjuk a volt andezitbánya helyén maradt mélyedést, amelyet mára már nagyrészt benőtt a természetes növényzet. A bányagödör szélén egy csúszós kaptatót leküzdve érünk fel a hegytetőre, ahonnan gyönyörű a panoráma a településre. A területen rengeteg vöröslő csipkebogyóbokrot is találtunk, amelyek ősz lévén épp megértek a szüretelésre.

Kilátás a templomra a magaslatról

A Jessze-fa oltár

A lakosság főként szőlő- és gyümölcstermesztésből él, a Várhegyről megfigyelhetőek a környező lankákat borító szőlőföldek is. Szintén könnyen kivehető a magasból az 1300-as években épült, gótikus stílusú Kisboldogasszony-templom. Az épület rejti a 8 méter magas Jessze-fa oltárt, a gazdagon díszített Nekcsei Biblia másolatát, és a XV. századból származó Patai Graduálét. Az XVII. században készült barokk főoltár a templom központjában áll. Ágain bibliai királyok és próféták ülnek, tetején pedig Mária trónol a kisdeddel. Az aranyazott szobrokat a szőlőlevéllel és Énekek Énekéből vett idézetekkel díszített ezüst színű törzs köti össze. A fa két oldalán egy-egy angyal áll támogatóan. A templom közelében találjuk a Tájházat, amely egy tradicionális falusi házat, és a palóc népviselethez kapcsolódó díszes öltözékeket mutat be. A település büszkesége még a Gyöngyöspatai Pávakör, melynek tagjai népdalokat énekelve tartják életben a kultúrát. 

Kecskemét tavasszal

A majolikával díszített homlokzat

A Cifrapalota

A Kecskeméti Zsinagóga virágkoszorúban

Kecskemét, a "hírös város" csupán 85 km-re található Budapesttől. A 115 ezer lakost számláló település a kecske és a járás szavak összetételéből kapta a nevét. Bács-Kiskun megye fővárosában csak úgy hemzsegnek a műemlékek. A belváros gyönyörűen fel van újítva, sehol egy eldobott szemét, vagy egy falra festett graffiti. Sétánkat egyből a település leghíresebb épületénél, a Cifrapalotánál kezdtük. Mint kiderült, ez nem is cifra és nem is palota, de azért egy szép szecessziós stílusú lakóház. Jelenleg már múzeum üzemel benne, és a Google maps is Kecskeméti Képtár néven ismeri. Az épület jellegzetességei a hullámos tetejű homlokzat, és a  Zsolnay gyár porcelán majolikái. A majolikák a népi elemeket hordozzák, míg a szintén porcelán tetőcserepek zöld, sárga és vörös színekben pompáznak. Messziről ugyan nem tűnik annyira érdekesnek az épület, de ha ezeket a részleteket közelebbről is megfigyeljük, akkor egy kis Barcelona tárul föl előttünk.

A sétálóutca

A Cifrapalotával szemben találjuk a Kecskeméti Zsinagógát, amely ma már a Tudomány és Technika házaként üzemel. A fehér csipkékkel és hagymakupolával díszített épületben ingyenes kiállítás keretében tekinthető meg Michelangelo 15 gipszből készült szobormásolata. A két egymással szemben fekvő épülettől a széles, fákkal és parkkal szegélyezett sétálóutca vezet a város főterére. Ottjártunkkor az utcát népművészeti termékeket árusító fehér sátrak lepték el. Elindulva balra nézve láthatjuk a Református Általános Iskola és Gimnázium épületét. A szintén szecessziós stílusirányzatot követő, mindössze 23 éves tervező tervező többek között az erdélyi népi építészet elemeit használta fel a munkája során. Sétánk alatt mindenhol virágágyásokkal, szobrokkal és szökőkutakkal találkozhatunk, amíg el nem érünk a gyönyörű főtérre. Igazán idilli az egész belváros, főleg tavasszal, amikor a virágok nyílnak.

A Kossuth szobor, háttérben a Református templommal

A Városháza homlokzata

A következő híres épületet megint balra tekintve pillanthatjuk meg, ez a Református templom. A futónövényekkel dúsan benőtt falú épületen megfigyelhető különböző stílusok keveredése a templom kalandos történetének köszönhető. Az előtte levő tágas téren láthatjuk Kossuth kis virágágyással körülvett, impozáns szobrát. A másik oldalra átsétálva a szecessziós Városháza épülete tűnik fel, melynek vörös homlokzatát színes üvegablakok díszítik. Külsején szintén helyet kapnak a Cifrapalotáról már ismert Zsolnay majolikák, csak itt kék színben, de szintén népi elemekkel díszítve. Építését 1893-ban kezdték Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján. Legszebb része mégis a bejárat feletti, két oldalról kecskefejjel díszített erkély, amelyen négy sorban harangocskák lógnak. Ezek minden órában fel is csendülnek.
    

A Katona József Színház

A Szent Miklós plébániatemplom

A Nagytemplom

Szent Miklós plébániatemplomnak hívják a Városháza és a Református templom között, a főtér oldalán elhelyezkedő épületet. A ferences templomba kis előkerten keresztül juthatunk be. A virágokkal dúsan beültetett udvaron találjuk a Lourdes-i kápolna mintájára épült kis sziklaszentélyt is. Ezt az irányt követve, kis sétával érhetjük el a Katona József Színházat. Az elegáns, eklektikus épület előtti teret a pestisjárványra emlékeztető Szentháromság-oszlop díszíti. Innen visszasétálva a főtérre, a Városháza színes virágágyásai mellett elhaladva a Címerdombhoz érünk. Ez az érdekes alkotás a Kecskemét számára számottevő települések távolságát mutatja, de inkább a rajta mászkáló gyerekeknek okoz örömöt. Úgyszintén a mellette álló, vidáman csobogó szökőkút, amely a Nagytemplom előtti teret díszíti. A katolikus Nagytemplomot Öregtemplom néven is emlegetik. Legfőbb értéke a 75 méteres tornyából nyíló nagyszerű panoráma. A templom díszes belső terét freskók borítják. Innen a Széchenyi teret érintve sétálhatunk át a Piaristák terére, ahol a Piarista Gimnázium modern épülete tölti be a teret.

Hóvirág ünnep az Alcsúti arborétumban

Kirándulók a virágok között

Az Alcsúti arborétum egyik különlegessége a legkorábban február végén, de legkésőbb március elején előbújó hóvirágszőnyeg. Az arborétum 40 hektáros területéből minden tavasszal 2,5 hektáron gyönyörködhetünk a hófehér virágokban. A szóban forgó területet a bejárattól balra fordulva az Acsai-víz mentén találjuk.  A kora tavaszi látványosság igazi kuriózum az egész országban. A mediterrán hóvirágtengert hét hóvirágfaj 24 fajtája alkotja. Legtöbbet a hazánkban őshonos Kikeleti hóvirágból láthatunk. A vadon is élő nővény megritkulásának következtében 2005 óta védett Magyarországon, leszedni nem szabad. Mivel eszmei értéke 10.000 Ft, egy szál leszedése is pénzbüntetést von maga után. A hóvirágszőnyeget behálózó útszakasz mentén sűrűn álló felügyelők ellenőrzik a tömegesen érkező, izgatott látogatók viselkedését, és terelik vissza a parkba ingyen belógni próbálókat. 

A jeges tó

A kastély maradványai

Ha már az arborétumban járunk, vétek lenne kihagyni a többi látnivalót. Érdemes tennünk egy sétát a hóvirágmezőn áthaladva a klasszicista kastély romjai felé, ugyanis a megmaradt homlokzat előtti hatalmas réten a tavasz más korai hírnökeivel is találkozhatunk. Ilyenek például az ekkor még ugyan bimbós lila és citromsárga krókuszok. Hasonlóan a hóvirágokhoz, ezek is előkandikálnak a fű közül ameddig csak a szem ellát. Ha átsétálunk a rét másik oldalára, nagyszerű szögből tekinthetjük meg a napfényben fürdőző, fehéres-sárgás színű romokat. Innen visszafelé sétálva érdemes bekukkantanunk a tó vidékére is, amelynek fagyos felszíne már olvadozik. A jeget helyenként már csillogó víz váltja fel. Bár a fák még barnán és kopaszon hajolnak a tó fölé, a tavaly elhullajtott leveleik a jégpáncélból kiszabadulva előtűnnek, és barnán festik meg az ég kékjét visszatükröző vízfelszínt.

Krókuszmező

Az Alcsúti arborétum

A kastély homlokzata

Az Alcsúti-arborétum Budapest közelében, a festői Váli-völgyben fekszik. Budapestről gépkocsival az M1-es autópályáról Bicske után letérve közelíthetjük meg. Gyalogosan pedig Bicskéig vonattal, majd onnan busszal kell utaznunk.

A park létrehozása Habsburg József nádor nevéhez fűződik, aki az 1820-as években kezdett ide növényeket telepíteni. Célja egy családi birtok létrehozása volt, ezért a park egyes részei családtagjai nevét viselik, mint például a Hermina-sziget. A 40 hektáros területen csaknem kizárólag mesterségesen telepített növényeket találunk, amelyek angolparkot formáznak. József nádor idején került elültetésre az első 300 növényfaj, amelyek száma mára már 540-re nőtt. A park központjában a Pollack Mihály tervei alapján épített klasszicista kastély áll, amelyből már csak a homlokzata maradt meg. A kastélyhoz készített épületekből sok ma már szintén romosan áll, de a Babaház, a Gloriette és Medveház még mindig megcsodálható. A Habsburgok 1944-ben voltak kénytelenek elhagyni a birtokot, ami az oroszok kezére került. Az épületeket felégették, a megmaradt köveket pedig a környéken élők elhordták.

A mocsári ciprus gyökerei

A grotta a befagyott tóban

Az óriástuja törzsei

Az arborétum egész évben nyitva tart, és mindig tartogat valami szezonális szépséget a látogatók számára. Ilyen például a február-márciusban megtekinthető hóvirágmező, vagy a júniusban megfigyelhető Szentjánosbogártánc. Tavasszal színes virágorgiában lehet részünk, nyáron pedig a békáktól hangos tóban a tavirózsák virágai között úszkáló hattyú- és vadkacsafiókákat figyelhetjük meg.

A medveház

A még télen is látványos növényzet

Sétánkat a bejárattól kezdve egy erdős területen kezdtük. Innen továbbhaladva az elágazásnál jobbra indultunk. Gyorsan elértük a tavon található nyolcas alakú Klotild-szigetre vezető ösvényt. A félszigeten  megfigyelhetjük a lombhullató mocsári ciprus jellegzetes légző gyökereit, és egy fahídon jutunk át egy különálló kis szigetre, amin a grottát találjuk. Visszatérve a sétányra, a tavat a Váli-vízzel összekötő patakon átívelő hídon haladtunk tovább. Ez után bal oldalt találjuk a egyedülálló, 24 törzset nevelő óriástuját. A fák közül kiérve, balra tekintve messziről megcsodálhatjuk a kastély magányosan álló romjait. Kicsit távolabb, jobb kéz felől találjuk a következő látnivalót, a Babaházat. Ez eredetileg játszóháznak épült de ma már kiállítás látható benne. Ha itt jobbra fordulunk az ösvényen, akkor a szomszédos lovarda mellett sétálva jutunk el a korabeli állatkerthez. Ez nem sokban hasonlított a ma ismert állatkertekhez. Legfőbb látványosságai a vasrácsok közé zárt medvék voltak.  Visszatérve a medveketrectől bal kéz felől láthatjuk a neogótikus kápolnát, ami az istálló helyére épült fel. A kápolna mellett található a kastély maradványa, amelytől ráláthatunk a nagy rétre és az alatta fekvő tóra. A kastély másik oldalán találjuk a pálmaház romjait. Ne felejtsük el megtekinteni a visszafelé vezető úton az arborétumon kívül álló 170 éves Libanoni cédrust. 

Kenuval a Tihanyi-félsziget körül

Ringatózás a vízen a nádas felé

A Tihanyi-félsziget védett terület, így sok állatfajjal találkozhatunk mikor itt kirándulunk. Bár a madárvilág paradicsoma első sorban a Külső-tó nádas-mocsaras vidéke, a félsziget partjait körülvevő nádasban is találkozhatunk néhány madárfajjal, ha elég türelmesek és kitartóak vagyunk. A nádasba legkönnyebben egy csónak segítségével tudunk beférkőzni. Vízi sporteszközöket pedig a Sajkodi strandon bérelhetünk, így mi is innen kezdtük a túrát. Legalkalmasabbnak a két személyes kajakokat találtuk, mivel ezek vékonyak és rövidek, ez által könnyebben lehet velük a nádasban lavírozni.

Már közel vagyunk a célhoz

Evezünk a nádasban

Szerencsénkre szembe széllel kezdtük az evezést, így visszafelé már nem kellett megerőltetnünk magunkat. Először ki kellett jutnunk a strandolók hangos tömegéből, ami nem mindig egyszerű feladat, ugyanis az emberek nem igazán figyelnek arra, hogy elkerüljék a vízi járműveket, így ez a felelősség mind ránk hárult. Amint kiértünk az emberek használta vízfelület hatásköréből, megkezdhettük az evezést a nádas irányába. Először a nyílt vízen haladtunk a parttól távolabb, mivel itt még nem volt olyan széles a nádas, hogy beevezzünk a növények közé. Utunkat fehér vitorlások és felröppenő madarak szegélyezték. A parton sok sziklát, és azokon pihenő vadkacsákat szemlélhettünk meg. Itt még a foltokban megjelenő nádast helyenként ezek a sziklapadok váltották fel, majd elértünk egy nagyobb egybefüggő növénytársulást.

Egy felröppenő madár

Be is eveztünk a zöld levelek közé, ahol fészkelő vadkacsákat, kidőlt fákat és még több nádast találtunk. A víz mélysége lassan de biztosan csökkent, így egyre inkább láthatóvá vált a vízben megmaradt levágott nádak szára, amelyeket már benőtt a zöld alga. Néhány nagyobb madár is felreppent mellettünk, de ezek nagyon gyorsan eltűntek. Kidőlt fatörzsek alkotta hidak és növényekből készült szigetek következtek, azonban sajnos nem láttunk több madarat. Úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a nádast, és újra a nyílt víz felé vesszük az irányt. A nádasból kievickélve több horgászt pillantottunk meg a parton ülve, háttérben pedig a Tihanyi-félsziget erdőségei uralták a tájat. Jól kivehető volt a Balaton másik oldalán elhelyezkedő völgyhíd is. Út közben még néhány hattyú és horgászcsónak tűnt föl. Visszafelé ugyanezt az irányt követtük, és visszavitettük magunkat a Sajkodi strandra a hátunk mögül süvítő parti széllel.

Horgászcsónak a Balaton vizén, háttérben a völgyhíd és a vitorlások