A Veresegyházi Medveotthon

Gödörben szundikáló maci
A Budapest központjától csupán 31 km-re fekvő Veresegyházi Medveotthon igazi különlegesség. Közép-Európa egyedüli medvemenhelyeként kizárólag itt figyelhetjük meg a természetes életkörülmények között élő állatokat. Az 1998-ban alapított park összterülete 5,5 hektár, amelyből 3,5 hektáron játszadozhatnak a medvék, a többi területet a farkasok foglalják el. A park az év minden napján nyitva tart, tavasztól őszig pedig kisvonat is közlekedik a területén. Érkezéskor parkolhatunk a hatalmas parkolóban, ha pedig megéhezünk a medvepark területén található Fatálas étterem fogási közül válogathatunk.

Maci ül a fűben
A kifutó változatos terepviszonyai
A parkolóból kisebb sétával érhetjük el a medvék hatalmas kifutóját szegélyező kerítést. A dimbes-dombos területen néhol már teljesen kikopott a fű, a medvék pedig hatalmas lyukakat ásnak a földbe, amelyekbe előszeretettel lustálkodnak. A kifutón fenyves, két hatalmas mesterséges tó és barlangok is szolgálják az állatok kényelmét. A tavakba kárászokat telepítettek a medvék szórakoztatására, nyári napokon sokszor látni ahogy a halakat elkapni igyekezve lubickolnak a vízben. Jelenleg 39 különböző méretű és korú barnamedve él a területen. Egyesek kisebbek, mások pedig elérik a 600 kg-ot is. Elsőre elég meghökkentő látvány amikor egy ekkora állat karnyújtásnyira tőlünk sétálgat. A kerítés mentén kijárt ösvény vezet körbe a kifutó körül a farkasokig. Itt rengetegen etetik az állatokat mézbe mártott fakanállal, amit a mackók készségesen el is fogadnak. A fenyvesnél megfigyelhetjük a fatörzseken díszelgő óriási karomnyomokat.

Egy érdeklődő farkas
A medvék területe mögött találjuk a farkasok kifutóját. A 2000-ben létesített területen 19 európai szürkefarkas él, kiegészítve egy különleges fehérfarkassal. Az állatok a cammogó medvékhez képest igen aktívak, csapatokba verődve rohangálnak jobbra-balra. Területük sokkal erdősebb, bár ők is kaptak egy mesterséges tavat. A szükefarkasok Magyarországon az első világháború után pusztultak, ki néha átkóborolnak a határon Romániából, Szlovákiából és Szerbiából. Ezek a példányok hazánkban védettséget élveznek.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése