A Hajógyári-sziget ártéri világa

A Duna főága a kagylós parttal

A főváros III. kerületéhez tartozó Óbudai-szigetet gyakran nevezik Hajógyári-szigetnek is, mivel déli részén kapott helyet korábban -a ma már nem működő- Óbudai Hajógyár. A sziget főként a területén tartott rendezvényekről híres, úgy mint a Sziget Fesztiválról és a Gyerek Szigetről. Sokan keresik még fel a rajta kialakított csúszdapark miatt is. Azonban kevesebben tudják, hogy a Duna hordalékából alakult ki, és mint ilyen, folyamatosan ki van téve a Duna vízszintingadozási szeszélyének. Északi részén kavicspadot találunk, amely alacsony vízálláskor egész messzire benyúlik a Dunába. Ezen a területen rengeteg hordalék kerül a partra, így a táj képe is folyamatosan változik. Nyugati oldalát pedig őshonos ártéri erdő borítja. 

Kilátás a Duna-ágra a K-hídról

A K-híd 'k' betűi

A hatalmas fák félelmetes gyökerei

Nagyszerű a kilátás a Duna mellékágára a K-hídról, ezen keresztül jutunk be a szigetre. Ez a pirinyó híd vezet el a parkolóba. Innen tovább nem is mehetünk gépjárművel, mert a szigetet kiemelten védett területnek nyilvánították. Nem teljesen világos ugyan, hogy hogyan is egyeztethető ez össze azzal, hogy a Sziget Fesztivált továbbra is a területén fogják megrendezni.. A rendezvény ugyanis évről-évre hatalmas károkat okoz a természetben. A parkolóból balra indulva egy burkolt út vezet el a sziget északi részébe, a fent említett kavicspadhoz. Balra ártéri fákat, jobbra pedig egy hatalmas rétet láthatunk. Ezen a téren kap helyet minden évben a Sziget nagyszínpada. A tömeg kijárja a füvet, sokszor az esőzések miatt sártenger is kialakul, és amikor az egy hét elteltével elvonulnak, akkor a kietlen, szemetes tájat hagyják maguk után. A rétet minden évben megpróbálják helyrehozni, ami tavaszra nagyrészt össze is szedi magát, de aztán kezdődik az egész folyamat újra. A sziget a kutyások kedvelt helye, sokszor látni itt csoportba összeverődött társaságokat, akik kutyaiskolába jöttek, vagy csak csapatosan beszélgetnek.

Kidőlt egy óriás

A hordalék alkotta, folyton változó élőkép

Séta a ligeterdőben

A tájban elszórtan tűnnek fel a legkülönbözőbb fafajok kis csoportjai, amíg el nem érjük az ártéri erdőt. Itt élő és holt fák, kavics- és homokpadok, illetve ágak, kövek és egyéb hordalék színezi a tájat. Nyáron sokan keresik fel ezt a rövid partot grillezni vagy horgászni. A szigetcsúcsról láthatjuk a túlparton álló víztornyot és az Északi Vasúti Összekötő hidat. A kavicspadon elsétálhatunk a sziget nyugati felére, ahol hatalmas ártéri ligeterdő fogad. A másfél km hosszú szakaszon ősöreg fák sorakoznak, egyesek inkább csak dülöngélnek. A vízhez érve megfigyelhetjük, hogy a Duna itt mennyire áttetsző. Rengeteg apró kagylót sodornak partra a hullámok, amelyek a színes kavicsokon fekszenek. Az erdőt fűzfák, nyárfák és szilfák alkotják, amelyek a madarak kedvelt fészkelőhelyei. Nyáron olyan ritka fajokkal találkozhatunk itt, mint a jégmadár. Mi most ugyan még egy kósza vadkacsát sem láttunk. A partról visszatérve burkolt sétányon juthatunk vissza a kiindulási pontra, miután átvágtunk a nagyréten, vagy a mellette lévő utcán. Ez a rövid kirándulás nagyszerű alternatíva, ha olyan az időjárás, ami nem teszi lehetővé az erdő látogatását, például, hogy mindenhol térdig ér a sár. 

A hótakaróval fedett Római-part

Sétálók a zárt büfék között

A nyáron nagy népszerűségnek örvendő Római-partról mindenkinek a Duna, a csónakházak és a kocsmák jutnak eszébe először. A rövid partszakasz a Duna budai oldalán, az Északi Összekötő Vasúti hídtól indul, és a Kalászi útig tart. Az innen továbbhaladó partszakasz a Kossuth Lajos üdülőpart nevet viseli egészen a Barát-patakig. Az Északi Összekötő Vasúti híd irányából először lakóparkok övezetében haladunk az első pár száz méteren. Kezdetben egy magas gát takarja el előlünk jobb kéz felől a Duna panorámáját, de aztán átveszi a vízzel, kavicsos parttal és stégekkel zsúfolt látkép a szerepet. Az első étkezdéket az Aelia Sabina köz mellett találjuk. Innen végig kocsmák, büfék és éttermek szegélyezik az utat. 

A Római-part víz alatt lévő kavicspadja, háttérben az étteremhajó

Kacsák tutajoznak a gyors sodrású vizen

Nyáron hatalmas tömegek kavarják fel a földút porát és esznek-isznak, táncolnak az élőzenés helyeken. A kínálat igen széles, itt mindenki biztosan megtalálja a neki való helyet. A kavicságyra helyezett napozóágyas büfétől, a petaque pályán és hajóéttermen át, a csónakházból átalakított étteremig itt minden van. Télen azonban mintha álomba szenderülne az egész, és a leesett fehér hóval jól betakarózna, amíg újra tavasz nem lesz. Az emberek fagyoskodva andalognak a fehérségben, néhány üzlet kivételével pedig minden bezár. Azért nem kell megijednünk, mert ha megéheznénk, pár utcával beljebb még több cukrászda és étterem vár ránk.

A Kossuth Lajos üdülőpart sétánya

Magas vízállás

Már önmagában is ritka látvány a Duna-parton a hatalmas hó, most azonban még a különösen magas vízállás is hozzájárult a táj szokatlan összképéhez. A büfék melletti hosszú, kavicsos part helyett csak a fák vízbe érő, havas gyökerei látszottak ki. A stégeket még ősszel elpakolták, így azok vagy teljesen eltűntek, vagy csak a vázuk maradt meg. Szegény vacogó vadkacsák és sirályok így az úszó faágakon kényszerültek megpihenni. Sokan húzódtak ki a part közeli uszadékfákra, és csak akkor repültek unottan tovább, amikor már nagyon közel kerültünk hozzájuk. Visszafelé utunkon egy időnként víz alá bukó kormoránt is láttunk. 

A vízre nyíló kapu

A part végében egy játszóteret találunk, továbbsétálva pedig több padon is megpihenhetünk, ahonnan csodás a panoráma a ködbe burkolózott szemközti vízpartra. A Római-partot kezdetben föld, egy kis szakaszon díszburkolat, megint föld, majd murva borítja. Viszont ahogy elhagyjuk az Aquamarina állóhajót a széles sétány összeszűkül, és aszfalttal borított utcácskává válik. Néhány kilométer múlva, a hatalmas nyárfák árnyékából kiérve a sétaút egy hatalmas gátba ütközik a Pünkösdfürdői Strand mellett, ami a Barát-patakig vezet. Itt halad  a nyáron szintén igen kedvelt Szentendrére vezető kerékpárút is.