A Magas Tax és a Nagy Hideg-hegy

Miközben a hóvirág az alacsonyabb vidékeken már dúsan virágzik, a Börzsöny magaslataiba törve még igazi telet találunk. A vulkanikus eredetű hegység legmagasabb pontja a 938 méteres Csóványos, amelyet legkönnyebben Királyrétről tudunk meghódítani gyalogosan, vagy akár a busz és egy rövidebb séta kombinációjával. Közelebbi túralehetőség a Magas Tax vagy a Nagy Hideg-hegy, ahova menetrend szerinti turistabuszok is közlekednek. A Kastélyszálló elől induló járművek a Pilisben megszokott Volán mérettől némileg különböznek. Először egy kis méretű turistabusz szállít a Magas Taxig, majd egy havas-jeges utakat is jól tűrő uazban folytatódik a kaland. A menetidő 35-40 perc, de korántsem unalmas. Amennyiben gyalogosan készülünk mászni, a Magas Taxig körülbelül két óra, a Nagy Hideg-hegyre további 30 perc folyamatosan emelkedő sétára számítsunk. A Csóványos a Nagy Hideg-hegyről még további egy óra gyaloglásra található. 

A Nagy Hideg-hegyi turistabusz

Átszállás az uazba

Turistaház a Magas Taxi réten

A 738 méteres Magas Tax tetejét fenyőfákkal körülvett festői rét díszíti. A tisztás végében hangulatos turistaház áll kis játszótérrel és pihenővel, oldalában pedig a kezdőknek rövid sípályát alakítottak ki. A Nagy-Hideg hegyre felérve újabb kőből épült turistaház, működő sípálya és rengeteg hó fogad. A melegkonyhát és szállást biztosító Nagy Hideg-hegyi turistaház épületéhez napos panorámaterasz tartozik, ahonnan étkezés közben letekinthetünk a síelőkre vagy megcsodálhatjuk a Királyrét felé néző panorámát. A magaslaton webkamera is működik, így előre tájékozódhatunk az időjárási viszonyokról.

A Nagy Hideg-hegyi turistaház

Kilátás a Nagy Hideg-hegyről a sípályákra, a turistaházra és Királyrét felé

A 864 méteres Nagy Hideg-hegy felé közeledve egyre inkább hatalmas, egészséges faóriások borítanak mindent. Elképesztő a csend és a nyugalom, a végeláthatatlan erdő. Nincs tömeg, mindenhol csak a szikrázó, fehér hótakaró, és a felettünk köröző vadmadarak. A Nagy Hideg-hegyről már jól látszik a Csóványos is, amely a tetején kialakított kilátó miatt könnyen kivehető. A 2014-ben felújított kilátót egy geodéziai mérőtoronyból alakították át. A faborítással esztétikussá és biztonságossá tett toronyból letekinthetünk a Börzsöny erdőkkel borított végtelenjére. A kilátó mellett érdemes megtekinteni a Béke-emlékművet is. 

Szánkó és síelés a Nagy-Villámon

Nem kellett sok hó, hogy a téli sportok kedvelői megrohamozzanak mindent, ami csúszik. Visegrád környékén jó pár ilyen helyszín van, kezdetnek a szánkó- és sípályákat ötvöző Nagyvillám Sípálya, de nem messze ott vannak a Kis-Villám és a Fekete-hegy lejtői is. A környék bővelkedik kilátópontokban és látnivalókban is, felmászhatunk a Zsitvay-kilátóhoz, tehetünk egy sétát a kirándulóutak valamelyikén, csúszhatunk egyet a télen és nyáron is üzemelő Visegrádi Bobpályán vagy megtekinthetjük a Visegrádi Fellegvárat.

Látkép a Panoráma út kilátópontjáról

A Duna-parti 11-es főútról két irányból közelíthetjük meg a Fellegvárat, a Bobpályát és Nagyvillám Sípályát összekötő aszfaltutat. Budapest irányából érkezve egyből a síkomplexum aljánál találjuk magunkat, Dömös irányából pedig a Visegrád feletti panorámaútra, majd a Fellegvárhoz érkezünk. Ez utóbbi télen a gyér lombkoronának köszönhetően még jobb kilátást enged a Visegrádi-hegységre, a Dunakanyarra és a Börzsönyre, mint a nyáron. A panorámaúton kiépített kilátópont várja a látogatókat, ahol padokon pihenve, kényelmesen lehet élvezni a látványt. Innen már jól látszik az impozáns Visegrádi Fellegvár is, ahova további néhány perc alatt érkezünk meg. A vár télen-nyáron nyitva áll a nagyközönség előtt, panorámateraszáról a kilátás minden évszakban lenyűgöző. 

Séta a Fekete-hegyen, alattunk a Dunakanyar

Az út a Visegrádi Bobpálya alatti parkolóhoz vezet tovább, ahonnan többfelé indulhatunk. Ha csak egy rövid kikapcsolódásra vágyunk, akkor érdemes kipróbálni a bobot vagy felsétálni a parkolóból a Zsitvay-kilátóhoz. A 377 méteres magaslatra néhány perces gyaloglással, aszfaltúton jutunk el. A kőépület mellett érkezik fel a Nagy-Villám leghosszabb síliftje, így a hosszú lejtőn letekintve nagyszerű panorámát élvezhetünk télen is, amikor a kilátóépület zárva van. A kilátóval szemközti domboldalon érdemes egy rövid körtúrát tenni. A Fekete-hegyi körséta nagyszerű alternatíva, ha több irányból szeretnénk letekinteni Visegrádra, a Fellegvárra és a Visegrádi-hegység lankáira. Mind ezen a magaslaton mind a bobpálya melletti lejtőn csúszkálhatunk is, sok helyen már le van koptatva a porcukorszerű hótakaró.

Tömeg a Nagyvillám Sípálya aljában, háttérben a Fellegvár

Kilátás a sípályákra a büfé teraszáról

Továbbindulva néhány kanyar után érkezünk meg a Nagyvillám síkomplexumhoz. Az út mentén már messziről feltűnnek a tömött sorokban parkoló autók, és az úton síbakancsban átbukdácsoló emberek. A sípályák aljában nyitott teraszos faház áll, itt van a büfé és a kassza is. A síliftek a magasba repítik a sportolókat, akik a Szentendrei-szigetre és a Börzsönyre néző kilátást élvezhetik lesiklás közben. A lankás pályák különösen alkalmasak kezdők számára, a sípályánál oktatás és kölcsönzés is igénybe vehető. A lejtők egy részén szánkózni is lehet, illetve a szemközti Kis-Villámról is élmény lecsúszni. Ide felsétálva beláthatjuk a Nagy-Villám egészét, a másik irányba pedig lepillanthatunk a Duna, Börzsöny és Szentendrei-sziget hármasára, a messzeségben jól kivehető a Naszály is. A közelben indul a Kisvillámi Vadvirágos Tanösvény, amely 14 információs táblán mutatja be a környék élővilágát. A 800 méter hosszú útvonal a Kis-Villám nyugati oldalából indul, és a keleti részén érkezik vissza az aszfaltúthoz. A környéken sok mesterséges madárodút telepítettek, így bár leánykökörcsint télen nem fogunk látni, de csicsergő, repkedő énekesmadarakat már biztosan!   

Látkép a Nagy-Villámra a Kis-Villámról

Hótakaró a Kékestetőn

Hazánk legmagasabb pontja, sípályák és rengeteg túraútvonal kiindulóhelye, ez az 1014 méteres Kékestető. Már a szép kilátásért vagy a híresen tiszta, gyógyító levegőért is érdemes elzarándokolni a csúcskőhöz, ahol még sokkal több minden vár ránk! A Kékestetőre egyetlen burkolt út vezet fel Mátraházáról, amin busszal, kerékpárral vagy gépkocsival haladva is leküzdhetjük az emelkedőt. Az aszfaltút a gyönyörű fenyőfákkal elegyedett bükkerdő borította magaslatra vezet, ahol egy burkolt, fizetős parkolóba torkollik. Néhány lépést kell csupán sétálni a Kékestető Sícentrum déli pályájának bejáratához, majd felfelé további pár perces lankás séta a hivatalosan legmagasabb pontot jelölő kőtömb. A lépcsős talapzaton álló jellegzetes szikla hazafiasan piros-fehér-zöld színben pompázik. Itt találjuk a kilátót és az északi sípályát is. A csúcson több vendéglátó- és szálláshely, illetve síkölcsönző is található.  

Látkép a TV-torony irányába a déli sípálya melletti büfétől

Séta a kilátóhoz

A nemrégiben felújított Kékestetői Sícentrumnak köszönhetően a Kékestető környéke is megújult, most már osztrák stílusú napozóteraszos büfében szürcsölhetjük a teát vagy a forralt bort, majd természetközeli, fából épült vendégházban pihenhetünk éjszaka. Télen a déli sípályán egészen Mátraházáig lehet csúszni, a széles csapás a felvonók bezárásával erdei sugárúttá változik, amelyen sétálni és szánkózni lehet. A sípályák tetejéről már részben lepillanthatunk az alattunk elterülő lankákra, ám az igazán lenyűgöző kilátáshoz kicsit feljebb kell még másznunk, hogy egészen a fák lombja fölé érkezzünk. A Kékestetőt már messziről könnyedén ki lehet szúrni, hiszen az amúgy is magas pontot egy 176 méteres TV-torony koronázza meg. Az építményben üzemelő zárt kávézóból és a felette lévő nyitott teraszról is elképesztő körpanoráma tárul elénk. Itt igazán minden tetején érezhetjük magunkat egészen addig, amíg a messzi Tátra magaslatai emlékeztetnek, hogy van innen még feljebb is. A kilátó belépő ellenében látogatható, ám a díjért nem csak a feledhetetlen panorámát, hanem egy miniatűr palackokból készült kiállítást is megtekinthetünk. A presszó belső falát végig a vitrinbe rendezett kis üvegcsék borítják, nagyon hangulatos. A Kékestetőre felmászva sokszor verőfényes napsütés és hatalmas felhőtakaró vár ránk még akkor is, ha alacsonyabban ködös idő van.   

Panoráma a déli sípálya tetejéről

Amennyiben kirándulni szeretnénk, szinte bármerre indulhatunk. Nyáron a déli sípálya egyenesen Mátraházáig kalauzol vagy elsétálhatunk a közeli, szép kilátást ígérő Sas-kőhöz is a sárga és kék sávjelzéseken. Ha messzebbre vágyunk megszámlálhatatlan jelzett út vezet Mátrafüred, Parád, Parádsasvár, és a Galyatető irányába. 

Leereszkedés Dobogókőről szűz hóban Kiskovácsiba

Útvonal: Kiskovácsi - busszal Dobogókő - Sikárosi-rét - Salabasina-árok - Kiskovácsi

A szombati túránkat a 'sétálunk egy nagyot, de semmi megerőltető' felkiáltással szerveztük. Mivel hét közben esett a hó, ezért gondoltuk, hogy Dobogókő lesz az ideális, mert ilyenkor biztos szép. Dobogókő hegyvidék, felfelé sétálni pedig fárasztó, ezért a tervben csak a lefelé sétálás szerepelt. Na hogyan kivitelezzük ezt? Hogy máshogy, mint hogy busszal felvitetjük a fenekünket. Semmi megerőltető, csak kényelmesen. Aztán lefelé sétálunk, vagy ha úgy adódik csúszunk. Ha egy ilyen túrát tervezünk, akkor nézzük meg a menetrendet előre, hogy megkíméljük magunkat a kellemetlen várakozástól a téli fagyban. Ami esetleg még a kocsmába tessékelne és elmaradna a túra. 

Kilátás Dobogókőről

A Dobogókő-Kiskovácsi távolságot lőttük be, amiről úgy gondoltuk, hogy tartható. Ezért a busz indulása előtt 10 perccel meg is érkeztünk a Kiskovácsi Kórház parkolójába, ahol leraktuk az autót. 5 percet még sütkéreztünk a buszmegállóban, mert szerencsére szikrázott a nap. A busz minimális késéssel meg is érkezett. Ilyenkor azt kell tudni, hogy ha késve érkezünk a megállóba, akkor a busz biztos, hogy pontosan jön, és lekéssük. Úgyhogy semmiképpen se hagyjuk meg ezt az örömöt a buszvezetőnek.

A menedékház

Miután megvettük a jegyet és kényelembe helyeztük magunkat, egy unalmas buszút vár ránk a csúcsig. Itt bizony elő kell vennünk a beszélőkénket, ha kellemesen akarjuk eltölteni az időt. Ha egyedül vagyunk, élvezzük a tájat. A hosszú autókázás után megérkeztünk Dobogókőre, ahol akkora tömeg fogadott minket, hogy a busz nem tudott a megállóba beparkolni. Így az autók közé kellett kiszállnunk. Elkezdtük a kirándulást, első megállónak a kilátót választottuk. Mikor odaértünk, azt láttuk, hogy nem látunk semmit. Ugyanis akkora köd volt, hogy a közeli hegyeket csak-csak, de a Dunát már egyáltalán nem láttuk, mert teljesen ködbe burkolózott.

Miután túltettük magunkat azon, hogy nem lesz kilátásunk, elindultunk megkeresni a túraútvonalunkat jelző színes ábrácskát. Út közben elmentünk a Báró Eötvös Loránd Menedékház mellett, ami előtt rotyogtak a bográcsok. Halászlé, pörkölt, gulyás..minden mi szem-szájnak ingere. Bent zsíros kenyér és pogácsa. Ne feledjük, hogy ez egyben az utolsó előtti lehetőségünk arra is, hogy civilizáltan pisiljünk. 

Útban a kilátóhoz

A sípálya

Na de még mielőtt az erdőbe vetnénk magunkat, ott a sípálya. Még el sem értünk a sílifthez, amikor akaratunkon kívül meghallgathattuk az előttünk sétáló, sportszerkóban lécekkel kacsázó úriembert, aki arról mesélt a mellette haladónak, hogy a sílift árával és a parkolással is átverték. No comment. Akárhogy is, a pályán azért nem volt hiány síelőkben. Úgy látszik itt megmutatkozik a föld szívének jótékony hatása is, mert még a panorámából is többet láttunk, ugyanis kisütött a nap. Ha még mindig nem látogattunk el a mellékhelységbe, akkor számoljunk vele, hogy az elkövetkezendő 3 órában egy olyan helyet sem fogunk találni a kopasz erdőben, ahol ne szúrnának ki fél km-ről. Ezekkel a gondolatokkal indultunk a fák közé, ahol nem találtuk meg a kék sáv jelzést, így jobb híján elindultunk a kék körtúrán.  

Hókristályok

Végül is, ez nem bizonyult rossz döntésnek, mert utólag kiderült, hogy másik három jelzés is ott halad, csak azok valahogy elkerülték a figyelmünket. A fatörzsre fagyott hó veszélyei ugye.. Ez volt a kirándulás legszebb része, nyugalom, napsütés, hó kifulladásig mindenfelé.

Ha tudtuk volna, hogy mi jön ez után, akkor még jobban kiélveztük volna a helyzetet. A főútra leérve ugyanis pirinyó kitérővel folytattuk a sétát, miután nem találtuk a kék sáv továbbvezető részét. A vicces a dologban, hogy nem is volt továbbvezető része, merthogy azt a szakaszt lezárták. De térkép híján nekünk erről fogalmunk sem volt, és mint a jó vadászkutyák, kiszagoltuk a legelső irányban megfelelő utat. (Tanulság: legyen nálunk térkép, ha ismeretlen helyre megyünk) Lehet, hogy fel kellett volna tűnnie, hogy nincs jelzés a fákon, és hogy a hó teljesen érintetlen egy sífutó nyomait kivéve, aki 5 méter után visszafordult.. De akkor ez annyira nem tűnt fontosnak, hiszen csak ez lehetett a megfelelő irány. A szűz hóban élvezkedve sétálgattunk, amikor egyszer csak megint lett a semmiből egy kék jelzés az egyik fán. Ez nagyszerű érzéssel töltött el minket, és még nagyobb önbizalommal vetettük bele magunkat a rengetegbe. Kicsit elbizonytalanított ugyan, hogy délután 4 óra körül meghallottunk egy közelünkben eldördült lövést, és a lesek száma egyre nőtt, de már nem volt megállás. A stressztűrésünk már határait feszegette, amikor kiértünk egy kereszteződésbe, és megpillantottunk két velünk szemben jövő kirándulót.

Dobogókő főutcája

Itt találkozott a kék és a piros jelzés, így kiderült, hogy mégis jó irányba jöttünk. Nagy levegő, boldogság, újra felcsillant a remény, hogy a sétát mégis a tervek szerint folytatjuk.  Még mellékesen kacagtunk egyet a két turistán, akik mögöttünk jöttek, feltételezve hogy hozzánk hasonlóan a kellemes kis sétájuk már felderítőtúrává változott. Ki más mászkálhatna majdnem sötétedéskor az erdő ezen részén, mint az akinek fogalma sincs merre van. A piros sáv a Sikárosi-rétre vezetett minket. Kisebb bosszankodás után, hogy a fényképezőgép lemerült, és a szürkületben már nem tudunk vaku nélkül fotózni vágtunk át a réten. E közben többször megbizonyosodtunk róla, hogy a másik két turista is arra jön, biztos ami biztos. A rét amúgy kifejezetten szép lehet nappali fényben. Jobbra láttunk egy elhagyatott házikót kúttal a kertjében. Ezt az eszünkbe véstük vész esetére, ha már a fagyhalál környékezne a keringésben.  

Ösvény a hóban

Bükkipusztánál a rét másik oldalán, 100%-os biztonsággal választottuk ki a három felé szakadó útból a megfelelőt. Kisebb sokként ért amikor az csúszós, jeges ösvény elkezdett emelkedni, és ezt sehogy sem akarta abbahagyni. Abba már beletörődtünk, hogy valószínűleg ránk sötétedik az erdő, és már csak ezért imádkoztunk, hogy legalább telihold legyen. (Tanulság: ha télen kirándulsz, mindig indulj el időben) De hogy még felfelé is kell menni, ez azért övön aluli volt.. minden erőnket összeszedve felverekedtük magunkat a hegy tetejére, mialatt félholtan próbáltunk néhány pillantást vetni a bal kéz felől elterülő csodás kilátásra. Felérve újabb kereszteződést találtunk, ráadásul 4 elágazással. Kisebb tanakodásba fogtunk, hogy ugyan merre is menjünk, amikor beért minket a két amatőrnek nézett kiránduló és kedvesen felajánlotta, hogy rápillantsunk a térképükre. Kisebb égés és szapora köszönjükök közepette egy pillantással nyugtáztuk, hogy merre is az arra, és immár biztonságban éreztük magunkat az út utolsó szakaszán.  

Csak mi és a nagy fehérség

Újabb szürkületben már alig kivehető, de nappal kétségkívül gyönyörű tájak sora mellett haladtunk el. Még egy aranyos kis forrást is találtunk, aminek mint később megtudtuk, Salabasina-forrás a neve, merthogy a Salabasina-völgyben van. Rettentő kreatív. Nem sokkal később belebotlottunk a civilizációba úgy 30 szánkózó gyerek formájában. Gondoltuk ha ők még ilyenkor itt viháncolnak, akkor biztosan nincs már messze a cél. Ezen a részen a napsütés megolvasztotta a havat ami jól visszafagyott, és így iszonyatosan csúszott. A jégdarabokon szenvedni a majdnem teljes sötétségben már önmagában is élmény, főleg ha még arra is figyelned kell, hogy a 30 gyerek közül valamelyik el ne kaszáljon hátulról a szánkójával. Amilyen gyorsan csak lehetett, elhagytuk a kis csoportot és láss csodát, találtunk helyettük néhány házat. Ezeket nem nagyon tudtuk hová tenni, de itt már volt közvilágítás, így izgalomra nem volt semmi ok. A főútig bizonytalanságban haladtunk, majd a szemben lévő buszmegálló segítségével megállapítottuk, hogy valahol nagyon el kellett volna mennünk balra, ahol bizony nem mentünk. Így végül a főút szélén, a szembe jövő autók elől fél méterenként a hóba ugrálva jutottunk vissza a Kiskovácsi Kórházhoz. 

Sípark Mátraszentistván

A szánhúzó kutyák és a víztározó

A Budapesttől 110 km-re fekvő Mátraszentistváni Sípark egyike hazánk kevés sípályájának. A közel kilenc hektáron fekvő terület 4 km hosszú hóágyúzott, jól karbantartott pályával csábítja a sportolókat. A sípark ideális esetben akár három hónapon át is nyitva tud tartani. Területén összesen 1,8 kilométernyi kék, másfél kilométernyi piros és egy teljesen külön álló 600 méteres fekete pálya került kialakításra, így az összes nehézségi szintet kipróbálhatjuk. A közlekedést hat korongos sílift segíti. A pálya tetején és alján is találunk parkolót. Ezen kívül a pályák némely részén kipróbálható az éjszakai síelés is. A felső parkoló mellett síkölcsönzőt találunk, ahol síléceket, síbotokat, sícipőket, sisakokat és snowboardokat bérelhetünk. A területet több mesterséges tó, autentikus rönkház és fahíd kiépítésével tették még érdekesebbé és változatosabbá. A felső parkoló mellett tekinthető meg a hóágyúk ellátására épült 8000 m3-es víztározó is, amely talán befagyva még érdekesebb látvány. Itt került kiépítésre egy síóvoda is, ahol a legkisebbek kezdhetik el a síelés elsajátítását. A síóvoda végében találjuk a hócsúszdaparkot és a hütték mintájára épült rönkházat, amiben étterem üzemel. Ehhez tartozik egy kellemes, napsütéses terasz is, ahonnan figyelhetjük a síelőket. A környéken különböző kategóriájú szállások várják azokat, akik több napra érkeznek.

Kilátás a sípályákra

A hócsúszdapark

Amennyiben nem tudunk vagy nem akarunk síelni, akkor is érdemes ellátogatnunk ide. Tehetünk egy sétát a pályák mellett, kipróbálhatjuk a hócsúszdát, vagy csak csodálhatjuk a szikrázó fehérséget egy kávé mellett az étteremből. A park népszerűségét mutatja, hogy ottjártunkkor a felső parkoló és a sípályák is telis-tele voltak autókkal és látogatókkal. Ehhez nyilván hozzájárult a csodás napsütés és a hó kiváló minősége is. A víztározó mellett nagyszerű látványt nyújtott egy szán, amely előtt boldogan csaholtak a már sziesztázó husky kutyusok. A szán tulajdonosától megtudtuk, hogy nap közben egy körre ki is lehet próbálni az élményt, ám ma már indulnak haza pihenni. Egyetlen csalódásunk a hócsúszda park volt, amelyhez széles út vezet a parkolóból. Ennek oka, hogy egyrészt abszolút gyerekeknek készült, másrészt alig volt hó rajta, így gyakorlatilag használhatatlanná vált. A 130 méter hosszú pályát felfújható csúszkákkal lehet igénybe venni, és még felfelé sem kell gyalogolnunk, mivel mozgószőnyeg szállít vissza a domb tetejére. Bekukkantottunk a hüttébe is, amely igazi alpesi hangulatot árasztott. Kellemes volt lepihenni a faasztaloknál és élvezni egy kicsit a hegyekre néző panorámát.   

Igazi alpesi hangulat