Kirándulás a Somló-hegyen a Kitiabel tanösvény mentén

A vulkáni eredetű Somló-hegy a síkságból méltóságteljesen kiemelkedve uralja a tájat. 431 méteres magasságával nagyszerű kilátópont, vadregényes szőlőföldekkel fedett lankái pedig vadregényes kirándulóhellyé teszik. Különlegességének és természeti értékeinek köszönhetően egy 3 km hosszúságú tanösvényt is létrehoztak a területén, amely a hegy növény- és állatvilágán kívül a bazalttal kapcsolatban is bővíti tudásunkat. A kilenc állomás a Margit-kápolnától indul, és az egész hegyet bejárva a Somló-várat is érinti. 

Kilátás a Somlói Borok Boltjától

A Somló-hegy igazi kis oázis a szőlészek és borászok számára. Együttműködésre törekedve dolgoznak közös céljaikon, igyekeznek fejleszteni a régiót és fellendíteni a turizmust a szőlészet és a borászat fenntartása mellett. A terület hazánk legkisebb borvidékének szerves részét képezi, a Ságheggyel és a Kissomlyóval kiegészülve alkotják a Somlói borvidéket. A hegyvidéken főként fehér borokat készítenek, a leginkább tájspecifikus fajták az Olaszrizling, a Juhfark, a Furmint és a Hárslevelű. Amennyiben több termelő borait szeretnénk megkóstolni vagy megvásárolni egy helyen, érdemes ellátogatnunk az úttörő módon több, mint 130 különböző bort kínáló Somlói Borok boltját. Somlóvásárhelyről a Margit-kápolna irányába indulva útba esik a teraszos pincehelyiség, így a kirándulás után finom borok kortyolása közben pihenhetünk és élvezhetjük a csodás panorámát.

Kaszálórét félúton a Szent István-kilátóhoz

A tanösvény kiindulópontján parkolót is találunk, így az eddig tartó utat gépkocsival is megtehetjük. Már innen is nagyszerű kilátásban lesz részünk, a bazaltból épült falakat szőlőföldek határolják egészen a hegy lábáig, onnantól pedig a gabonaföldek veszik át az uralmat. Meredeken felfelé indul az út, amely bazaltos ösvényen a fák közé vezet minket. Innen kiérve egy hatalmas kaszálórétre érünk, ahol nyár végén szalmabálák teszik még idillibbé a hosszan elnyúló, lankás tájat. Újabb meredek ösvény következik, amely kökénybokrok között, lilás-vöröses talajon vezet fel a Szent István-kilátóhoz. A Somló-hegy csúcsán álló, természetesen bazalt tufából épült magaslat tetejére belépőjegy ellenében mászhatunk föl. A közelben piknikezésre alkalmas asztalokat és padokat, illetve érdekes műalkotásokat találunk. Ez utóbbiak egyike egy fából készült hatalmas kereszt, amely mellett egy modern szobor mintázza Szent Istvánt.

Régi pince Doba mellett, innen indul az út a Somló-várhoz

A hegy másik oldalán találjuk a romos állapotú Somló-várat. Ide nem csak a tanösvényt követve juthatunk el, hanem Doba felől is felsétálhatunk. A településről lezárt, meredek aszfaltút vezet a magaslatra az erdőben. Akármelyik utat is választjuk, mindenképpen érdemes megtekintenünk a kővárat, amelynek ma már csak néhány része van felismerhető állapotban. Ezek közül az egyik a konyha tűzhelye, a másik pedig a palota. A romokból kilépve egy sziklaoromra jutunk, ahonnan visszapillantva nagyszerűen látszanak a várfalak. Alattunk itt is apró falvak, szőlőföldek és messze nyúló síkság alkotják a tájat.      

A Somló-vár maradványai

Séta az ajkai Városligeti-tó körül

Ajkán áthaladva lehetetlen nem észrevenni a Fő út mellett elnyújtózó Városligetet, és a közepén fekvő kis tavat. A Csónakázó- vagy Városligeti-tóként emlegetett állóvíz mesterségesen lett létrehozva a parkosított terület közepén. A park igazi komplex élményt nyújt az év 365 napjának bármelyikére. Nyáron gyönyörködhetünk a dús vízparti növényzetben, csónakázhatunk, vagy pancsolhatunk a szomszédos Kristályfürdőnek nevezett élményfürdőben. Télen pedig kiváló jégpályaként funkcionál a tó befagyott, megtisztított felülete. 

A lila nádas és a sziget

Kacsák a vízparton

A Csónakázó-tó mellett méretes parkolót találunk, innen pár lépéssel megközelíthető a vízpart. Legelőször a hatalmas, dús koronájukat lógató fűzfák tűnnek föl. A lomb alatt sétálgatva egyre több kacsát láthatunk. Néhányan etetik is őket, a szelíd állatok pedig buzgón kapkodnak a finom falatokért. Érdekes módon miután már nem kapnak enni, továbbra is a vízparton pihennek közvetlenül a sétálók közelében. Persze azért a fél szemükkel mindig felénk sandítanak, de ez akkor is szokatlan közelség a fővárosi kacsák magatartásához képest. Továbbsétálva padokat találunk a murvás út mentén. A tó víztükre felé pillantva végig szemünk előtt úszik a séta végén ránk váró kis sziget. A kezdetben alacsony vízparti növényzetet színpompás, lilás színű nádas váltja fel. A park ezen részén található egy játszótér, illetve egy kőből készült szoborcsoport is. Ez utóbbi a Jubileumi emlékmű, amely Ajka várossá avatásának 50. évfordulójára készült. A kőalakzatok egymás mellett, körívet alkotva állnak, és ha valaki esetleg nem találná ki, a kistérség nyolc települését szimbolizálják. 

Sárgállik a Kanadai aranyvessző

Kele a szigeten

Továbbhaladva a nádas helyén hirtelen csodás citromsárga egyveleg jelenik meg. Ez a gyomnövény a Kanadai aranyvessző, amely nyár végén bontja apró virágait. Néhány helyen megnyílik az út mellett a növényzet, így vethetünk egy pillantást a vízpartról a nyílt víztükörre, és a szemben fekvő szigetre. Már nem kell sokat sétálnunk, hogy megérkezzünk az ide vezető, hosszú fahídhoz. A léceken lépdelve lepillanthatunk a vízre és megfigyelhetjük az itt élő halak mozgására utaló jeleket, a felszínre úszó buborékokat és a kis hullámokat. A szigeten igazi mesebeli élmény vár ránk. A kis földdarabot ugyanis Fekete István állathőseinek szobrai népesítik be. Megtekinthetjük többek között Bogáncs, Lutra és Kele kőbe öntött másait. Az író több, mint tíz éven keresztül élt Ajkán, ennek köszönhető a neki állított emlékhely.

Az ajkai szabadtéri Bányászati Múzeum

Az Ajka Kristályról elhíresült Ajka városa különleges látnivalóval csábít a természetbe. Itt található hazánk első szabadtéri technikatörténeti múzeuma, az ajkai Bányászati Múzeum. A létesítmény a várostól kicsit távolabb, az erdő mentén fekszik. Út közben megfigyelhetjük a még működő magánbányák épületeit. A fák sűrűjéből egy tisztásra lyukadunk ki, ahol egy étteremmel és büfékkel felszerelt méretes parkolót találunk. A tiszta levegőn csodás napfényben sétálgatva tekinthetjük meg a múzeum eredeti épületeit. Közben méhek zümmögnek mellettünk, pillangók szállnak virágról virágra és néha felcsendül egy-egy madár csicsergése is.

Az utolsó csille szén

Pillangó az Ármin-akna mellett

A múzeum udvara

A múzeum területére belépve rengeteg munkagép tárul a szemünk elé. Jobbra vágathajtó és rakodógépeket, középen pedig anyagszállító csilléket tekinthetünk meg. Köztünk van az Ajkai szénbányákból felszínre került utolsó csille szén is. A kiállítás különlegessége a szabadon bejárható 54 méter hosszú táró, amely a bánya egyik járatának részlete. Mielőtt belépünk a sötétbe, a már ismert "Jó szerencsét!" felirat köszönt minket. Egy csille síneinek mentén végigsétálva a bányászok használati eszközeiben gyönyörködhetünk. Az alagút másik végén kiérve egy kiállítóterem vár minket, ahol a bányászok munkaruháit, érdemérmeit, és egyéb történelmi használati tárgyait tekinthetjük meg. A múzeumépület mellett több kisvonat kapott helyet, amelyek a munkásokat voltak hivatottak a föld mélyébe szállítani. Ezekbe beülve meglepetten vettük észre, hogy a két személynek szánt ülések bizony még egy embernek sem kényelmesek.

Vágathajtó gép a múzeum gépparkjában

A múzeum legérdekesebb része az egymás mellett található gép- és aknaház együttese. Az aknaházban találjuk azt az eredeti liftet, amely anno a bányászokat szállította. Az épületben részletesen olvashatunk többek között az itt történt szerencsétlenségről is. A mélyben tűz keletkezett, amelynek következtében 55 bányász vesztette életét, ezzel hazánk második legtöbb életet követelő bányászbaleseteként tartják számon. A balesetről néhány igen véres részlet is megtudható: a liftben felfelé menekülők csákányokkal próbálták megszabadítani a szállítóeszközt a rá csimpaszkodók okozta túlsúlytól. Így azok súlyos sebesülésekkel, vagy végtagjukat vesztve zuhantak vissza az aknába, hogy aztán megfulladjanak a füstben. A többnyire azonosíthatatlan holttesteket és végtag darabokat egyenkoporsókban temették el. Az eset emlékére készült tábla az épület falán tekinthető meg. Ha a múzeumtól az erdő irányába néhány száz métert továbbsétálunk, akkor a baleset helyszínéül szolgáló Ármin-akna nyílásánál emelt emlékművet is megtekinthetjük.

Az aknaház

A táróban

A gépházban igazi csemege vár ránk, itt került bemutatásra az az eredeti gőzgép, amely az aknaházban látható liftet működtette. A gép olyan jó állapotban van, hogy egyes részei ma is mozgathatóak. Érdekes a mellette álló, aknajelzéseket tartalmazó tábla is, amelyen olyan hasznos kifejezések Morze kódját olvashatjuk, mint a "fel!" "személy" "lassan le!" stb. Az udvar bal oldalában további bányagépek várnak ránk, amelyeket az új kiállítóépület övez. Ez utóbbiban kapott helyet az Őslény és Kőzettár. A földtörténeti korszakok szerint csoportosított vitrinekben cápafog, mammut csont és ősteknős koponya is látható a hatalmas ammoniteszek és a gyönyörű ásványok mellett. Továbbá különlegesség gyanánt egy kis méretű arany-és gyémántdarab is megtekinthető.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a múzeum azon munkatársának (középkorú tanár úriember) tárlatvezetését, aki kérés nélkül segítségünkre sietett és élménnyé tette a látogatást azzal, hogy mesélt a szerencsétlenségről, a bemutatott különleges leletekről, megmutatta a kiállított arany- és gyémántdarabot és "működésbe hozta" a gőzgépet! 

Az úrkúti Őskarszt

Úrkút egy Ajkától 10 km-re fekvő kis község. Legfőbb nevezetessége a településről Városlődig vezető 6,2 km hosszú Erdei tanösvény, amely 25 állomáson keresztül mutatja be az erdő növény- és állatvilágát, illetve az erdőgazdálkodás alapjait és fontosságát. A tanösvény kétségtelenül legérdekesebb állomása az úrkúti vagy Csárdahegyi Őskarszt. A különleges képződmény Úrkút határában fekszik, és közel 2,2 hektáron terül el. A környéken egymást érik a bányák, az úrkúti Őskarszt is emberi kéz által alakult ki. A területen mangánt bányásztak külszíni fejtéssel. Azonban itt a tevékenység a kézi fejtésnek és a kevés robbantásnak köszönhetően nem károsította nagy mértékben a felszínre került formakincseket. A park szabadon látogatható, több táblán mutatja be a Bakony kőzetfelépítését és a karsztosodás folyamatát. 

Leereszkedés a mélybe - az első lépcsősor

A következő lépcső a második udvarba vezet

Kis fakerítésen át jutunk be a védett területre, ahol azonnal vethetünk egy pillantást az Erdei tanösvény állomásait bemutató térképre. Tovább haladva egyre több szikla emelkedik ki a talajból, amíg egy nagyobb mélyedést fedezünk fel a piknikezésre kialakított padok és asztalok mellett. A kis ízelítő után indulhatunk is a hegy gyomrába. Innen pár lépésre találjuk az őskarsztot, amelyet két úton járhatunk be. Az egyik lefelé vezet a képződmény aljába, a másik pedig a peremén visz körbe. Mi először lefelé indultunk. Egy hosszú, fából készült lépcsősor vezet le a mélybe. Ez közvetlenül a sziklafal mellé épült, így a közelből jól megfigyelhető a vöröses-barnás kőzet, és az azon éldegélő pókhálókkal tarkított mini páfrányok. Leérve a melengető nyári napsugarakat elnyelő, nyirkos, hideg lyukba érünk. Ez a katlan az őskarszt első udvara. A növényzet kezdi újra visszahódítani a területet, egy vékony ösvényen kívül mindent cserjék és a sziklában gyökeret eresztett hajtások borítanak. A sziklafalra feltekintve egy óriás gyomrában érezhetjük magunkat. A napfény az egyik oldalát még megvilágítja, ám a másik mély sötétségbe borul. Az első udvarból újabb falépcső vezet még mélyebbre, egy kisebb katlanba. Itt már csak egy barlang és a körülöttünk emelkedő sziklafalak várnak ránk, nincs túl sok hely sétálgatni. Ugyanezen az útvonalon juthatunk vissza a mélyedés peremére. Visszafelé még jobban látszanak a sárgás-vöröses-barnás sziklafalak a nap fényében. Elképesztő színorgia az átlagos egyszínű szürkéhez képest.  

Így mutat az őskarszt, ha rásüt a napfény

A színes sziklafal közelről

A másik útvonalon megkerülhetjük a mélyedést, és több kilátópontról tekinthetünk le a sziklafalakra. Jobbra indulva máris egy megfigyelőhelyre vezet az út. A fák ágait félretolva lepillanthatunk az első és második udvar közötti falépcső környékére. Sűrű erdőben vezet tovább az ösvény egy újabb kilátóponthoz, ahol a sziklára kimerészkedve a szemközti kőfalat és az első udvar gyomrát figyelhetjük meg. Innen kisebb kitérővel néhány különálló sziklaformátumot tekinthetünk meg az őskarszt oldalában. Továbbsétálva letekinthetünk egy különálló, hosszanti mélyedésre, amely az őskarsztba vezet. Az út ezt a szakadékot megkerülve visszavezet az őskarszt oldalába, ahonnan nagyszerűen belátható a képződmény első udvarába vezető lejárat környéke is. Végül az ösvényt követve visszajutunk a bejárathoz, ahol piknikezhetünk, vagy az Erdei tanösvény jelzését követve egy nagyobb kirándulást is tehetünk a környéken. 

Visszapillantás a második udvarból

Az első lépcsősor az őskarszt pereméről

Magyarpolány: A Kálváriától a Szent-kútig

Kilátás a Kálvária tetejéről Magyarpolányra

A Plébánia épülete

Magyarpolány festői települése önmagában is szemet gyönyörködtető látnivaló. Az ezer léleknél alig többet számláló falu hazánk azon különleges települési közé tartozik, ahol nagyszerű állapotban maradt fenn egy tradicionális városmag. A hófehérre meszelt, hosszúkás, tornácos parasztházak mellett szintén hosszúkás parasztudvar fekszik. A két házsor között hatalmas, szellős tér került kialakításra, melynek egyik szélén fut az aszfaltút. Középen fákkal beültetett, füves terület található a sok faluból hiányzó járdával, mindez a csodás épületekkel körülvéve. Összesen 43 ház áll műemléki védettség alatt. Egyikükben került kialakításra a tájház, amely 200 Ft ellenében tekinthető meg. A fából ácsolt kapun betekintve azonnal vonzani kezd a színes virágokkal beültetett, boltíves tornác. Belül tradicionális bútorokkal berendezett szobákat csodálhatunk meg. A faluban további 40 épület élvez helyi védelmet, a települést pedig műemlékeinek példamutató védelméért  már Europa Nostra díjjal is jutalmazták.

A Kálvária stációi

A Szent Szűz kápolna

Sétánk azonban egy kicsit messzebbről, a falu másik nevezetességétől indul. A Magyarpolányi kálvária a Szent László templom mellett fekszik. A faluba kanyarodva már messziről feltűnik a házak közül kiemelkedő, meredek domboldal. A templom előtt kényelmesen leparkolhatunk. A Kálvária kapuján belépve elénk tárul a pihenőkkel tagolt 153 lépcsőfok. Minden pihenőnél egy stációt csodálhatunk meg, amelyek fából készült, festett szobrok segítségével illusztrálják a vallásos jeleneteket. A dombtetőre felérve találjuk a gyönyörű, neogótikus stílusban épült Szent Szűz kápolnát. A barokk kálvária a falu stílusának megfelelően, fehérre meszelt falaival beleolvad a településbe. Letekintve lábaink előtt hever Magyarpolány, ezt a panorámát élvezhetjük a lépcsőn visszafelé sétálva. A Szent László templommal szemben fahíd ível át a Szent-kút irányába tartó aszfaltút fölött. Ezen átsétálva tekinthetjük meg a Plébánia hófehér, tradicionális épületeit.

A Szent-kút Szűzanya szobra

A Szent-kút és a legendás bükkfa

Innen csak az aszfaltutat kell követnünk, amely kivezet minket a faluból, hogy elérjünk a Szent-kúthoz. A hely arról lett nevezetes, hogy egy legenda szerint egy vadászt itt szállt meg az ördög. Már haldoklott, amikor a Szűzanya megszabadította szenvedéseitől és kiűzte belőle az ördögöt. A vadász hálája jeléül szentképet állított az ott álló bükkfára. Évekkel később egy helyi asszony álmot látott a szent helyről, és nem nyugodott addig, amíg el nem vitték ide. A kutat már benőtte a gaz, de a helyiek megtisztították és oltárt, padokat, kutat emeltek. A Szent-kúthoz újabb kálvária vezet az erdőben. Amint elhagyjuk Magyarpolány házait a sárga kereszt jelzést követve az első stációt jelző feszülethez érünk. A szobor fenyvesek árnyékában áll, növényekkel körbeültetve. Út közben vadszeder bokrok, fenyő illat, és jó idő esetén csodás napsütés kísér. A sziklás, széles útról tábla jelzi, hogy mikor kell lekanyarodnunk jobbra a kúthoz. Sűrű erdőbe érkezünk, ahol csak egy vékony ösvény vezet tovább. Néhány száz méter múlva megérkezünk a szent helyre. Valóban ott áll a hatalmas bükkfa, törzsén keresztek és szentképek. Körülötte fából ácsolt padsorok állnak egy kis kerítéssel körülvéve, ide járnak a helyiek imádkozni. Kis, tetővel fedett kútból csordogál a vékony vízsugár. Peremén bögrék jelzik, hogy vize iható. A szent hely koronája pedig a Szűzanyát ábrázoló szobor. Innen visszasétálhatunk Magyarpolányba azon az úton, amelyen érkeztünk, de ha tovább követjük az erdőben a sárga kereszt jelzést, majd jobbra fordulunk a sárga sávon, akkor is visszajutunk a Kálváriához. 

Mogyorósbánya barlangjai

Mogyorósbánya hangulatos kis települése a Gerecse keleti oldalában fekszik. A lankák között megbúvó családi házas telkek gyümölcsfákkal és virágokkal vannak beültetve. A nyugodt, szinte kihalt utcákon bárhol ingyenesen parkolhatunk. A Mogyorósbánya és Bajót között fekvő barlangokhoz először a kék sáv, majd a kék barlang jelzés vezet fel minket. A leküzdendő szintkülönbség mindössze 100 méter. Felérve viszont nem csak a hatalmas hasadékokat tekinthetjük meg, hanem a nyílások tetején állva a csodás panorámát is.

Visszapillantás Mogyorósbánya irányba

Lépcső a barlangokhoz

Pihenő az erdőben

A községből kisétálva az aszfaltút murvás földúttá változik. Körülöttünk kiskertekben érő csípős paprika, frissen ültetett szilvafák, és az erdő felé haladva egyre több hamvas kék kökény tűnik föl. Az első dombra felérve máris lábaink előtt hever a festői Mogyorósbánya, letekinthetünk a buja növényzetből kikandikáló cserepes háztetőkre. Az út egy kanyar után már fehér kövekkel tagolt földúttá változik, balra még felsejlenek a házak, jobbra viszont már megjelenik a sűrű erdő. A hatalmas rétet nyár végén már nem borítja színes virágmező, egy-két kék színfolt tűnik fel a szalmaszínű növényzetben.     

Panoráma a sziklafal közepéről

A méretes Jankovich-barlang

Az út lankásan emelkedve beér a sűrű erdőbe. A földút egyenesen egy táborhelyhez vezet minket, ahonnan már hallhatjuk a sziklamászók által keltett zajokat. Bár innen még nem látszik, de karnyújtásnyira tőlünk emelkedik ki a fák lombjából a 374 méter magas Öreg-kő. A hangok irányába indulva meredeken elkezd emelkedni az út, majd lépcsőkön érjük el a meredek sziklafal alját. Itt már néhányan a magasban csüngenek, a többiek pedig alulról segítik őket a mászásban. Átverekedjük magunkat a tömegen, majd újabb lépcsőkön folytatjuk a hegymenetet a szikla oldala mentén. Néhány lépés után kis ösvény nyílik balra, ahova kisétálva letekinthetünk a zöldellő lombokra. A panoráma feledhetetlen, előttünk hevernek a szántóföldek fölött elnyúló dombok, és a közöttük kanyargó Duna.

Az Öreg-kő első barlangja

A barlangok innen még magasabban fekszenek, így tovább kell küzdenünk magunkat felfelé a fák gyökerein. Felérve jobbra találjuk az első üreget. A lépcsőktől nem messze sötétlik a hegy gyomrában, ám ez még csak egy kisebb példány. A fehér sziklafalon néhol zöldellik a zúzmó, a környező fatörzseken pedig vígan él a moha. Visszasétálva a lépcsőkhöz és balra indulva vár ránk a hatalmas Jankovich-barlang. A lenyűgöző képződmény teteje lyukas, belsejében pedig több kisebb mélyedés figyelhető meg. A fejünk fölött beszűrődő napfény megvilágítja a sötétséget, így itt csodásan fehér maradt a mészkőszikla. Az első terembe beérve kikukucskálhatunk a felettünk tátongó nyíláson. Innen talán még lenyűgözőbbek a barlang méretei, mint kívülről nézve. Néhány pad is vár ránk, ahol megpihenhetünk. A nyíláshoz fel is sétálhatunk még egy kicsit felfelé mászva a már elhanyagoltabb, rosszabb állapotú lépcsőkön. Egy újabb barlang vár ránk, ám ez már csak egy kisebb nyílás. A sziklát piros festékkel összefirkálták, ez kellemetlen összhatást kelt. Innen a panorámát már semmi sem zavarja. Számos kilátópontot találunk a környéken is, amelyekről a sziklafal többi, erdőből kikandikáló darabja is jól látható, nem csak a Duna és a szomszédos területek. Barla indulva juthatunk le egy lankásabb úton a szikla tetejéről, majd az erdőben vissza Mogyorósbányára, avagy átsétálhatunk a szomszédos Bajótra is.

Kilátás az Öreg-kő tetejéről