Ami kimaradt a Veresegyházi-tavakból - séta a Pamut-tónál

Első pillantás a Pamut-tóra
Béka - teljesen beleolvad a környezetébe
Legutóbb, amikor a Budapest közelében fekvő, négy tavat is felölelő Veresegyházi Tavak tanösvényen jártunk, akkor sajnos egy részét nem jártuk be. Most azért tértünk vissza, hogy ezt a hiányosságot pótoljuk. A tavakat a Veresegyházon áthaladó vasútvonal osztja ketté. Ettől északra fekszik három, délre pedig egy tó. Ez utóbbit nem fedeztük még fel, melynek neve Fenyves vagy Pamut-tó. Az Ivács nevezetű vasútállomás mellett lehetőség van parkolásra, innen kezdtük meg a sétát. A Pamut-tó mai képét 1978 és 1979 között alakították ki, amikor az eredetileg vadvíz jellegű tavat az Ivácsi-tóhoz hasonlóan kikotorták és felduzzasztották. Ennek megfelelően az első dolog amit megpillantunk, az az északi felén lévő duzzasztógát. A víz sebesen folyik le a mély nyílásba, amely egy beton teraszról közelről is megfigyelhető. A tónak ezen az oldalán meredek betonfal van, amin több helyen lépcsők vezetnek le a vízhez. 

Látkép a tóparti ösvényről
Ernyős madártej
A gát mentén végighaladva beláthatjuk az egész tavat. Jobbra lapos, füves partot láthatunk tele horgászokkal, balra pedig telepített fenyvest. A fenyvest erdei- és feketefenyő alkotja, hamar rájövünk, hogy miért is kerültek ide. Ahogy továbbsétálunk a tóparttól kicsit eltávolodva, a talaj átvált homokba, mintha csak a tengerparton vagy a Kiskunságban sétálnánk. Ezen homokdombok megfogására szolgál a fenyves. Itt sétálhatunk a fenyőfák között a homokos úton, vagy a vízparti ösvényen is. Mi leereszkedtünk a tópartra, ahol rengeteg színes tavaszi virággal és ugrándozó békával találkoztunk. Sok helyen láttunk elhagyatott stégeket is. Bár ezen az oldalon a táj festőibb, mégis valószínűleg egyszerűbb a horgászat a lankásabb szemközti oldalról. A tóparti növényzet még csak éledezett, ezért jól láthattuk a kék vízfelületet, amelynek nyugalmát néha egy-egy felugró hal zavarta meg. Az ösvény egyre szűkül, végül a tó végi nádas mellett vezet vissza a fenyőerdőbe. 

Út a pihenőparkon át a tóhoz
Innen kicsit továbbsétálva átvághatunk a ligeterdőn, amennyiben nincs elöntve, mint esetünkben. Az ösvény a Pamut-tavat tápláló Sződrákosi-patakon át vezet. Mi azonban most arra kényszerültünk, hogy az egész ligeterdőt megkerüljük. A fenyvesből kiérve egy kőhíd vezet át a patak felett, majd megérkezünk Veresegyház Ivács nevű városrészéhez. A kis területet családi házak és nyaralók borítják, ide vezet át az előbb említett ösvény. Erről az oldalról már meg tudtuk közelíteni a ligeterdőben csordogáló patakot, majd visszatértünk a betonútra. Hamar újra előbukkan a Pamut-tó kékje, és a mellette létesült pihenőpark. A padokkal és asztalokkal felszerelt füves területet a kutyatej sárga, és az ernyős madártej csillag alakú, fehér virágai tarkították. Lesétáltunk a partra, ahol a Malom-tóhoz hasonlóan sűrűn helyezkedtek el az apró stégek. 

Az Ivácsi-tó
Büfé a parton
Mielőtt visszatértünk volna a már meglátogatott három tóhoz, egy kis kitérőt tettünk a Nádasliget Pihenőparkba, amely közvetlenül a vasúti sínek mellé épült. A csendes kis oázis a helyiek összefogásának eredménye. Találunk itt hintát, esőbeállót, információs táblákat, és egy patak parti pihenőt is. Visszasétáltunk a síneken át az Ivácsi-tóhoz. A vízbe nyúló kis félszigeten éppen valamilyen rendezvényt tartottak, így hemzsegtek az emberek. A part képét meghatározták a horgászok, mivel a vízi növények még nem nőttek meg eléggé. A büfé környékén hatalmas élet volt, malacsütés és piknikező társaságok. A Tőzeges-tóhoz érve hangos békakuruttyolás fogadott minket. A kis holtág vize annyira tiszta volt, hogy egészen az aljáig le lehetett látni. Benne töménytelen mennyiségű békapete úszkált. Minden lépésünknél több béka ugrott ijedten a tóba. Besétáltunk a Malom-tó kis félszigetére is, ahol a nádas sűrűjében egy emlékhely tanúskodik a tóból már kihalt növényekről. 

Stég a Malom-tavon
Itt már nem találkoztunk sok horgásszal, nyugalom és békesség honolt mindenhol. A strandhoz vezető hídra érve láthattuk, hogy milyen gyönyörűen tükröződnek a felhők a Malom-tó vizén. Majd balra tekintve néhány strandolót is megpillantottunk. Mivel még nem indult el a strandszezon, a homokos partra ingyenesen lehetett lesétálni. Megragadtuk az alkalmat és felfedeztük a partszakaszt. A zuhanyzókkal felszerelt strand büféi már nyitva voltak, a teraszok pedig tele fürdőruhás emberekkel. Sokan azonban még nem merészkedtek a vízbe. A bejárattal szemben hosszú stégen sétálhatunk be a víz fölé. Visszafelé megcsodáltuk a Tőzeges-tó másik oldalát is, ahol a gyér tavaszi növényzetnek köszönhetően végre megpillanthattuk a két tó közötti zubogó patakot is.

A Vácrátóti arborétum tavaszi virágpompája

Nárcisszal teleültetett ágyás
Nem véletlenül szerepel hazánk legvirágosabb helyei között az egész évben csodaszép Vácrátóti arborétum. Az ország leggazdagabb gyűjteményét máris ellepték a látogatók a tavasz kezdetén. Mikor megérkeztünk a kert előtti ingyenes parkolóhoz, már csak nehezen lehetett helyet találni. Szerencsére azonban a kert nagyságának köszönhetően szinte elvesztek az emberek. A kapunál különböző árusok települtek ki a tulipánokkal teleültetett virágtartók mellé. A kasszával szemben a sárga, fehér és piros tulipánok között épült fel a Berkenyeház épülete, amely a park látogatóközpontja. A benne található kiállítás megismertet az ember és a természet érzékeny kapcsolatával, és a kertben folyó munkafolyamatokkal is. 


A kertet átszelő patak kis zúgója
A Kaktuszház
A kasszánál kapott hónap érdekességeit ismertető füzet alapján a nárciszok felé vettük az irányt. A bejárat melletti tornácos ház előtti ágyás roskadozott a szebbnél-szebb tulipánoktól. A széles út hatalmas nárcisztelepek mellett vezet tovább. Itt több fajtájukkal is megismerkedhetünk közelebbről. Az ágyásokat a fűben virító színes vadvirágok veszik körül. Továbbsétálva a tavaszi metszési munkálatokból összehordott ágkupacok mellett haladtunk el a Kutatóintézetig. Ennek két oldalán újabb tulipánok pompáztak, ám a bal oldali hatalmas ágyás még csak bimbós volt. Innen elsétáltunk a Kerek-szigetre, ahol találtunk egy virágzó orgonát. Ez nagyon érdekes volt, hiszen három hete még havazott, és a kertészek szerint is le van maradva a kert egy héttel. A szigetről rálátni a Nagy-tóra és az Örökzöld-szigetre. A tó vizében megannyi fekete hal úszkált, a partján pedig harsányan kuruttyoltak a békák. Visszamentünk a fahídon a fák közé, ahol a talajt sűrű borostyán és pettyegetett tüdőfű borította. Innen csak pár lépés a másik szigeten található impozáns műrom. Az építmény környékén valamilyen növény már nagyban burjánzott, ám mivel még sem leveleit sem virágait nem bontotta ki, a hosszú egyenes szárból nem lehetett felismerni. A következő híd a Kaktuszház felé vezet, ám előtte megcsodálhatjuk a Mocsári ciprus rengeteg gyökerét és egy hófehér liliomfát is.

Ösvény az üvegházban
Virágpompa a Pálmaházban
A Kaktuszház újdonság volt számunkra. Az épület előtt sziklakerti növényeket telepítettek be az egynyári virágok és a fűszernövények mellé. Bent hőség fogad, ám a látványos összkép és a kaktuszok pompás virágzása mindezt gyorsan feledteti. A sok tüske között haladva nehéz mindent megcsodálni, hiszen annyi növény van ide bezsúfolva. A belső teret a fal mentén járhatjuk körbe, jobbra üvegfal mögött csodálhatjuk meg a kisebb kaktuszokat és pozsgásokat, belül pedig egy hatalmas növényekkel betelepített kaktuszkert lett kiépítve, ahol égig érnek a különböző szúrós növények. A ház mellett újabb épületet találunk, ez a Karbonház. Ebben kapott helyet a 'Túl nagy lábon élünk' című kiállítás és az Orchideaház is. Ez utóbbi sajnos még nem állt nyitva a nagyközönség előtt, mivel még nem fejezték be a növények betelepítését.  

A Pálmaház egyik kisebb üvegháza
Újabb virágcsoda az üvegházból
A Pálmaházba folytattuk tovább utunkat, ahol a hatalmas pálmák megcsodálása után megtekintettük az alacsonyabb üvegházak színpompás növényeit is. Bár most is sok faj virágzott, ősszel színesebb volt ez a terület. Kiérve áthaladtunk az újonnan betelepített növények között, itt kiemelkedtek a védett hunyorfajták. Innen a vízimalomhoz majd a grottához sétáltunk. Az erdőn átvágva újabb nárciszföldek mellett haladtunk el amíg a nagy rét feletti egynyári növényekhez nem értünk. Itt hatalmas táblák vannak dúsan beültetve tulipánokkal, amelyek közül nagy szomorúságunkra csupán néhány bontotta ki a virágát, a többi bimbós volt. Innen ráláthatunk a Nagy-tóra is. Az ágyások mellett a füves részen sáfrányt és törpe tulipánokat telepítettek be, amelyek már vígan virágoztak a méhek és pillangók nagy örömére.  

Virágkompozíció a sáfrányültetvényben
Egy tulipán van talpon a vidéken
Sétánk következő állomása a Sziklakert volt, ahol már éledeztek a sziklakerti növények. Leginkább a Leánykökörcsint lehetett megfigyelni, és a környéken található aranyló cserjéket. Az úton továbbhaladva a konyhakertbe értünk, amely szinte teljesen kihalt volt. Csupán néhány tulipán emlékeztetett a tavaszra. Azért felmásztunk a dombtetőre, és elolvastuk az információs táblát. A Rózsakert irányába sétálva egy kisebb liliomfa és egy újabb pompás nárciszmező mellett haladtunk el. Az utolsó állomás a Rózsakert volt, ahol a növények szintén még csak éledeztek, de tavasszal ettől függetlenül érdemes ide is betérni a hatalmas liliomfa miatt, amelynek hófehér virágai mindent beborítanak.

Hófehér liliomok

Kirándulás Pismányból a Vörös-kőre

A farkas kutyatej és a kilátás

Tavaszi színpompa
Kirándulásunkat Szentendre "hegyvidéki" területéről, a Pismánynak nevezett városrészből kezdtük. Erre a 873-as Volánbusz járat közlekedik, de mivel nem visz fel teljesen a hegytetőre érdemesebb gépkocsival érkezni, mivel a HÉV-től felsétálni a Pismány-hegyre egy külön túra. A Cseresznyés úton kell végighaladnunk amíg el nem fogy az aszfaltút. Itt megpillantjuk a jobb oldalon az erdőt és a fákra festett sárga sáv jelzést is. Balra végig szép panorámában gyönyörködhetünk a családi házak kertjén áttekintve amíg felérünk a hegytetőre. Megkezdjük a sétát a fák között. Először hétvégi házak mellett haladunk felfelé, majd a házak egyre elhagyatottabbak lesznek, míg végül teljesen elfogynak. Nemsokára egy sorompó és egy tábla jelzi, hogy megérkeztünk a természetbe. Az emelkedő a földúton tovább folytatódik. Tanúi lehetünk a fakitermelés eredményezte napfényes, ritka erdőnek. Rövid sétával egy tisztáshoz érünk, ahol az éppen virágzó sárga színű farkas kutyatej bokros szigetei tarkítják a fátlan területet. Innen fantasztikus panoráma tárul elénk Szentendrére, a Dunára és a szikrázó bányatavakra. A messzeségben feltűnik a Megyeri híd két jellegzetes tornya is. 

Panoráma a Pilisre
Továbbsétálva kivágott farakások mellett haladunk el, míg a ritkás erdőt egy árnyékosabb terület váltja fel. Innen már csak egy rövid kaptatót kell leküzdenünk ahhoz, hogy meghódítsuk a Nyerges-hegy 558 méteres csúcsát. A hegytetőt magassági jelzőpont mutatja. A gerincen vékony ösvény vezet mindkét irányba. Visszatekinthetünk a lankás területre ahonnan érkeztünk, és az előttünk álló szakadékra is. Mivel a fák még épphogy csak éledeztek, az ágak között megpillanthattuk a Vörös-kő magaslatát is. Elindultunk tovább a sárga sávon a hegyről levezető ösvényre. Itt újabb vadvirágokat csodálhattunk meg, úgy mint a sárga kankalin, a még mindig virágzó odvas keltikék és a lila ibolyák.

Leveleit bontó bükkfa

A sárga kankalin
A meredek, sziklás kaptatón látszott, hogy nemrég még sártenger borította, ennek megfelelően most csúszós, porrá száradt föld nehezítette az utat. Út közben megfigyelhettük a rügyekből már leveleket bontó bükkfák friss zöldjét. Az ösvény az Álló-réti útelágazáshoz vezet minket, amelyet újabb sárga vadvirágok borítottak. A réten egy emléktábla is elhelyezésre került. A sárga sávon továbbhaladva először kellemesen majd kevésbé kellemesen emelkedik tovább az út. Az erdő végül megint lankába vált át, és már meg is érkezünk a Vörös-kő tetején álló tűzrakóhelyhez. Ez most foglalt volt, a sülő kolbász illatát már a hegy lábánál is lehetett érezni. Tovább sétálva megpillantjuk az esőbeállót, ahonnan elnézhetünk Tahitótfalu irányába. A versekkel díszített fatörzsek között jutunk ki a tisztáson álló obeliszkhez, amelynek talapzatára felmászva a jól megérdemelt panoráma tárul elénk. Legjobban Leányfalu és a Szentendrei-sziget vehető ki a Duna mellékágával, de a háttérben még a Naszály is látszik. Az 521 méter magas csúcs Leányfaluból is könnyen megközelíthető. Ottjártunkkor alig voltak kirándulók, így nyugalomban élvezhettük a madárcsicsergést és a szikrázó napsütést. 

Kilátás Vörös-kőről a Dunára, a Szentendrei-szigetre, Tahitótfalura és a Naszályra 

Kilátás Vörös-kőről Leányfalura, Surányra és Gödre

A Vörös-kői esőbeálló
Sétánkat a sárga sávon folytattuk tovább, amíg újabb erdőirtáshoz nem érkeztünk. A hatalmas farakásokat elhagyva a zöld sávon ereszkedtünk vissza az Álló-rétre. Ez először egy saras-füves réten vezet, majd csordogáló patakokat érintve becsatlakozik be a sárga sáv mellé. Az Álló-rétről a Nyerges-hegy oldalában sétáltunk tovább a sárga kereszt jelzést követve. A hegyre visszatekintve megfigyelhetjük a szembetűnő különbséget a másik oldalhoz képest. Itt még minden barna, mintha  a természet nem tért volna magához. A visszamaradt avarban csak a bársonyos tüdőfű pinkkel kevert lila virágai tűntek elő. Az erdei ösvényről egy jelzetlen útra kell letérnünk, ez vezet vissza a kiindulási ponthoz. A nyaralók mellett sétálva újból megcsodálhatjuk a Szentendrére néző panorámát.  

Virágzó nárciszok az egyik elhagyatott nyaraló kertjében

Utazás kisvasúttal a Budai-hegyekben három kilátóhoz


A kiállítás a Hűvösvölgyi épületben
A Budai-hegység a budapestiek kedvelt kirándulóhelye. Főleg az a része, amely Budapest határán belül található, és így könnyen megközelíthető. A hegység kis távolságai, jól kiépített és jelzett ösvényei minden természetbe vágyó számára tökéletes kikapcsolódási lehetőséget nyújtanak. A hegy budapesti régiójában közlekedő Gyermekvasút segítségével több túra kiinduló pontját is kényelmesen elérhetjük. Mi a Gyermekvasút Hűvösvölgyi végállomásától indultunk, ahol aszfaltozott parkoló és egy népszerű lángosos is található. A kisvasút megállójához néhány lépcsőn kell felkapaszkodni. A végállomás épületében büfé és mellékhelyiség is található. A jegy megvétele után a várakozás ideje alatt 50 Ft ellenében megtekinthetjük a főépületben található kiállítást is. A piros, fehér és kék színekben játszó vonat negyed órás késéssel érkezett meg. A kocsikban kellemes meleg és korabeli fa ülések fogadtak. A szerelvény lassan, maximum 20 km/h-s sebességgel halad, így végig megcsodálhatjuk a tájat és néhány helyen a kilátást is. A Normafáig tartó utazás majdnem lefedte az egész útvonalat. Sok köztes állomáson is találunk mellékhelyiséget. A Normafán csípős szél és hűvös idő fogadott minket. A máskor tömegeket kiszolgáló sétányon most alig lézengett néhány ember.

A kisvasút
Az Erzsébet-kilátó lépcsőháza
Az Erzsébet-kilátó
Elindultunk a fák tövében a népszerű rétesezők irányába. A pihenőnél található padoktól máris nagyszerű panoráma tárult a szemünk elé. A belvárosra néző kilátás megcsodálása után az aszfaltúttal párhuzamosan sétáltunk tovább az erdőben. A játszótér és kürtős kalács sütők övezte úton a libegő állomásához érkezünk. Itt újabb büfét találunk, és elénk tárul az Erzsébet-kilátó jellegzetes képe is. A fehér kövekből épült kilátóhoz aszfaltúton vagy lépcsős erdei ösvényen kapaszkodhatunk fel. Az épület lábánál elegáns padokat találunk,  belépve pedig információs táblákat a kilátó történetéről. Az 527 méteren álló kilátó tetejére egy egyre keskenyedő lépcsősoron juthatunk fel több teraszt is érintve. A csúcsról fantasztikus 360 fokos körpanoráma tárul elénk.

Az út menti barlang
Odvas keltikék
A Kaán Károly-kilátó
Visszaereszkedve az épület előtti burkolt térre az erdőben folytattuk tovább az utat a piros sáv jelzést követve. A sziklás kirándulóút leereszkedik a hegy oldalában a Gyermekvasút Szépjuhászné nevű megállójáig. Itt újabb büfét, ivókutat és parkolót találunk. Az aszfaltúton átkelve újra az erdőbe vethetjük magunkat. Míg a János-hegyen hófoltokba és hóvirágokba ütköztünk, a Nagy-Hárs-hegy oldalát fehér és lila színű odvas keltike mezők borították. A virágok között egyre sziklásabb kaptatón kell felmásznunk a Kaán Károly-kilátóba. Út közben jobb oldalon egy kis barlang található, amelynek tetejét vastagon befedik a fák gyökerei. A látványos kitérő után rózsaszín sziklák között pillantottuk meg a 454 méteren álló Kaán-Károly kilátót. A kő alapon álló fa építmény tetejére több teraszon keresztül fa lépcsősor vezet fel. A tetőről elláthatunk a fák lombkoronája fölött minden irányba, és visszatekinthetünk az Erzsébet-kilátóra is.


Kilátás a Kaán Károly-kilátóból
Panoráma a Nagy-Hárs-hegyről a János-hegyre
Az épület mellett találjuk a Bátori-barlangot. A barlang környékét harsány zölden világító mohaszőnyeg, színes virágok és a borostyán méregzöld levelei övezték. A felső bejáratot vas ajtó zárja le, amelyhez közel sétálva az ajtó kör alakú nyílásán keresztül érezhetjük a barlangból kiáramló hideg levegőt. Az alsó kapu néhány lépésre innen, egy fa hídról tekinthető meg messziről. A barlang mellett asztallal és padokkal felszerelt pihenőt is találunk. Az Örökerdő tanösvény a Hárs-hegy aljában halad. A barlangtól tovább sétálva egy részen érintjük az információs táblákkal felszerelt utat a tölgyfák között. A sárga sávot követve sétálhatunk át a Kis-Hárs-hegy tetején álló Makovecz-kilátóhoz. A csupán 6 méteres fa építmény 362 méteres magasságba épült. A fa csigalépcsőkön felmászva a maximum négy embert befogadni képes tetőteraszról érzékelhetjük ahogy a kilátó kileng. A panoráma azonban innen is szép, és visszatekinthetünk a már meglátogatott csúcsokra is. Tovább az út már kellemesen lejt, nem megerőltető. A széles földút többször is érinti a kisvasút nyomvonalát, és ha szerencsénk van meg is pillanthatjuk a szerelvényt teljes hosszában is. A Hűvösvölgyi parkolóhoz még egy autóutat keresztezve vezet az út.

A Makovecz-kilátó
Zöldellő hegyoldal mentén érkezünk a Bátori-barlanghoz


Pomáz - Árpád szobor és kilátó

A szoborhoz vezető murvás sétány
2012 nyarán avatták fel Pomáz tetején az újonnan készült Árpád szobrot. A két zászló szegélyezte látnivaló mellett terméskőből épült terasz áll, ahonnan nagyszerű kilátás tárul elénk Pomáz településére, a Mesélő-hegy aprónak tűnő magaslatára, Szentendrére, és a két város közti hatalmas pusztaságra. A szobor avatására négy évet kellett várnia a lakosságnak. A művet Tóth Dávid köztéri szobrászművész készítette. 

A szobor és a kilátó

Kilátás az útról a Pilis vonulataira
A kilátópont Pomázból kezdetben aszfaltos úton majd földúton közelíthető meg, a földútról pedig még további pár lépést egy murvával felszórt részen kell megtennünk. Gyalogosan alkalmas kirándulási célpontnak is a városközpontból, ugyanis egy igen meredek kaptató vezet fel hozzá. Azonban gépkocsival is megközelíthető egészen a murvás út bejáratáig. A magaslatról akár tovább is sétálhatunk a hegy gerincén Csobánkáig.

Panoráma a Mesélő-hegy irányába
Kilátás Szentendre irányába