Oldalak

A budapesti római kori emlékek nyomában: A Vízvezeték

Az Aquincumi romterület a régi bejárat oldaláról
Tovább folytattuk a budapesti római kori emlékeinek felfedezését. Az Aquincumi romterület és múzeumok, illetve immár a Polgárvárosi amfiteátrum és Északi városfal után a Vízvezetéket csodáltuk meg. Ennek darabjai kicsit kényelmetlen helyen, a Szentendrei út forgalmas útjának kellős közepén vannak. A füvesített terület két végén találunk említésre méltó állapotban fennmaradt illetve helyreállított emlékeket, a kettő között azonban csak jórészt nagyobb kődarabok láthatóak. Ezért talán érdemesebb ezt a két területet megcsodálni, és a kettő közötti életveszélyes szakaszon nem végigsétálni a mellettünk elsüvítő autók között.

A polgárváros maradványai, háttérben a régi múzeum épülete és a lapidárium
Az Aquincumi romterület bejáratától indulva azonnal egy gyalogátkelőt találunk, ami direkt azzal a céllal lett kialakítva, hogy a lelkes érdeklődők biztonságosan átjuthassanak a már említette autóutak közti vékony földsávra. Még mielőtt átsétáltunk volna ide, felfigyeltünk arra, hogy a legutóbbi látogatásunk óta a romterület bejáratát áthelyezték az Auchan felőli oldalra, azaz majdnem 400 méterre a régi bejárattól. Így érdemes odafigyelnünk arra, hogy hol szállunk le a tömegközlekedésről, avagy hova parkolunk, mert jó nagy kitérőre lehetünk kényszerítve, ha nem figyelünk eléggé. Az úttesten átkelve a vízvezeték egy szép nagy darabját tekinthetjük meg közelről. 

A Vízvezeték megmaradt darabja, és a szikla amelyről felmászhatunk rá
A Vízvezeték és az új múzeumépület
Visszatérve a szemközti oldali járdára, a romterület mellett sétáltunk végig. Út közben készítettünk néhány fényképet az egykori polgárváros romjairól, és a volt múzeum épületéről. Arra is figyelmesek lettünk, hogy a múzeum egy hatalmas parkolóval, és játszótérrel is bővült, illetve a vonat felőli oldalon tovább haladtak a feltárásokkal is. A következő maradványhoz szintén gyalogátkelőn juthatunk át. Itt olyan alakzatban maradtak fent a kövek a Vízvezeték mellett, hogy arra fel is mászhatunk. Ez azért különösen nagy élmény, mert így a víz számára kialakított árokban állva saját testünkkel érzékelhetjük, hogy mekkora építményről is van szó. A vezeték ugyanis egy felnőtt férfi derekánál is magasabb mederrel rendelkezett. 

A rómaiak a meleg vizet a mai Római Strandfürdő területéről szállították egészen a katonai táborig, az összesen 5 km hosszú vezeték segítségével. Az építmény néhány fokos esésének köszönhetően a víz magától folyt végig a  hosszú szakaszon, ahol út közben kiszolgálta az embereket, továbbá az egyes létesítményeket is. A romokról lemászva alulról megfigyelhetjük a vízvezeték szépen fennmaradt pilléreit is, a két nagyobb vízvezetékdarab közötti területen pedig további pillérmaradványokat. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése