Útvonal: Kiskovácsi
– Holdvilág árok - Kiskovácsi
Másodszorra is végigjártuk a
Holdvilág-árok szurdokvölgyét, ám ezúttal ősz helyett a téli időszakban. Az
ünnepeknek és az időjárás okozta kellemetlenségeknek köszönhetően a völgy
szinte teljesen kihalt volt, csak néhány kirándulóval találkoztunk. Az egyedi
terepviszonyokat nehezítette, hogy nagyobb mennyiségű hó esett, amely
összetömörült, a tetejére pedig odafagyott az ónos eső, így gyakorlatilag
jégsapkát képezve rá. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ahol még nem volt
kijárva az út, a bakancsunkkal be kellett törnünk a jégsapkát, hogy egyáltalán
lépegetni tudjunk. A meredek hegyoldalban csúszkálva végre értelmet nyert
számomra az ösvényeket szegélyező fakorlátok használata, amiket ekkor erősen
hiányoltunk.
 |
| Fatörzsek torlaszolják el az utat |
A völgy bejáratánál eleinte rendesen
ki volt járva az út, néhol még saras is volt, főleg a patak környékén és az
ösvény közepén. Szerencsére nem csúszott, így könnyedén lehetett haladni. A
patakkanyarba érve átkeltünk a vízen, így végre közelről is megcsodálhattuk a
Domini-forrást, amit múltkor a tömeg miatt kihagytunk. Kis tábla mutatja a
forrás nevét és kiépítésének dátumát. A forrás vize meglepően hideg volt ugyan,
de ez csak erősítette a friss és természetes hatását. Egy-két korty után azért
visszatértünk a kellemesebb hőfokú teára.
 |
| Hó, jég és köd a patakvölgyben |
Megint a lépcsőkön haladtunk a
szurdokvölgy és a vaslétra helyett. Itt a meredek hegyoldalba épített, de
kevésbé kijárt ösvény már nagyon csúszott. A fagerendák sem segítettek a
mászásban. Felérve láthattuk, hogy a nyomok lefelé a hídhoz vezetnek tovább, és
senki nem választotta a többi utat. Eredetileg a most elhagyatottan álló ősi
kultuszhely felé akartunk továbbhaladni, de a járatlan úton nagyon nehézkes
volt a haladás, így végül visszafordultunk, és mi is leereszkedtünk a völgybe a
többi kiránduló nyomdokaiban. Ez a jég miatt gyakorlatilag életveszélyes
volt. Itt átvillant fejünkben a gondolat, hogy leereszkedünk a létrán
vissza a szurdokvölgybe, ahol az út nem csúszik, de közelebb érve láthattuk, hogy
a vasra vastagon ráfagyott a jég, így inkább nem kockáztattunk egy esetleges
balesetet. Felmásztunk a szurdokvölgy másik oldalán, és megint a körtúra útján
haladtunk tovább a pihenőhelyig, ahol elfogyasztottuk jól megérdemelt forró
teánkat. Innen könnyed sétával tértünk vissza az eleinte havas, majd olvadó
erdőben a kiindulási pontra.
 |
| Lépcső a völgy oldalában |