Csobánkai tanösvények: Fehér sziklák mentén az Oszoly-csúcsra

Útvonal: Oszoly-pihenő – Törmeléklejtő-erdő – Oszoly-csúcs – Csúcs-hegyi kőbánya – Oszoly-pihenő

Csobánkán szép példája látható a nagyszerűen kiépített és jelzett tanösvények hálózatának. A jelzéseknek köszönhetően szinte lehetetlen eltévedni, az ismertető táblákon pedig sok érdekességet tudhatunk meg az egyes állomásokról a mellett, hogy egy mini térképen mindig nyomon követhetjük, hogy éppen merre járunk. A tanösvények variálhatók, így érdemes ide többször is ellátogatni, és minden verziót kipróbálni. Mivel minden alkalommal láthatunk valami újat, sokáig biztos nem unjuk meg a környék felfedezését.

Kezdetnek a legérdekesebbnek tűnő részeket választottuk túránk állomásainak. A település központjában és a Margitligeti állomásnál is találunk parkolót. A központi parkolóból könnyedén elérhető a tanösvény, az Oszoly-csúcsot pedig messziről már innen is megcsodálhatjuk. Először aszfaltúton indulunk a házak közé, majd bevetjük magunkat az erdőbe. A piros csíkon haladva az erdei ösvényen hamar elérjük az első állomást, a Lomkoronaszintet. Itt megtudhatjuk, hogy milyen madarak élnek az Oszoly-erdőben, és a képükön kívül néhány mondatos ismertetőt is találunk például az erdei pintyről és a meggyvágóról. Ezek kívül arra is fény derül, hogy az erdőt gyertyános-kocsánytalan tölgyes és csertölgyes alkotja.

Törmeléklejtő-erdő

Egyenesen továbbhaladva elérjük a Cserjeszint állomást. Itt főként az erdőben megtalálható növényekről olvashatunk, de szó esik a rovarvilágról és néhány újabb madárfajról is. A harmadik állomás a Törmeléklejtő-erdő. Ez egy kisebb, meredek kaptató ami a hegy nyergére vezet. Még szép időben is kövek és gyökerek nehezítik a feljutást, esős idő esetén pedig a hegyoldal igen csúszós. Az ismertetőtábláról kiderül, hogy a meredekség nem csak a kirándulóknak, hanem az itt élő növény- és állatfajoknak is kihívás, mivel az eső kimossa a magvakat és a tápanyagokat a talajból. A talaj ennek és a folyamatos használatnak köszönhetően mindig vékony, mivel nem tud megtapadni.  

Viszont ha megmásszuk az emelkedőt, akkor máris abban a jutalomban van részünk, hogy a Stiasny-pihenőből csodálhatjuk meg a környék panorámáját. Ez egy kisebb kilátó, de a sziklákról nagyszerűen kivehető Csobánka összes épülete és utcája. Az Oszoly-orrnak nevezett sziklaszirten található pihenő Stiasny Jenőről kapta a nevét, aki elkötelezett természetbarát volt, és sokat tett az aktív turizmusért.

Kilátás Csobánkára a Stiasny-pihenőből

Visszatérve a sziklaoromról az erdőbe a sárga háromszöget kövessük tovább. Nemsokára egy rétre érünk, ahol az őstölgy áll. Ez a fa a múltban betöltött szerepe miatt nőhetett ekkorára. Ugyanis régebben a területet legeltetésre használták, viszont a déli meleg miatt szükségük volt árnyékra, amit a delelőfa biztosított az állatok számára. Mivel a legeltetés miatt a többi fa magja nem tudott kicsírázni és megnőni az őstölgy körül, ezért nőhetett ilyen nagyra és terebélyesre. A következő állomáson az Oszoly-réten találunk egy másik táblát, ahol a legeltetés miatti erdőirtás következményeiről és a spontán visszaerdősítés lépéseiről olvashatunk.

Panoráma az Oszoly-csúcsról

A kirándulás fénypontja az Oszoly-csúcs. A kilátópontról fantasztikus a panoráma, még a Megyeri-híd is könnyedén kivehető a Dunán. Ezen felül láthatjuk a Pilist és a Csobánkát körülölelő hegyeket is. Az ismertetőtáblán olvashatjuk a helyi legendát, mi szerint amikor Isten megteremtette a földet, egyszer csak nagyon elfáradt, ezért lepihent a Csobánkai-medencében. Így alakult ki a medence, melynek bizonyítéka hogy Isten könyökének nyoma ma is látható a Dera-patak völgyében. A táblán többet megtudhatunk az itt honos növényekről és állatokról is.  Sokan piknikezni járnak föl az oromra, hiszen nincs is annál jobb, mint a tájban gyönyörködve elfogyasztani az uzsonnánkat, miközben a nap sugaraiban sütkérezünk.

Enyhén leereszkedve a hegyről érjük el a Barlangok állomást, ahol a csobánkai barlangokról olvashatunk. Érdekesség, hogy a környék különösen gazdag barlangokban, eddig 43-at találtak. Egyet közülük meg is csodálhatunk a Mackó-barlang nevű állomáson. Ennek különlegessége, hogy jégkorszaki emberek és állatok menedéke volt.

A sárga csíkon haladva a következő állomás a Fehér sziklák pihenő. A pihenő neve a hegyet alkotó dachsteini mészkő fehérségéből ered. A táblán a hegy kialakulásáról olvashatunk. Továbbhaladva a szaporodó fakorlátokból tűnhet fel, hogy megérkeztünk a Csúcs-hegyi kőbányához. A bányában megfigyelhetjük a mészkőre rakódott homokkövet. Az információs táblán a homokkőről és felhasználásáról olvashatunk. A Csobánkán található két templom is az itt bányászott kőből épült, maga a bányászat pedig sokaknak biztosított munkalehetőséget.

Továbbhaladva a gyertyános-tölgyes és csertölgyes erdőket bükkös váltja fel, ahogy az információs táblán is olvashatjuk. Itt egyúttal válaszúthoz is érkezünk, mert az utunkat három irányba folytathatjuk: a Mackó-barlanghoz, a Méhlegelők vagy a Madáritatók állomás irányába. Mi a piros csíkon indultunk vissza a kiindulási pontunkhoz, így a Madáritatókhoz érkeztünk először. A tábláról megtudhatjuk a nevét az odvas fákban keletkező esővízzel feltöltött nyílásoknak, amelyeket a madarak itatóként használnak, ezek a telmák. A környéken még rengetegféle mohát és gombát is találtunk.

Könnyű sétával jutunk el a Bogarak majd a Löszmélyút állomásokhoz, mielőtt visszaérkeznénk a parkolóba. Az első információs táblánál a nagy szarvasbogárról, az orrszarvúbogárról a virágbogárról és az álganéjtúróról tudhatunk meg többet, amelyek az itteni erdőben honosak. A második táblánál pedig a löszfalakkal szegélyezett löszmélyút kialakulásáról, ahol régen a nyáj is vonult. Összességében ez egy –a kaptatót leszámítva- egyáltalán nem megerőltető, mégis látványos túra. Kirándulásunk során időseket és gyerekeket is láttunk, így az útvonal valóban mindenkinek ajánlható.