A Hajógyári-sziget ártéri világa

A Duna főága a kagylós parttal

A főváros III. kerületéhez tartozó Óbudai-szigetet gyakran nevezik Hajógyári-szigetnek is, mivel déli részén kapott helyet korábban -a ma már nem működő- Óbudai Hajógyár. A sziget főként a területén tartott rendezvényekről híres, úgy mint a Sziget Fesztiválról és a Gyerek Szigetről. Sokan keresik még fel a rajta kialakított csúszdapark miatt is. Azonban kevesebben tudják, hogy a Duna hordalékából alakult ki, és mint ilyen, folyamatosan ki van téve a Duna vízszintingadozási szeszélyének. Északi részén kavicspadot találunk, amely alacsony vízálláskor egész messzire benyúlik a Dunába. Ezen a területen rengeteg hordalék kerül a partra, így a táj képe is folyamatosan változik. Nyugati oldalát pedig őshonos ártéri erdő borítja. 

Kilátás a Duna-ágra a K-hídról

A K-híd 'k' betűi

A hatalmas fák félelmetes gyökerei

Nagyszerű a kilátás a Duna mellékágára a K-hídról, ezen keresztül jutunk be a szigetre. Ez a pirinyó híd vezet el a parkolóba. Innen tovább nem is mehetünk gépjárművel, mert a szigetet kiemelten védett területnek nyilvánították. Nem teljesen világos ugyan, hogy hogyan is egyeztethető ez össze azzal, hogy a Sziget Fesztivált továbbra is a területén fogják megrendezni.. A rendezvény ugyanis évről-évre hatalmas károkat okoz a természetben. A parkolóból balra indulva egy burkolt út vezet el a sziget északi részébe, a fent említett kavicspadhoz. Balra ártéri fákat, jobbra pedig egy hatalmas rétet láthatunk. Ezen a téren kap helyet minden évben a Sziget nagyszínpada. A tömeg kijárja a füvet, sokszor az esőzések miatt sártenger is kialakul, és amikor az egy hét elteltével elvonulnak, akkor a kietlen, szemetes tájat hagyják maguk után. A rétet minden évben megpróbálják helyrehozni, ami tavaszra nagyrészt össze is szedi magát, de aztán kezdődik az egész folyamat újra. A sziget a kutyások kedvelt helye, sokszor látni itt csoportba összeverődött társaságokat, akik kutyaiskolába jöttek, vagy csak csapatosan beszélgetnek.

Kidőlt egy óriás

A hordalék alkotta, folyton változó élőkép

Séta a ligeterdőben

A tájban elszórtan tűnnek fel a legkülönbözőbb fafajok kis csoportjai, amíg el nem érjük az ártéri erdőt. Itt élő és holt fák, kavics- és homokpadok, illetve ágak, kövek és egyéb hordalék színezi a tájat. Nyáron sokan keresik fel ezt a rövid partot grillezni vagy horgászni. A szigetcsúcsról láthatjuk a túlparton álló víztornyot és az Északi Vasúti Összekötő hidat. A kavicspadon elsétálhatunk a sziget nyugati felére, ahol hatalmas ártéri ligeterdő fogad. A másfél km hosszú szakaszon ősöreg fák sorakoznak, egyesek inkább csak dülöngélnek. A vízhez érve megfigyelhetjük, hogy a Duna itt mennyire áttetsző. Rengeteg apró kagylót sodornak partra a hullámok, amelyek a színes kavicsokon fekszenek. Az erdőt fűzfák, nyárfák és szilfák alkotják, amelyek a madarak kedvelt fészkelőhelyei. Nyáron olyan ritka fajokkal találkozhatunk itt, mint a jégmadár. Mi most ugyan még egy kósza vadkacsát sem láttunk. A partról visszatérve burkolt sétányon juthatunk vissza a kiindulási pontra, miután átvágtunk a nagyréten, vagy a mellette lévő utcán. Ez a rövid kirándulás nagyszerű alternatíva, ha olyan az időjárás, ami nem teszi lehetővé az erdő látogatását, például, hogy mindenhol térdig ér a sár.