|
A fák visszatükröződő képe a nyílt vízen |
|
Sikló rejtőszínben |
A tanösvény a láperdő élővilágába kalauzol el minket. Leginkább tavasztól őszig érdemes felkeresni, mert ekkor áll víz alatt, télen befagy. A tanösvény az égerláp erdőben vezet egészen a Selyem-rétig, ahol egy hatalmas, padokkal és asztalokkal felszerelt nyílt területen pihenhetünk. Azonban amíg odáig eljutunk, fantasztikus mozaikos tájat figyelhetünk meg. Az út két oldalán nyílt vizek, láprétek és láperdők váltakoznak egymással. Több helyen az égerláp fái teljesen el vannak öntve vízzel. Ennek a vízmozgásnak köszönhetően alakultak ki a fák tartógyökerei, amelyek miatt "lábasfáknak" nevezik őket. A vízparton végig a rikító sárga mocsári gólyahír díszeleg. Ha szerencsések vagyunk a rengeteg siklón kívül még néhány mocsári teknőst és békafajt is megpillanthatunk. A siklók jelenlétére mi először nem is gondoltunk, így meglepetésként ért, hogy a fő útvonalról letérve minden tele van az állatokkal. Bármerre léptünk, összegömbölyödött kis kupacokba botlottunk, így néhány sikoly után inkább az ösvényen maradtunk. A hüllők félelmetes módon olvadnak bele barna bőrükkel a barnásszürke levelek közé. A vízfelület annyira szép, hogy néhányszor kedvem lett volna gumicsizmát húzni, és bevetni magam a növények közé, hogy jobban megfigyelhessem a megannyi élőlényt. A tanösvény megtekintése után érdemes még egy pillantást vetni Ócsa Református templomára és a Tájházra.
|
Kidőlt fák tarkítják a tájat |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése