Tahitótfaluból indulva nagyszerűen megközelíthető a 32 km hosszú szentendrei Duna-ág változatos vízi világa. A lassú folyású mellékág a Duna főágához képest sokkal könnyebben hajózható akár folyásiránnyal szemben is. Ráadásul ha egyszer már felhajóztunk, akkor visszafelé nincs más dolgunk, csak a csodás tájat szemlélni, és pihenni a víz közepén sodródva.
A környék gazdag kis szigetekben, amelyek még csendesebben csordogáló, sekély mellékágakat alakítanak ki. Ezek a madarak és halak kedvelt élőhelyei. A meleg, nyugodt vizekben alacsony vízállás esetén a meder aljára lepillantva megfigyelhetőek a vízi növények, és a kisebb-nagyobb halfajok is. Az ártéri erdő mindkét oldalról benyúlik a víz fölé, így a faágakról gyakran libben fel egy-egy szürke gém, nagy kócsag, vagy valamilyen ragadozó madár. Az iszapos partok közelében gyakoriak a tőkés réce családok is, a Duna főágának jelzőbójáin pedig gyakran sirályok csücsülnek.
A dinamikus, folyamatosan változó élettér próbára teszi az itt élő növényeket és állatokat. A gyakran víz alá kerülő szigetek partján rengeteg a kagyló, a fák levelein megfigyelhető a magas vízállás vonala, az ártéri szigetek fái pedig törzsükről kinyúló gyökerekkel próbálják magukat stabilan tartani. Rengeteg a kidőlt fatörzs és leszakadt faág, amelyekből a víz hordalékszigeteket épít, ezek az uszadékhalmok néhol teljesen beborítják a partokat. A kis földterületek által levágott mellékágakban hatalmas az élet, ha csöndben maradunk hallatszik a madarak soha meg nem szűnő csicsergése. Észak felé hajózva a Naszály látványa kíséri az utat, visszafelé csorogva pedig jól kivehető a sziklaormon csücsülő Vöröskői emlékmű is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése