Leereszkedés Dobogókőről szűz hóban Kiskovácsiba

Útvonal: Kiskovácsi - busszal Dobogókő - Sikárosi-rét - Salabasina-árok - Kiskovácsi

A szombati túránkat a 'sétálunk egy nagyot, de semmi megerőltető' felkiáltással szerveztük. Mivel hét közben esett a hó, ezért gondoltuk, hogy Dobogókő lesz az ideális, mert ilyenkor biztos szép. Dobogókő hegyvidék, felfelé sétálni pedig fárasztó, ezért a tervben csak a lefelé sétálás szerepelt. Na hogyan kivitelezzük ezt? Hogy máshogy, mint hogy busszal felvitetjük a fenekünket. Semmi megerőltető, csak kényelmesen. Aztán lefelé sétálunk, vagy ha úgy adódik csúszunk. Ha egy ilyen túrát tervezünk, akkor nézzük meg a menetrendet előre, hogy megkíméljük magunkat a kellemetlen várakozástól a téli fagyban. Ami esetleg még a kocsmába tessékelne és elmaradna a túra. 

Kilátás Dobogókőről

A Dobogókő-Kiskovácsi távolságot lőttük be, amiről úgy gondoltuk, hogy tartható. Ezért a busz indulása előtt 10 perccel meg is érkeztünk a Kiskovácsi Kórház parkolójába, ahol leraktuk az autót. 5 percet még sütkéreztünk a buszmegállóban, mert szerencsére szikrázott a nap. A busz minimális késéssel meg is érkezett. Ilyenkor azt kell tudni, hogy ha késve érkezünk a megállóba, akkor a busz biztos, hogy pontosan jön, és lekéssük. Úgyhogy semmiképpen se hagyjuk meg ezt az örömöt a buszvezetőnek.

A menedékház

Miután megvettük a jegyet és kényelembe helyeztük magunkat, egy unalmas buszút vár ránk a csúcsig. Itt bizony elő kell vennünk a beszélőkénket, ha kellemesen akarjuk eltölteni az időt. Ha egyedül vagyunk, élvezzük a tájat. A hosszú autókázás után megérkeztünk Dobogókőre, ahol akkora tömeg fogadott minket, hogy a busz nem tudott a megállóba beparkolni. Így az autók közé kellett kiszállnunk. Elkezdtük a kirándulást, első megállónak a kilátót választottuk. Mikor odaértünk, azt láttuk, hogy nem látunk semmit. Ugyanis akkora köd volt, hogy a közeli hegyeket csak-csak, de a Dunát már egyáltalán nem láttuk, mert teljesen ködbe burkolózott.

Miután túltettük magunkat azon, hogy nem lesz kilátásunk, elindultunk megkeresni a túraútvonalunkat jelző színes ábrácskát. Út közben elmentünk a Báró Eötvös Loránd Menedékház mellett, ami előtt rotyogtak a bográcsok. Halászlé, pörkölt, gulyás..minden mi szem-szájnak ingere. Bent zsíros kenyér és pogácsa. Ne feledjük, hogy ez egyben az utolsó előtti lehetőségünk arra is, hogy civilizáltan pisiljünk. 

Útban a kilátóhoz

A sípálya

Na de még mielőtt az erdőbe vetnénk magunkat, ott a sípálya. Még el sem értünk a sílifthez, amikor akaratunkon kívül meghallgathattuk az előttünk sétáló, sportszerkóban lécekkel kacsázó úriembert, aki arról mesélt a mellette haladónak, hogy a sílift árával és a parkolással is átverték. No comment. Akárhogy is, a pályán azért nem volt hiány síelőkben. Úgy látszik itt megmutatkozik a föld szívének jótékony hatása is, mert még a panorámából is többet láttunk, ugyanis kisütött a nap. Ha még mindig nem látogattunk el a mellékhelységbe, akkor számoljunk vele, hogy az elkövetkezendő 3 órában egy olyan helyet sem fogunk találni a kopasz erdőben, ahol ne szúrnának ki fél km-ről. Ezekkel a gondolatokkal indultunk a fák közé, ahol nem találtuk meg a kék sáv jelzést, így jobb híján elindultunk a kék körtúrán.  

Hókristályok

Végül is, ez nem bizonyult rossz döntésnek, mert utólag kiderült, hogy másik három jelzés is ott halad, csak azok valahogy elkerülték a figyelmünket. A fatörzsre fagyott hó veszélyei ugye.. Ez volt a kirándulás legszebb része, nyugalom, napsütés, hó kifulladásig mindenfelé.

Ha tudtuk volna, hogy mi jön ez után, akkor még jobban kiélveztük volna a helyzetet. A főútra leérve ugyanis pirinyó kitérővel folytattuk a sétát, miután nem találtuk a kék sáv továbbvezető részét. A vicces a dologban, hogy nem is volt továbbvezető része, merthogy azt a szakaszt lezárták. De térkép híján nekünk erről fogalmunk sem volt, és mint a jó vadászkutyák, kiszagoltuk a legelső irányban megfelelő utat. (Tanulság: legyen nálunk térkép, ha ismeretlen helyre megyünk) Lehet, hogy fel kellett volna tűnnie, hogy nincs jelzés a fákon, és hogy a hó teljesen érintetlen egy sífutó nyomait kivéve, aki 5 méter után visszafordult.. De akkor ez annyira nem tűnt fontosnak, hiszen csak ez lehetett a megfelelő irány. A szűz hóban élvezkedve sétálgattunk, amikor egyszer csak megint lett a semmiből egy kék jelzés az egyik fán. Ez nagyszerű érzéssel töltött el minket, és még nagyobb önbizalommal vetettük bele magunkat a rengetegbe. Kicsit elbizonytalanított ugyan, hogy délután 4 óra körül meghallottunk egy közelünkben eldördült lövést, és a lesek száma egyre nőtt, de már nem volt megállás. A stressztűrésünk már határait feszegette, amikor kiértünk egy kereszteződésbe, és megpillantottunk két velünk szemben jövő kirándulót.

Dobogókő főutcája

Itt találkozott a kék és a piros jelzés, így kiderült, hogy mégis jó irányba jöttünk. Nagy levegő, boldogság, újra felcsillant a remény, hogy a sétát mégis a tervek szerint folytatjuk.  Még mellékesen kacagtunk egyet a két turistán, akik mögöttünk jöttek, feltételezve hogy hozzánk hasonlóan a kellemes kis sétájuk már felderítőtúrává változott. Ki más mászkálhatna majdnem sötétedéskor az erdő ezen részén, mint az akinek fogalma sincs merre van. A piros sáv a Sikárosi-rétre vezetett minket. Kisebb bosszankodás után, hogy a fényképezőgép lemerült, és a szürkületben már nem tudunk vaku nélkül fotózni vágtunk át a réten. E közben többször megbizonyosodtunk róla, hogy a másik két turista is arra jön, biztos ami biztos. A rét amúgy kifejezetten szép lehet nappali fényben. Jobbra láttunk egy elhagyatott házikót kúttal a kertjében. Ezt az eszünkbe véstük vész esetére, ha már a fagyhalál környékezne a keringésben.  

Ösvény a hóban

Bükkipusztánál a rét másik oldalán, 100%-os biztonsággal választottuk ki a három felé szakadó útból a megfelelőt. Kisebb sokként ért amikor az csúszós, jeges ösvény elkezdett emelkedni, és ezt sehogy sem akarta abbahagyni. Abba már beletörődtünk, hogy valószínűleg ránk sötétedik az erdő, és már csak ezért imádkoztunk, hogy legalább telihold legyen. (Tanulság: ha télen kirándulsz, mindig indulj el időben) De hogy még felfelé is kell menni, ez azért övön aluli volt.. minden erőnket összeszedve felverekedtük magunkat a hegy tetejére, mialatt félholtan próbáltunk néhány pillantást vetni a bal kéz felől elterülő csodás kilátásra. Felérve újabb kereszteződést találtunk, ráadásul 4 elágazással. Kisebb tanakodásba fogtunk, hogy ugyan merre is menjünk, amikor beért minket a két amatőrnek nézett kiránduló és kedvesen felajánlotta, hogy rápillantsunk a térképükre. Kisebb égés és szapora köszönjükök közepette egy pillantással nyugtáztuk, hogy merre is az arra, és immár biztonságban éreztük magunkat az út utolsó szakaszán.  

Csak mi és a nagy fehérség

Újabb szürkületben már alig kivehető, de nappal kétségkívül gyönyörű tájak sora mellett haladtunk el. Még egy aranyos kis forrást is találtunk, aminek mint később megtudtuk, Salabasina-forrás a neve, merthogy a Salabasina-völgyben van. Rettentő kreatív. Nem sokkal később belebotlottunk a civilizációba úgy 30 szánkózó gyerek formájában. Gondoltuk ha ők még ilyenkor itt viháncolnak, akkor biztosan nincs már messze a cél. Ezen a részen a napsütés megolvasztotta a havat ami jól visszafagyott, és így iszonyatosan csúszott. A jégdarabokon szenvedni a majdnem teljes sötétségben már önmagában is élmény, főleg ha még arra is figyelned kell, hogy a 30 gyerek közül valamelyik el ne kaszáljon hátulról a szánkójával. Amilyen gyorsan csak lehetett, elhagytuk a kis csoportot és láss csodát, találtunk helyettük néhány házat. Ezeket nem nagyon tudtuk hová tenni, de itt már volt közvilágítás, így izgalomra nem volt semmi ok. A főútig bizonytalanságban haladtunk, majd a szemben lévő buszmegálló segítségével megállapítottuk, hogy valahol nagyon el kellett volna mennünk balra, ahol bizony nem mentünk. Így végül a főút szélén, a szembe jövő autók elől fél méterenként a hóba ugrálva jutottunk vissza a Kiskovácsi Kórházhoz. 

Gellérthegyi kirándulás

Útvonal: Sziklatemplom - Gellért-hegy – Erzsébet-híd – Vásárcsarnok – Szabadság-híd – Sziklatemplom

Ez a túra jó választás lehet, ha az idő nem teszi lehetővé a természetjárást. Ha a turistautak sárosak vagy jegesek, ezt a nagyrészt aszfaltozott részeken vezető körtúrát akkor is biztonságosan meg lehet tenni. A Gellért-hegy a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt 1987 óta a Világörökség részét képezi.Kiindulási pontnak a Gellért-fürdőt választottuk, és a parkolás után rögtön a Sziklatemplomba látogattunk. A templom melletti teraszról nagyszerű a panoráma a Szabadság-hídra, a Dunára és a pesti oldal épületeire. Itt találjuk Szent István király szobrát is egy kör alakú kilátóterasz közepén.

A sziklatemplomnak helyet adó barlang már a honfoglalás korában is létezett, innen kapta a Gellért-hegy a korábbi Pest-hegy nevet, ami a barlangot jelentő szláv ’pest’ szóra vezethető vissza. A barlangban létrehozott templom a Lourdes-i szentély mintájára készült, megszületése pedig Pfeiffer Gyula miniszteri főtanácsosnak köszönhető. Kezdetben a külső barlangban volt a főoltár, a padsorok pedig a szikla előtt voltak felállítva. A belső, mesterségesen létrehozott termek kiépítésére csak később került sor. A mai templomot a kilencvenes években nyitották újra, miután a kommunista rendszernek köszönhetően a templomot kiürítették és befalazták, a szerzetesrendek eltörlése következtében pedig a szerzeteseket elszállították. A fal egy darabja ma is látható.

A templomban jelenleg napi három misét tartanak a pálos szerzetesek. Az oltárt a pécsi Zsolnay műhelyben készítették. Az üregek egyikében pedig megcsodálhatjuk a pálosok egyik legbecsesebb ereklyéjét: Remete Szent Pál lábszárcsontját.

Kilátás a Várnegyedre

Kilátás a Parlamentre és a Margitszigetre

Kirándulásunk következő állomása a templomot elhagyva, a fölötte található kilátóterasz volt. Az itt látható keresztet 2001-ben állították, miután az eredeti lerombolásra került. Tovább haladva a kanyargós ösvényeken szebbnél-szebb kilátásokban gyönyörködhetünk egészen addig, amíg a kicsit meredek kaptatón el nem érjük a citadellát. A citadella a mai Budapest egyik jelképe. A múltban erődként funkcionált, jelenleg múzeum működik benne. A létesítményt körülölelő teraszokról majdnem teljes körpanorámát élvezhetünk. Itt áll a felemelt kezében pálmaágat tartó nőalak, a Szabadság-szobor is. A szobrot jobbról egy sárkányölő mellékalak, balról pedig egy fáklyás mellékalak keretezi.

Sétánkat a Gellért-hegy ellenkező oldalán folytattuk. A hegy ezen része természetvédelmi terület, és a Duna–Ipoly Nemzeti Park részét képezi. Az erdőben vezető kiépített utakon egészen a vízesésig sétáltunk, ami ekkor nem működött A Szent Gellért szobortól megcsodáltuk az Erzsébet-hídra néző panorámát, majd átsétáltunk a Duna másik partjára. A hídon az orkán erejű szél fél pillanat alatt dermesztette le minden porcikánkat. A rakparton a napsütésben felolvadva megszemlélhettük a Gellért-hegyet a messzeségből is, és ha már arra jártunk, bekukkantottunk a Vásárcsarnok impozáns épületébe is. Az emelten egy magyaros éttermet is találunk ha megéheznénk, persze ez telis-tele van turistával. Ettől függetlenül érdemes felmászni, mert innen készíthetjük a legszebb képeket az épület belső teréről. Végül a Szabadság-hídon átkelve jutottunk vissza a kiindulási pontra.

A pesti rakpart

A Vásárcsarnok

A Gőte-tó oázisa télen

Megközelítés:

A tó gépkocsival a Szentendrei-útról a Csillaghegyi HÉV-megállónál lekanyarodva közelíthető meg.  A környékén található családi házas övezetben bőségesen találunk parkolóhelyet. Gyalogosan a Békásmegyeri HÉV megállótól a 186-os busszal a Zemplén Győző utcai megállóig utazzunk, ahonnan 500 méter gyalog a park.

A Gőte-tó Békásmegyer-Ófaluban található. A kis park a Hegyláb, Honvéd és Mező utcák között bújik meg. Kezdetben egy forrás által táplált vizenyős rét volt, de a Békásmegyeri lakótelep építésekor a területet elkezdték feltölteni. Később az eredeti rétből megmaradt földterületet illegális szemétlerakásra használták, tovább rontva az élőhelyen megtalálható védett fajok túlélési esélyeit. Végül a civilek és a kapcsolódó szervezetek példás összefogása megmentette az élőhelyet, és kezdeményezésüknek köszönhetően 1996-ban elkezdték annak rehabilitációját.

  

A park rehabilitációja olyannyira sikeres volt, hogy ma már a nyomait sem látjuk az egykor volt káosznak. Négy tavat alakítottak ki, amelyeket kis patak köt össze. A patakon híd ível át, a tavakat körülölelő ösvény mentén pedig fa padokat találunk. Egy viszonylag nagy, zöldterület is rendelkezésre áll a tavak mellett, ahol napozni és sportolni is lehet. A terület flórája és faunája kivételesen gazdag, a tó és környezete több védett faj élőhelye. Találunk itt például gőtét, varangyot, leveli békát, mocsári teknőst és vízisiklót is. Kész csoda, hogy ezek a múltban történtek ellenére is fennmaradtak a parkban.  

Téli séta az Omszki-tó körül

Megközelítés:

A tó autóval megközelíthető a 11-es főútról. Az Auchan felé vezető körforgalomnál a McDonald’s irányába kell lekanyarodni, itt találjuk az Omszki-park ingyenes parkolóját. Tömegközlekedéssel a Szentendrei HÉV Budakalászi megállójától kell pár száz métert gyalog megtennünk. A tó mellett bicikliút is vezet, így Szentendre felé menet megállhatunk egy pihenőre.

Kilátás Budakalászra

Az Omszki-tó közvetlenül Budakalász házai mellett terül el. A tó tulajdonképpen egy talajvízzel megtelt bányagödör, mint a szomszédos Lupa-tó is. Ennek köszönhető, hogy alakja majdnem egy szabályos négyszög. A tó területén kötött wakeboard pálya üzemel, és benne horgászni is lehet. Viszont mivel a wakeboradosok felkavarják a vizet, a horgászok arra panaszkodnak, hogy nincs kapásuk. További problémát jelent, hogy a tóban fürödni, vízibiciklizni és jet-skit használni tilos. Ennek ellenére a meleg nyári napokon sokan mégis ezt teszik,  a főúthoz közeli oldalon pedig kvázi nudistastrand üzemel a tiltások ellenére. Az emberek igen sokrétűen használják ki a vízfelületet: nyáron napoznak, fürdenek és wakeboardoznak; télen korcsolyáznak és hokiznak; tavasszal és ősszel pedig horgásznak és modellhajókat úsztatnak a tavon.

Aszfaltozott sétány a nyugati oldalon

A tavat részben kemény burkolatú sétányon, részben természetes talajon sétálhatjuk körbe. Körutunkat a tó D-Nyi csücskétől a Tanító út-Sport út kereszteződésétől megkezdve az óra járásával megegyező irányban kezdtük meg.  A tó majdnem teljesen be volt fagyva, csak a közepén láttunk egy kisebb vízfelületet. 

Aszfaltozott sétányon haladhatunk egészen az É-Nyi csücsökig, itt padokat és büféket is találunk, de ez utóbbiak zárva voltak. A sétány mellett többször is letérhetünk a vízparton található, nádassal szegélyezett homokos öblökbe.

Az egyik homokos öböl

Az északi oldalon sétálhatunk a tótól messzebbre eső kemény földúton, vagy a hozzá közelebb eső csapáson is. A csapás váltakozva a nádasban és az öblökben vezet. Ez itt a horgászok kedvelt helye. Az ÉK-i csücsökben szoktak letáborozni a nudisták, és ezen az oldalon halad el a Szentendrére vezető bicikliút is.

Csendélet fatörzzsel és  pislákoló napsütéssel

Csapás a nádasban

Itt pár métert még sétálni is lehetett a jégen

A keleti oldalon szintén mehetünk közel a tó vizéhez, vagy a már jóval szélesebb földúton is. Itt a tó  fala kicsit meredekebb, és egy nagyobb füves rész is rendelkezésre áll, amit az emberek nyáron napozásra használnak. Jelenleg szinte teljesen kihalt volt a tó környéke, csak néhány embert láttunk a sétányon andalogni. A D-K-i csücsökben büfé és játszóház található, illetve itt az ingyenes parkoló és a wakeboard központ is. Innen továbbhaladva a déli oldalon megint egy aszfaltozott sétány vezet vissza a kiindulási ponthoz. A tó fala itt a legmeredekebb, találunk több padot is, ahonnan élvezhetjük a kilátás a vízre. A vízparton sok  a fenyőfa, és a burkolt sétányról még a focipályára is bekukkanthatunk. 

A partvonal a bicikliút mellett

Séta a Paprikás-patak völgyén át a solymári Kálvária-hegyre

Útvonal: Solymár– Alsó-Jegenye-völgy - Kálvária-hegy – Solymár 

Solymár közelében egy kellemes sétát tehetünk a Paprikás-patak völgyében. A séta kedvünk szerint kiegészíthető a szomszédos turistautak beépítésével, és így a táv növelhető. A környék vonzerejét a kirándulás alatt a relatív kis távolságán belül fellelhető sok látnivaló adja: találunk itt vízesést, rétet, dolomitfalat, várromokat, kilátópontot és kálváriát is. Ez a kirándulás a várromok kivételével mindegyik fent említett látnivalót magában foglalja.

A patakvölgy közvetlenül az autóút mellett halad. A turistaút bejáratánál található Shell kút mellett leparkolhatunk. Innen az aszfaltúton található zebrán áthaladva pár perc alatt már a természetben találjuk magunkat. A turistaút jelzése a sárga csík, ezt kövessük. A patakvölgy egyik érdekessége, hogy a víz fölött sok fából készült híd ível át az út során, ezzel is színesítve a kirándulást. A másik érdekesség pedig a dolomitfal, amely az eróziónak köszönhetően látszik egyre nagyobb felületen a patakvölgy két részén. Az első egy nagyobb felületű erózió, ahol a fal szinte teljesen fehér, de néhol szürkés és sárga színekben is játszik. A gyerekek előszeretettel csúszkálnak le a domboldalban, miután felmásztak a fák gyökerei által alkotott természetes lépcsőkön. A második dolomitfal kisebb felületű, erre nem lehet felmászni. Alatta a vízmosásoknak köszönhetően a domboldal leszakadt, így a megmaradt földsáv meg lett erősítve egy korláttal és falécekkel a biztonságos áthaladás biztosítása céljából. Többször találkozhatunk a völgyben a helyiek által ültetett fiatal facsemetékkel. Ezeket az erdősítési helyszíneket táblák jelölik. A patak vize gyönyörű tiszta, egészen lelátni az aljáig. Nagy kár, hogy sok helyen rengeteg a szemét a vízben, ami valószínűleg a közeli civilizáció negatív hatása.

A Paprikás-patak medre

Dolomiftal

A Shell kúti bejárattól indulva a sárga csíkon haladva úgy tíz perc sétával érjük el az első látnivalót, a vízesést. Le kell térnünk az útról balra, ahonnan egy kilátóteraszra jutunk. A vízesés különlegessége azonban az, hogy a kilátóteraszról továbbindulva teljesen körbejárható, így nem csak a vízoszlop szépségét csodálhatjuk meg közelről, hanem a köveken élő növényeket is. Az 5-6 méter magas vízesés kis tóba torkollik, ennek vize szintén teljesen áttetsző. Tovább haladva érjük el először a nagyobb, majd a kisebb dolomitfalat. Az előzőnél találunk egy padot is, amin megpihenhetünk.

A következő látnivaló a Rózsika forrás. Ennek vize nem iható. Téli időszakban figyeljünk oda a közelében előforduló jégre, ami még akkor is jelen lehet, ha sehol máshol az út során nem találkozunk jéggel. A forrás felett kövek közé ágyazva láthatjuk a Rózsikáról készült domborművet, ami azt ábrázolja, ahogy a lány korsójából a vizet önti. A forrás után a következő megálló a patakvölgy menti nagy rét. Itt lehetőség van grillezésre, napozásra és labdajátékokra, kihasználva a tágas tér adta lehetőségetek. A rét közepén választhatunk, hogy vagy a patak mentén indulunk tovább egy jelzetlen ösvényen a solymári Szarkavár romjaihoz, vagy a sárga jelzésen sétálunk a Felső-Patak-hegy irányába.

Rózsika a korsójával

Rózsika-forrás

       

Mi ez utóbbit választottuk. A rétet elhagyva egy erdős részre érünk, ahonnan letérve a jelzésről egy meredek kaptatón kapaszkodhatunk fel a kopasz hegytetőre. Ez kicsit strapás, de a kilátás miatt mindenképpen megéri. A 312 méter magas csúcsról szép időben megcsodálhatjuk a panorámát a Les-hegyre, Solymárra és a budapesti második kerület peremére. Ottjártunkkor épp egy hatalmas hóviharba kerültünk, így sajnos a panoráma helyett inkább egy egybefüggő nagy fehérséget láttunk.

A Golgota-keresztek

Kálvária-hegy

Innen visszatérve az erdőbe egy jelöletlen ösvényen jutunk vissza a sárga jelzésre, ami egyenesen a Kálvária-hegyre vezet minket. Kövessük a sárga háromszöget amíg a domb tetején található három fehér kereszthez nem érünk. Innen szintén megint szép a kilátás a környéke. Habár ezen csúcs magassága 384 méter, a Felső-Patak-hegyről sokkal nagyobb távolságokba láthatunk el a Solymári-medencében. A Kálvária-hegy Golgota-keresztjeihez vezető stációkat követve juthatunk le egy kicsit meredekebb lejtőn a városba. Innen rövid ideig a házak között sétálunk, majd újra a fák közé, a patakvölgyben érünk. Ezt az ösvényt követve juthatunk vissza a Shell kútnál található parkolóhoz.