A Márianosztrai kegytemplom és kálvária

Márianosztra a Börzsöny egyik medencéjében található, idilli fekvésű, hangulatos település. Legfőbb látványossága a családi házak cserepes tetői közül markánsan kiemelkedő Magyar Nagyasszonyok Kegytemplom és kolostor, amelyet Nagy Lajos király építtetett a pálosoknak a XIV. században. A gótikus elemeket is tartalmazó barokk templom a török pusztítások utáni építkezéseknek köszönhetően a XVIII. században nyerte el mai formáját. 

A kegytemplom és kolostorból lett börtön

Az oltár

A templomhoz tartozó méretes kolostor a pálos rend ideiglenes megszűnése után eladásra került, és 1852-től női börtönként üzemelt. A fegyencnőket az intézetet vezető irgalmas nővérek szigorú zárdai körülmények között tartották, munkával és a hit erejével próbálták őket visszatéríteni a helyes útra. Ma már férfi fegyház és börtön üzemel a kolostorban, azonban a munka továbbra is szerepet játszik a rabok mindennapi életében. A börtön épülete mellett hatalmas gyár emelkedik, ahol többek között söprűket és medicinlabdákat készítenek. 

A műemlék együttest rózsabokrok és macskaköves udvarok veszik körül. A templommal szemben múzeum üzemel, amely az összeforrott sorsú pálos rend, Magyar Nagyasszonyok Kegytemplom és Márianosztrai Fegyház és Börtön történetét is részletesen bemutatja. A parkolóban pedig még néhány rabszállító jármű is megtekinthető kívül és belül is.  

A Kálvária-domb

A kegytemplomtól körülbelül 20 perces sétával érjük el a település másik oldalán álló Kálvária-dombot. A vadvirágos réten több száz éves, illatozó hársfasor vezet fel kilenc stáció között a XVIII. századi barokk szoborcsoporthoz és kápolnákhoz. A domb tetején látható szobrokat, kereszteket és kápolnákat a XX. században szabadtéri oltárral egészítették ki. A tágas teraszról jól látszik a Magyar Nagyasszonyok Kegytemplom és a fegyház épülete is, amelyeket a Börzsöny vulkáni kúpjai vesznek körbe. A települést több zarándok útvonal is érinti, amelyekre a Mária út jelzését követve térhetünk rá. Továbbá könnyed sétával érhető el az Országos Kéktúra egyik állomása, Kóspallag, vagy a Duna-parti Szob is.

A Magas Tax és a Nagy Hideg-hegy

Miközben a hóvirág az alacsonyabb vidékeken már dúsan virágzik, a Börzsöny magaslataiba törve még igazi telet találunk. A vulkanikus eredetű hegység legmagasabb pontja a 938 méteres Csóványos, amelyet legkönnyebben Királyrétről tudunk meghódítani gyalogosan, vagy akár a busz és egy rövidebb séta kombinációjával. Közelebbi túralehetőség a Magas Tax vagy a Nagy Hideg-hegy, ahova menetrend szerinti turistabuszok is közlekednek. A Kastélyszálló elől induló járművek a Pilisben megszokott Volán mérettől némileg különböznek. Először egy kis méretű turistabusz szállít a Magas Taxig, majd egy havas-jeges utakat is jól tűrő uazban folytatódik a kaland. A menetidő 35-40 perc, de korántsem unalmas. Amennyiben gyalogosan készülünk mászni, a Magas Taxig körülbelül két óra, a Nagy Hideg-hegyre további 30 perc folyamatosan emelkedő sétára számítsunk. A Csóványos a Nagy Hideg-hegyről még további egy óra gyaloglásra található. 

A Nagy Hideg-hegyi turistabusz

Átszállás az uazba

Turistaház a Magas Taxi réten

A 738 méteres Magas Tax tetejét fenyőfákkal körülvett festői rét díszíti. A tisztás végében hangulatos turistaház áll kis játszótérrel és pihenővel, oldalában pedig a kezdőknek rövid sípályát alakítottak ki. A Nagy-Hideg hegyre felérve újabb kőből épült turistaház, működő sípálya és rengeteg hó fogad. A melegkonyhát és szállást biztosító Nagy Hideg-hegyi turistaház épületéhez napos panorámaterasz tartozik, ahonnan étkezés közben letekinthetünk a síelőkre vagy megcsodálhatjuk a Királyrét felé néző panorámát. A magaslaton webkamera is működik, így előre tájékozódhatunk az időjárási viszonyokról.

A Nagy Hideg-hegyi turistaház

Kilátás a Nagy Hideg-hegyről a sípályákra, a turistaházra és Királyrét felé

A 864 méteres Nagy Hideg-hegy felé közeledve egyre inkább hatalmas, egészséges faóriások borítanak mindent. Elképesztő a csend és a nyugalom, a végeláthatatlan erdő. Nincs tömeg, mindenhol csak a szikrázó, fehér hótakaró, és a felettünk köröző vadmadarak. A Nagy Hideg-hegyről már jól látszik a Csóványos is, amely a tetején kialakított kilátó miatt könnyen kivehető. A 2014-ben felújított kilátót egy geodéziai mérőtoronyból alakították át. A faborítással esztétikussá és biztonságossá tett toronyból letekinthetünk a Börzsöny erdőkkel borított végtelenjére. A kilátó mellett érdemes megtekinteni a Béke-emlékművet is. 

A Királyréti Látogatóközpont és erdei tanösvény

Királyrét változatos programlehetőségeinek köszönhetően eddig is nagy népszerűségnek örvendett. A szélrózsa minden irányába induló aszfaltos és erdei kirándulóutak csomópontját Kismarosról a Királyréti Erdei Vasúttal, gépkocsival vagy busszal közelíthetjük meg. A vasút mindkét végében büfé, étterem, parkoló és szálláshely is található. A környék a gyerekeknek és felnőtteknek is sok élményt kínál, legújabb látványossága a főként családok számára létrehozott Királyréti Látogatóközpont és tanösvény. 

A Látogatóközpont

A központban lévő elágazásnál balra indulva, rövid sétával érjük el a Látogatóközpont fehér épületét. A fa kerítéssel körbevett házhoz látványos, faragott állatokkal díszített kapu vezet. A bejárat mellett több madáretetőt helyeztek ki, amelyekre cinkék felhői szállnak egy-egy finom mag reményében. Az udvaron további faragott állatfigurák, fedett pihenő és játszótér található, az épületen belül pedig interaktív kiállítás vár ránk. Az állatok kültakarójával és csontjaival tapogatós szekrény segítségével ismerkedhetünk, mozgásukat pedig a zootróp mutatja be. A játékos feladatok izgalmasan mutatják be a Börzsöny élővilágát már a legkisebbek számára is. Szintén itt szerezhető be a tanösvényhez szükséges bemutató kiadvány gyermek és felnőtt változata. Mivel a nyolc állomásból álló útvonalon csak egy információs tábla került kihelyezésre, mind a hasznos információkat, mind a tanösvényhez kapcsolódó feladatokat ezekben találjuk. 

Csipegető cinkék a kapunál

Béka jelzi a tanösvényt

Legelésző lovak Királyréten

A tanösvény a Látogatóközpont mögött veszi kezdetét. A 2900 méter hosszú körséta erdei utakon, árkon-bokron-patakon át halad, így bár a szintkülönbség minimális, babakocsival nem járható. Először néhány gyümölcsfa csemetével ismerkedünk, majd az út egy patakpartra épült árnyas pihenőhöz ér, ahol környezetbarát komposzt WC is épült. Vékony lécen kelünk át a zubogó vízen, majd elkezdődik a tanösvény valóban erdei része. Út közben békafigurákkal jelzett facölöpök jelzik az állomásokat, így könnyű tájékozódni. Hamarosan madárodúkat bemutató állomáshoz érünk, majd az ösvény leágazik egy telepített fenyőerdőbe, ahol sötétség, rengeteg toboz és mohapárnák várnak ránk. Az erdőből kiérve újra át kell kelnünk a patakon, és már meg is érkeztünk a hangulatos Bajdázói-tóhoz. A tavat körbe lehet sétálni, partján tágas rét, tűzrakóhely, fedett pihenő és játékos teknősöket formázó ülőkék is találhatóak. Nyaranta a napozó mocsári teknősök jelentik a fő látványosságot. A közelben egy elhagyatott, lezárt bánya is áll. 

A Bajdázói-tó

Tóparti teknőspihenő

A tanösvény a tó megkerülése után az erdőben indul visszafelé. Út közben a térség jellemző fafajaival ismerkedünk, majd elhaladunk a Kastélyszállóhoz tartozó Királyréti-tó mellett is. Az ösvény facölöpökön vezet ki a Diósjenő felé tartó kerékpárútra, amelyet keresztezve ismét az erdőbe ér és most hídon kel át a patakon. A cél a sziklafalban található néhány kőfülke. Az aszfaltútra visszatérve érdemes rövid kitérőt tenni a hatalmas, patakparti erdei játszótérre, vagy az út túloldalán álló, napfényes erdei pihenőhöz. Az út visszavezet Királyrét-Szokolya központjába, ahonnan rövid sétával közelíthető meg a különleges hajtánypálya. Itt kipróbálhatjuk a sínbiciklit is, mielőtt hazaindulunk.

Játszótér a patakparton

Panorámatúra Perőcsényből a Börzsönybe

A gubacs és a vörös

Perőcsény a Börzsöny ÉNy-i részén, a szlovák határ közelében, Kemence szomszédságában található. A falu főként az erdővel körülvett református templomáról ismert, amely nem a település központjában, hanem egy különálló dombon kapott helyet. A fák lombjai közül alig kandikál ki a templom sárga tornya és szürke teteje. Érdemes még megtekinteni a tradicionálisan berendezett, hangulatos Tájházat is. A településből a piros kereszt, majd a piros háromszög jelzés vezet el a környék egyik népszerű kirándulóhelyére, a Salgóvár romjaihoz. A séta végig emelkedőn halad, majd amikor kifáradva megérkezünk a hegygerincre, repetaként egy még meredekebb kaptatón kell felmásznunk a várhoz. Az erőfeszítésért kárpótol azonban a csodás őszi erdő, amely minden kanyarban valami újat mutat. A levelek a zöld, barna, sárga, narancs és piros színeiben játszanak, rengeteg termés és gomba hever a lábunk alatt, és néhol a lombok közül előtűnik a hegy lábára néző panoráma is. A kirándulóút egy tisztást is érint, ahol még ekkor is nőnek a színes virágok, a citromsárga tátika különösen jól érzi magát.

Félúton felfelé

A makk és a citromsárga

A 715 méter magasra épült Salgóvárból már nem sok látszik napjainkban. Az egykor méretes falakat ellepi a föld, a moha és a levelek. A lerombolt romok melletti sziklaszirtről azonban lenyűgöző a Csóványosra néző kilátás. Elénk tárul a völgyek és hegycsúcsok alkotta hullámzó táj, amely őszi színekben különösen jól mutat. Visszaereszkedve a Vár-bércről választhatjuk a hazautat, vagy tehetünk egy nagyobb kitérőt a Holló-kőnek elkeresztelt kilátópont felé. A piros sávjelzés végigvezet a hegygerincen több kilátópontot és érdekességet érintve. Az erdőből kiérve kopár sziklaszirtekhez érkezünk, amelyek végtelen panorámát kínálnak. Nem sokkal később elérjük a Holló-követ is, ahol szintén letekinthetünk az előttünk elterülő tájra. Továbbsétálva sötét erdőben találjuk magunkat, egyre több lesz a kő, a moha és a páfrány. Lassan megérkezünk a Kőtengerhez, majd a Jancsi-hegyre. Lábunk alatt csúszik a rengeteg egymáson feltorlódott kődarab, födet nem is látni. A sötétségből hirtelen egy tisztásra érkezünk, ahol még utoljára megtekinthetjük a panorámát, mielőtt a jelzés visszavezet Perőcsénybe, innen már csak kényelmesen lefelé kell sétálni, hogy visszaérjünk a faluba.
    

Kilátás a Börzsönyre a Salgóvár mellől

Drégelypalánk - történelmi csaták és málnaföldek vidéke

A május-júniusban érő eper

Egyre népszerűbbek a "Szedd magad" mozgalom keretében gyümölcsöket kínáló kertek és termőföldek, ahol saját kezűleg szerezhetjük be a legfrissebb terméseket jutányos áron. A mozgalomnak köszönhetően az egyszerű gyümölcsvásárlás maradandó élménnyé válik, ha már mi is közreműködünk a szüretben. Legnépszerűbbnek eddig talán az eper és az alma bizonyultak, azonban ezeken kívül rengeteg egyéb gyümölcsből válogathatunk még kedvünkre. Mivel az eperföldek már üresen konganak, mást kellett választanunk. A www.szeddlemagad.hu nevű oldal által összeszedett jókora listából csemegézve úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a most szezonális málna egyik termőhelyére, Drégelypalánkra. Az oldal információi alapján az őstermelőket kell keresni. A kis településre megérkezve minden csendes, nyugodt volt, sehol egy lélek. Bár őstermelőket jelölő táblákat nem láttunk, az érett, pirosló málnaszemek több zárt udvarból is mosolyogtak ránk. Sok helyen még érett ribizlit is láttunk a veteményesből kikandikálni. Már kezdtünk megijedni, hogy ennyiben marad a szüret, amikor megpillantottuk az első, autóút szélén hatalmas ládákat húzó embert. Azonnal közelebb autóztunk, és láttuk, hogy ez bizony málna, de még mennyi! 

És itt a most szezonális málna

A kedves helyi úriembert meginterjúvolva kiderült, hogy a mai napon adják le a termés egy részét, majd néhány nap múlva tartanak még egy nagy szüretet. Azonban abban nem tudott segíteni, hogy mi is szedhessünk néhány szemet a csodás színű gyümölcsből. Így hát úgy döntöttünk, hogy megkeressük a leadási pontot, ahol szintén nem tudtak segítségünkre lenni, hiszen ők csak az átvétellel foglalkoztak. Néhány újabb sikertelen kísérlet után feladtuk a málnaszedést, bár vásárolni helyben is lehetett, így nem fulladt teljes kudarcba a látogatás. 

Szondi-szarkofág

A Barokk templom

A település azonban így is megérte a fáradtságot. A főként a szomszédos hegyet uraló váráról ismert Drégelypalánk a  Börzsönyben fekszik. A kis község Fő terét a virágokkal körbeültetett Szondi-szarkofág uralja. A gyönyörűen faragott kőtömb minden szeglete teljesen egyedi. A szomszédos patakot átszelő hídon átkelve hamarosan elénk tárul a lenyűgöző szépségű Szentháromság szobor is, lábánál az idilli hangulatot árasztó, fából ácsolt kúttal. Még tovább autózva a Barokk templom melletti feszületnél találjuk magunkat. A rendezett, virágokkal tarkított templomkertben találjuk az impozáns épületet. Az első, mindig nyitott kapun belépve az üvegen keresztül vethetünk egy pillantást a belső térre még akkor is, ha nem tartanak misét. A városkában található még a Drégelyvár ostromához kötődő Szondi Kiállítóterem is. 

Drégelyvár bejárata

A sziklavárat a települést elhagyva, erdei úton közelíthetjük meg. Több km aszfaltút vezet a várhoz az erdőben, így kerékpárral és gépkocsival is elindulhatunk. A hegyorom alatti parkolóból még 1,2 km-t kell felfelé gyalogolnunk a páratlan kilátást kínáló várromig. A fák közül kiérve elénk tárul az ódon várkapu, amelyet átlépve sokat látott lépcsőfokokon sétálhatunk a második kapuig. Ez vezet el a néhol már felújított falak övezte belső udvarig, amelyből egy kisebb, második is nyílik. A 444 méteres magasságból 360 fokos körpanorámát élvezhetünk. A várfalak az első kapu előtt balra induló ösvényt követve alul is körbejárhatóak. 

  

A feledhetetlen panoráma

Zebegényből a Julianus-kilátóhoz

A Szikla-szentély

A Duna mentén épült Zebegényt több látnivalója miatt is érdemes felkeresni. A Börzsönyi túrákhoz nagyszerű kiindulópontként szolgál, ám egy rövid séta a településen is kellemes időtöltést jelent. A 12-es országúton Zebegényre érkezve a jobb kéz felől található völgyhíd alatt bekanyarodva érkezünk meg a település központjába. Itt áll a hófehér Havas Boldogasszony római katolikus templom. Az egy tornyos épülettel szemben karácsony alkalmából piros díszekkel kidekorált fenyőfát állítottak. Az egy tornyos, különleges formavilágú templomot szintén sötétzöld fenyők veszik körbe. Környékén több emlékmű és szobor tekinthető meg. A templom jobb oldalán továbbsétálva kis híd vezet át a házak között kacskaringózó patakvölgy fölött. Előttünk feltűnik a Kálvária-dombra vezető lépcsősor. Az emelkedő nagy kanyarokkal halad felfelé, pár lépés után elérjük a hegyoldalba ékelődő Szikla-szentélyt. Az üreg rácsokkal védett nyílásán betekintve a szintén karácsonykor megtekinthető betlehem tárul elénk. A falon olvasható információs tábláról megtudhatjuk, hogy ezen a helyen állt a falu első temploma. Ha jól megnézzük a bejárat környékén a sziklát, könnyen kivehető az egykori épület vonala és az egykor a tetején álló kereszt is. 

Zebegény temploma

Az országzászló és a kilátó

A Kálvária-kápolna

Lassan a bájos falusi házak tetőszintjét is elhagyva kiépített pihenőhöz érkezünk, ahonnan letekinthetünk Zebegény központjára. Innen még egy újabb kanyart kell leküzdenünk, hogy felérjünk a Kálvária-dombra. A magaslaton elénk tárul az 1930-as években épült hősi emlékműegyüttes. Balra masszív alapzaton áll a vaslépcsőn megmászható kilátótorony, mely a szívében lobogó országzászlót fogja közre. A körbesétálható emelvényről nagyszerű kilátást élvezhetünk Zebegényre és a Duna kisebb szakaszára is. A kilátó mellett két négyszög alakú szimbolikus sírkert helyezkedik el, amelyeket kőoszlopok és öntöttvas kerítéselemek szegélyeznek. A két udvar között egy bronzból készült Krisztus fej áll egy kőoszlop tetején. Az emlékmű másik végében találjuk a Kálvária-kápolnát. A szintén fehér épülethez hozzá illő stációk csatlakoznak a temető irányába haladva. A templom mellett kereszteket és további emlékműveket találunk. 

Az emlékműegyüttes

Kilátás Zebegényre

A Kálvária-dombról a kék kereszt jelzés vezet minket be az erdőbe. A döngölt földút mentén fából ácsolt feszülettel találkozunk. A Csizmadia-völgy peremén haladunk tovább lankásan fölfelé. A csodás bükkerdőben sétálva élvezhetjük a ritkás aljnövényzetnek köszönhetően levegős, átlátható teret. Az ösvény áthalad a Szeder-völgyön, amelyet hatalmas fatörzsek torlaszolnak el. Innen kisebb kaptató következik, majd nemsokára megérkezünk a Köves-mezőre. Itt újabb kereszt fogad minket, ezúttal kőből. A tágas rét végében hatalmas aszfaltozott parkoló áll, mellette piknikező asztallal. Aligha lehet pihenőnek ennél szebb kilátása, az asztalnál ülve ugyanis a Visegrádi-vár látképe néz vissza ránk a távolból. Sajnos a környéken a kelleténél több hulladék gyűlt össze, de a kilátás így is feledhetetlen. 

A Szeder-völgy

A Julianus barát torony

A mezőről a kék sáv jelzésen továbbsétálva folytatjuk a kirándulást. A turistaút egy rövid szakaszon a Törökmezői tanösvényen halad, amely ezen állomásán a fekete fenyveseket ismerteti meg a természetjárókkal. A kezdetben lassan emelkedő hegyoldal a fenyőerdőből kiérve a Világos-térre ér. Innen azonban már egy minden lépéssel egyre meredekebbé váló, hosszú kaptató vezet fel a Hegyes-tetőre. Amennyiben könnyíteni szeretnénk a túrát, választhatjuk a magaslatra lankásabban felvezető széles földutat is, amely többször keresztezi az előbb említett meredek ösvényt. A 482 méteres hegycsúcshoz közeledve ősöreg bükkfák mosolyognak ránk a kaptatón felfelé. Szerteágazó, göcsörtös gyökereik átszövik a talajt, világos törzsüket zöldre festik a zuzmók. A Hegyes-tetőn a kőből épült Julianus barát torony vár ránk. Az 1939-ben állított kilátó tetejéről zavartalan körpanorámát élvezhetünk a Dunakanyarra. A torony lábánál asztalok és padok várnak ránk. Innen már csak lefelé kell sétálnunk. Először a hegyre vezető kaptatón ereszkedünk vissza a Világos-tér tisztásra, majd a sárga sávon sétálunk a zebegényi Kálvária-dombig. Innen a Kálvária stációit megtekintve először a temetőhöz, majd a település központjába jutunk.

Körtúra Zebegényből Törökmezőre

Séta az őszi levelek között a Malom-völgyben

Átkelés a patakon

A tél közeledtével az erdő színes lombkoronája lassan átváltozik üresen álló faágak dzsungelévé, amelyek lábánál vastag levélszőnyeg borítja az utat. A tél előtt érdemes még az utolsó kellemesen napos hétvégéket kirándulással tölteni. Egy ilyen napon választottuk a Zebegényből induló sétát úti célunknak. A tündéri kis faluban több helyen leparkolhatunk, és reggelizhetünk a frissen készült réteseket kínáló cukrászdában, ami pont útba esik. Az aszfaltúton kezdünk észak felé sétálni a házak között, amely rávezet minket a zöld sáv jelzésre. Már a falun belül jól láthatóan fel vannak festve a turistautakat jelző ábrák, így biztosan nem tévedünk el. Az aszfaltút lassan bevezet minket az erdőbe a Malomvölgyi-patak mentén. Először csak a házak lesznek egyre ritkásabbak, majd teljesen elhagyjuk a civilizációt. 

A napsütötte vizenyős rét látképe

Jobbra hatalmas fákkal borított domboldal, balra pedig kiszáradt növényekkel fedett vizenyős rét szegélyezi utunkat. Néhányszor közel haladunk a patak vizéhez, máskor pedig csak a hatalmas rétet látjuk. A patak azonban valahogy mindig visszatér, és vigyázza utunkat. A séta körülbelül negyedénél át is kell vágnunk rajta, és a másik parton folytatni a kirándulást. A kirándulóút a vízben is ki van építve. Minden nehézség nélkül, fából összehordott szinte hídszerű építményen kelünk át a túlpartra. Itt messzebb kerülünk a víztől, és közelebb a vizenyős rét sűrű növényzetéhez. Jobbról és balról is ez a végtelen barna növény vesz körbe minket. Az őszi napfényben sütkérezve sétálunk a mezőn, egészen a Hangyás-árokig. Itt hirtelen ötlettől vezérelve jelzetlen úton átvágtunk a kék sávhoz, a Törökmezői tanösvényre. Ebből azonban sajnos csak egyetlen állomást találtunk meg, amely a Dél-Börzsöny erdeit ismertette. Innen megtudhattuk, hogy a Börzsönyben a bükkösök és tölgyesek egymást váltó kolóniái között sétálunk, és hogy tavasszal is érdemes visszatérnünk, mert ekkor csodálhatjuk meg a különlegesen szép Pirosló hunyort, amely az egész Börzsönyben csak ezen a környéken fordul elő. A tanösvény visszavezet minket a kék sávon, majd a Vizes-árokba érve a zöld kereszten Zebegénybe.        

Visszafelé a tanösvényen

Meghódítjuk a Remete-barlangot

A Templom-völgy ősszel

Úton a barlanghoz

Nagymarosból kiindulva az egyik legszebb túra a Börzsönyben a Remete-barlanghoz vezet. A Rám-szakadék kiindulópontjaként ismeretes Duna túlpartján fekvő Dömösről szemlélve gyorsan kitűnik a tájból a hegyben tátongó hatalmas lyuk. Bár a képződmény neve egyes számban íródik, a Remete-barlang gyakorlatilag több barlang együttese. A sziklába vájt lyukak részben emberi kéz eredményei, a történelem során többször volt arra példa, hogy szerzetesek és remeték is lakták a különleges helyszínt. A barlangok megközelítése a kék sávon lehetséges. Nagymaros elhagyva fantasztikus erdőségeken át haladunk a Sváb-hegy lábánál a Templom-völgyben. Az őszi árnyalatokban játszó lombkorona és lehullott levelek egészen elképesztő színorgiában részesítenek. Először a barna és sárga dominál, majd a 484 méteren fekvő Szt. Mihány-nyerget elhagyva világoszöldre és narancsra váltanak. A hatalmas fák által beárnyékolt erdő lassan alacsonyabb növényzetű, napfényesebb területre vezet minket. A széles erdei út pedig vékony ösvényre szűkül össze. A séta még mindig felfelé tart, hiszen egy magaslati pontot tűztünk ki úti célunkul. Cserébe viszont a visszafelé út kellemes ereszkedés lesz csupán.     

A Remete-barlangcsoport

A Szent Mihány-nyergen álló táblán tájékoztatást kapunk arról, hogy merre haladnak a kirándulóutak. Innen a sárga háromszöget kövessük a Remete-barlangig. Az út néhány helyen meredek, csúszós. Főleg ilyen őszi melegben, amikor  a nap kiszárítja a talajt, és a por jégpályává változtatja az utat. A kisebb nehézség azonban ne akadályozzon meg abban, hogy részesei legyünk a barlang lenyűgöző panorámájának. A magaslati pontról megcsodálhatjuk Dömöst, és a mélykék Dunát. A szemközti hegységek fantasztikus őszi lombkoronája és a világoskék ég képeslapra illő látvány. 

A lenyűgöző panoráma a Dunára

Útban visszafelé Nagymarosra a Duna-mentén

A gombák jelzik az őszt

Ha már az összes barlangot megvizsgáltuk közelebbről, kigyönyörködtük magunkat a körülöttünk lévő hihetetlen látképben, és az őszi napozás is megvolt, akkor indulhatunk visszafelé Nagymarosra. Az út még egy darabon a Duna mellett visz, így nem kell azonnal elszakadnunk a panorámától, azt még egy kis ideig élvezhetjük a meredélyen haladó vékony kis ösvényről. Azonban a kék sáv helyett immár a sárga barlang jelzésen kell haladnunk. Rétek és dombok mentén lassan újra visszatérünk a színpompás erdőbe. Először napfényes ösvényen haladunk, majd egyre inkább átveszi a zöld levelű fák helyét a Börzsöny vadonja. Utunk végén még figyeljük meg a kirándulóút mentén pompázó őszi gombákat, amelyek legalább olyan változatosak, mint a felejthetetlen séta amelyet épp megtettünk.

Őszi zöldben vezet az út a sárga jelzésen

Téltemető kirándulás Törökmező mellett

Törökmező barátságos emuja

A Börzsöny felfedezéséhez tökéletes kiindulópont Törökmező fennsíkja. Az itt található turistaház mellett ingyenes parkoló várja a kirándulókat. Az épületben szállás és étterem, a kertben pedig hangulatos terasz, játszótér és állatpark áll a látogatók rendelkezésére. A farmon mindig más állatot lehet látni, jelen esetben a kerítésen bekukkantva egy hatalmas emut pillantottunk meg, amint kíváncsian közeledik felénk. Azonban a kifutójában található Harap-lak feliratú házikó arra enged következtetni, hogy a farmnak más lakói is lehetnek. Míg reggelinket fogyasztottuk a turistaház melletti fából készült kerti bútorokon sütkérezve, egyszer csak egy hatalmas libacsapat jelent meg mellettünk, és hangos gágzással felhívva magukra a figyelmet továbbvonultak az állatpark irányba. A terasz mellett már néhány hóvirág is kidugta a fejét, bár a növény még csak bimbózott, nem nyílt ki. A reggeli befejeztével ideje volt nekikezdeni a kellemes sétának, amit a közelben terveztünk megtenni.

A törökmezői turistaház kellemes terasza

A befagyott Halastó

A turistaház és az állatpark között elhaladva hatalmas rétre értünk, itt kezdtük meg a sétánkat lefelé a zöld sáv jelzésen. A hatalmas fák közé érve azonnal érzékelhetjük, hogy mennyivel másabb a Börzsöny a megszokott Pilis erdeinél. A jól karbantartott, még őszi levelekkel fedett kirándulóút egy halastóhoz vezet minket. Ezt befagyva találtuk, mivel még bőven tél volt. A vizet fedő jégben leveleket, ágakat és kavicsokat figyelhettünk meg. Sétánkat a zöld sáv jelzésről a kék sávra rátérve, a Békás-rét irányba folytattuk. Az újabb erdős szakaszon kisebb kaptatót kell leküzdenünk, mire elérjük a hatalmas rétet. Bár a tél végén minden szürkén és barnán aludt még, a réten megcsodálhattuk a tavaly nyárról maradt száraz növények pompáját. Az ég csodás kékje és a száraz kórókon lengedező hófehér 'virágok' nagyszerűen mutattak a téli világban.

A Békás-rét

A még bimbós hóvirágok

Egy hosszabb szakaszon haladtunk a kék sáv mentén a Börzsöny ősvadonjával kontrasztban álló hatalmas, kietlen területen. Utunkat addig folytattuk, amíg meg nem szemlélhettük a Magas-Börzsönyre néző csodás panorámát. Ezt a rét végéből tehetjük meg. Innen visszafordulás helyett inkább átvágtunk a réten nyugati irányba. A sétát egészen a Szilfa-forrásból eredő patakmederig folytattuk, ahol újra bevettük magunkat a végtelen rengetegbe. A patakmeder mentén haladva, többször át is kellett kelnünk a jéghideg vízen. Szerencsére sok szikla és patakra rádőlt fatörzs is segített ebben. A patakmeder gyakorlatilag visszavezet a kék és zöld jelzések metszőpontjába, ahonnan már bármelyiken haladva könnyű szerrel visszajuthatunk a turistaházhoz. Utunk során még több bimbós hóvirágot csodálhattunk meg, a csodás februári napfényben ezért méltán mondhatjuk, hogy a telet már eltemettük, jöhet végre a tavasz!  

A vadregényes patakvölgy

Átkelhetünk a köveken