A Fővárosi Állat- és Növénykert

Budapest egyik legkedveltebb látnivalója a Fővárosi Állat- és Növénykert azaz a budapesti állatkert. Hazánk legnagyobb és legidősebb állatkertje nem véletlenül örvend töretlen népszerűségnek. A park egyike azon kevés látnivalónak Magyarországon, amelyek folyamatosan fejlődnek és mindig mutatnak valami újat. Jelenleg a legfrissebb újdonság a Nagyszikla belsejébe épült Varázshegy, amelynek vonzerejét a tavaszi állatszaporulat növelte még tovább. A látnivalóival már egész napos programot kínáló állatkert 10,7 hektáron fekszik, és területén 733 állatfaj 5000 egyede tekinthető meg. 

A Madagaszkár-ház

Békésen hűsölő vízilovak

Sétánkat a nemrég felújított elefántos főkapun belépve kezdtük meg a Szavannakifutó irányába. Az állatkert egykori igazgatóit bemutató szobrok között az út először a majmok világába vezet. A mindig szórakoztató állatokkal először a Madagaszkár-házba belépve találkoztunk. Az épület körül elhelyezkedő, drótkerítéssel védett, fás területen belül szabadon mászkálnak a filmvászonról már jól ismert gyűrűsfarkú makik. A néhány szem előtt lévő példány nem sok érdeklődést mutatott az izgatott látogatók felé, inkább lustán szemlélődtek a fák felsőbb ágairól. A Madagaszkár-ház mellett találjuk a műemlék Majomházat, amelyből ketrecfolyosók vezetnek az állatok nyári kifutóihoz. Az 1987-ben készült épületben hatalmas üvegablakokon keresztül mosolyoghatunk az orángutánok emberi mozdulatain. Nem véletlen, hogy ők kapják a legtöbb olyan kelléket, amelyet mi is használunk: autógumit, papírdobozt, labdát, stb. Kiérve arra lettünk figyelmesek, hogy a sétány fölött átívelő ketrecben két állatnak nagyon megtetszett ugyanaz a leveles faág, amely a közönség legnagyobb örömére kisebb perpatvart eredményezett. A vitát megunva azonban a majmok közösen elvonultak a folyóval körülvett majomsziget irányába. A patak vizében megannyi teknőst él, akik most egy csibéit terelgető kacsával osztoztak az élőhelyen.

Flamingóéknál nagy a család

Továbbsétálva megérkezünk a Bivalyházhoz, ahol a közönségkedvencek egyértelműen az ecsetfülű disznók. A már megjelenésükkel is derültséget keltő állatok mellett hűsölt az egyre növekvő flamingóállomány. A rózsaszín madarak között megannyi, különböző méretű, szürke színű fióka tűnt föl. Velük szemben láthatjuk az állatkert sztárját, a néhány hónapos Asha nevű kiselefántot. Az anyjával közös kifutóban messziről ugyan, de minden irányból könnyedén megszemlélhetjük a még kissé esetlen, szőrös fejű elefántborjút. Továbbhaladva először a vízben elmerült méretes vízilovakhoz, majd a területüket aktívan figyelő szurikátákhoz érünk. A szomszédos Szavanna házban afrikai maszkok között sétálva csodálhatjuk meg karnyújtásnyi közelségből az óriási orrszarvúkat, a kecses gazellákat és antilopokat. Az épület végében találjuk a barátságos és örökmozgó zsiráfcsaládot, amely nemrégiben szintén új taggal bővült.    

Hatalmas monstrumok

A zsiráfborjúk

Kiérve a Szavanna-házból üresen találtuk a kifutót, mivel az összes állatot beterelték az épületbe. Azonban rövid sétával máris az újabb izgalmakat nyújtó Mérgesházban találjuk magunkat, ahol a kígyócsontvázakon kívül a kígyótartás eszközeivel is megismerkedhetünk. Innen a várva-várt Varázshegybe indultunk. A szikla belseje nyújtotta helyet és előnyöket kihasználva érdekes kiállítást nyitottak több szinten. Először a koponyákat bemutató időalagúton keresztül a központi térbe érkezünk, ahol csontvázak és kitömött állatok egyvelegét találjuk. Itt megnézhetjük többek között, hogy hogyan nézett ki életnagyságban a kardfogú tigris; kipróbálhatjuk, hogy milyen egy madárcsőrrel ugyanazt a tárgyat különböző talajtípusokról felcsípni; és közelről megszemlélhetjük, ahogy a tüneményes csupasz turkáló az átlátszó járataiban cipeli az uzsonnára szánt ínycsiklandó almafalatot. Innen indulhatunk az ízeltlábúakat és a parányok világát rejtő emeletre, vagy az alsóbb szintre. Az emeleten kicsit a csodák palotájában érezhetjük magunkat, amikor törpeként a hatalmas fűszálak között sétálunk, vagy megtapogatjuk az óriás százlábú méretes lábait. Nyitott fedelű asztalon barátkozhatunk a kopasz nyakú kiscsibékkel, miután megismertük hogyan néz ki a tojás belseje és kutathatunk a tökéletesen rejtőzködő botsáskafajok után.

Az állat és a csontváza

Preparált lepkék

Rájabölcső az Őstengerben

A központi térbe visszasétálva egy fotocellás ajtó vezet az Óriások csarnokába. Itt a plafonon lógó, életnagyságú cet méreteinek megcsodálása után a bálna szívverését is meghallgathatjuk. Egy lépcsőn lesétálva az alagsorban elhelyezkedő Őstengerbe jutunk, ahol vígan fickándozó ráják élvezik a medence simogató vizét. Különlegesség az itt megtekinthető tőrfarkú rák, amelyből először nem sok látszik, mivel a rájákkal ellentétben homokba fúrja terepszínű testét. Ez az állat nem csak azért érdekes, mert az elvesztett végtagjait vissza tudja növeszteni, hanem azért is, mert a létezése óta eltelt több millió év alatt szinte semmit sem változott. Az alagsor egy másik termében találjuk a Sötétlabirintust, amely nevének megfelelően az éjszaka állatait mutatja be. Itt élnek a sokszor nem kedvelt gyümölcsevő denevérek, a gyorsan mozgó ugróegerek és az uv színekben játszó különleges skorpiók.

Kilátás a Nagyszikláról

A Varázshegy látnivalói közé tartozik továbbá a szikla külső részén található Neander-völgy, ahol fotót érdemelt volna a mobiltelefonnal a fülén barlangrajzokat festő állatkerti munkatárs látványa. A Nagysziklára fel is sétálhatunk, legmagasabb pontjáról szép panoráma nyílik az állatkifutókra és az épületekre. A sziklát megkerülve a nagyvadak felé indultunk. Itt a félelmetes barnamedve mellett a nem rég született oroszlánkölykök jelentették a fő látnivalót. Bár a karcos üvegablakokon teljesen fölösleges volt átfényképezni, a látogatók szakadatlanul próbálkoztak, hogy egy tökéletes fotót készítsenek az aranyos kölykökről. Míg a nőstény oroszlán nyugodtan hűsölt a fa árnyékában, a kicsinyek lankadatlan felfedezőkedve nem látszott csillapodni.

A Pálmaház patinás épülete

A Vízparti élet házában

A barlangokból lassan átérünk a vízi és vízparti állatok világába. Az ugráló oroszlánfókák medencéje mellett laknak a napon sütkérező hódok is. Velük ellentétben sajnos a jegesmedve úgy tűnik, hogy még mindig nem élvezi hazánk éghajlatát, szegény a melegtől lihegve feküdt a sziklákon. A Vízparti élet házába is érdemes bekukkantani, ahol apró, színes nyílméregbékák várnak ránk. A park ezen oldalát már a Nagytó uralja, amelyben szökőkút és vízesés pemete is hűsíti a csőrüket hatalmasra tátó pelikánokat. A tóban hemzsegnek a teknősök, amik látványunkra egyből a korláthoz gyűltek egy kis Zoo csemege reményében. A vízpart mellett találjuk az örök kedvenc Japán kertet, amely bonsai gyűjteményével és különleges növényvilágával kápráztat el. Mellette trónol az impozáns Pálmaház, amely előtt a tóba nyúló autentikus Krokodilház egészen eltörpül. Ez utóbbiban lehetőségünk van kívülről, belülről, alulról és felülről is megtekinteni a merev pózba dermedt hüllőket, amik mozdulatlanul áztatják magukat a medencéjükben. A Pálmaház aljában kapott helyet az Akvárium, ahol a színes halak méltó társai a falat díszítő tarka mozaikképek. A trópusi növényekkel teleültetett üvegházban egyből megcsap a párás levegő. Az épület közepén magasodó kupola elég helyet biztosít a hatalmas pálmáknak és a szabadon repkedő madaraknak. Az állatkert látványosságainak sora természetesen itt még nem ér véget, mi viszont ekkorra már feladtuk a harcot a fájó talpakkal. Viszlát állatkert jövőre.

Japán kerti idill

A Naplás-tó tanösvény

A Naplás-tó Budapest pesti részén, a XVI. kerületi Cinkotán található. Legkönnyebben gépkocsival közelíthető meg: a Cinkotai, a Nógrádverőcei vagy a Simongáti útról térhetünk rá a tó déli oldalán futó, aszfaltozott útra, amely elválasztja a tavat a Cinkotai Kis-erdőtől. Az út mentén ingyenesen parkolhatunk. Tömegközlekedéssel az Örs vezér térről busszal juthatunk el ide. A piciny tó a főváros legnagyobb kiterjedésű állóvize, már ezért is kiemelt figyelmet érdemel. A nyugatról érkező Szilas-patak vizének felduzzasztásával hozták létre, ennek megfelelően Szilas-víztározónak is nevezik.

Stég a Naplás-tavon

A túlfolyó

A víztározó körül kiépített Naplás-tó tanösvény nem csak jól jelzett, hanem igazán változatos is. Mivel nem csak a tó körül, hanem a környező területeken is fut, sok életteret jár be. A tó nyugati oldalán épült gát mellett egy fából ácsolt stég áll a vízen. Ez a nagyszerű látvány fogad minket az érkezésünkkor. Ahogy közelebb megyünk azonban a stéghez, láthatjuk hogy teljesen rozoga, figyelmeztet is egy hangosbemondóból érkező hang, hogy olvassuk el a táblát, mi szerint tilos a stégre lépni. Az nem derül ki, hogy magán terület, vagy csak a stég rossz állapota a kiváltó ok. Mindenesetre gyorsan elhagyjuk a stéget, és a hangosbemondóból újra zene árad. A gát bal oldalán egy büféként is funkcionáló épület áll, ahol horgász jegyet válthatunk és csónakot is kölcsönözhetünk. Továbbsétálva az aszfaltozott gáton már messziről feltűnik a tó vízszintjét szabályozó túlfolyó, ám amíg odáig eljutunk két információs táblát is találunk az út mentén. A túlfolyóhoz ugyan nem lehet közel sétálni, de lebaktathatunk a gát másik oldalán kicsordogáló vízhez, ahonnan a tanösvény egyik része vezet a nádassal benőtt alsó-lápréthez. Már ekkor feltűnik, hogy mennyire tele van élettel az egész környék, a tóban folyamatosan fickándoznak a víz fölé ugráló halak, a fákról hangos madárcsicsergés hallatszik, és a patak partján békák vetik magukat a vízbe érkezésünk zajára. Annak ellenére, hogy a tóban fürdeni nem lehet,  több kutyus mártózik meg a tó szélén a sekély vízben. Később feltűnik egy 'kutyát fürdetni tilos' tábla, de úgy tűnik a korlátozás megszegése senkit sem zavar a gyanakvóan az állatra sandító kacsákon kívül.

A végtelen búzamező

Élet a gabonaföldön

Továbbsétálva a tó északi oldalán futó földútra érünk. A séta az ártéri erdő hangosan zúgó zöldje és a gabonaföldek sárga végtelenje között halad. Az erdőben több ösvény is fut keresztbe-kasul a tó és a Szilas-patak partja felé. A búzaföldeket közelebbről is megvizsgálva kiderül, hogy itt is minden él és mozog. A kalászokon különböző bogarak és csigák trónolnak, mások pedig egyikről a másikra szállnak. Az erdőbe bekukkantva sötétséget és zúgó szúnyograjokat hallunk, így jobbnak látjuk a napon folytatni a sétát. Az út a mezőgazdaság és az ártér bemutatása után egy fejünk fölé nyúló nádasba visz, amely a Szilas-patakhoz vezet el minket. Itt először a döglött állatok lebomló húsának jellegzetes bűze fogad, majd egy kis betonhídra jutunk, amelyen átkelhetünk a vízen. Innen ráláthatunk a közelben fekvő Naplás-tóra és a környező nádasokra is. A túlparton színes, vadvirágos rét fogad, ahol egy vékony ösvény vezet át minket. Itt egy motoros jött velünk szembe, és épp amikor azon gondolkoztunk, hogy na akkor most mi lesz, ki mászik be előbb a susnyásba, az úriember meglepetésünkre egy kiszögellésnél félreállt, és türelmesen megvárta amíg elhaladunk mellette.

A Cinkotai Kis-erdő pihenője

A rétről a tó partján vezető aszfaltutat keresztezve a Cinkotai Kis-erdőbe jutunk. Itt nyáron nem érdemes hosszan tartózkodni, ugyanis az árnyékos terület kedvelt célpontja az összes repülő ízeltlábúnak. Az erdőben jól kiépített, homokos földút vezet végig a tó oldalán. Több helyen találunk padokat, asztalokat, és a vízre panorámás tűzrakóhelyeket is. Szemétnek nyoma sincs, az információs táblák sincsenek megrongálva sehol. Mi azonban gyorsan kimenekültünk egy ösvényen a vízpartra, és itt sétáltunk vissza a kiindulási pontunkhoz. A tó partján többen horgásztak, napoztak, piknikeztek annak ellenére, hogy ez az oldal az elhaladó autók miatt elég zajos. Út közben figyelmesek lettünk egy 'korcsolyázni tilos' feliratú táblára is, ami bár megkopott, de még olvasható volt rajta a tiltás. Ennek ellenére a tó télen ha befagy, a korcsolyázók kedvelt célpontjává válik.

A Gödöllői arborétum

Egy fenyves és a dús aljnövényzet

A Gödöllői arborétum egészen furcsa hely a klasszikus arborétumokhoz képest. Mivel erdészeti kutatás céljára hozták létre, az egyes növényfajokból nem csak egy-egy példányt, hanem egész erdőket telepítettek be. A telepítések célja a növények honosítása volt. Így gyakorlatilag olyan lett a terület, mint egy "erdőbemutató". A növényfajok nincsenek szigorúan karban tartva, így még inkább megőrizte a terület az erdők természetes hatását a mesterséges telepítés ellenére. A parkban összesen 147 fenyő és nyitvatermő illetve 875 lombos fa és cserje kapott helyet.  

Talajtakaró növényekkel beültetett, zöldellő tisztás az út mentén

A cserjegyűjtemény egyik tagja

Az arborétumot a Gödöllőből Isaszeg felé tartó Isaszegi út bal oldalán találjuk, a Szárítópusztai-víztározót alkotó tavakkal szemben. A parkhoz egy rövid aszfaltút vezet, a bejáratnál pedig ingyenes parkolót is találunk. A bejáratot lezáró sorompón átkelve egy térkép vár minket, amely a területen található fafajokat és az ajánlott útvonalakat ábrázolja. A séta aszfaltúton kezdődik, majd kisebb földutakra ágazik le. Esős időben számítsunk némi sárra is, ha letérünk a fő csapásról. A mindkét oldalon óriástuják övezte kirándulóút először néhány ma is használt erdészeti épület mellett halad el. Jobb kéz felől hatalmas, vörös törzsű fenyőfák nyúlnak diadalmaskodva a többi fafaj fölé. A közelben egy padokkal és asztalokkal felszerelt rét is fekszik, ahol még egy játszótér is helyet kapott. A sportolásra és piknikezésre alkalmas terület a családosok ideális célpontja lehet.  

Sütkérező pillangó az akácos melletti réten

Az arborétum fahídja

Ahogy az épületek lassan elfogynak, az aszfaltos ösvény is erdei csapássá változik át. A növényzet itt már hihetetlenül buja, és mindig különböző fafajok kísérnek minket az úton. A sötét erdei ösvény egy napfényes rétbe torkollik, ahol a nap sugaraiban fürdő pillangók vígan repkednek egyik virágról a másikra. A rétet egyik oldalról fenyves, másik oldalról pedig akácos határolja körbe. Az ösvény innen újra az erdőben vezet tovább tölgyek, ciprusok, fenyők, tuják és cserfák között. Újabb rétre érkezünk, ahol egy kör alakú, méretes esőbeálló is elhelyezésre került. Innen megint erdő következik, ezen keresztül érkezünk az arborétum fahídjához, amely egy szakadékon vezet át. Láthatóan ez a gyerekek kedvenc helye is egyben, akik a híd környéki csapásokon élvezettel rohangálnak. Innen egy újabb tisztásra jutunk, ahol szépen beültetett növénykompozíció található. Innen már csak pár lépés a fent már említett piknikező rét és a bejárathoz vezető aszfaltút.   

A parkosított tisztás

A Jókai-kert

A Jókai-kert Budapest XII. kerületében, a Svábhegy szívében található. Nevét Jókai Mórról kapta, aki egykor itt élt és alkotott. Jókai 1853-ban egy puszta földterületet vásárolt, amelyből megkreálta saját földi paradicsomát. A stílusosan a Költő utcából megközelíthető bejáratot hatalmas fekete vaskapuk őrzik, ugyanis a parkot éjszakára bezárják. Az aszfaltút irányából pedig vaskos kőfal rejti el a kertet a kíváncsi szemek elől. Belépve egy széles sétány vezet körbe minket a kerten, amelyet információs táblák szegélyeznek. A Jókai ültette gesztenye-, juhar-, dió-, és hársfák mára igazi burjánzó erdővé váltak. Az első látványosság az út bal oldalán látható gyönyörű kő asztal, és a hozzá tartozó kőpad. A terméskő borítású talajon elhelyezkedő asztalhoz néhány lépcsőn vezet fel az út. Meghatározó eleme az oroszlán, amely a félköríves pad két oldalán és az asztal lábaiként is megjelenik.  

Az oroszlános kőpad

Az Anakreón szobor

A Présház és a tisztás

Innen pár lépés a fák árnyékában megbúvó Anakreón szobor, amelynek arca Jókai képmására készült. Innen már láthatjuk a jelenleg a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságaként funkcionáló modern, fehér épületet. A ház fala mentén elsétálva a rózsakertbe érünk. Jókai imádta a természetet, így nem csak gyümölcsfákat és szőlőtőkéket, hanem rózsákat is telepített a különböző fafajokon kívül a kertjébe. A park arculatába nehezen illő ház helyén egykor a Jókai villája állt, amely sajnos már elpusztult. Azonban még épen áll a szemközti tisztás mentén látható Présház, amelyben a Jókai emlékszoba működik. Itt tekinthetőek meg Jókai személyes tárgyai.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület székháza

Továbbsétálva a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület növényekkel befuttatott székházát pillantjuk meg. Itt egy táblán meg is ismerkedhetünk a kertben élő madárfajokkal. A kert már Jókai idejében is a madarak kedvelt helye volt, ma pedig az oázisuk a családi házakkal teleépített hegyoldalban. A ház környékén bemutatásra kerültek a különböző madáretető típusok is. A ház előtti teraszos földterületre szőlőtőkéket ültettek. Innen megcsodálhatjuk Budapest látképét is a háztetők fölött eltekintve. 

A szabadtéri kőpark

Néhány lépcsőfok vezet fel minket a szabadtéri ásványtani kiállításhoz, amely a Steindl-villától indul. A szebb napokat is megélt épület rácsokon áttekintve figyelhető meg. Bár műemlék, romosan és elhagyatottan áll a gondozatlan kertben. A kőparkon murvás sétány vezet végig. Hatalmas kőzetdarabokat szemlélhetünk meg az út mindkét oldalán, amelyeken kis tábla jelzi nevüket, korukat és lelőhelyüket. A sétány visszavezet minket a bejárathoz, ahol búcsút vehetünk a madárcsicsergéstől hangos kerttől.