Pilisborosjenőről a Nagy-Kevélyre

A szenes fák és Pilisborosjenő

Zöldellő moha az Ezüst-hegy lankáin

Pilisborosjenőből indulva több nagyszerű kirándulást tehetünk a Budapest közeli erdőségekben. Ezek többsége nem megerőltető, mégis tartalmas kirándulás. A közelben található látnivalók közül érdemes kiemelni az Egri vár makettjét és a Nagy-Kevély panorámáját. Ezúttal a faluból egyenesen az Ezüst-hegy felé vettük az irányt. Autónkat a házak közé parkoltuk le, és a piros jelzésen indultunk el a házak mentén a hatalmas fenyőerdőbe. Nem tudtam megállni, hogy ne gyűjtsek össze néhány egészséges tobozt a hatalmas választékból a tavaszi dekorációhoz. Utunk tehát a rengeteg toboz és tűlevél között vezetett a fenyőillatú rengetegben. Ugyan a piros jelzésen indultunk el, mégis inkább úgy döntöttünk lerövidítjük a sétát, és egyenesen felmásztunk a magaslat oldalában az Ezüst-hegy tetejére. Mint utóbb kiderült a célra egy vízmosás árkát használtuk, bár először még azt hittük, hogy ez is egy turistaösvény. A kaptató ezért több helyen igen csúszós és eléggé megerőltető volt. Cserében viszont rettentő hamar a hegytetőn találtuk magunkat. A piros sávval jelzett széles kirándulóútra érkeztünk meg, amely a Nagy-Kevélytől a Kő-hegyre vezet az Ezüst-hegyen át. Az úton először jobbra indultunk, hogy megcsodáljuk a hegytető kilátójának maradványait és az út menti sziklaképződményeket. A szikláktól fantasztikus a kilátás Pilisborosjenőre. A panorámát néhol elszenesedett fatörzsek takarják ki, amely kísérteties látvány. 

Panoráma a Nagy-Kevélyről

Odvas keltike köszönti a tavaszt

A hegycsúcs oldalában találjuk a TTE kunyhót. Az építménynek úgy tűnt több lakója is van, mivel bepillantva matracot, asztalt és még egy gázégőt is láttunk a felhalmozódott szemét között. A kunyhó melletti dombokon rengeteg zöld mohát találunk, amíg a szem ellát a mohaszőnyegnek csak nem akar vége szakadni. Ez után a kis kitérő után visszatértünk a piros sáv jelzésre, és folytattuk a kirándulást az eredeti terv szerint a Nagy-Kevély irányába. Az út először széles ösvényen vezet, majd beszűkül és egyre meredekebb lesz. Az erdőben haladva az út mentén hatalmas odvas keltike mezőre lettünk figyelmesek. Az erdei ösvény egyre sziklásabb lesz, míg el nem érjük a kopár Nagy-Kevély csúcsát. A panorámát nem zavarják a fák, így visszapillanthatunk az Ezüst-hegy és Pilisborosjenő irányába. A hegytetőn hatalmas tömeg fogadott minket, minden sziklán ült egy ember a hatalmas szél ellenére. A sziklákon több tavaszi virágot is megfigyelhetünk, egy ezek közül a ritka Pilis len, amely élénk sárga színe miatt könnyen kiszúrható a szürke sziklák között. 

Sárgállik a Pilis len a kietlen sziklameredélyen

Kaptató a Szódás-barlanghoz

Sétánkat a Nagy-Kevély tetején egykoron álló kilátó maradványai mellett elhaladva folytattuk, ahol most információs táblát találunk a környező hegycsúcsokról. A panorámaút egy pihenőkkel felszerelt kis tisztásra vezet, ahol több kirándulóút is összefut. Mi itt a kék jelzésen indultunk lefelé a hegyoldal sziklái mellett. Az út a Nagy-Kevélyi kőfülke avagy a Szódás-barlang mellett vezet el. Információs tábla jelzi a barlang helyét, ahol a fák föld fölé tört gyökerein kell felmásznunk egy darabon, hogy megtekinthessük a képződményt. A dolomitsziklába ékelődött üreg hatalmas lyukat rejt. Belépve biztonságban érezhetjük magunkat az erős szél elől. A barlangot elhagyva a sárga sáv jelzésen sétáltunk vissza Pilisborosjenőre a kiindulási pontunkra. Itt már kényelmesen haladhatunk a fák árnyékában egészen a faluig a széles erdei úton.        

Kirándulás a Kő-hegyre a Vasas-szurdok érintésével

A Kő-hegyi tó a szárazon maradt fákkal

Kihasználva a kellemesen meleg és napos időjárást, tavaszköszöntő sétát tettünk a Kő-hegyre. Autóval érkeztünk a Dömörkapui elágazáshoz, ahol több helyen is le lehet parkolni. Itt található az Anna-völgy, ahonnan nekiindulhatunk a hegynek a zöld sáv jelzésen. Először lapos terepen haladunk, balra egy állatokkal teli tanya szegélyezi az utunkat. Nem sokkal később keresztezzük a Bükkös-patakot, ebbe folyik a kicsit messzebb található Sándor-forrás vize is. Továbbhaladva elhagyjuk a néhány környező épületet, és elkezdünk meredeken felkapaszkodni a hegyre a széles turistaúton. A jelzés egy mély szurdokvölgy mellett vezet végig az erdőben, amely telis-tele van méretes kidőlt fákkal. Néhány még erősen kapaszkodik a földbe, és próbálja elkerülni hogy pálcikaként eldőljön, így több helyen is megfigyelhetjük a kiálló gyökerek érdekes kompozícióit.  

A csacsi a Kő-hegyi tanyán

Mire felérünk a hegy tetejére, a szurdokvölgy is elfogy, és kis mélyedéssé szelídül. Itt már át tudunk vágni rajta, és a másik oldalon folytatjuk tovább a már kevésbé emelkedő úton való gyaloglást. Először a Kő-hegyi tóba ütközünk, aminek ez alkalommal csak egy egész kis része állt víz alatt. A partját a télből még fel nem ébredt sárgásbarna, kiszáradt vízparti növények és szabadon álló gyökerű fák szegélyezték. A tó melletti fák között kis tanya épült, ahol a kirándulók boldogan etették a kerítés másik oldalán lévő szelíd kecskéket és az egy szem csacsit. Innen már csak pár lépés a Kő-hegyi menedékház épülete, amely 1933 óta áll ezen a tisztáson. Az épületet tűzrakó helyek, padok és asztalok veszik körbe. Ezen a gyönyörű napon persze sehol sem volt hely, a vidám, természetbe kiszabadult kirándulók még a földet is ellepve piknikeztek mindenhol. Sokan csodálták meg a 366 méteres hegytetőről a Szentendrére néző nagyszerű panorámát is. Itt mi is elidőztünk egy kicsit a napsütésben sütkérezve, majd elindultunk a Kő-hegyi tanösvény útvonalán a Vasas-szakadék irányába. 

Panoráma Szentendrére

A Vasas-szurdok bejárata

A vékonyka ösvényen haladva egy információs tábla tájékoztat a Kis-Kő-hegy növényvilágáról. Erről megtudhatjuk, hogy milyen ritka fajokkal találkozhatunk az eleinte cserjékkel majd tölgyerdővel fedett hegyoldalon. Arra az érdekességre is fény derül, hogy régen a rómaiak fügefákat honosítottak meg a lankákon, majd ezek átadták a helyüket a szőlőültetvényeknek. Minden területet szőlőföldek fedtek, amelyek terméséből különleges eljárással készült vörösbort készítettek. Ez egészen a filoxéra járvány megjelenéséig tartott, amikor a tönkrement szőlő helyét átvették a gyümölcsösök. Ma már csak az érintetlen természetet láthatjuk, amelyben helyenként előbukkannak a régmúltra emlékeztető kősáncok és teraszok, az egyszer volt szőlőültetvények maradványai. 

Indul az út visszafelé

A sárga sáv jelzésű tanösvényt elhagyva a zöld barlang jelzésre kell rátérnünk, ez vezet el a különleges Vasas-szakadékhoz. A természeti képződmény egy törés a vulkanikus eredetű Visegrádi-hegységben, amely a földkéreg mozgásának köszönhetően alakult ki. A Cseresznye-hegyet megkerülve jutunk el a szakadék egyetlen bejáratához. Itt a még őszről maradt falevelek között kezdtünk sétálni az eleinte széles, zöld mohákkal és türkizes színű zuzmókkal fedett sziklák közé. A 250 méter hosszú szakadék úgy néz ki, mintha a hegy kettényílt volna. Beljebb haladva fokozatosak szűkül, majd egy barlangba torkollik. A sziklafalakon megfigyelhetjük a vörösesbarna elszíneződéseket is, amiről a szakadék a nevét kapta. Innen már csak lefelé kell sétálnunk a már ismert zöld sáv jelzésen, hogy visszajussunk a kiindulási pontra.    

Túra a Prédikálószékre tavasszal

Útvonal: Pilisszentlászló - Prédikálószék - Pilisszentlászló

A még alvó erdő

Ha van olyan dolog, amit mindenkinek legalább egyszer életében látnia kell, akkor az a kilátás a Prédikálószékről. Az ország egyik leggyönyörűbb látképe tárul elénk a Visegrádi-hegység egyik legmagasabb, 639 méteres pontjáról. A kilátópont megközelíthető Dömösről, Dobogókőről és Pilisszentlászlóról is. Mi ez utóbbit választottuk. Pilisszentlászló egy alig több, mint ezer fős kis falu. Különlegessége, hogy a Visegrádi-hegység legmagasabban fekvő települése, így nem szükséges túl nagy szintkülönbséget leküzdenünk, ha innen indulunk a Prédikálószékhez. 

Kirándulásunkat a piros kereszten kezdtük, majd amikor az a piros háromszögbe torkollott, azon folytattuk tovább egészen a csúcsig. Az erdei út folyamatosan emelkedik, visszafelé pedig ennek megfelelően lejt. Tavasz lévén a természet épphogy csak éledezett, a tájkép még barnán és szürkén sötétlett. A tavasz hírnökei, a hóvirágok azonban már megjelentek. Különösen sokat láttunk a Prédikálószék előtti földút mellett, ahol az útra ránőtt példányokat kis kövekkel vagy fadarabokkal jelölték meg a lelkiismeretes kirándulók, nehogy valaki eltapossa őket. Míg az út során nem találkoztunk sokakkal, a kilátóponton összecsoportosultak az emberek. Mindenki a Dunakanyarra néző fantasztikus panorámát csodálta, fényképezte. A Duna kanyarulatán kívül láthatjuk a Börzsöny vonulatait, illetve Nagymarost és Visegrádot is. A csúcson az 1998-ban állított Szent-László fakereszt áll. ezen kívül több faasztalt és padot is találunk, ahol megpihenhetünk.

Kilátás a Dunára, Visegrádra és Nagymarosra