A Holdvilág-árok hóban-jégben

Útvonal: Kiskovácsi – Holdvilág árok - Kiskovácsi

Másodszorra is végigjártuk a Holdvilág-árok szurdokvölgyét, ám ezúttal ősz helyett a téli időszakban. Az ünnepeknek és az időjárás okozta kellemetlenségeknek köszönhetően a völgy szinte teljesen kihalt volt, csak néhány kirándulóval találkoztunk. Az egyedi terepviszonyokat nehezítette, hogy nagyobb mennyiségű hó esett, amely összetömörült, a tetejére pedig odafagyott az ónos eső, így gyakorlatilag jégsapkát képezve rá. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ahol még nem volt kijárva az út, a bakancsunkkal be kellett törnünk a jégsapkát, hogy egyáltalán lépegetni tudjunk. A meredek hegyoldalban csúszkálva végre értelmet nyert számomra az ösvényeket szegélyező fakorlátok használata, amiket ekkor erősen hiányoltunk.

Fatörzsek torlaszolják el az utat

A völgy bejáratánál eleinte rendesen ki volt járva az út, néhol még saras is volt, főleg a patak környékén és az ösvény közepén. Szerencsére nem csúszott, így könnyedén lehetett haladni. A patakkanyarba érve átkeltünk a vízen, így végre közelről is megcsodálhattuk a Domini-forrást, amit múltkor a tömeg miatt kihagytunk. Kis tábla mutatja a forrás nevét és kiépítésének dátumát. A forrás vize meglepően hideg volt ugyan, de ez csak erősítette a friss és természetes hatását. Egy-két korty után azért visszatértünk a kellemesebb hőfokú teára.

Hó, jég és köd a patakvölgyben

Megint a lépcsőkön haladtunk a szurdokvölgy és a vaslétra helyett. Itt a meredek hegyoldalba épített, de kevésbé kijárt ösvény már nagyon csúszott. A fagerendák sem segítettek a mászásban. Felérve láthattuk, hogy a nyomok lefelé a hídhoz vezetnek tovább, és senki nem választotta a többi utat. Eredetileg a most elhagyatottan álló ősi kultuszhely felé akartunk továbbhaladni, de a járatlan úton nagyon nehézkes volt a haladás, így végül visszafordultunk, és mi is leereszkedtünk a völgybe a többi kiránduló nyomdokaiban. Ez a jég miatt gyakorlatilag életveszélyes volt. Itt átvillant fejünkben a gondolat, hogy leereszkedünk a létrán vissza a szurdokvölgybe, ahol az út nem csúszik, de közelebb érve láthattuk, hogy a vasra vastagon ráfagyott a jég, így inkább nem kockáztattunk egy esetleges balesetet. Felmásztunk a szurdokvölgy másik oldalán, és megint a körtúra útján haladtunk tovább a pihenőhelyig, ahol elfogyasztottuk jól megérdemelt forró teánkat. Innen könnyed sétával tértünk vissza az eleinte havas, majd olvadó erdőben a kiindulási pontra.

Lépcső a völgy oldalában