Az Ajka Kristályról elhíresült Ajka városa különleges látnivalóval csábít a természetbe. Itt található hazánk első szabadtéri technikatörténeti múzeuma, az ajkai Bányászati Múzeum. A létesítmény a várostól kicsit távolabb, az erdő mentén fekszik. Út közben megfigyelhetjük a még működő magánbányák épületeit. A fák sűrűjéből egy tisztásra lyukadunk ki, ahol egy étteremmel és büfékkel felszerelt méretes parkolót találunk. A tiszta levegőn csodás napfényben sétálgatva tekinthetjük meg a múzeum eredeti épületeit. Közben méhek zümmögnek mellettünk, pillangók szállnak virágról virágra és néha felcsendül egy-egy madár csicsergése is.
 |
| Az utolsó csille szén |
 |
| Pillangó az Ármin-akna mellett |
 |
| A múzeum udvara |
A múzeum területére belépve rengeteg munkagép tárul a szemünk elé. Jobbra vágathajtó és rakodógépeket, középen pedig anyagszállító csilléket tekinthetünk meg. Köztünk van az Ajkai szénbányákból felszínre került utolsó csille szén is. A kiállítás különlegessége a szabadon bejárható 54 méter hosszú táró, amely a bánya egyik járatának részlete. Mielőtt belépünk a sötétbe, a már ismert "Jó szerencsét!" felirat köszönt minket. Egy csille síneinek mentén végigsétálva a bányászok használati eszközeiben gyönyörködhetünk. Az alagút másik végén kiérve egy kiállítóterem vár minket, ahol a bányászok munkaruháit, érdemérmeit, és egyéb történelmi használati tárgyait tekinthetjük meg. A múzeumépület mellett több kisvonat kapott helyet, amelyek a munkásokat voltak hivatottak a föld mélyébe szállítani. Ezekbe beülve meglepetten vettük észre, hogy a két személynek szánt ülések bizony még egy embernek sem kényelmesek.
 |
| Vágathajtó gép a múzeum gépparkjában |
A múzeum legérdekesebb része az egymás mellett található gép- és aknaház együttese. Az aknaházban találjuk azt az eredeti liftet, amely anno a bányászokat szállította. Az épületben részletesen olvashatunk többek között az itt történt szerencsétlenségről is. A mélyben tűz keletkezett, amelynek következtében 55 bányász vesztette életét, ezzel hazánk második legtöbb életet követelő bányászbaleseteként tartják számon. A balesetről néhány igen véres részlet is megtudható: a liftben felfelé menekülők csákányokkal próbálták megszabadítani a szállítóeszközt a rá csimpaszkodók okozta túlsúlytól. Így azok súlyos sebesülésekkel, vagy végtagjukat vesztve zuhantak vissza az aknába, hogy aztán megfulladjanak a füstben. A többnyire azonosíthatatlan holttesteket és végtag darabokat egyenkoporsókban temették el. Az eset emlékére készült tábla az épület falán tekinthető meg. Ha a múzeumtól az erdő irányába néhány száz métert továbbsétálunk, akkor a baleset helyszínéül szolgáló Ármin-akna nyílásánál emelt emlékművet is megtekinthetjük.
 |
| Az aknaház |
 |
| A táróban |
A gépházban igazi csemege vár ránk, itt került bemutatásra az az eredeti gőzgép, amely az aknaházban látható liftet működtette. A gép olyan jó állapotban van, hogy egyes részei ma is mozgathatóak. Érdekes a mellette álló, aknajelzéseket tartalmazó tábla is, amelyen olyan hasznos kifejezések Morze kódját olvashatjuk, mint a "fel!" "személy" "lassan le!" stb. Az udvar bal oldalában további bányagépek várnak ránk, amelyeket az új kiállítóépület övez. Ez utóbbiban kapott helyet az Őslény és Kőzettár. A földtörténeti korszakok szerint csoportosított vitrinekben cápafog, mammut csont és ősteknős koponya is látható a hatalmas ammoniteszek és a gyönyörű ásványok mellett. Továbbá különlegesség gyanánt egy kis méretű arany-és gyémántdarab is megtekinthető.
Ezúton is szeretnénk megköszönni a múzeum azon munkatársának (középkorú tanár úriember) tárlatvezetését, aki kérés nélkül segítségünkre sietett és élménnyé tette a látogatást azzal, hogy mesélt a szerencsétlenségről, a bemutatott különleges leletekről, megmutatta a kiállított arany- és gyémántdarabot és "működésbe hozta" a gőzgépet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése