Szerencs vára

Szerencset említve valószínűleg mindenkinek a csokoládé jut először az eszébe. A városba érkezve azonban máris megfeledkezünk az édességről, amikor megpillantjuk a rengeteg piros-fehér-zöld virágágyást és a villanyoszlopok tetején fészkelő gólyacsaládokat. Az út Szerencs várához a városközponton keresztül vezet, ahol egy gyors pillantást vethetünk a Szerencsi Cukorgyár bejáratára is. A városközpont a megszokott vidéki életképekhez mérten szokatlanul mozgalmas, az emberek kosarakkal szaladgálnak a boltok között, végre látni egy kis életet, nyüzsgést. Árnyas fák övezte utcákon haladunk a vár előtti parkolóhoz, ahol kényelmesen elférünk, ugyanis rajtunk kívül nincsen más látogató. A gépkocsi épségéért sem kell aggódnunk, a várfal melletti járdán ugyanis járőrök sétálnak fel-alá.

A Szerencsi vár első udvara

A Szerencsi Rákóczi-vár 16. századi származásával a Zempléni várak legfiatalabb tagja. Első látásra látszik, hogy az épület nem klasszikus vár, hanem sokkal inkább várkastély. A vár eredetije az egykor Szerencs területén épült bencés apátság köveinek felhasználásával készült, és csak később nyerte el a mai kastélyos jellegét. Ennek megfelelően az épületet gyönyörűen karbantartott park veszi körbe. Mikor megérkezünk a bejárathoz választhatunk, hogy a várkastély belseje vagy a várfal mentén fekvő park felé indulunk. Nehéz a döntés, hiszen a zöld pázsit és a háttérben kikandikáló színes virágok csábítása igen erős. Azonban mégis a kíváncsiság, hogy mit rejt a homokszínű várépület belseje a kapu felé hajt.

A második udvar a loggiával és a Zempléni Múzeum bejáratával

A fából készült, súlyos kapun belépve elénk tárul az első udvar. A tágas teret szegélyező, szépen felújított belső homlokzatokat a kővel burkolt sétány mentén fekvő padokról is megcsodálhatjuk. Az épület szélén épült folyosókat boltíves nyílások díszítik, amelyek zárt jelleget kölcsönöznek a várnak. Ha tovább haladunk, egy újabb kapun átlépve egy sokkal kisebb, mégis díszesebb udvarba jutunk. Magunk mögé pillantva egy csodás lépcsősor úszik a látómezőnkbe, amely az emeleti loggiához vezet. Innen léphetünk be a vár falai között kialakított Zempléni múzeumba. Az udvarban álló mozgatható széksorok arra utalnak, hogy a falak között szabadtéri rendezvényeket is szerveznek. A várfalat végigpásztázva néhány kicsiny ablakot is felfedezhetünk.

Pillantás a tavirózsákkal teli tóra, háttérben a várfal

Az udvarból kiérve a parkba jutunk. Ebből az irányból is megcsodálhatjuk a hosszan elnyúló várfalat és a zömök várkaput. Sétánkat megkezdve a kertben azonnal a mesébe illő várkerti tó látványa fogad. Már messziről látszik a rengeteg tavirózsa, amely a vízfelszínen úszkál. A tóhoz egy apró kis patakon átívelő fahídon keresztül sétálhatunk el. A vízparton padok és egy fából készült, hatalmas stég fogad, amelyről egészen közelről megcsodálhatjuk a tavirózsák virágait, és az azokon időző rovarokat. A parkból a várépület is nagyszerűen fest. A tó mellett elsétálva egy kis patak fölé épült malomkerékhez vezet az út. Itt ki is próbálhatjuk, hogy milyen lehetett régen a vizet kézi erővel a kertbe vagy a mosóedénybe pumpálni. A kereket megpörgetve a kis vödrök egy ereszbe öntik a vizet, amely a patak melletti növényeket locsolja. Újabb hídon áthaladva még egyszer megcsodálhatjuk a szépséges kerti tavat, majd fapallók vezetnek minket egy indákból szőtt, futónövényekkel benőtt kupola alá. A parkolóba vezető utunkon további fapallók és színes kerti növények következnek. Jobbunkon a várfal, balunkon a várkertben álló, csodásan felújított egykori kiszolgáló épületek állnak. Néhány lépés múlva máris visszaérkezünk a bejárathoz, a mesebeli környezetben tett séta sajnálatunkra véget ér.

A park burjánzó növényzetének csodás kavalkádja