Az esztergomi Búbánatvölgy tavai

Kilátás a Szamár-hegyre a Dédai és a Kerek-tó között sétálva

A Búbánatvölgy Esztergom egyik nyaralóövezete, amely főként négy taváról nevezetes. A vadregényes környezetben egymás mellett elhelyezkedő vizek mentén aszfaltút vezet végig, így ez a séta esős időben is nagyszerű alternatíva lehet, ha nem szeretnénk összesarazni magunkat. A tavak mesterségesen lettek kialakítva, 1962-től majd húsz éven át folyamatosan, egymás után. A 11-es főútról tábla jelzi, hogy merre kell lekanyarodnunk. Az erdős, ritkásan lakott területre érve nem kell sokat várnunk, amíg felbukkan a sorban első Halastó. Az autóból már itt érdemes kiszállni, és gyalogosan továbbsétálni, mivel csak így fedezhetjük fel igazán ezt a nyugodt, idilli vidéket.  

Vadvirágok a Halastó partján

Zsilip a Halastó végében

A Halastó nádassal körülvett vízfelülete mentén megannyi virág nyílik. Fehér, lila és citromsárga vadvirágok színesítik a zöld növényzetet, rajtuk virágpor után kutatnak a hangosan zümmögő bogarak. A nádason átpillantva láthatjuk, hogy a fekete víztükrön apró vízinövények úsznak, a tó belsejében pedig néhol nádasszigetek alakultak ki. A nap fénye szikrázik a vízen, a messzeségben pedig valahol halk vízcsobogás hallatszik. Elindulunk a hang irányába, nem messze egy zsilipet fedezünk fel, amelyen lustán csordogál át a már patakká keskenyedett vízsugár. A tavat megkerülve újabb nyaralók mellett vezet a murvás mellékút, majd egy töltésen visz vissza a túlpartra. Itt máris megcsodálhatjuk a következő tavat is, amely a Mini-tó nevet kapta. A méreteiben valóban kicsi állóvíz a legöregebb a tavak közül, ezt építették meg először. A Halastó buja élővilágával ellentétben egy sima vízfelületet látunk, amelyet ezüstös levelű vízparti fák vesznek körbe. A fák képe megjelenik a tó víztükrén is, néha lassan fodrozódik rajta egy-két hullám. A Mini-tó melletti Fürdő-tavat nehéz megközelíteni a vastag növénytakaró miatt, így arra csak messziről vetettünk egy pillantást. 

A Kerek-tó partja

Büfé a Kerek-tónál

Kisebb sétával érjük el a sorban következő Kerek-tavat, amely a legnagyobb a Búbánatvölgy tavai közül. A vizet füves rét veszi körbe, ahol két parkoló, fa asztalok és padok, büfé, tűzrakóhely és mellékhelyiség szolgálja a horgászok és pihenni vágyók kényelmét. A bejáratnál információs tábla hívja fel a figyelmet a tó természeti értékeire, mi szerint mind növény, mind állatvilága kiemelt védelmet élvez. A part menti nádas mellett mocsári növényfajokat fedezhetünk fel, úgy mint a vidrafű, tőzegpáfrány vagy a hússzínű ujjaskosbor. Az itt élő béka- és siklófajok mellett pedig kiemelendő jelentőségű a tóban időnként megforduló vidra, illetve a vízben élő német bucó nevű halfaj. Ez egy nagyon ritka, hazánkban fokozottan védett, bennszülött halfajta, amelynek eszmei értéke 100.000 Ft.

Stég a Dédai-tavon

A Búbánatvölgy tavaitól nem messze fekszik még egy horgásztó, amelyhez mindenképpen érdemes elsétálnunk, ha már erre járunk. A Kerek-tó mellett már tábla jelzi a helyes irányt a talán még idillibb és meghittebb környezetben fekvő Dédai-tóhoz. Az aszfaltútról leágazó földút a nyári hőségben annyira kiszárad, hogy a Kisalföld homokbuckáin érezhetjük magunkat. Lapos úton kanyarogva érjük el a bejárat melletti parkolót. A tó környékét itt is gyönyörűen kiépítették, több stég és pad is kialakításra került. A dombokkal övezett tó partján barangolva élvezhetjük a közelben nyújtózó Szamár-hegy látványát. A 307 méteres magaslat lábát vadvirágos rétek övezik, a csúcsra felkapaszkodva pedig csodás panoráma tárul elénk.

Idilli táj a Dédai-tónál

Ami kimaradt a Veresegyházi-tavakból - séta a Pamut-tónál

Első pillantás a Pamut-tóra

Béka - teljesen beleolvad a környezetébe

Legutóbb, amikor a Budapest közelében fekvő, négy tavat is felölelő Veresegyházi Tavak tanösvényen jártunk, akkor sajnos egy részét nem jártuk be. Most azért tértünk vissza, hogy ezt a hiányosságot pótoljuk. A tavakat a Veresegyházon áthaladó vasútvonal osztja ketté. Ettől északra fekszik három, délre pedig egy tó. Ez utóbbit nem fedeztük még fel, melynek neve Fenyves vagy Pamut-tó. Az Ivács nevezetű vasútállomás mellett lehetőség van parkolásra, innen kezdtük meg a sétát. A Pamut-tó mai képét 1978 és 1979 között alakították ki, amikor az eredetileg vadvíz jellegű tavat az Ivácsi-tóhoz hasonlóan kikotorták és felduzzasztották. Ennek megfelelően az első dolog amit megpillantunk, az az északi felén lévő duzzasztógát. A víz sebesen folyik le a mély nyílásba, amely egy beton teraszról közelről is megfigyelhető. A tónak ezen az oldalán meredek betonfal van, amin több helyen lépcsők vezetnek le a vízhez. 

Látkép a tóparti ösvényről

Ernyős madártej

A gát mentén végighaladva beláthatjuk az egész tavat. Jobbra lapos, füves partot láthatunk tele horgászokkal, balra pedig telepített fenyvest. A fenyvest erdei- és feketefenyő alkotja, hamar rájövünk, hogy miért is kerültek ide. Ahogy továbbsétálunk a tóparttól kicsit eltávolodva, a talaj átvált homokba, mintha csak a tengerparton vagy a Kiskunságban sétálnánk. Ezen homokdombok megfogására szolgál a fenyves. Itt sétálhatunk a fenyőfák között a homokos úton, vagy a vízparti ösvényen is. Mi leereszkedtünk a tópartra, ahol rengeteg színes tavaszi virággal és ugrándozó békával találkoztunk. Sok helyen láttunk elhagyatott stégeket is. Bár ezen az oldalon a táj festőibb, mégis valószínűleg egyszerűbb a horgászat a lankásabb szemközti oldalról. A tóparti növényzet még csak éledezett, ezért jól láthattuk a kék vízfelületet, amelynek nyugalmát néha egy-egy felugró hal zavarta meg. Az ösvény egyre szűkül, végül a tó végi nádas mellett vezet vissza a fenyőerdőbe. 

Út a pihenőparkon át a tóhoz

Innen kicsit továbbsétálva átvághatunk a ligeterdőn, amennyiben nincs elöntve, mint esetünkben. Az ösvény a Pamut-tavat tápláló Sződrákosi-patakon át vezet. Mi azonban most arra kényszerültünk, hogy az egész ligeterdőt megkerüljük. A fenyvesből kiérve egy kőhíd vezet át a patak felett, majd megérkezünk Veresegyház Ivács nevű városrészéhez. A kis területet családi házak és nyaralók borítják, ide vezet át az előbb említett ösvény. Erről az oldalról már meg tudtuk közelíteni a ligeterdőben csordogáló patakot, majd visszatértünk a betonútra. Hamar újra előbukkan a Pamut-tó kékje, és a mellette létesült pihenőpark. A padokkal és asztalokkal felszerelt füves területet a kutyatej sárga, és az ernyős madártej csillag alakú, fehér virágai tarkították. Lesétáltunk a partra, ahol a Malom-tóhoz hasonlóan sűrűn helyezkedtek el az apró stégek. 

Az Ivácsi-tó

Büfé a parton

Mielőtt visszatértünk volna a már meglátogatott három tóhoz, egy kis kitérőt tettünk a Nádasliget Pihenőparkba, amely közvetlenül a vasúti sínek mellé épült. A csendes kis oázis a helyiek összefogásának eredménye. Találunk itt hintát, esőbeállót, információs táblákat, és egy patak parti pihenőt is. Visszasétáltunk a síneken át az Ivácsi-tóhoz. A vízbe nyúló kis félszigeten éppen valamilyen rendezvényt tartottak, így hemzsegtek az emberek. A part képét meghatározták a horgászok, mivel a vízi növények még nem nőttek meg eléggé. A büfé környékén hatalmas élet volt, malacsütés és piknikező társaságok. A Tőzeges-tóhoz érve hangos békakuruttyolás fogadott minket. A kis holtág vize annyira tiszta volt, hogy egészen az aljáig le lehetett látni. Benne töménytelen mennyiségű békapete úszkált. Minden lépésünknél több béka ugrott ijedten a tóba. Besétáltunk a Malom-tó kis félszigetére is, ahol a nádas sűrűjében egy emlékhely tanúskodik a tóból már kihalt növényekről. 

Stég a Malom-tavon

Itt már nem találkoztunk sok horgásszal, nyugalom és békesség honolt mindenhol. A strandhoz vezető hídra érve láthattuk, hogy milyen gyönyörűen tükröződnek a felhők a Malom-tó vizén. Majd balra tekintve néhány strandolót is megpillantottunk. Mivel még nem indult el a strandszezon, a homokos partra ingyenesen lehetett lesétálni. Megragadtuk az alkalmat és felfedeztük a partszakaszt. A zuhanyzókkal felszerelt strand büféi már nyitva voltak, a teraszok pedig tele fürdőruhás emberekkel. Sokan azonban még nem merészkedtek a vízbe. A bejárattal szemben hosszú stégen sétálhatunk be a víz fölé. Visszafelé megcsodáltuk a Tőzeges-tó másik oldalát is, ahol a gyér tavaszi növényzetnek köszönhetően végre megpillanthattuk a két tó közötti zubogó patakot is.

Séta a Veresegyházi-tavak körül

A Veresegyházi-tavak a Budapesttől 31 km-re fekvő Veresegyház központjában találhatóak, nem messze a városhatáron kívül eső Veresegyházi Medveotthontól, így a két kirándulás össze is köthető. A négy tó körül kialakított majdnem 5 km hosszú Veresegyházi Tavak tanösvény segítségével járhatjuk be a környéket, és ismerhetjük meg annak élővilágát. A tanösvény jele a fehér tündérrózsa, amelyet a Malom-tóban élőben is megcsodálhatunk. A tavakat Volán busszal és a Nyugati Pályaudvarról induló vonattal is megközelíthetjük.

Úszó szigetek a Malom-tavon

Félsziget az Ivácsi-tavon

A négy tó rendkívül közel helyezkedik el egymáshoz. Mi az Ivácsi-tótól indultunk, amely mellett lehetőség van ingyenes parkolásra is. A tó régen vadvíz volt, mai képe a tómeder kotrásának és a Sződrákosi-patak vizével való felduzzasztásának köszönhetően alakult ki. A tó élővilága a beavatkozás hatására elszegényedett, de az 1987-es események óta már magához tért annyira, hogy teljesen természetesnek hat. A vasútállomással szemközt egy apró félszigetet találunk a vízen, amelynek tágas, fűvel benőtt rétjén sokan napoznak. A tó bal oldalán indultunk a vidék felfedezésére a partot övező fűzfák árnyékában. Egy vékony ösvény vezet végig a tóparton, ahol büfét, mellékhelységet és padokat is találunk. A tó horgásztó: amur, ponty, harcsa, süllő, keszeg és kárász fogható belőle. Ezen a részen ezt bizonyítandó több tulajdonos nélkül álló horgászbotot is láttunk.

Virágzik a sárga nőszirom

Stégek a Malom-tó partján

Az Ivácsi-tó vize táplálja a szomszédos Malom-tavat, és az abból leválasztott Kocka-tavat is. A Tőzeges-tóként is emlegetett Kocka-tavat 1989-90-ben hozták létre a láprét kikotrásával. A vízfelülettel párhuzamosan elhelyezkedő Hínárosnak nevezett keskeny csatorna őrzi a vadvízi növényeket és a kipusztult hínárfajokat. A hínárfajok kihalásáért nagy részben a betelepített, növényevő amurok és az algásodás a felelősek. A fákkal sűrűn körülvett tóban anyjukat követő, tündéri kiskacsákat láttunk evickélni a sűrű algák között.

A Malom-tó strandja

Továbbhaladva a Malom-tó felé az úszólápra érünk. Ez egy nádassal borított szigetszerű képződmény, amelyre egy fahídon át is sétálhatunk. Az 1985 óta védett Malom-tóban több helyen megfigyelhetőek a kis méretű, vízen úszó növényszigetek. Ezek a nagy felületű, elhalt növényi részekből képződő tőzegtalaj alapon álló lápból szakadnak le. A nádas és a kis szigetek otthonai a vízi madaraknak, fészküket több helyen láthatjuk. A tó partján megszámlálhatatlan sok privát horgászstég található, amelyek fantasztikus helyszínei lehetnek egy pikniknek, szerencsések a tulajdonosaik. A stégek környékén megfigyelhetjük a már emlegetett nagy, fehér virágú tündérrózsát, és a gyönyörű sárga nőszirmot. A nádirigók csicsergését hallgatva, a tőkés récéken kívül siklókat és akár jégmadarakat is láthatunk. A tó végében található a Veresegyházi strand és termálfürdő. A strandon csónakot is bérelhetünk, ha evezni van kedvünk. Érdemes még továbbá ellátogatni a tanösvény részét képező, de most általunk kihagyott Pamut-tóhoz, az Orchideás-rétre és a Szadai-láprétre.   

Séta a Háziréti horgásztó körül

Megközelítés:

A horgásztavat gépkocsival a 10-es úton lehet megközelíteni. Budapest irányából érkezve a  Solymári leágazás után kell lefordulni jobbra, és egy elég rossz minőségű földúton haladni a tó ingyenes parkolójáig. A leágazást tábla is jelzi.

A Háziréti horgásztó tulajdonképpen egy völgyzárógátas víztározó. A vízfelület nagysága körülbelül 26 hektár, a víz átlagmélysége pedig 2,5 – 3,2 méter. A tó alakja egy nadrághoz hasonlítható, amelynek két szára egy-egy patakba torkollik: bal oldalon a Háziréti-patak, jobb oldalon pedig a Határ-réti-patak folyik. A tó 1984-ben keletkezett a patakok felduzzasztásával. Ekkor több fa is a víz alá került, ezek csonkjai még ma is láthatók a tó egyes részein. Ez a Gyilkos-tóhoz hasonló látkép jelenti a tó különlegességét.

A horgászok számára kis állások és stégek vannak kialakítva a tó körül. A halakat folyamatosan telepítik a vízbe, hogy fenntartsák az állományt. A horgászható halak az alábbiak: ponty, amur, sügér, süllő, csuka, harcsa, dévér keszeg, ezüst kárász, busa, naphal, afrikai harcsa, balin. Csónakot helyben lehet bérelni, illetve csónakjárat közlekedik a halőrház és a tó átellenes oldala között. A messzebbi oldalról egy piros gömböt kell felhúznunk egy póznára, ha azt szeretnénk hogy értünk jöjjön a motorcsónak. Büfét pedig a halőrház mellett találunk.

A tó körül jelzett turistaút nem található, így sétánkat a gáton kezdtük meg. Télen a lékhorgászat nem engedélyezett, ezért mivel a tó be volt fagyva, a környéke igen kihalt volt. A gáton haladva balra egyből egy stéget találtunk, a csónakok egy része a vízbe fagyva hevert, másik része pedig ki volt húzva a tó partjára. Nem sokkal messzebb az átfolyóhoz érünk, ahonnan már csak egy patak halad tovább. Ezen a részen lehetett a legszebb képeket készíteni a befagyott tóról, és a gyönyörű jégalakzatokról.

A töltést elhagyva letértünk a döngölt útról, és megkezdtük sétánkat a nadrág jobb oldali szárán. Itt a tónak természetes partja van, sok kis öböllel és stéggel. A parton végig kihelyezett szemetesek vannak, a környezet tiszta és rendezett, többek között ezért is igen kedvelt a tó a horgászok körében.

A tó közepe táján figyelhetjük meg a legtöbb facsonkot, amelyek a terület elárasztása után megmaradtak. Jóval több fatönk található azonban még a víz alatt, nem kis aggodalmat okozva a horgászoknak a sekély vízben való csónakázáskor. 

A partot elhagyva honvédségi területre érünk, itt jeepek által szétszabdalt földúton sétálunk tovább, amíg el nem érjük a patakpartot. Itt egy vasrácson kelhetünk át a Határ-réti-patakon. Ezen az oldalon már szántóföldek határolják a tópartot. A nadrág két szárának találkozásához érve pedig láthatjuk a hajóállmást jelző piros gömböt. Ezen a ponton már félúton járunk, bár a kitérők miatt a távolságok csalókák. Ha még mindig nem fáradtunk el és nem hajókázunk vissza a halőrházhoz, akkor egy nádassal sűrűn benőtt területen folytatjuk tovább a kirándulást. Először egy vízparti ösvényen, majd a nádasban haladunk, amíg el nem érjük a másik patakon átvezető természet adta hidakat, azaz a ledőlt fatörzseket. A túlpartra átkelve kivergődünk a sűrű aljnövényzetből, és egy szépen karbantartott útra jutunk, ami visszavezet az öblökkel szabdalt tópartra. Innen a másik irányból is megcsodálhatjuk a letört fatönkök uralta látképet, és vethetünk egy pillantást a háttérben található hegyvonulatokra is. 

Innen a tópart egyenes, lapos útján már kellemes sétával juthatunk vissza az öblök mellett a halőrházhoz. Végezetül kedvcsinálóként néhány kép a fantasztikusan szép, jégbe fagyott tóról, ami kirándulásunkat igazán felejthetetlenné tette: