A Csíki-hegyekből a Törökugratóra

..és fehér ibolya

Lila...

A két fokos tavaszias időben a Budaörs mellett elterülő Csíki-hegyek felé vettük az irányt. A vonulat könnyen beazonosítható, ha a budaörsi Ikea, Metró, Dechatlon és Outlet fölötti dombokra gondolunk. Ezek alkotják ugyanis a Budai-hegység legdélibb vonulatát. A sétát a Budaörsön áthaladó Szabadság-út menti ingyenes parkolóból kezdtük. Innen először a családi házak között elhelyezkedő aszfaltúton sétálva érhetjük el az erdőt. Ez egy kellemetlen szakasz, mert nincs járda, és elég nagy az autóforgalom. Szerencsére gyorsan felértünk a nyaralóövezetbe, ahol már földúton sétálva haladtunk a szőlővel beültetett kertek között. A földút először egy hangulatos cserjék alkotta lugas alatt halad át, ebből kiérve balról megpillanthatjuk az M7-est és Budaörs házait. A szőlőföldek ölelésében sok helyen láttunk virágzó ibolyát, amely a hideg ellenére is vígan virágzott. 

Pillantás a már használaton kívüli Farkas-hegyi repülőtérre

A sárga jégcsapok

A Csíki-hegyeken a sárga sáv jelzés halad át, ez az egyetlen jelzett út. Ennek ellenére rengeteg kis ösvény szeli át a dombokat keresztbe-kasul. A földút épp a sárga sáv kezdőpontjánál ért az erdőbe. Az erdőt nagyrészt fenyves alkotja, amely betelepítés eredménye. Először egy vékony ösvény vezet fel minket egy tisztásra, ahol máris elágazik az út. Mi kezdetben a sárga sávot követtük, amely a 309 méter magas Ló-hegy oldalában vezetett végig minket. Azonban hamar feltűnt, hogy a jelzetlen ösvények szebb utakon haladnak, így inkább rátértünk azokra. Tűlevelekkel borított, kidőlt fák és mohás kövek övezte vidéken haladunk. A fák kezdetben eltakarják a panorámát, de aztán egy helyen ritkábbak lesznek, és lepillanthatunk a régi Farkas-hegyi repülőtérre, ahol elhagyatottan áll a kis hangár. Itt egy padon meg is pihenhetünk, amíg a látványt csodáljuk. Tovább sétálva érdekes jelenségre lettünk figyelmesek, a kivágott fenyőfák törzséből több helyen sárga színű jégcsapok lógtak.     

Leánykökörcsin

Tavaszi hérics

Ahogy haladtunk, egyre több kidőlt fa övezte az utat, majd egy újabb kilátópontnál ráláttunk a budaörsi Outletre. Innen nem messze egy rétet találunk, ahol újra több felé ágazik az út. A tisztáson vidáman sárgállott néhány tő tavaszi hérics, és megfigyelhettük a leánykökörcsin jellegzetes gyapjas kelyheit is. A kisebb telepekben növő leánykökörcsinnek élénk világoslila virágai vannak, amelyek közepén napsárga porzó díszeleg. A látványt a fehér szőrökkel bevont méregzöld szár teszi még érdekesebbé. A virágok a szürke, hideg idő miatt szinte bimbósan vacogtak. Mindkét növény védett!

Kilátás a Huszonnégyökrös-hegy dolomitsziklájáról

A Ló-hegy után a Csík-hegyet átszelve a Huszonnégyökrös-hegyre értünk. A fenyvesből kiérve egyre több helyen láttunk lila ibolyát a bokrok tövében. A hegy 288 méter magas, a tetejére sétálva máris nagyszerű panorámát pillanthatunk meg bal oldalon. A magaslatról könnyű kivenni a közeli Törökbálinti-tavat, az iparnegyed épületeit és Budaörs házait. A talajon egyre több helyen kandikálnak ki a fehér dolomitsziklák, majd a csúcsot jelző követ is elhagyva egy kopasz sziklameredélyhez érünk. Innen visszapillantva megcsodálhatjuk a fenyvessel dúsan befedett hegyvonulatot, ahonnan érkeztünk. Innen jól látható, ahogy a fák pálcikák módjára vannak több helyen kidőlve a hegyoldalban. Alattunk egy volt katonai lőtér és a budaörsi katonai temető terül el. Szintén rálátni az előbb már említett tóra és iparterületre is. a hegyhez két legenda is kötődik, az egyik szerint egy mészáros 24 ökörben fogadott arra, hogy fel tud futni a hegy tetejére, ám szerencsétlenségére belehalt a mutatványba, a másik szerint pedig a törökök 24 ökörről húzták fel a hegy tetejére az ágyúkat. Visszafelé sétálva az oromról Budaörs felé újabb kilátóponthoz érkezünk, innen megpillanthatjuk a Törökugratónak nevezett sziklát, amelyhez újabb mendemonda kapcsolódik. A hegyet régen Hatvantulkos-hegynek nevezték, ám a legenda szerint egy menekülő török a csúcsról vetette le magát a mélybe, így lett a neve Törökugrató. 

A Törökugrató látképe a Huszonnégyökrös-hegyről

Úton a Naprózsa tanösvényen

A magaslatról könnyen át is sétálhatunk a sziklameredélyen kialakított Naprózsa tanösvényre a budaörsi házak között. A Szabadság-útról a hegy nevét jelző utcán felfelé jutunk el a tanösvény kezdőpontját jelző táblához. Ez egy hatalmas tisztásra vezet minket, ahol információs táblák és egy elhagyatott kőbánya fogad. A bányagödör tetejére vaslépcsők vezetnek fel. Innen pedig vashuzalok jelzik az utat a mészkőből és dolomitból álló hegy 249 méteres csúcsára. Út közben információs füzetet és meglepetéseket rejtő fadobozokat is találunk. A sziklás úton felkapaszkodva végig fantasztikus panoráma tárul elénk. Megszemlélhetjük a már bejárt hegyvonulatot, és a környék épületeit is. A kopár hegyoldalban néhol itt is megpillanthatjuk a leánykökörcsin apróbb példányait.     

Panoráma a Törökugratóról

Aszfaltúton a Pilis-tetőre

Útvonal: Két-bükkfa-nyereg parkoló - Pilis-tető

Havas farakások szegélyezik a téli tájat

Magaslatok mellett halad az út

A tavasz még mindig nem akar megérkezni, sőt. Legutóbbi pilisi túránk alkalmával megtapasztaltuk, hogy a tél továbbra is nagyon jól érzi magát nálunk és nem akar távozni. A kirándulás útvonalát abban a hiszemben alakítottuk ki, hogy biztosan minden erdei út saras lesz. Ennek megfelelően egy kizárólag aszfalton megközelíthető célpontot, a Pilis-tetőn fekvő volt légvédelmi bázist vettük célba. Nagy meglepetésünkre már a Két-bükkfa-nyeregnél fekvő parkolóig autózva is egyre több havat láttunk az út menti erdőben, amikor pedig a kiindulóponton parkolni szerettünk volna, szabályos hótorlaszok zárták el a legjobb helyeket. A parkolónál felállított információs tábla környékét egybefüggő hómező borította, mintha még mindig igazi tél lenne. Ha nem tudnám, hogy március vége van, nem is kételkednék.

Barka jelzi a katonai bázis bejáratát

Elindultunk felfelé az aszfalton, amit először csak jég, majd egyre több hó borított. Elképedve bámultuk a havas, téli tájat, amelyben csak ritkán tűnt föl egy-két rügyező cserje.  Jobbra és balra is hatalmas farakások szegélyezték az utat, amelyekből nagyszerű faillat áradt. Először balról a Kis-Szoplák 686 méteres orma, majd jobbról a 710 méteres Nagy-Szoplák szegélyezi az utat. Az utolsó magaslat a már 717 méteres Nagy-Bodzás, amely mellett elhaladunk. Ahogy egyre magasabbra kapaszkodunk, egyre több sziklát tekinthetünk meg a gyönyörű, szürke törzsű bükkfák között. 

Kilátás a második bunkerre az első tetejéről

A katonai bázis bejáratához érve a táj megváltozik. Hirtelen eltűnnek a magas fák, és kietlen, kopár, sziklás vidék kíséri tovább az utat. A hószállingózáshoz itt már csípős szél is társult. A tábor bejáratát jelző kapu maradványainál két tavaszköszöntő, barkáit ontó fácskát pillantottunk meg. A fagyott pocsolyákon átgyalogolva figyeltük a csikorgó hangot adó talajt borító fagyott füveket, amelyek szépen fésülve egy irányba hajoltak a földön. Hatalmas szél lehetett a közelmúltban, mivel a hóban is érdekes szélfútta alakzatok tűntek fel. 

Az egyik bunker belseje

A Webkamera helye

Ahogy sétálunk, egyre több betonépítményt veszünk észre. Először két egymás mellett álló két beállásos betonbunker kerül a szemünk elé, amelyekben egykor rakétaszállító teherautók állomásoztak. Ezek tetejére lépcsőn mászhatunk fel, ahonnan jobban belátni a létesítményeket. Tovább sétálva kifli alakú földtöltések tűnnek fel, amelyek egyértelműen szintén valamilyen katonai objektum védelmét szolgálták. Végül elérünk a 756 méter magas csúcsra, ahol többek között egy hat beállásos betonbunkert és egy kilátótornyot is találunk. Ez utóbbi nem látogatható, azonban tetejére webkamerát telepítettek, amely segítségével otthonról is könnyedén információt kaphatunk az aktuális időjárásról. Megfelelő időjárási viszonyok esetén a nélkül is nagyszerű panoráma tárul a szemünk elé a csúcsról, hogy felmásznánk a toronyba. A körülmények ezen a márciusi téli napos sajnos most nem voltak adottak, így csak a távoli hegyek sziluettjét láttuk a nagy fehérségben. A hat beállásos betonépítmény érdekessége, hogy visszhangzik. A fagyott hó csikorgását olyan hangosan adta vissza, hogy először megijedtem. Később azonban mér egész szórakoztató kipróbálni, bekiabálni a falak közé. Az egyik bunkerből egy felnőtteknek is megfelelő nagyságú betonhengeren is kijuthatunk, kicsit olyan az egész, mint valami kalandpark. A betonépítmények amúgy teljesen elhagyatottak, viszont rengeteg graffiti, szemét és törmelék található a környékükön. Állatokkal érdemes vigyázni a rengeteg üvegcserép miatt. 

Átjárható betonhenger

Lépcső vezet a tetőre

A túra előnye, hogy könnyen teljesíthető, és nem megerőltető. Az aszfaltútnak köszönhetően gyakorlatilag bármilyen időjárási viszonyban járható, és szinte teljesen visszaadja a természetben való túrázás élményét. Amennyiben mégis földúton szeretnénk megmászni a hegyet, ugyanúgy a Pilis-tetőre lyukadunk ki, ha a Két-bükkfa-nyeregtől először a zöld keresztet majd a zöld sávot választjuk. Az aszfaltút továbbá kerékpárral is járható, utunk során kevés gyalogossal, viszont annál több hegyi kerékpárossal találkoztunk, akiknek a csúszós, jeges utak és a csípős hideg sem vette el a kedvét a sportolástól.    

A Róka-hegyi kőbánya

Kilátás a bánya pereméről a harmadik szint nagyobb udvarára és a városra

Úton a harmadik szintre

A Róka-hegyi kőbánya Budapest III. kerületében található, közvetlenül Csillaghegy fölött. Könnyen megközelíthető a Csillaghegyi HÉV megállójából vagy gépkocsival. Ha a gyaloglást választjuk a HÉV-től, akkor jókora kaptatóra kell számítanunk, autóval mindez levágható. Azonban ennek ellenére úgy gondolom, hogy érdemes legalább egyszer gyalogosan is bejárni a teljes bányaterületet, mert ha a legfelső udvarhoz érkezünk autóval, akkor kihagyjuk a bánya alsó két udvarát. Az összesen 9 hektáron elterülő természetvédelmi terület három szintből áll. Csillaghegyről indulva először a családi házak között sétálunk aszfaltúton, majd beérünk az erdőbe, ahol a piros háromszöggel jelzett földút vezet fel minket egészen a bányaegyüttes tetejére. Kellemes sétával érjük el az első udvart, itt még alig emelkedik felfelé az út. 

A legfelső udvar, a sziklamászók kedvelt helye

Hamar megpillantjuk a sárgás színben játszó sziklákat, és az előttük elterülő tágas rétet, ahol tűzrakóhelyet és pihenőt is találunk. Tovább haladva egy keskeny ösvény vezet fel minket a második szintre, ahol újabb sziklákkal és egy korláttal ellátott kilátóval találkozhatunk. Innen máris megcsodálhatjuk a Budapestre néző panorámát. A harmadik szintre viszont már lépcsők vezetnek fel minket, hátrapillantva többször megcsodálhatjuk az egyre hatalmasabb látképet a városra és a Megyeri hídra. Végül a sok-sok lépcsőfokot leküzdve felérkezünk a bánya bejáratához, az idáig tartó szakaszt vághatjuk le gépkocsival. 

Balra a sziklamászók udvara, középen a bánya egyik barlangja, jobbra út a meredély peremére

Bepillantás a barlangba

A bánya bejáratát információs tábla jelzi. Innen indulhatunk egyenesen a bánya gyomrába, vagy jobbra felsétálhatunk a bánya oldalába a piros kereszt jelzésen. A piros kereszt egy kilátópontra vezet minket, majd a kisebb udvarba. Balra indulva pedig bejutunk a meredek, fehér falak közé, ahol sokan szoktak a tiltások ellenére sziklát mászni. A Róka-hegy nagyrészt mészkőből áll, ezért a kőzetek sok helyen mállanak, omlanak. Csak néhány helyen elég kemény és biztonságos a fal, hogy sziklamászásra alkalmas legyen. A bánya egykor Budapest legnagyobb mészkőfejtője volt, a nagyobb udvar területén jól megfigyelhető a Dachsteini mészkő fehér kőzete. A hatalmas belső téren tűzrakóhelyek és padok találhatóak. Jobbra pillantva elénk tárul a bányaudvar közepébe betüremkedő sárgás színben játszó üreges szikla, ahova falépcsőkön fel is mászhatunk. A szikla választja el egymástól a nagyobb és a kisebb udvart. A bányaterület barlangjaiban állítólag denevérek is élnek, így ha szerencsénk van, néhányat meg is pillanthatunk. A szikla mellett jobbra egy újabb korláttal védett kisebb udvarba jutunk, ahonnan letekinthetünk a középső szintre. Ha felmászunk az orom melletti lépcsőkön, akkor pedig körbesétálhatjuk az egész bánya láncokkal biztosított peremét. A bánya területe a védetté nyilvánítás ellenére a helyi fiatalok kedvelt helye, ennek köszönhetően sok helyen találunk szemetet.  

Kilátás a bánya tetejéről a felső udvar teraszára

A harmadik szint kisebb udvara

A bányaterület nagyszerű kirándulási alternatíva télen is, mivel a színes sziklák és a panoráma különlegessé teszi a még alvó természetet is. A sziklák néhol még száraz időben is csúsznak, így esős időben nem ajánlatos felmászni a peremre. Természetesen ettől függetlenül csak gyalogosan, a kijelölt utakon járható be a terület. A jelzett utakról az információs táblán tájékozódhatunk.

Túra Csobánkáról Csillaghegyre a Nagy-Kevély érintésével

Útvonal: Csobánka, Margitliget - Oszoly-pihenő - Mackó-barlang - Kis-Kevély - Kevély-nyereg - Nagy-Kevély - Ezüst-hegy - Kő-hegy - Róka-hegy - Csillaghegy

Indulás felfelé a löszmélyúton

Újabb tavaszi túránkat Csobánkáról kezdtük. A település Volán busszal közelíthető meg Budapestről Pomázon át. A csobánkai elágazástól aszfaltúton tudunk besétálni a tanösvény kezdetéig, de ha ezt a szakaszt levágnánk, akkor a busszal tovább is utazhatunk a falu központjába. Mi a sportosság fényében már a kereszteződésnél leszálltunk a buszról. Először a Dera-patak partján fekvő Margitligetnek nevezett területen találjuk magunkat. A régiót az út mellett álló impozáns kastély tulajdonosa nevezte el a feleségéről. A kastélyt elhagyva átkelünk a Dera-patakon. Fatábla jelzi, hogy merre térhetünk rá a piros sáv jelzésre, amely már a tanösvények része. Máris az erdőben kezdünk sétálni, egy vékony csapáson, ahonnan megcsodálhatjuk Csobánka családi házakkal borított lankáit. A Csúcs-hegy lábánál vezet végig az út az ismertető táblák mellett, amelyeken információkat találunk a gyep- cserje- és lombkoronaszint élővilágáról. Az erdőből a falu határában található tisztásra, az úgy nevezett Oszoly-pihenőhöz érünk. Itt autóval parkolhatunk, illetve rendelkezésünkre áll néhány asztal és pad is. A piros sáv innen a Csúcs-hegy szikláinak közvetlen közelében vezet tovább, haladhatunk erdei ösvényen vagy aszfaltúton is, amíg el nem érjük a löszmélyutat. A sziklák melletti út több helyen sajnos szemetes, de mégis érdemes erre jönni, mivel a sziklában érdekes lyukakat figyelhetünk meg. A löszmélyút kaptatójára vezető ösvényen megpillantottunk néhány már virágzó odvas keltikét, úgy látszik a csobánkai rész melegebb a környékhez képest. A kaptatón felfelé sétálva az út falán kapaszkodó hatalmas gyökerekkel találkozhatunk, és további két információs tábla segít nekünk a természet megismerésében. Ezek a Madáritatók és a Bogarak. 

Az őszi falevelek még eltakarják az éledező növényeket

A Mackó-barlang

A túra nehéz része innen kezdődik. A piros, sárga és kék jelzések metszőpontjába érve a sárga sávon sétálunk tovább. Az út meredeken vezet fel a Kis-Kevély oldalában a Mackó-barlanghoz. Mivel tavasz van, utunkat a sáros talaj, és a csúszós gyökerek is nehezítették. Néhány helyen lépcsők segítik a felkapaszkodást. Már fél úton elkezdenek megjelenni a gyönyörű fehér hóvirágok, és számuk egyre csak növekszik a hegy teteje felé haladva. A Mackó-barlanghoz felérve meglepve láttuk, hogy mekkora képződményről is van szó. A hegyben 10 méter széles és 11 méter magas lyuk tátong, amelynek falai vöröses-szürkés színekben játszanak, plafonjáról pedig helyenként csöpög a víz. A barlang az ősember lakhelye volt, ahol az általa elejtett ősállatok csontjait találták meg.

Végtelen hóvirágmező

Pillantás hátrafelé a sziklás úton

Hófehér harangok

Innen már egy kicsit kellemesebb sétával haladunk tovább a hóvirágok tengerében, de még mindig felfelé kaptatva. Nemsokára elérjük a Kis-Kevélyen található rétet, ahol pihenő- és pecsételőhely vár minket. A Kevély-nyergen tovább sétálva a földúton egyre több sziklát találunk. Visszanézve megcsodálhatjuk a Kis-Kevély lankáit. Néhány kanyar és máris megérkezünk az első kilátópontunkhoz, ahonnan ráláthatunk a jellegzetes alakú Kerekes-hegyre, az Egri várra, a Háziréti horgásztóra és a Fehér-hegyre. Még egy kicsit sétálnunk kell azonban a fák között, hogy elérjük a Nagy-Kevély fantasztikus panorámát kínáló kilátópontját. A sziklás oromról nem csak az eddig említett tájat, hanem Pilisborosjenőt, Ürömöt, az Ezüst-Kevélyt és a Kő-hegyet is megcsodálhatjuk. A kilátópont ideális pihenő a sok szikla miatt amikre leülhetünk és persze a szépséges táj miatt is.

Kilátás a Nagy-Kevélyről

Pilisborosjenő és a vöröslő föld

Innen már csak lefelé kell sétálnunk, túl vagyunk a túra nehéz részén.  A piros sávon haladunk továbbra is. Először még mindig a sziklákkal tarkított ösvényen, majd lapos földúton sétálunk. A földút jobb oldalán tájidegen fenyvest figyelhetünk meg, ami betelepítés eredményeként alakult ki. Az Ezüst-hegy csúcsától újabb fantasztikus kilátásban van részünk, innen Pilisborosjenő összes házát és templomát is megfigyelhetjük. A vörös homokkőből álló hegyorom oldalában sétálva további érdekes alakzatokra és sárgás-vöröses kőzetekre lehetünk figyelmesek. Úgy látszik a moha különösen szereti ezt a kőzetet vagy ezt az éghajlatot, mert dúsan tenyészik a környéken, és hatalmas szőnyegeket alkot. A zöld moha és mészkő együttese lenyűgöző látvány.

Vörös homokkő és zöld moha egyvelege

Az út továbbra is lefelé visz minket, amíg el nem érjük az Ezüst-hegyi kőbánya tetejét. A bánya szélére kisétálva beláthatjuk a hegy elhordott részeit, és a sok otthagyott kősziklát. Lesétálva a bánya bejáratához pedig több információs táblát is találunk.

Az Ezüst-hegyi kőbánya

Kellemes sétával jutunk még lejjebb a Kő-hegy lankáin. Bal oldalunkon tanyák sorakoznak, ahol szántóföldek és legelő lovak váltják egymást. Egy aszfaltút keresztezi a turistautat, amelyen átkelve újabb tanyák, lovak és szántóföldek között haladunk tovább. Balra már láthatjuk Békásmegyer jellegzetes tíz emeletes panelépületeit. Az út a rétről egy borkos területre visz, ahol egyre több szemétre lehetünk figyelmesek. Először azt hittük, hogy a szél hordta ide a különböző papír- és nejlondarabokat, de ahogy közelebb értünk láttuk, hogy a növények kellős közepén is tornyosul a szemét, ahova gyakorlatilag lehetetlen beszórni azt. Az úton haladva a szeméthegyek nagyon kellemetlenek, valószínűleg jelenleg is illegális lerakóhelynek használják az emberek. Bal oldalunkon néhány ösvény vezet a hegy pereméhez, ahonnan jobban megcsodálhatjuk Békásmegyert és a Megyeri-hidat, de ha itt lepillantunk, nem csak a szép kilátást, hanem újabb szemétkupacokat is láthatunk. Lassan beérkezünk egy fenyőerdőbe, ám a szemét továbbra is jelen van. Az út az erdei ösvényen halad a Róka-hegyi kőbányáig, ahol elhagyhatjuk az erdőt és aszfaltúton sétálhatunk le a családi házak között a Csillaghegyi HÉV megállóig. Bár a kirándulás fantasztikus helyeken halad végig, a vége mégsem volt túl kellemes, mivel a szemetes erdei szakasz után a csillaghegyi lomtalanítás kellős közelébe csöppentünk, így több, mint elég szemetet láttunk egy időre.

Szeméthegy az út közepén

Panoráma Békásmegyerre és a Megyeri-hídra

Tavaszköszöntő túra Pomázról Szentendrére a Kő-hegyen át

Útvonal: Pomáz - Petőfi pihenő - Kő-hegy - Kis Kő-hegy - Szentendre

A Római katolikus templom

A tavasz immáron megérkezett, és a 16 fokos hőség kirándulásra csábított minket. Bár az időjárás inkább felhős volt,  néha azért a nap is kisütött és jól megizzasztott. Sétánkat Pomázról kezdtük, amely a Szentendrei HÉV-el közelíthető meg a legkönnyebben. A vasútállomástól a városon keresztül jutunk az erdőbe, így út közben lehetőségünk van annak nevezetességeit is megcsodálni. Először a Szerb templomhoz érünk. A fehér épületet fal veszi körül, amin sajnos nem sikerült átjutnunk, így nem tudtuk megcsodálni a díszes ikonosztázát. Pomáz szerb település, a szerbek nevéhez fűződik a templom török hódoltsági lerombolása utáni helyreállítása is. A török uralom alatt a város lakossága erősen megfogyatkozott, majd a XVII. század végén kezdtek betelepülni a szerbek, akik újra felvirágoztatták. A következő állomás a Római katolikus templom. Ez a szerb templommal ellentétben egy kis szabadon bejárható kertben helyezkedik el, és világossárga színű. A templomkertben apró szentélyt, és a bejárattal szemben egy díszes keresztet is találunk. A város harmadik nevezetessége a Teleki kastély. A jelenleg már nem látogatható épületet szépen karbantartott kastélypark veszi körbe, ahol játszótér és pihenők lettek kialakítva. A kastély eredetileg a Wattay család tulajdonában állt, akik a város birtokosai voltak. Később tőlük vásárolta meg a Teleki család a birtokot, ezért az épület neve néhol Teleki-Wattay kastélyként van feltüntetve. Innen a temető irányába sétáltunk tovább, út közben több díszes székelykaput is megcsodáltunk. Ha megszomjaznánk az út mentén számos kisboltot is találunk. 

A Teleki-Wattay kastély épülete

A temetővel szemközti réten először a Honfoglalási emlékművet pillantjuk meg. Ez a modern stílusú építmény  a hősi halottaknak állít emléket. Innen már csak pár lépés a Luppa-mauzóleum. Az épületet a Luppa család állíttatta, akik az egyik leggazdagabb pomázi szerb család hírében álltak. Többen között nekik köszönhetően lett beültetve a Luppa-sziget. A bizánci stílusú építmény igen rossz állapotban van, falai szégyen szemre össze vannak firkálva, a tetőszerkezete pedig helyenként lyukas. Az épületet lezáró vaskapuk alól kikandikál a szemét. Nagyon ráférne már egy felújítás. Innen vissza kell sétálnunk a temető felé, hogy újra rátérjünk a Kő-hegy irányába vezető zöld sáv turistajelzésre. Kellemetlen szakasz következik, a házak között sétálva rengeteg autó elől kell félreállnunk, amíg végül elérjük a vadregényes Zengő-völgyet.

A vadregényes Zengő-völgy

Fa- és kőhordalék a patakvölgyben

Az erdő itt fantasztikusan szép, a kiszáradt patakvölgyben a hó olvadásának nyomai mutatkoztak. A kövekkel telített meder mentén hatalmas, egészséges fák sorakoznak. Az út a völgyben visz egy darabig, majd a rengeteg érdekes alakzatú hordalék megcsodálása után egy kisebb emelkedőn jutunk ki a patakvölgyből. A mélyedésből kiérve sáros autóút mellett vezet az ösvény, egészen a János-forrásig. A forrásból épphogy csordogált a víz, a patakmederben végigtekintve itt is rengeteg fahordalékra lettünk figyelmesek, amelyek azonban a Pilisi Parkerdő Zrt. munkájának köszönhetően már szépen fel voltak darabolva. 

Innen újabb emelkedő következik, amely egészen a Kő-hegyig tart. A fáradalmas hegymászás után azonban elénk tárul Pomáz látképe. Megcsodálhatjuk az utcákat és épületeket, amelyek mentén idáig jutottunk. Tovább sétálva a panorámaúton újabb kilátóponthoz érünk, ahonnan már a Pomáz melletti belvizes síkságot is szemügyre vehetjük, illetve a vulkáni kőzetmeredélyen álló Petőfi kilátót is megpillanthatjuk. A kilátóhoz átsétálva megcsodálhatjuk a Petőfi emlékművet és a fantasztikus panorámát. Tiszta időben innen igen messze elláthatunk, most azonban szürke, felhős időnk volt, így örültünk a környező települések látványának is. Azonban még a legnagyobb ködben is elláthatunk a kilátó vaskorlátjai alatti Gomba-sziklához. Az alakzat neve persze a gombaszerű alakjából ered.  

Az első pillantás Pomázra

Tavaszköszöntő virágok

A következő megállónk a Kő-hegyi menedékház volt. Ahogy kiléptünk az erdőből az épület előtti nagy rét tárult a szemünk elé. A tisztáson sok asztalt és padot találunk, ahol megpihenhetünk, a menedékház pedig finom ételekkel várja az éhes kirándulókat. A rét közepén ideiglenes tavat alakított ki az elolvad hóból és esőből maradt víz, amelyet a tavasz apró, sárga hírnökei vettek körül. Utunk során felfigyeltünk a már rügyező bokrokra és fákra, ám a bimbók még nem bomlottak ki. Ezek a kis sárga virágok igazi színfoltot jelentettek. Kisebb pihenő, és immár Szentendre panorámájának megcsodálása után elkezdtük a leereszkedést. A menedékház melletti állatpark mellett elhaladva egy kis szentélyhez érünk. 

Panoráma a Petőfi-kilátóból

A Gomba-szikla

A Püspökmajor-tanösvény állomása

Innen  a sárga sáv jelzés vezet le minket Szentendrére. Az út az erdőből kiérve ritkán lakott dombokon vezet végig, majd egy vadrózsával dúsan benőtt réten visz át. A részben föld, részben murvával borított széles utakon mér autók is közlekednek. A vadrózsabokrok között Szentendre egyik lakótelepéhez jutunk ki, amely a Püspökmajor-tanösvény része. A főként növényi kuriózumokat bemutató tanösvény 6. állomását érintettük, amely egy keresztet jelöl. Innen már egy újabb unalmas, aszfaltozott szakaszon jutunk el a Szentedrei HÉV végállomásához, ahonnan visszautazhatunk a főváros irányába. A mozgalmas állomáson több üzletet és büfét is találunk, ahol eltölthetjük az időt a szerelvény indulásáig.           

A budapesti római kori emlékek nyomában: A légiótábor fürdője

Faragott kő a Flórián téri aluljáróból

A budapesti római kori maradványok talán legkevésbé látogatott és egyben legkülönlegesebb együttese a Flórián térnél található egykori legionárius fürdő. A leletek különlegessége abban áll, hogy egészen eldugott helyen tekinthetőek meg. Legalábbis én például sokáig nem tudtam, hogy egyáltalán be lehet valahogy jutni erre a lezárt területre. A romok bejáratát a Flórián téri aluljáróból érhetjük el. Ezek azok a leletek, amelyeket az aluljárón átsétálva egy plexi fal véd a sétálóktól. A Flórián tértől indulva az aluljáróban jobbra kell fordulnunk az első lehetőségnél, és itt találjuk a romterület bejáratát. Már itt végighaladva is sok díszes követ tekinthetünk meg az aluljáró falain. 

Eredeti padló a medence mellől

A padlófűtés szerkezete alul

Bár a Fürdőmúzeumban van portaszolgálat, a terület megtekintése teljesen ingyenes. Az eredeti fürdőépület a 2. században épült. A 120 X 140 méteres létesítménybe a Vízvezetéken keresztül érkezett a termálvíz, de ettől függetlenül több különböző hőmérsékletű medencével is rendelkezett. A medencék között padlófűtéssel ellátott csarnokok voltak, ennek maradványai maradtak talán fenn a legjobb állapotban. Az épületben tornaterem, öltözők és illemhely is volt.

A fürdő romjai a felüljárók alatt

A padlófűtés felülről

A területen nem csak a leleteket, hanem rengeteg illusztrációt is megtekinthetünk arról, hogy hogyan is néztek ki a rómaiak épületei kívülről és belülről. A kapun belépve elénk tárul a sok kőzet és a felettük átívelő két felüljáró. Ez így elsőre elég furcsa látvány, de ha beljebb megyünk, rengeteg érdekességet találunk. Bal oldalon sétálva először a padlófűtés maradványait tekinthetjük meg, majd besétálhatunk a plexifal másik oldalán fekvő romok közé. Itt egy szakaszon egészen alacsony a plafon, így görnyedve osonhatunk végig  attól tartva, hogy a fejünkre pottyan egy patkány vagy galamb az üreges plafonból.

A romok bejáratának szemközti oldalára érve újabb padlófűtés maradványokat csodálhatunk meg. Innen átsétálva a jobb oldalra egy medence maradványaiban gyönyörködhetünk. Az üreg mind a négy oldalán láthatóak még a vízbe vezető lépcsők, egy részen pedig az eredeti padló is megtalálható. Ezen az oldalon tovább lépkedve egy díszkút maradványaiba ütközünk, amely mögött hatalmas felirat hirdeti a fürdő latin nevét: Thermae Maiores. Innen lesétálhatunk a padlófűtés szintjére, és a mélyedések között átvezető boltívek alatt át is bújhatunk. Az egyik sarokban megtekinthető egy eredeti oszlop is, amely a padlót tartott a a vízzel telt medence fölött. A romok oldalában több lezárt termet is találunk, ahol még nagyobb területen tekinthető meg az eredeti padló. Talán egyszer felújításra kerül az egész terület, és egy lezárt múzeumban fogunk majd a leletek között sétálgatni, és azokat teljes pompájukban megcsodálni.