A Holdvilág-árok hóban-jégben

Útvonal: Kiskovácsi – Holdvilág árok - Kiskovácsi

Másodszorra is végigjártuk a Holdvilág-árok szurdokvölgyét, ám ezúttal ősz helyett a téli időszakban. Az ünnepeknek és az időjárás okozta kellemetlenségeknek köszönhetően a völgy szinte teljesen kihalt volt, csak néhány kirándulóval találkoztunk. Az egyedi terepviszonyokat nehezítette, hogy nagyobb mennyiségű hó esett, amely összetömörült, a tetejére pedig odafagyott az ónos eső, így gyakorlatilag jégsapkát képezve rá. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ahol még nem volt kijárva az út, a bakancsunkkal be kellett törnünk a jégsapkát, hogy egyáltalán lépegetni tudjunk. A meredek hegyoldalban csúszkálva végre értelmet nyert számomra az ösvényeket szegélyező fakorlátok használata, amiket ekkor erősen hiányoltunk.

Fatörzsek torlaszolják el az utat

A völgy bejáratánál eleinte rendesen ki volt járva az út, néhol még saras is volt, főleg a patak környékén és az ösvény közepén. Szerencsére nem csúszott, így könnyedén lehetett haladni. A patakkanyarba érve átkeltünk a vízen, így végre közelről is megcsodálhattuk a Domini-forrást, amit múltkor a tömeg miatt kihagytunk. Kis tábla mutatja a forrás nevét és kiépítésének dátumát. A forrás vize meglepően hideg volt ugyan, de ez csak erősítette a friss és természetes hatását. Egy-két korty után azért visszatértünk a kellemesebb hőfokú teára.

Hó, jég és köd a patakvölgyben

Megint a lépcsőkön haladtunk a szurdokvölgy és a vaslétra helyett. Itt a meredek hegyoldalba épített, de kevésbé kijárt ösvény már nagyon csúszott. A fagerendák sem segítettek a mászásban. Felérve láthattuk, hogy a nyomok lefelé a hídhoz vezetnek tovább, és senki nem választotta a többi utat. Eredetileg a most elhagyatottan álló ősi kultuszhely felé akartunk továbbhaladni, de a járatlan úton nagyon nehézkes volt a haladás, így végül visszafordultunk, és mi is leereszkedtünk a völgybe a többi kiránduló nyomdokaiban. Ez a jég miatt gyakorlatilag életveszélyes volt. Itt átvillant fejünkben a gondolat, hogy leereszkedünk a létrán vissza a szurdokvölgybe, ahol az út nem csúszik, de közelebb érve láthattuk, hogy a vasra vastagon ráfagyott a jég, így inkább nem kockáztattunk egy esetleges balesetet. Felmásztunk a szurdokvölgy másik oldalán, és megint a körtúra útján haladtunk tovább a pihenőhelyig, ahol elfogyasztottuk jól megérdemelt forró teánkat. Innen könnyed sétával tértünk vissza az eleinte havas, majd olvadó erdőben a kiindulási pontra.

Lépcső a völgy oldalában

Csobánkai tanösvények: A Csobánkai-nyergen Szent-kúthoz

Útvonal: Csobánkai-nyereg – Hosszú-hegy – Szent-kút – Haris – Csobánkai-nyereg

Kilátás Csobánkára, az Oszoly-erdőre, a Csúcs-hegyre és a Kis-kevélyre

Második csobánkai kirándulásunk alkalmával a település másik oldalából induló Szent-kúti tanösvényen sétáltunk. Hasonlóan az előző Oszoly-csúcsi túrához, ez is gyakorlatilag bárki által vállalható kellemes séta. Az ösvény Csobánkai-nyereg nevű állomásánál van lehetőség a döngölt földút mentén leparkolni, miután elhagytuk a település határát. Egyből fantasztikus kilátásban van részünk Csobánkára, és a mögötte található Oszoly-erdőre, Csúcs-hegyre és Kis-Kevélyre. A kilátást az út elején egészen addig élvezhetjük, amíg be nem érünk az erdőbe.

A döngölt föld kirándulóút erdei szakasza

A kék csíkot kövessük az elágazásig. Ha van kedvünk tehetünk egy kisebb kitérőt is a Macska-barlanghoz, ez esetben kövessük a kék barlang jelzést. Az út először földúton visz, balra szántóföldek szegélyezik, jobbra pedig a már említett gyönyörű kilátást csodálhatjuk. Az erdőbe érve ugyanilyen minőségű úton haladunk tovább a fák között, majd az elágazásnál jobbra kell fordulnunk ahol a kék és zöld jelzések már együtt haladnak tovább. Az út először enyhén emelkedik majd enyhén lejt. 

Végül megérkezünk a Szent-kút nevű forráshoz. A kút mellett fa padok és asztalok állnak a túrázók rendelkezésére. A forrást egy kőlépcsőn leereszkedve közelíthetjük meg. Ha nem akarunk lépcsőzni, a fenti kilátóteraszról akkor is megcsodálhatjuk. A kút és az asztalok között helyezkedik el a Szent-kút kápolnája, ami egy kő alapú épület. Ottjártunkkor sajnos zárva találtuk, de az üveg ablakokon be tudtunk kukucskálni.

A kápolna

Szent-kút

Visszafelé Csobánkára, balra a Kovácsi-patak

Továbbhaladva kiérünk az erdőből, és egy tisztásba botlunk, ahol újabb asztalokat és padokat találunk. Itt jobbra tekintve már láthatjuk a fák szegélyezte Kovácsi-patakot, balra tekintve pedig egy nagy tisztás nyílik. A tisztáson találjuk a Haris nevű állomást, ahol az információs tábláról többet megtudhatunk a harisról, ami egy madárfaj. Ez egy körülbelül 30 centis, 1-2 kilogrammot nyomó madárka, amelynek barnás-vöröses tollazata van. Mivel állománya hazánkban folyamatosan csökken, már a fokozottan védett fajok közé tartozik. Az állat kedveli az itt található kaszálóréteket, az ilyen típusú élőhelyeken szívesen fészkel és költ. Innen a zöld csíkot követve jutunk vissza Csobánkára, majd a házak között átvágva érünk a kiindulási pontunkhoz.

Kilátás Csobánkára az erdőből kiérve

Csobánkai tanösvények: Fehér sziklák mentén az Oszoly-csúcsra

Útvonal: Oszoly-pihenő – Törmeléklejtő-erdő – Oszoly-csúcs – Csúcs-hegyi kőbánya – Oszoly-pihenő

Csobánkán szép példája látható a nagyszerűen kiépített és jelzett tanösvények hálózatának. A jelzéseknek köszönhetően szinte lehetetlen eltévedni, az ismertető táblákon pedig sok érdekességet tudhatunk meg az egyes állomásokról a mellett, hogy egy mini térképen mindig nyomon követhetjük, hogy éppen merre járunk. A tanösvények variálhatók, így érdemes ide többször is ellátogatni, és minden verziót kipróbálni. Mivel minden alkalommal láthatunk valami újat, sokáig biztos nem unjuk meg a környék felfedezését.

Kezdetnek a legérdekesebbnek tűnő részeket választottuk túránk állomásainak. A település központjában és a Margitligeti állomásnál is találunk parkolót. A központi parkolóból könnyedén elérhető a tanösvény, az Oszoly-csúcsot pedig messziről már innen is megcsodálhatjuk. Először aszfaltúton indulunk a házak közé, majd bevetjük magunkat az erdőbe. A piros csíkon haladva az erdei ösvényen hamar elérjük az első állomást, a Lomkoronaszintet. Itt megtudhatjuk, hogy milyen madarak élnek az Oszoly-erdőben, és a képükön kívül néhány mondatos ismertetőt is találunk például az erdei pintyről és a meggyvágóról. Ezek kívül arra is fény derül, hogy az erdőt gyertyános-kocsánytalan tölgyes és csertölgyes alkotja.

Törmeléklejtő-erdő

Egyenesen továbbhaladva elérjük a Cserjeszint állomást. Itt főként az erdőben megtalálható növényekről olvashatunk, de szó esik a rovarvilágról és néhány újabb madárfajról is. A harmadik állomás a Törmeléklejtő-erdő. Ez egy kisebb, meredek kaptató ami a hegy nyergére vezet. Még szép időben is kövek és gyökerek nehezítik a feljutást, esős idő esetén pedig a hegyoldal igen csúszós. Az ismertetőtábláról kiderül, hogy a meredekség nem csak a kirándulóknak, hanem az itt élő növény- és állatfajoknak is kihívás, mivel az eső kimossa a magvakat és a tápanyagokat a talajból. A talaj ennek és a folyamatos használatnak köszönhetően mindig vékony, mivel nem tud megtapadni.  

Viszont ha megmásszuk az emelkedőt, akkor máris abban a jutalomban van részünk, hogy a Stiasny-pihenőből csodálhatjuk meg a környék panorámáját. Ez egy kisebb kilátó, de a sziklákról nagyszerűen kivehető Csobánka összes épülete és utcája. Az Oszoly-orrnak nevezett sziklaszirten található pihenő Stiasny Jenőről kapta a nevét, aki elkötelezett természetbarát volt, és sokat tett az aktív turizmusért.

Kilátás Csobánkára a Stiasny-pihenőből

Visszatérve a sziklaoromról az erdőbe a sárga háromszöget kövessük tovább. Nemsokára egy rétre érünk, ahol az őstölgy áll. Ez a fa a múltban betöltött szerepe miatt nőhetett ekkorára. Ugyanis régebben a területet legeltetésre használták, viszont a déli meleg miatt szükségük volt árnyékra, amit a delelőfa biztosított az állatok számára. Mivel a legeltetés miatt a többi fa magja nem tudott kicsírázni és megnőni az őstölgy körül, ezért nőhetett ilyen nagyra és terebélyesre. A következő állomáson az Oszoly-réten találunk egy másik táblát, ahol a legeltetés miatti erdőirtás következményeiről és a spontán visszaerdősítés lépéseiről olvashatunk.

Panoráma az Oszoly-csúcsról

A kirándulás fénypontja az Oszoly-csúcs. A kilátópontról fantasztikus a panoráma, még a Megyeri-híd is könnyedén kivehető a Dunán. Ezen felül láthatjuk a Pilist és a Csobánkát körülölelő hegyeket is. Az ismertetőtáblán olvashatjuk a helyi legendát, mi szerint amikor Isten megteremtette a földet, egyszer csak nagyon elfáradt, ezért lepihent a Csobánkai-medencében. Így alakult ki a medence, melynek bizonyítéka hogy Isten könyökének nyoma ma is látható a Dera-patak völgyében. A táblán többet megtudhatunk az itt honos növényekről és állatokról is.  Sokan piknikezni járnak föl az oromra, hiszen nincs is annál jobb, mint a tájban gyönyörködve elfogyasztani az uzsonnánkat, miközben a nap sugaraiban sütkérezünk.

Enyhén leereszkedve a hegyről érjük el a Barlangok állomást, ahol a csobánkai barlangokról olvashatunk. Érdekesség, hogy a környék különösen gazdag barlangokban, eddig 43-at találtak. Egyet közülük meg is csodálhatunk a Mackó-barlang nevű állomáson. Ennek különlegessége, hogy jégkorszaki emberek és állatok menedéke volt.

A sárga csíkon haladva a következő állomás a Fehér sziklák pihenő. A pihenő neve a hegyet alkotó dachsteini mészkő fehérségéből ered. A táblán a hegy kialakulásáról olvashatunk. Továbbhaladva a szaporodó fakorlátokból tűnhet fel, hogy megérkeztünk a Csúcs-hegyi kőbányához. A bányában megfigyelhetjük a mészkőre rakódott homokkövet. Az információs táblán a homokkőről és felhasználásáról olvashatunk. A Csobánkán található két templom is az itt bányászott kőből épült, maga a bányászat pedig sokaknak biztosított munkalehetőséget.

Továbbhaladva a gyertyános-tölgyes és csertölgyes erdőket bükkös váltja fel, ahogy az információs táblán is olvashatjuk. Itt egyúttal válaszúthoz is érkezünk, mert az utunkat három irányba folytathatjuk: a Mackó-barlanghoz, a Méhlegelők vagy a Madáritatók állomás irányába. Mi a piros csíkon indultunk vissza a kiindulási pontunkhoz, így a Madáritatókhoz érkeztünk először. A tábláról megtudhatjuk a nevét az odvas fákban keletkező esővízzel feltöltött nyílásoknak, amelyeket a madarak itatóként használnak, ezek a telmák. A környéken még rengetegféle mohát és gombát is találtunk.

Könnyű sétával jutunk el a Bogarak majd a Löszmélyút állomásokhoz, mielőtt visszaérkeznénk a parkolóba. Az első információs táblánál a nagy szarvasbogárról, az orrszarvúbogárról a virágbogárról és az álganéjtúróról tudhatunk meg többet, amelyek az itteni erdőben honosak. A második táblánál pedig a löszfalakkal szegélyezett löszmélyút kialakulásáról, ahol régen a nyáj is vonult. Összességében ez egy –a kaptatót leszámítva- egyáltalán nem megerőltető, mégis látványos túra. Kirándulásunk során időseket és gyerekeket is láttunk, így az útvonal valóban mindenkinek ajánlható.

Az Aquincumi mocsáros tanösvény

Az első virágos rét, háttérben a nyárfaültetvény

Az Aquincumi mocsáros tanösvényt 2012 tavaszán adták át, miután megtisztították az illegálisan lerakott szeméttől és törmeléktől. A Duna által visszahagyott lápos területen került kialakításra a 4,3 km hosszú jelzett útvonal. A tanösvényen 7 tábla ismertet meg minket a különleges élővilággal. Az útvonal a III. kerületi Gladiátor utcából indul. Egy hatalmas családi pihenőparkban található az első állomás, ahol játszótér, tűzrakóhely, asztalok, teniszpályák, homokos röplabdapálya és madáretetőkkel díszített fűszerkert várja a látogatókat. Itt lehetőség van ingyenes parkolásra is. Az erdőben kezdjük meg a sétát a park mellett, de rövidesen meg is érkezünk a Schäffer-árokhoz. Ez a mocsáros négy fő vizének és két árkának az egyike. Az árkok a lápos területen felgyülemlett víz elvezetésére szolgálnak, de ettől függetlenül még mindig hatalmas tavak szoktak kialakulni a területen télvíz idején. Az árok mentén nyáron burjánzanak a zöld növények, vizében pedig békák és gőték is élnek. A füzesek mentén végigtekintve fehér és sárga vízinövények virágai színesítik a tájat. 

Katicarajzás

A Schäffer-árok

Éberen figyelő ludak

Továbbsétálva egy hatalmas rétre érünk, ahol a legkülönbözőbb nyári virágokat fedezhetjük fel, a háttérben pedig fehér törzsű nyárfák állnak. A rét mentén házakat láthatunk, amelyeket szabadon mászkáló ludak és juhok vesznek körbe. Továbbhaladva gesztenyefák és egy lepényfa mellett haladunk el. Ez utóbbi felismerhető tüskés törzséről, és akácfaszerű leveleiről. Ahogy haladunk, egyre több náddal, sással és füvekkel borított mocsaras területtel találkozunk. A vizek nem csak a hüllőknek, hanem a madaraknak is kedvelt élőhelyei. A nedves élőhelyek jellemző lakói a guvat, a mezei pacsirta, a nádirigó, a gólya, a szürke gém és a nagy kócsag is. Ezek azonban a vizek megcsapolásával nagyrészt sajnos eltűntek. A mocsári teknősök lakta tavat elhagyva ráláthatunk a tanösvény által érintett legnagyobb neves rétre. A mező melletti aszfaltútra kiérve a Péter-hegy lábához, a mocsáros legmagasabb pontjára érünk. Régen a Duna vize egészen idáig kiöntött. Körbetekintve megpillanthatjuk a tájat uraló hegyvonulatokat. Innen az aszfaltúton visszafordulva sétálhatunk vissza a Schäffer-árokig, amely mentén elérkezünk a nyárfaültetvénybe. Út közben közelről is megfigyelhetjük a pompás vízparti növényeket, és a vízben ugráló békákat.

A lepényfa levelei és termése..

..és szúrós törzse

A Római-partról a Népszigetre

A Népsziget egy kevésbé ismert zöld terület Budapesten. A Dunába két km hosszan benyúló földnyelv felett halad el az Újpesti avagy Északi összekötő vasúti híd. Ennek köszönhetően a félsziget a Duna mindkét oldaláról megközelíthető a híd segítségével. Eredetileg rendes sziget volt, de az 1830-as években egy töltéssel az északi oldalát Újpesthez kötötték. A sziget déli csücskét gyalogos híd köti össze a XIII. kerületi Meder utcával. A vasúti hidat 2008 és 2009 között felújították. Ennek során az első ütemben megerősítették a pilléreket és kicserélték az acélszerkezetet a Duna főága fölött. Az átépítés következtében a vonatok megengedett sebessége a hídon 30 km/h-ról 80 km/h-ra nőtt. A második ütemben pedig a gyalogosjárdát és a kerékpárutat adták át.

Kirándulásunkat az Északi összekötő híd budai oldaláról kezdtük. Itt lehetőség van gépjárművel a híd alatt leparkolni, tömegközlekedéssel pedig a 106-os busz segítségével közelíthető meg a legjobban a hídfő. A híd északi oldala a kerékpárosoknak, a déli oldala pedig a gyalogosoknak van fenntartva. A híd lábától egy lépcsőn jutunk föl a déli oldalra, ahonnan nagyszerű a kilátás a Hajógyári-szigetre és a Dunára. A híd vasszerkezete a felújítás óta sötétzöld színben pompázik.

A Népszigetre érve először a kecskefarmhoz indultunk. A hídon egy lépcsőt találunk ami közvetlenül oda vezet. A farm tulajdonosa eredetileg azért kezdett kecskéket vásárolni, mert a parlagfű nagyon elszaporodott, és nem tudta kiirtani. A kecskék viszont mindent megettek a területen, beleértve a gyomokat is. Így jelenleg már kecsketenyésztéssel és kecsketej árusítással is foglalkozik. A kecsketej nagyon egészséges, magas a kálcium –és vastartalma. Főként csontritkulás, rák és tehéntej-allergia esetén alkalmazzák, de jótékony lehet asztma, migrén és stressz esetén is, csak hogy néhány alternatívát említsünk. A farm megkerülhető, a kerítésen pedig mindenhol belátni, így megtekinthetők az aranyos kecskegidák és a kecskenyáj többi tagja is, akárhol is pihenjenek vagy legeljenek. A területen egy kis tó is kialakításra került számukra.

A Népsziget nagyrészt területrendezésre szorulna, sok az elhagyatott vagy romos épület és a szemét, törmelék. Főleg elhagyatott ipari épületekbe, romos volt pártüdülőkbe és ma is használt sporttelepekbe ütközhetünk sétánk során. A kecskefarm mellett elhaladva déli irányba folytattuk tovább a sétát. Balra egy elhagyatott gyárépület árválkodik, de valószínűleg van gazdája, mivel őrzik. Ahogy ezt elhagyjuk, az üdülőövezeti részre érünk, itt találjuk a sporttelepeket és egy működő éttermet is. Átvágva a fás területen a Duna partján kialakított sétányon mentünk vissza a híd lábához. A sétányról több helyen le lehet menni a vízhez és a stégekhez.

Visszaérve a híd lábához lemehetünk a homokos partra, és megcsodálhatjuk a két félsziget által határolt apró öblöt. A víz itt sok fa és egyéb hordalékot sodor a partra. Sétánkat a kis öböl jobb oldalán folytattuk tovább. Itt több tűzrakóhelyet találtunk, a környékükön pedig sok-sok otthagyott szemetet. Ez a rész nagyon gazos és rendezetlen. Az öböl végébe érve felkapaszkodunk a földútra, innen ráláthatunk az Újpesti Szennyvíztisztító telep medencéire. Az öblöt megkerülve újra le kell ereszkednünk a magaslatról, hogy a Palotai-szigetre érjünk.

Ez szintén egy félsziget, bár méretét és jellegét tekintve teljesen különbözik a Népszigettől. A kis földnyelv alacsony vízszint feletti magassága miatt sokszor víz alá kerül, így az egészet burjánzó ártéri erdő borítja. Ez a helyzet javult az északi összekötő híd felújításakor végrehajtott öbölkotrás következtében. A Duna menti partszakasz homokos, nyaranta sokan strandolnak, napoznak vagy grilleznek itt. A szemetet láthatóan szintén sokan hagyják hátra maguk után.  A víz a Duna mentén lassan mélyül, beljebb iszapos. A félsziget csücskéhez elsétálva megszemlélhetjük a hidat és a szemközti oldalt, amely csak egy nagyobb kőhajításnyira fekszik. A fűz -és nyárfák alkotta ligeterdőben sok kis ösvény hálózza be a félszigetet. Ezek egyikén sétáltunk vissza a töltésig. Az öböl szemközti oldalán pedig a vízpart helyett a gáton jutottunk vissza a hídig. Ennek bal oldalán egy kutyaiskolát találunk. Végül az Északi összekötő hídon keresztülhaladva értük el a kiindulási pontunkat.

Erdőtelki arborétum

A Buttler-kastély az arborétum bejáratánál

Az Erdőtelki arborétum Budapesttől kicsivel több, mint egy órányi autózára található keleti irányban. Az M3-as autópályáról az Erdőtelek-Kál lehajtónál lekanyarodva néhány kilométer kell csak autóznunk, és máris megérkezünk Erdőtelekre. Az arborétumot igen könnyű megtalálni, mivel közvetlenül a Fő út mellé épült. A bejárat mellett lehetőség van ingyenes parkolásra, az arborétumba azonban 600 Ft a belépő. 

A területet kezdetben a Buttler család birtokolta, jelenleg is az ő nevüket őrzi a bejárat mellett található, sajnos igen romos állapotú Buttler-kastély. Az ablakokon bekukucskálva láthatjuk, hogy a kastély teljesen kihasználatlanul, üresen áll. Később dr. Kovács József és fogadott fia kezére került a birtok, ők alakították ki a hatalmas parkot. Az ő munkájuknak köszönhető a mai több, mint 1200 növényfajt bemutató 7 hektáros terület. Az arborétumban az egész országban egyedülálló növényritkaságok találhatóak: itt él hazánk legnagyobb cukorsüvegfenyője, amely ezt a címet 3,5 méteres magasságával érdemelte ki. Ezen kívül itt található az országban a legnagyobb teltvirágú vadgesztenye, nagymagvú tiszafa  és ezüsttörzsű fenyő is. További növényritkaságok a sárgatermésű tiszafa, a téli zöld tölgy, a platánkérgű fenyő, a kanadai homlokfenyő és a szillevelű gumifa.  

Sétány az új kertben

Az arborétum két fő részből áll, a régi és új kertekből, amelyeket téglafal választ el egymástól. A régi kertben találhatóak a legidősebb növények, ezért ez egy sötétebb, sűrűbben benőtt terület. Sétánkat a Buttler-kastélytól kezdtük amely mellett megcsodálhattuk a főúri házak mellől elmaradhatatlan vadgesztenye fákat. Murvás sétány vezet el az épület és a régi kert faritkaságai között. Az árnyékos területen hemzsegtek a nyári hőséget nehezen tűrő rovarok, így gyorsan továbbsétáltunk a napos új kertbe.

A téglafalon áthaladva máris a kontrasztos, angolparkszerűen kialakított új kertben találjuk magunkat, ami sokkal világosabb, köszönhetően a több szabad térnek. A fákkal és cserjékkel beültetett kis tisztások között végighaladva érjük el a látványos kerti tavat. Ebben egy fahidacskán át megközelíthető mesterséges sziget is kialakításra került. A tavat megkerülve jutunk át a szigetre, amely igazi oázis, a csend és a nyugalom megvalósult színhelye egy kivételesen szép környezetben. A vízinövényekkel sűrűn benőtt vízben siklók, békák és halak élnek. Az egész arborétum ennek a három résznek az ötvözeteként igazán változatos, vadregényes. A burjánzó növények sokasága -köztük a hatalmas bükk -és tölgyfák- igazi különlegesség az amúgy kietlen alföldi tájon. A tótól a régi kerten keresztül jutunk vissza a Buttler-kastélyhoz. Út közben több helyen találunk idilli helyeken padokat, amelyeken a táj szépségét csodálva pihenhetünk. 

Kilátás a tóra a fahídról, jobbra a mesterséges sziget partja

Az arborétumot jelenleg a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola kezeli. A teljes védett terület 25,5 hektáros, amit az arborétumon kívül égerláp borít, ez a Bükki Nemzeti Park fennhatósága alá tartozik. Egy 2009-ben elnyert pályázatnak köszönhetően az arborétumban 2012 őszén komplex élőhely-rehabilitáció kezdődött, amelynek elemei a kerti tóban felhalmozódott iszap eltávolítása, az öntözőrendszer bővítése, a kerítés felújítása és a belvízprobléma kezelése. A parkban található növények karbantartására is sor kerül a projekt alatt, eltávolítják a borostyánt és a száraz ágakat, a madárfajok betelepülése érdekében pedig mesterséges odúkat helyeznek ki.

A Tisza-tavi Ökocentrum

A főépület a halászati kiállítás irányából

A Tisza-tavi Ökocentrumot Poroszló központjában találjuk. A parkot megközelíthetjük a Tisza-tó partja, a szabadstrand vagy a főút irányából. A létesítménynek saját parkolója van, ám ez kis mérete miatt a nyári időszakban gyorsan megtelik, ekkor a látogatók a főút mentén állítják le az autóikat. A légkondicionált épület megtekintése tökéletes alternatíva a déli melegben, vagy esős idő estén. A bejárat mellett találjuk a fehér színű, modern templomhoz hasonló főépületet. A 2600 m2-es látogatóközpont egy 7 hektáros park közepén áll. Az Ökocentrum 2012 áprilisában nyílt meg, ezért ottjártunkkor még az újdonság erejével hatott, és hatalmas tömeg fogadott minket. A park legnagyobb attrakciója az alagsorban megépült édes vízi akvárium, ami 1 millió literes össztérfogatával Európa legnagyobbja. A medencékben a környéken honos halfajokkal, és őshonos élőlényekkel is ismerkedhetünk. Sós vízi akváriumokhoz szokott szemünknek először furcsa lehet, hogy itt a színek szinte teljesen hiányoznak. A tarka tengeri halak és korallok helyett a sárgászsöld és a barna veszik át az uralmat. A leglátványosabbak a hatalmas vizák. Ezek az állatok Európa legnagyobb édesvízi halai, ikrájukból készül a híres Beluga kaviár. Az egyik itt élő példány eléri a 70 kg-os súlyt is. Az akváriumban áthaladunk egy alagúton is, ahol nagyszerűen megfigyelhetőek az egyes halfajok.

A Szitakötő-ház egyik lakója

Az épület második leglátványosabb része a kilátótorony. A 24 méter magasságban lévő panorámateraszt a 7. emeleten érhetjük el, ahova lift szállítja a látogatókat. Innen 360 fokos körpanorámát élvezhetünk a parkra, a Tisza-tavi Vízi Sétányra és Poroszlóra. Az első emeleten található az Elvarázsolt Vízi Világ nevű játszóház, amely nagyon ötletesen lett kialakítva. Kék műanyaggolyókkal megtöltött medence szimbolizálj a tó vizét, benne pedig zöld babzsákok a tündérrózsa leveleit. Szintén ezen a szinten található a 3D mozi, ahol természetfilmeket nézhetünk és egy 100 fős konferenciaterem is, mivel az Ökocentrum együttesen ismeretterjesztő, oktató és turisztikai célokat is szolgál. A harmadik teremben található a Makrovilág, ahol mikroszkópok segítségével szemlélhetünk meg különböző mintákat, úgy mint a vért vagy vízi növények különböző részeinek metszeteit. A földszinten kék fényben fürdő teremben hüllők és kétéltűek várják a látogatókat. Itt kis terráriumokban élnek a különböző kígyók és békák. A terem másik oldalában hatalmas Tisza-tó fényképet találunk a talajra ragasztva, és megfigyelhetjük a méretes üvegablakokon keresztül a kinti medencénél élő kormoránokat. A szinten még ajándékbolt is van, kiérve az épületből pedig egy büfében ehetünk-ihatunk.

A tájház kiállítóterme

A teknősök tava

Ahogy átléptük a küszöböt, megcsapott minket a füllesztő nyári hőség. Az állatok a kert nagy részében szintén menedéket kerestek a nap sugarai elől, így néhányukból nem sokat láttunk. Az épületben is van néhány kihasználatlan tér, de a kertben ebből még többet találunk. Persze ez nem meglepő egy ilyen új létesítmény esetén. A sétánkat a bejárat bal oldalán, stílusosan a környezethez illő fa pallókon folytattuk. Először a mocsári- és ékszerteknősök kis tavaihoz értünk, majd a szitakötő-házba léptünk be. Itt alkalmunk volt néhány szitakötőt egészen közelről lefényképezni. Ez után következtek volna az aranysakálok, de ők teljesen elbújtak a kis házaikba. A telek végében egy gémes kút körül sétálgató rackanyájat nézhetünk meg. Innen vízparti sétányon gyalogoltunk át a főépület másik oldalára, a már említett kormoránok medencéjéhez. Elvileg itt találhatóak a vidrák is, de nekik is sikerült tökéletesen elrejteniük magukat. A komplexum nagyon gyerekcentrikus, a beltéri játszóházon kívül több játszótér, mini kalandpark, tutajos tó és labirintus is kialakításra került számukra. A szemközti oldalon találjuk a gazdagon berendezett tájházat, melynek bejáratában halászati kiállítást tekinthetünk meg. A park többi részében élnek a dámvadak egy hatalmas fás területen, ahol állatsimogatásra is lehetőség van.

A Tisza-tavi Vízi Sétány látképe a kilátótoronyból

Bemelegítő Tisza-tavi csónaktúra

Útvonal: Kis-Tisza - Csapói-Holt-Tisza - Kis-Tisza - poroszlói kubikok

A Tisza-tó fantasztikus vízi világa egy csónaktúra keretében tekinthető meg a legjobban. Amennyiben ellátogatunk a tóhoz, ezt semmiképp sem érdemes kihagyni. Különböző időtartamú kirándulások közül választhatunk, a 20 perces hangulatteremtőtől egészen a 6,5 órás nagy körtúráig. Mi egy rövidebbet választottunk elsőnek, ami 90 percig engedett betekintést a Tisza-tó életébe. Reggel 9-kor indultunk a Poroszlói szabadstrandtól. Előző nap a gáton található fabódénál foglaltuk le a kirándulást, és választottunk hozzá kedvünk szerint időpontot. 

A túrán összesen 5-en voltunk a túravezetőn kívül. Közlekedési eszközünk egy alacsony teljesítményű motorral meghajtott csónak volt, amelynek mindkét oldalán támlás, párnázott üléseken foglalhattunk helyet. A kikötőből a Kis-Tiszához indultunk először. Ez egy több km hosszú, részben mesterségesen létrehozott csatorna. Az első élőlény, amit megláttunk, egy gyönyörű szürke gém volt, amint egy kidőlt fa törzsén pihent a nádas mellett. Megpróbáltuk megközelíteni, de sajnos gyorsan elrepült. Ahogy közelebb értünk a fa ágaihoz, egy csapat tőkés réce úszott el mellettünk. A Kis-Tisza két oldalát nádas borította, a nádas közelében pedig különböző vízi növényeket figyelhettünk meg. A legtöbbet a fehér tündérrózsából láttunk, ezek voltak a legszebb virágok az út során. 

Vízi utak

Továbbhaladva a Csapói-Holt-Tisza vidékére, egyre több madár szállt el a közelünkben. Rengeteg tőkés réce csapatot figyelhettünk meg, de olyan ritkább madárfajokat is lefotózhattunk mint a bakcsó, kanalasgém vagy a kárókatona. A Csapói-Holt-Tiszát részben fűzfák és egyéb vízkedvelő fafajok szegélyezik. A sok vízbe nyúló törzsön és ágon rengeteg madár pihen. A partközelben sulyommezők alakultak ki, néhol pedig annyi tündérrózsa nő, hogy teljesen befedik a vízfelszínt. Ezen a szakaszon kifejezetten sok volt a fehér csőrű, fekete tollú szárcsa. Kiérve a csatornákból egy nyíltabb területre értünk, ahol a vízinövények közötti csónakok vájta utat két oldalról végeláthatatlan sulyommező szegélyezte. Itt rengeteg madár pihent az ágakon és a vízi növényeken. Egy kanalasgém röppent el felettünk, és megannyi bakcsót is megfigyelhettünk. Az egyik faágon egy hófehér kis kócsag figyelt, és még egy üstökösgémet is megcsodálhattunk. Nehéz ezeket a madarakat laikusként messziről megkülönböztetni és besorolni, de szerencsére vezetőnk ebben mindig a segítségünkre volt.

A fatörzsön ülő szürke gém

Bakcsó a sulyommezőben

Útban a szigetre

Út közben továbbá megmutatta nekünk a sulyom szúrós termését, és egy élő növényt is kiemelt a vízből, hogy megfigyelhessük a víz feletti és víz alatti részek közti különbséget. Szintén megfoghattunk egy apró békalencsét. Túránkat lassú tempóban, több csónak mellett elhaladva egy szigetre folytattuk. Kikötésünk után egy 5 perces sétát tettünk a sűrű, ártéri erdei ösvényen a fa kilátóig, ahonnan nagyszerű panorámában volt részünk a nyílt vízre. A Fattyúszerkő-toronyból láthattuk, hogy a Sarudi-medence irányában mennyire más képet mutat a tó. A kilátó egy fekete-fehér fejű, szürke testű madárról kapta a nevét, amely az ilyen kis szigetekre építi növényi részekből készült fészkét. Visszatérve a csónakba újra elhaladtunk a vízi növények között vájt úton, és a poroszlói kubikokat vettük célba következő állomásként. A kubikokból sokat találunk a Tisza-tóban, ezek nem mások, mint gödrök. Visszafelé még több gémfaj reppent el felettünk, egy bakcsót pedig meg is sikerült közelítenünk. Utolsóként átvágtunk egy félelmetesen nagy sulyommezőn, majd kiértünk a vízinövénymentes partközeli vizekre. A Poroszlói kikötő előtt elhajózva arra is magyarázatot kaptunk, hogy a túl meleg víz miatt úszkál annyi halott tavi kagyló a vízfelszínen. Ezek a kagylók igen nagyok, 10-20 cm hosszúak, és zöldesbarna-sötétbarna színűek.

Mire visszaértünk a túráról, már kezdett kellemetlenül meleg lenni a vízen. Ezért ha hosszabb túrára megyünk, akkor mindenképpen érdemes a kora reggeli, hajnali órákban indulni, hogy elkerüljük a leégés és napszúrás veszélyeit. Vezetőnk elmondása szerint a legjobb időszak a madármegfigyelésre az ősz. Kikötésünk után rövid sétát tettünk a közeli Poroszlói kikötőbe. Itt olcsóbb árakon van lehetőség a csónaktúrák megvásárlására  és a csónakbérlésre, mint a szabadstrandon. Összességében úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes meglátogatni a Poroszlói-medencét, hiszen az itt található szinte érintetlen természeti környezet a rengeteg vízi madárral, növénnyel és ártéri erdővel egészen egyedülálló. Bár a vízminőség a rengeteg növény miatt ezen a részen nem a legalkalmasabb az úszásra, kenuval, kajakkal vagy csónakkal bejárni a tavat leírhatatlan élmény.

A Poroszlói kikötő csónakjai