A Fővárosi Állat- és Növénykert

Budapest egyik legkedveltebb látnivalója a Fővárosi Állat- és Növénykert azaz a budapesti állatkert. Hazánk legnagyobb és legidősebb állatkertje nem véletlenül örvend töretlen népszerűségnek. A park egyike azon kevés látnivalónak Magyarországon, amelyek folyamatosan fejlődnek és mindig mutatnak valami újat. Jelenleg a legfrissebb újdonság a Nagyszikla belsejébe épült Varázshegy, amelynek vonzerejét a tavaszi állatszaporulat növelte még tovább. A látnivalóival már egész napos programot kínáló állatkert 10,7 hektáron fekszik, és területén 733 állatfaj 5000 egyede tekinthető meg. 

A Madagaszkár-ház
Békésen hűsölő vízilovak
Sétánkat a nemrég felújított elefántos főkapun belépve kezdtük meg a Szavannakifutó irányába. Az állatkert egykori igazgatóit bemutató szobrok között az út először a majmok világába vezet. A mindig szórakoztató állatokkal először a Madagaszkár-házba belépve találkoztunk. Az épület körül elhelyezkedő, drótkerítéssel védett, fás területen belül szabadon mászkálnak a filmvászonról már jól ismert gyűrűsfarkú makik. A néhány szem előtt lévő példány nem sok érdeklődést mutatott az izgatott látogatók felé, inkább lustán szemlélődtek a fák felsőbb ágairól. A Madagaszkár-ház mellett találjuk a műemlék Majomházat, amelyből ketrecfolyosók vezetnek az állatok nyári kifutóihoz. Az 1987-ben készült épületben hatalmas üvegablakokon keresztül mosolyoghatunk az orángutánok emberi mozdulatain. Nem véletlen, hogy ők kapják a legtöbb olyan kelléket, amelyet mi is használunk: autógumit, papírdobozt, labdát, stb. Kiérve arra lettünk figyelmesek, hogy a sétány fölött átívelő ketrecben két állatnak nagyon megtetszett ugyanaz a leveles faág, amely a közönség legnagyobb örömére kisebb perpatvart eredményezett. A vitát megunva azonban a majmok közösen elvonultak a folyóval körülvett majomsziget irányába. A patak vizében megannyi teknőst él, akik most egy csibéit terelgető kacsával osztoztak az élőhelyen.

Flamingóéknál nagy a család
Továbbsétálva megérkezünk a Bivalyházhoz, ahol a közönségkedvencek egyértelműen az ecsetfülű disznók. A már megjelenésükkel is derültséget keltő állatok mellett hűsölt az egyre növekvő flamingóállomány. A rózsaszín madarak között megannyi, különböző méretű, szürke színű fióka tűnt föl. Velük szemben láthatjuk az állatkert sztárját, a néhány hónapos Asha nevű kiselefántot. Az anyjával közös kifutóban messziről ugyan, de minden irányból könnyedén megszemlélhetjük a még kissé esetlen, szőrös fejű elefántborjút. Továbbhaladva először a vízben elmerült méretes vízilovakhoz, majd a területüket aktívan figyelő szurikátákhoz érünk. A szomszédos Szavanna házban afrikai maszkok között sétálva csodálhatjuk meg karnyújtásnyi közelségből az óriási orrszarvúkat, a kecses gazellákat és antilopokat. Az épület végében találjuk a barátságos és örökmozgó zsiráfcsaládot, amely nemrégiben szintén új taggal bővült.    

Hatalmas monstrumok
A zsiráfborjúk
Kiérve a Szavanna-házból üresen találtuk a kifutót, mivel az összes állatot beterelték az épületbe. Azonban rövid sétával máris az újabb izgalmakat nyújtó Mérgesházban találjuk magunkat, ahol a kígyócsontvázakon kívül a kígyótartás eszközeivel is megismerkedhetünk. Innen a várva-várt Varázshegybe indultunk. A szikla belseje nyújtotta helyet és előnyöket kihasználva érdekes kiállítást nyitottak több szinten. Először a koponyákat bemutató időalagúton keresztül a központi térbe érkezünk, ahol csontvázak és kitömött állatok egyvelegét találjuk. Itt megnézhetjük többek között, hogy hogyan nézett ki életnagyságban a kardfogú tigris; kipróbálhatjuk, hogy milyen egy madárcsőrrel ugyanazt a tárgyat különböző talajtípusokról felcsípni; és közelről megszemlélhetjük, ahogy a tüneményes csupasz turkáló az átlátszó járataiban cipeli az uzsonnára szánt ínycsiklandó almafalatot. Innen indulhatunk az ízeltlábúakat és a parányok világát rejtő emeletre, vagy az alsóbb szintre. Az emeleten kicsit a csodák palotájában érezhetjük magunkat, amikor törpeként a hatalmas fűszálak között sétálunk, vagy megtapogatjuk az óriás százlábú méretes lábait. Nyitott fedelű asztalon barátkozhatunk a kopasz nyakú kiscsibékkel, miután megismertük hogyan néz ki a tojás belseje és kutathatunk a tökéletesen rejtőzködő botsáskafajok után.

Az állat és a csontváza
Preparált lepkék
Rájabölcső az Őstengerben
A központi térbe visszasétálva egy fotocellás ajtó vezet az Óriások csarnokába. Itt a plafonon lógó, életnagyságú cet méreteinek megcsodálása után a bálna szívverését is meghallgathatjuk. Egy lépcsőn lesétálva az alagsorban elhelyezkedő Őstengerbe jutunk, ahol vígan fickándozó ráják élvezik a medence simogató vizét. Különlegesség az itt megtekinthető tőrfarkú rák, amelyből először nem sok látszik, mivel a rájákkal ellentétben homokba fúrja terepszínű testét. Ez az állat nem csak azért érdekes, mert az elvesztett végtagjait vissza tudja növeszteni, hanem azért is, mert a létezése óta eltelt több millió év alatt szinte semmit sem változott. Az alagsor egy másik termében találjuk a Sötétlabirintust, amely nevének megfelelően az éjszaka állatait mutatja be. Itt élnek a sokszor nem kedvelt gyümölcsevő denevérek, a gyorsan mozgó ugróegerek és az uv színekben játszó különleges skorpiók.

Kilátás a Nagyszikláról
A Varázshegy látnivalói közé tartozik továbbá a szikla külső részén található Neander-völgy, ahol fotót érdemelt volna a mobiltelefonnal a fülén barlangrajzokat festő állatkerti munkatárs látványa. A Nagysziklára fel is sétálhatunk, legmagasabb pontjáról szép panoráma nyílik az állatkifutókra és az épületekre. A sziklát megkerülve a nagyvadak felé indultunk. Itt a félelmetes barnamedve mellett a nem rég született oroszlánkölykök jelentették a fő látnivalót. Bár a karcos üvegablakokon teljesen fölösleges volt átfényképezni, a látogatók szakadatlanul próbálkoztak, hogy egy tökéletes fotót készítsenek az aranyos kölykökről. Míg a nőstény oroszlán nyugodtan hűsölt a fa árnyékában, a kicsinyek lankadatlan felfedezőkedve nem látszott csillapodni.

A Pálmaház patinás épülete
A Vízparti élet házában
A barlangokból lassan átérünk a vízi és vízparti állatok világába. Az ugráló oroszlánfókák medencéje mellett laknak a napon sütkérező hódok is. Velük ellentétben sajnos a jegesmedve úgy tűnik, hogy még mindig nem élvezi hazánk éghajlatát, szegény a melegtől lihegve feküdt a sziklákon. A Vízparti élet házába is érdemes bekukkantani, ahol apró, színes nyílméregbékák várnak ránk. A park ezen oldalát már a Nagytó uralja, amelyben szökőkút és vízesés pemete is hűsíti a csőrüket hatalmasra tátó pelikánokat. A tóban hemzsegnek a teknősök, amik látványunkra egyből a korláthoz gyűltek egy kis Zoo csemege reményében. A vízpart mellett találjuk az örök kedvenc Japán kertet, amely bonsai gyűjteményével és különleges növényvilágával kápráztat el. Mellette trónol az impozáns Pálmaház, amely előtt a tóba nyúló autentikus Krokodilház egészen eltörpül. Ez utóbbiban lehetőségünk van kívülről, belülről, alulról és felülről is megtekinteni a merev pózba dermedt hüllőket, amik mozdulatlanul áztatják magukat a medencéjükben. A Pálmaház aljában kapott helyet az Akvárium, ahol a színes halak méltó társai a falat díszítő tarka mozaikképek. A trópusi növényekkel teleültetett üvegházban egyből megcsap a párás levegő. Az épület közepén magasodó kupola elég helyet biztosít a hatalmas pálmáknak és a szabadon repkedő madaraknak. Az állatkert látványosságainak sora természetesen itt még nem ér véget, mi viszont ekkorra már feladtuk a harcot a fájó talpakkal. Viszlát állatkert jövőre.

Japán kerti idill

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése